Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

4 MAGTÁll PAIZS 1902. szeptember 25. kényszeritették a félvilágot: mi a békestég fegyverével. a munka eszközével, szálljunk versenyre az egész világgal. Kekünk kell az újkor e harcidnak apostolaivá lennünk, mely nemzetünket még ifjabbá, még erösebbó, gazdagabbá ós hatalmassabbá fogja tenni. Ez a harcz fogja leverni a socialismus, nihilismus és communisraus fanatikus csapatait, melyek a közromlás felett akarnak maguknak egy ábránd világot teremteni, melyben hitök szerint, munka nélkül lehet megélni. A munkásság harcza lest a lét küzdelmének legszentebb békekötése. E szent harcz küzdelmeire előőrsükül most is mint a honfoglaláskor, a székely nép van hivatva. Kormányunk nagy bölcseséggel sorakoztatja ez uj harczra a gárda tagjait . . . Százanként, ezerenként taníttatja az uj harcz fegyverének forgatására nemzetünk gyermekeit. Es a nemzet épp oly életrevalónak mutatkozik itt az ipar terén, mint egykor Őseink a csatatereken. Zendüljenek meg a táiogatók. A honmentés nagy munkájában a honfoglalás szentlelkesedése vezesse nemzetünket, Az Isten ismét csodákat akar végeztetni választott nemzetével. Uj hsrczra készül a magyar, A gárda népesül, Zendülj meg egyszerű dalom Forró üdvözletül ! Attila népe, székelyek, El nem korcsult sasok : A harczvonalban legelöl Most is ti állotok. Ez lesz a harcz, a legdicsőbb, Mit vivott szittya kar! . Megint csodált lesz s meg nagyobb, Mint régen, a magyar. A bérezek ormán, s völgy ölén, A jólét napja kél; Szabad, független lesz a hon S boldog, ki benne él. Fegyverre hát ! Ragadjuk meg Az újkor fegyverét, Mely nagygjá egyedül tehet, A munka eszközét. Föl a szent harczra, honfiak! Hazánk nagysága hiv. Átok reá, ki vesztegel, Áldás azon, ki hiv. Mind veszszen el, pusztuljon el, Közbekót, a ki ront. Nagyggá csak béke s munka tesz, Hazát s királyi trónt. Műhelyek, gyárak, iparok S tudomány bajnoki! Ti vagytok a magyar haza Leghívebb harczossi. Előre ! Bátran ! Győztesen ! Az Isten van velünk ! . . Mint harezban, ugy munkában most, Az elsők mi legyünk. Rédiger Géza. Muravidéki levelei VII. Ünnepünk. Mit írjak Kossuth-ünnepeinkről ? . . Nincs szó, a mely képes volna kifejezést adni ama lelkesedésnek, a melylvel mi, e szent hazának nyugoti határán lakó polgárok megünnepeltük «Megváltónk » nagy napját, a Kossuth-ünnepet. Mondom, mi a határon lakók és ezt jogosan mondhatom, mert eme levelem keretében, két határszéli községnek, Stridónak és Muraszentmártonnak az ünnepét akarom méltatni. Oh, ha nem volnék muraközi, ha sohasem láttam volna muraközit, ha nem ismertem volna annak égő honszerelmét, és ha legelőször a stridói és muraszentmártoni lelkesedést láttam volna, ezt a népet mintaképéül állítottam volna — mintaképéül a legszentebb és a legforróbb honszeretetnek. Mert ez a nép horvátajku, horvátul beszél, de magyarul érez, gyönyörrel hallgatja a magyar szót és ég a vágytól, hogy megtanuljon magyarul . . . Égő példája ennek a stridóiak tette — ott a helység derék kántora, Kerman barátom tisztán horvát ajkú lányokkal ós fiukkal olyan magyar darabokat taníttatott meg, hogy ezek becsületére váltak volna akármely magyar dalárdának, és példája ennek ama lelkesedés is, mely Muraszentmártonban volt szeptember 19-én ... A midőn a gyermekek énekelték a Kossuth-nótát, a közönség felállva énekelte annak refrénjét: Ha mégegyszer azt üzeni Mindnyájunknak el kell menni. Nem tudom hol kezdjem. Mégis csak legjobbnak tartom, ha azt Írom le, a mit s/.emélyesen láttam. 19 én, a nagy napon gyönyörű reggel nyílott Muraszentmártonra. Ünnepi hangulatban volt még maga a természet is. Mintha csak Kossuth Lajos szelleme ragyogta volna be a világot. Szent mise után az iskolában gyűltünk össze, a hol Fiiszár Miklós kántortanító ur szónoki hévvel áthatott beszédet mondott. Majd az iskolás gyermekek énekelték a Kossuth nótát, a melyre, mint tennebb írtam, a közönség is rázendített. 10 órakor díszközgyűlés volt a körjegyzői irodában, a hol Földes Imre körjegyző ur újból elmondta a népnek, hogy ki volt Kossuth apánk és mily nagy csillag ő a magyarok egén. A szép beszéd még jobban felindította a kedélyeket . . . Délután néhány barátommal átkocsiztuuk Stridóra. No dehát azt le sem lehet írni, mily szép és lélekemelő volt a stridóiak ünnepe. Kivilágítás, térzene, fáklyásmenet és a végtelen lelkesedés! . . . Este meg a «Nemzeti Szálló* ban ünnepély. Az ünnepélyt Danitz állami népiskolai igazgató ur nyitotta meg szép beszéddel. Aztán Faludi Géza tanitó ur beszélt, a ki szintén megmutatta, hogy vannak ínég e honban kuruez-gyerekek, a kik tnem engednek a negyvennyolczból.> És beszéltek ezután még többen is. A dalárda meg énekelt. Beszélt Balogh tanitó ur is a néphez. És aztán elkezdődött a táncz, a mely eltartott reggelig. De ma egy kicsit hosszabbra nyújtom a levelemet. Meg akarom még említeni, hogy 21-én eljöttek a stridóiak hozzánk és ekkor (mint már előre tervezve volt) oly sikerült népmulatságot rendeztünk a muranyirádi «Szílvás»-ban, hogy azt megirigyelhette volna tőlünk még a czinkotai kántor is. És leve jó kedvünk — mert igy szokott ez lenni. A fejér asztallal szokták végezni. S mért ne lenne jó kedvünk. Az égisörömében adta nekünk Kossuthot. A Szilvás csirda dicsekedhetik jó Kossuthborral, a melyet nem a korcsmáros, de mi tartottunk a keresztvíz alá. Ligeti. Göcseji levelek. I. Az b é i r ó d á s. Tsak alig lioay mögkeztö a mester a /iskolát, essög küdobóták jaz faluba, hogy mindönkinek iskolába küő jaz gvermökeit kűdöznyi, de ugy, hogy az zannyik is vélik mennyek. Mondok : emmá mégis rosszu van kü szavaséttava, mer hát eddig tsak az gyerökők szoktak oda járogatnyi, osztég mög a zannyíknak az dógit ád. Én nöm is tehetőm mög ... de az Lipityloty koma essög elejbém izete: »hogy hát ne ugy gondóllék kee, hogy a zasszony is ott maradi tanunyi, halom tsak azét küő e mönnyi, hogy az kántort ecczere lefüzessö.« De iszön, mondok, még nöm ís tanétotta a mestör a gyereköket, én peig addig nöm fűzőtök, láti kee, mög essög tudi is, hogy az kódis is elübb imádkozik tsak aulán kapi jaz lisztöt. »Tsipje mög keedet jaz kánya, szavallotta jaz Lipityloty koma, kee tsak eltaláli a zigazat, halom hát jaz bíró saógor is aszondi, hogy ezt a törvénbéli "Urak is ippeg így diktáták nekí.« Essög hát én is keztem előkeresködnyi jaz gyerököket. Gveretök e bé iédősíiaimak szótam kü jaz pitarbul; de jaz kisebbik ugy bévette magát jaz kazókba hogy tsak alig t'uttam előmarkónyi. Naon sikétozott. A naobbik mög jaz Lipityloty koma jányával játezott, osztég hogy halli a ziskólát emlögetnyi, nagy hangon szót jaz hasoványon áti, hogy ü bizon nöm möni a ziskolába. A zannyikat noszéntottam utáni- hogy fogi jaz fülezetit bé a ^iskoláig, essög magam is elmöutasa vélik. Adgyék az fölséges Úristen jó napot, mondok az mestörnek, jó ápétitust a fölöstökömhöl, mer az mestör evött, legyék szüves az gyermöktyeimet béirnya mestör Ur, szavallottam nagy szájvei. Várgyék kee, aszondi jaz mestör. Nöm érök Én arra, hogy magát várgyam mondok ; magának essög azt küő tonnyí, a mit mink akarunk, mer hát mink füzetyek, maga ja mi szógánk, halom még kü sem hatta szónyi az mestör a zutóllát essög a zajtóhol lépködött, osztég jaz pitarba közvetétött, de ugy, hogy az ippeg oda rójtató Lipityloty komável összüesetköztem, a fejezetömmel az koma órát bészakéttava. »Ögye mög az fenye keedet, szóta kü jaz koma — vaj kee az mit tsináli?* Kü küldött az mestör, mondok, de bé is panaszólom. Költ az Likvőgy pusztán, tennap délelőtt tisztöletömet ajálom -j- Én Gullós Ferencz. Földmivelés. Állattenyésztés. ŐST A kié a föld, azé az ország! *9GI Közlemények: a kertmivelés és mezőgazdaságról. Mühle Vilmostól Temesvárott. II. A virághagymák kezelése, hogy télen a szobában bőségesen virágozzanak. Föltételek ehhez 1 erős egészséges, jól előkészített virághagymák, 2. jó, egészséges, homokos kertiföld ós 3. a kellő időben, tehát szeptember, legkésőbb október közepéig hagymákat cserepekbe elültetni. A legjobb föld a vakondturás által felhányt, vagy gyeptóglákból eredő legelőföld, melyet még l/» lesz jó folyóhomokkal kell vegyíteni. A legszebb télivirágok a jáczint, tulipán, freésia, tazetta, nárcis, crofcas, amaryllis ós a gyöngyvirág; utóbbi csak november ele ével ültetendő, mig az előbbieket már szeptember—október elejével kell ültetni. Egy egy cserépbe ültetendők : Jáczinból 1—2 darab, — tulipánból 3—5 darab, — fr:ósiából 5—8 dkrab, — nárcisból 3—4 darab, — crocus.ból 5—10 darab, amaryllisból csak 1 darab és gyöngyvirágból 10 —15 darab, hogy virágzó uövényekkei telt cserepeket kapjunk. A jáczintok teljes 4 hónapot igényelnek; a cserepeket egészen a főidbe kell biásni és valamely fedett sötét helyié állítani, hol azok a cserepekben lassan gyökerezzenek; hogy ezután a szoba melegében hajtathassuk. Gyökér nélküli virághagymákat soha som s/.abad meleg helyiségben hajtatni, mivel a bimbó a hagymában megromlik és táplálék hiányában, mely a gyökerek által szivatik fel, virágot nem fejleszthet. Ez a gyöngyvirág kivetelével a többi virághagymákra is vonatkozik, melyek a cserepekbe való ültetésük után azonnal meleg helyiségbe hozandók és egyenlő nedvesen tartaudók. Tulipán, tazetta és nárcis a haj

fatás előtt 5—6 hétig sötét hűvös helyekre állitaudók, ami a jövendő viragokra nagy előnynye! van; ugy szintén a f:eésiák is, melyek kiváló finom illatúak; ha 5—6 hét után a gúmók hajtanak, világos nem nagyon meleg helyre — legjobban ablakokba — áilitandók, ép ugy a koránvirágzó crocust is, Az amaryllisek elegáns növenyek meleg szobák részére. Az elültetett virághagymákat folyvást mérsékelt nedvesen keli tartani, hogy jól gyökerezzenek ; ha cserepekben hajtatunk és a föld csak kissé száraz lesz, langyos esővízzel kell öntözni ; hs a levelek már hajtanak és a bimbók már láthatók, teljes virágzásukig sokat kell öntözni ; az elvirágzás után mindig mérsékeltebben kell öntözni és ha a .levelek elsárgulnák, már fel kell hagyni az öntözéssel és a hagymákat egész szárazon hagyjuk állani. Valamennyi cserépben elvirágzott virághagyma a következő évben hajtatásra már nem képes ós értéktelen, de őszszel a kertbe beültetve még több éven át állhatnak ós virágozhatnak.