Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-23 / 43. szám
1.902. október 23. MAGYAR PAIZS 3 egy magyar rapszodiáYal, Piroska Károly a Hunyadiakról szavalt egy melodrámét nagy megelégedésre, Kiss Antónia budapesti kisasszony lázba hozta a közönséget variatióival, hegedű hangon szóló énekével. Igen szépen czimbalmozott Hajdú Ilonka úrhölgy is. A váczi dalegyesületnek kijutott egész napra. Az ünnepély rendezésén hosszú időn át dolgozott a tanári testület s a fáradozásból kijutott az igazgatónak és Kiss Lajos másod igazgatónak. S jutalmukat is lelhetik abban, hogy az ünnepély legalább a nagyobb körvonalakban igen fényesen sikerült s a közoktatásügyi minister ur távozása előtt a vasúti udvaron kétszer-háromszor előelővette az igazgatót s kifejezte előtte a megelégedését. A népszerű ministert az iskolának apraja nagyja s a város közönsége nagy diadallal kisérte a vasútig, azért is, mert a mint mondák, Vácz városát hivatalos működésben Wlasics ministeren kivül még egy minister sem látogatta meg. A magas vendéget előkelő nagy tömeg éljenezte szives bucsuzásul. Másnap az ünneplőknek egy töredéke Borbély igazgatóval elutazott Gömör megyébe Jólészre, hogy ott Chátdr Adrás szülőházán az emléktáblát leleplezzék, és Rozsnyóra, hogy egy ujabb süket-néma iskolát nyissanak meg. — " És a jeleulevöknek emk kezetébe tapad ennek a napnak a jelentősége, mint a magyar humanizmusnak egy erős emlékköve. Látogató. Az én hangom. Jóska öcsémnek különös ismertető jeléül beladták, hogy bátyám is lehetue. Ami végtelenül bosszantott engem. S roppant kényesen nevelték a kölyköt, a mi még inkább bosszantott. Aludni is csak ugy aludt el a betyár, ha ón bömböltem a fűiébe, a mennyire csak a nyápicz torkom helyszűke miatt engedni tudta. S nem lehetett becsapni. Mert, ha e dajka mesélést más ember fia cselekedte volna meg, s nem én, akkor cserébe bömbölt volna ő. de kivilágos kivirradtig. Mennyit szenvedett e miatt a torkom! Mert ritka eset sikerü't apánknak az én akkordjaimat átvenni, s öcsém füleinek kedvezően bömbölni. Ez elalta tási hangerőgyakorlatokon átesve, oly hangmassza fölött rendelkeztem, hogy falunk harangja, az csak kis pörsenés hozzá képest. E napoki an ujabb kaliberű hangkolosszust fedeztek fel bennem. Torokgyulladásom volt. Enni sem tudtam már Vettem nehányka kilogramm timsót és elkezdtem dühösen gaigoiizálni. Gargolizáltam reggel, gargolizáltam déiben, s gargolizáltam estve. Összemarattam vele gégémet, s össze nyeldeklőmet, szájpadlásomat, nyelvemet, foginyemet, ajkamat, •— s nem használt. Le a gargolizálással! — kiáltottam. Most már uokem íem becsületes gégém, sem nyeldeklőm, f^m szájpadlásom, sem nyelvem, sem foginyem, sem ajkam, mihez fogjak eu szerencsétlen ? — jaj veszékeltem égett emberként. Topp ! Egy eszme. Ott a teipentin olaj. Vegyünk egy bögrét, öntsünk belé egy kis vizet, tegyük a tüz fölé, v/rjuk meg a 100 fokban n eljelenő Celziust, kapjuk le a bögrét, öntsünk bele néhány csöpp terpent , te *yüi k az edényre egy "papiros tölcsért, kapjulí szánkba annak kinyúló végét, s élvezetik a terpentin és Celzius egybekelésének méregp«rczeit. Ezt t. i. én iíty használtam, csakhogy az nekem seh gyansemjsikerült.[Olyan lett tőle a {számize mintbaegy öreg koporsót ettem volna meg. — Ezt csak egy jól alkalmazóit gurgula moshatja le rólam, —- sóhajtottam. Éljen Mauthner diadala, az impregnált vörösróp^! S gurguláztam répalével. Gurgurgur, gargurgur. De daczára, hogy a falu minden valamire való gazdaasszonyának a disznótorokra e,.^"zitett vörösrépájáról legargalizáltam a lót, rkom nem engedett a negyvennyolczból. Dühös lettem. Én vén bolond! Hát nem tudhattam én azt, hogy vörös ember, vörös ló, vörös répa egy 8';m jó? Nézzünk más gyógymód után. ÉljeD Kneipp! Hideg borogatást az áldatlan torkomnak. Ha falunk segédjegyzője a kályha kürtőjére tud rakni hideg vizes rongyokat, mért nem tudnék én az én gyulladt torkomra ? S vaggon szá>' ra raktam magamra a sok hidegvizes czafatot. Több volt rajtam a rongy, mint ember. A?, atyafi, a ki leszedte rólam a rongyokat, azt tanácsolta, hogy vegyek egy jó fajta radirgummit. — Manót! Ki látott radirgummival gorgolizálni ? — Nem is, — válaszolt az ipse, hanem hogy kiradírozná vele életének sajtóhibáját — nőtlen voltát; nősüljön meg. Lássa, ón valahányszor csak torokgyuladásom van, rögtön szeretett hitvesem ölelő karjai közé alkalmazkodom a mi a világon a legfájinabb meleg borogatás . . . Aztán egy mákszemnyi, pirinkó kis csókocskával elkezdek gargolizálni — s volt gyulladás, nincs gyulladás. — Tudja mit? — szóltam-hozzá — adjon egy kis kölesönt arra a radirgummira. Magamra maradtam. Következett ujabb gargolizálás. Éljen a tiszta viz. Tiszta vizet a torkomba! Ám nem állt kötélnek a hitvány. Próbálnék talán egy kis konyhasóval a gargolizálást, mondtam ón anyai gonddal mintegy. Nem vált be. Ejh, hát ha a bor lenditene a dolgon valamit. A bor, a bor. Hogy tudtam én egy magyar kir. polgárról annyira megfeledkezni? Oh, én emberevő. Gargolizáljunk borral. Ha ez sem haszná', akkor hiszen kár volt azt a sok, drága terpentit elpazarolni. Mert vékonyan mázolja be vele majd az asztalos a koporsómat. Már pedig azt elvárom, hogy az én koporsómnak is ueg legyen a maga rendes ize. De hol is az a lány, hogy egy kis bort hozna. Hej, Nacza ! susogok én, mert már beszólni sem tudtam igen. Nacza ! susogok egy Celzius fokkal följebb. Nacza ! — mondok. Nacza! kiáltok — de gyengén. Hej, Nacza, hogy az öidög vigyen, hát nem hallod, mennyire ordítok utánad? — Csend. Naca! Kiáltok én képemből kikelve pénz és torokszoruitságoraról megfeledkezve — s kirohantam az udvarra. A lánv kint. az utczáa a czoczákat hajszolta. — Hát te itatni jársz a czoczákat, vagy mi a ménküt? Hiszen még nem hajtott a kanász. — Ugyan, hogy a nyavalyás duda fújja fel azt a hektökés torkát, hogy annyit komédiázik vele. Most már ugy szól, mint kanásztülök . . . Ettől a perctől kutya baja siues torkomnak. Hanem azért borral gargolizálni mindig fogok. Adomcslk István. Muravidéki levelek. IX.! A stridói kosárfonó. A midőn múltkori levelem végére azt írtam, hogy erről (t. i. a kosárfonóról) alkalmasint még fogok írni, a tek. szerkesztő ur azt jegyezte meg rá, ne alkalmasint, hanem okvetlen kell írjak. Azóta három hét perdült le az idő kerekén, es én ennek az „okveflen"-nek csík most tehetek elegtt. Szívesen megtettem volna ezt előbb is, sőt kötelességemnek is tartottam, de az idő mulandó ós a mi még több, a mi tekervényes hegyes-vöígyes hazánkban nagyon is —- mulandó. Meg aztán az is hozzájárul, hogy az embert vágyai vezérlik. . . Igy hát ne vegye rósz néven kedves olvasóm, hogy a kosárfonóról csak most olvashat ujabb adatokat. És ne vtgye rosz néven azt sem, hogy szokásom ePeuére, hosszú mondatokat irok, szüreti szint öltenek ezek is. Ám folytassuk a dolgot megfelelően a czimnek. Eleget kell tennem mindenekelőtt a tek. Szerk. ur kérdésének, t. i. hogy mi volt a vége a télen rendezett stridói gazdasági tanfolyamnak? Mert tulajdonképen ez a szülőanyja a mostani kosárfonó telepnek. Ez a tanfolyam f. é. február és márczius hónapokban tartatott meg. A kormány 300 kor. segélylyel járult hozzá és 42 tanuló vett részt a tanfolyamon, kiket ugy a gyakorlati, mint az elméleti gazdaságtanban oktattak. A gyakorlati dolgok közé tartozott a kosárfonás is és ezen mind a 42 tanuló részt vett. A tanfolyam vizsgával végződött. Előkerestem az akkori lapokat és azok mind elismeréssel szólanak a vizsga eredménye felől. És az állam is megtette a magáét, mert a szorgalmas tanulók között hasznos könyveket osztatott szét. Vége lett tehát a tanfolyamnak. „Ámamájszter," ki a kosárfonást tanította, azon rövid két hónap alatt a mig a tanfolyam tartott, ugy beleszeretett Stridóba, hogy itt maradt. Ö aeki magának pénze nem volt, de talált ő emberére, a ki a nemes ügy után érdeklődni tud. Dan'tz Sándor igazgató-tanító ez, a kí kezébe vette az ügyet s mint nékem irja : „összeadtunk vagy 200 koronát anyagra ós a munka megnyílt a tanfolyamot végzett ismótlösök bevonásával". Eleinte havi fizetést kaptak a kosárfonók, most azonban darabszám kapják. Ügyes fiuk' kivált pedig a „májszter" a ki fiatal gyerek és a mint hallottam Trencsénmegyéből való. Mutatja munkájuk keletjót az is, hogy a darabszám utáni fizetés mellett is havonkint 45—50 koronára is feljutnak. Múltkor saját magam is meggyőződtem egyik nagyobb rendelésről. Gyümölcskosarakat rendelt egy kiváló muraközi férfiú, a ki egyúttal szőlőbirtokos is. Stájerbe, Horvátországba szintén igen-ig»n sokat küldenek. Készítenek dísztárgyakat, gyümölcs szállító, vadsz-llitó és különféle kosarakat. De legtöbbet megrendelésre, pl. egyszerre 5—600 drb gyümölcs szállító kosarat stb. A vállalat üz'etbe fekteti a n., ereséget, a maga részére csak annyit tart meg, ho f ey a tőke 6°/o-át meghozza. Legújabban több a tanfolyamon résztvett tanulót is akarnak állandóan a fonóban tartani (eddig csak ket'ő van) igy hát ha az Isten adja, terebélyes fává nőhet a még eddig zsenge fácska. Ligeti, Földmivelés. Állattenyésztés. Otgr A kié a föld, azé az ország! -^m JKIözleTT-i.ézxye3sz a kertmivelés és mezőgazdaságról. Mühle Vilmostól Temesvárott. V. Évelők. Szépen virágzó kitartó kertivirágok Sok kerttulajdonosnak a virágnövényeknek magról való tenyésztése nem alkalmas és kertjük egy részét folyton virágzó virágtajokkal óhajtják beültetve látni: ezen esetben a következő virágokat ajánlom, melyek bizonyára minden virágkedvelőnek megelégedésére fog szolgálni: Anemoneák, kökörcsinek Japánból; igen szép és sok évig tartó növények, melyek őszszel rendkívül dúsan virágoznak. Aquilegia ; igen szép tavaszi és nyári virág sok színben. Aster perennis, évelő őszi rózsa ; az évelőknek egy főcsoportja, sok szin és fajban, mely részint tavaszszai és nyáron, részint őszszel virágzik. Bellis, százszorszép ; igen jó segélynövóny. Delphinium, szarkaláb; legtöbbnyire kék és vioia sziliekben egyike a legszebb és a leghálásabb évelőknek, mely egész nyártól őszig virit. Dianthus, szegfű; mindenütt ismert ós kedvelt virág. Eiigeron; szép lilaszinü, alacsony és igen hálásan virágzó növény különböző színekben. Gailardia, a nagy virágú bájarcz; igen szépen és dúsan virágzik. Heuchera; ignn csinos korallvörösen virágzó, alacsony növésű évelő igen kedvelt virág. Iris, különböző faja, szine és alakja folytán divatos seccesiós virágot képez. Kivált a japáni kii Leucanthemum, az orias marguerrta, mely az utóbbi idők kedvericze, mely egész nyáron át őszig dúsan virágzik. Phlox decussata; egyike a legszebb ós legkedveltebb szabadföldi évelőknek, különösen annak új fajai, melyek minden ksr<nek díszére válnak. Penstemon, Poiemonium, Pyreth.um, g/öuyörii igen szépen es dúsan virágzó évelők, melyek minden helyen nőnek és csinosan virítanak. Rudbeckia: különösen a magas, aranysárga telt fajnak nem volna|szabad seho! sem hiányoznia ; rendkívül gyorsan és erősen nő és minden helyen virágzik. Scabiosa caucasica, igen kellemes kedves lilaszinüen virágzó alacsony növény, hosszú virágszárakkal. Spiraea japoniea ; a japáni évelők rendkívül finom tollbokoralaku fehér virágbugásfürtőket hoznak és nagyon díszesek.
