Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-25 / 39. szám

4 MAGTÁll PAIZS 1902. szeptember 25. Tivadar, Bucsy István, dr. Urbanek Károly, Schuszter Oszkár gymnasiumi tanárok, Nóvák Mihály, Csiszár József tanitók, Gombás István ipartest, titkár; Távolabbiait: Németh Jenő (Zalaszentmihály), Tihanyi Lajos (Ráczkanizsa), Kele György (Kotor), Lengyel Ferencz (Felsőhahót), Fejes Aladár (Nemespécsely), Frászt Lujza (Zalamihályfa), Ligeli R. József (Muraszentmárton), Hugauff Ede (Li-Tsüng.) (BaranyaGerde), Záborszkv Kálmán (Győrsziget), Farkas Antal (Hódmezővásárhely-Makó), Réthy Gábor (Ilye-Erdély), Reviczky Irma (Trencsén), Jékey Aladár, Kuszkó Lstván, K. Tokaji Irma (Kolozsvár), dr. Balogh Vendel (Kézdivásárhely), Tliamássy Ilona (Nyíregyháza), Cselkó József (Zsolna), Rédiger Géza (Szabéd, Erdély), Lőrincz József (Kudsir-Erdély), Cs. Péterffy József (Kis-Kun-Dorozsma), Kovács J. igazgató (Kassa). Borbély Sándor (Vácz), Józan Miklós, Péterfy Tamás, Horánszky Margit, dr. Gálffy Dénes (Budapest), Békefl Elek (Zalakoppány), Székely Mózes (Nagyszeben), Mühle Vilmos l(Temesvár), Szép János (Cserencsócz), dr. Vida Sándor (Róma) stb. Mikor ilyen elég erős gárdával indulok e munkára, elég bátorságban érezhetem magamat s mintegy jogot is érzek magamban arra, hogy munkámra és munkánkra Istentől áldást s a közönségtől lelkes támogatást kérjek. Hazafias tisztelettel és üdvözlettel Z. Horváth Lajos. Kossath Lajos emlékezete. — A zalaegerszegi főgymnatium ünnepén mondotta Suszter Ojwkár tanár. — Nincs szebb korszak nemzeti életünk történetében, mint az elmúlt század negyvenes évei. Máskor is gazdagította hazánk a világtörténelmet oly ragyogó tettekkel, amelyekre mindnyájan nemzeti büszkeséggel gondolunk, de sohasem egyesült annyira az egész nemzet a haz-ifias gondolkodásban, a nemzeti jövőért való munkálkodásban és küzdelemben és ez a küzdelem sohasem termatt olyan nagyszerű gyümölcsöket, mint ebben a korban. Eme dicsőséges korszak egyik legdicsőbb alakjának századik születési évfordulóját ünnepeljük ma. A nemzet a lázas munkálkodás korát élte már akkor, amikor Kossuth Lajos mint egészen fiatal ember először foglalta el helyét azok között, a iiknek hivatásuk volt hazánk jobb jövőjének megteremtése. A nemzet tettre ébresztésének dicsősége tehát nem az ő nevébe/ fiiződik. Hiszen Aztán édes anyjára is gondolt, akinek szintén jól esnék, ha kellemes kis otthona lenne, *ok megpróbáltatáson keresztül ment fia közelében. Gondolt egyet, kettő lett belőle. Két egymás szomszédságában levő házas telket vett, fenn a hegyen, a Kalvária tetőn. Inntn belátható az egész város, a nélkül, hogy annak zaja zavarná alí írót. Messze ellát a szem azokra a hegyekre, hol az egri tüzes borok teremnek, azokkal a néhol hatalmas épületekkel, melyek a szőlők aljában roppant pinczékkel épülnek s melyek legyenek bármily tágas nagy épületek, kunyhónak nevezi azokat az ottani nép. Két ilyon közepes nagysagu „kunyhót", szőlők alján vásárolt meg. Egyet az edes anyja részére, egyet pedig a maga számára. Az ablakokra salugátert tétetett, a szobákat átalakította s finom ízléssel berendezte. A szép ház előtt a virágos kertet is meg akaita csinálni. Ám de nem volt a ház előtt, terület. A városhoz fordult tehát s a közterületből kért egy néhány ölet, természetesen pénzért. Eger város közgyűlési tagjai kijelentették, hogy semmi pénzért nem adják a kért területet Gárdonyinak. J4anem oda adják tiszteletből, oda adják ingyért. L&Í JS nagy szerencse és kitüntetés rájut nezve, hogy városukat választotta az ország jeles irója lakó helyűi. Ám de az egri kommunitásban a mikor ő fellépett, régen elzei.gte már a költő keserű szózatát a „romlásnak indult magyarok"hoz, régen elhangzott már Nagy Pál hatalmas szava a jobbágyok sorsának javításáról és nemzeti nyelvünk védelméről s mindenek felett régen a nemzet közkincsévé lett már az a három munka, a melyeket a költő az uj Magyarország égbenyúló hármas pyramidjának nevez, a melyek először hintették el az uj eszmék magvát a magyar közéletben. Serényen és kitartással lolyt már a munka, de ennek a munkának végső czélját Kossuth jelölte meg s ez a czél nem volt egyéb, mint egyfelől az egyéni, másfelől a nemzeti jogok teljes kivívása, vagvis egyrészt a nemzet egyes osztályai között levő válaszfalak lerontása, másrészt nemzeti Önállóságunk megteremtése s eme kettős czél eléréséért legtöbbet ő maga fáradott. Közéleti működésének első korszaka főleg az előbbi czélért való küzdelmekre jutott. Egyrészt nemeslelke, másrészt magas műveltségén alapul fenkölt gondolkodása korán megértette vele, hogy sem az igazsággal nem egyezik meg, sem a nemzet jövőjére nem lehet üdvös hatású az, hogy a jogok és kötelességek nem az egyéni kiválóság, hanem a születés szerint oszolnak meg az egyes honpolgárok között. Kiadta tehát a jeiszót, hogy a nemesi jogokat el kell törölni s a jogokat és kötelességeket igazságosan kell megosztani az egyes honpolgárok között. Ezen czélért küzdött mint hirlapiró hiressé vált lapjában a „Pesti Hirlap"-ban szívhez szóló czikkeivel s ezért a czélért küzdött később mint követ is hatalmas szónoklataival az országgyűlésen ; eme küzdelmében társul szegődtek hozíá a nemzet legjobbjai, a költők legkiválóbbjai, a kik hol a megindítás, hol a szatíra szúró fegyverével harczoltak a nemes czél érdekében. De ő volt a harczban a vezér 8 mikor az eszme 1848-ban testté vált, mindenki megegyezett abban a felfogásban, hogy a jobbágyok felszabadítása első sorban Kossuth Lajos örök dicsőségét hirdeti. A jobbágyok felszabadítása volt az alap, a melyre az uj Magyarországot építeni kellett. Ehhez járult az a tó obi reform, a melyek betetőzték az építés nagy művét. Ilyenek: a rendi alkotmány eltörlése 8 helyébe a népképviseleti rendszer és felelős parlamentáris kormány léte sitéde. Eme reformokért senki seoa küzdött "lv buzgón, senki sem emelte fel szavát oly gyakran az országgyűlésen, mint Kossuth s az ő érdeme volt, hogy az 1848. márczius 3-iki országgyűlésen az alsóház egyhangú határozattal fogadta el emez üdvös reformokat. Az alsóház határozatát jóváhagyta a felsőház is és végül szentesitette maga a király rs és igy megszületett az 1848-iki híres alkotmány, a mely alapja mai államrendszerünknek is. Tudjuk a történelemből, hogv a nemzet nem élvezhette zavartalanul nz uj alkotmány áldásait. Akadtak bujtogatok, a kik elhitettek a hazában lakó nem magyar nyelvű népekkel, ho^y az uj alkotmány ő rájuk nezve sérelmes, pedig épen ennek köszönhették felszabadulásukat e/ek is. A hostyáti emberek is vannak. A mit Kolozsvárt „Hastdt"-nak neveznek, a külvárost, azt Egerben a török világ ideje óta „Eostyá

u-nnk hívják. Ezek a gazdák kardoskodtak ellene. Hiszen ők még nem is ismerik Gárdonyi uramat. Ez az ur nem is tud gazdálkodni, főidet müv.ilni, kertjében valami nagy levelű micsodát ültet, a minek se virágja, se magva, se gyümölcse. Még a nagyapám se látott olyan se fü se fa micsodát. Más ember a nádat még a legelőről is kipusztítaná, ez még a kertjébe ülteti. Micsoda gazdálkodás ez? Ha a város oda adja a kért területet, el lesz az prédálva. A szorgalmas gazdáknak, a kiknek nem sok hajszáluk hullott ki a tudományokért, megmagyarázták szépen, hogy ez egy okos ember, aki szépeket tud irni s azért megérdemli azt a kis földet. Igy aztán, valahogy, ők is belenyugodtak. A kéttős ház udvarát testes komondor őrzi. Zúgolódott az öreg, a midőn az utcza ajtón kopogtattunk. A költő anyja intésére azonban elhallgatott a „Henczi" és egy sarokban szépen meghuzódo'.t. Mélységes kutat ásatott a költő telkének tágas szép udvarán. A munkát ő vezette. Geologiai tanulmányok után állapította meg, mily mélyen kell lenni a tiszta, iható, szikla víznek. Ezt meg is találták 40 métér mélyen. A szivattyút, melybécsi kormány a nemzetiségek pártjára állott • a nemzet egyszer csak azt vette észre, hogy minden oldalról ellenség környékezi. Nem lehetet- mást tenni, mint fegyvert fogni. Megkezdődtek újra a „Daliás idők." Kossuth szavára egymásután állottak elő a lelkes csapatok s a csatasikokon, a melyek alatt Rákóczy kuruczai aludták örök álmukat, újra megszólalt a régi kurucí nóta, a régi dallam uj szöveggel, a mely igy kezdődött „Kossuth Lajos azt ízente." És ez az újra felharsant kurueedaliam híven kifejezte azt a szellemi közösséget, amely szabadságharczunk ós Rákóczy kuruczainak küzdelme között volt. Valóban szabadságharczunk nem volt forradalmi mozgalom, hanem folytatása ama jogos küzdelmeKnek, a melyeket hazánk önállóságáért és függetlenségéért nemzetünk már több mint háromszáz éve folytatott. Küzdelmünket nem koronázta siker. Szabadságharczunk leveretett. Leirhatlan Kossuth fájdalma, a mikor az oiszíg határinál a haza földjére „zokogva nyomta a fiúi szeretet bucsucsókját" 8 kedves hazáját annyi aicsősógéaalc sziohelyét a száműzetéssel cserélte fel. „Ott álltam tompa merengéssel — írja „Iratai" ban — a nem magyar Duna partján, melynek- habjaiba amonnan felülről a magyar nem/,et könnyeiből ég felé szállott vízpára c*apadékt vegyült 8 kis távolságban tőlem rohant tova a Vaskapu sziklatorlaszán keresztül zúgva, morog/a, mintha szitkozódnék a meg nem érdemelt végzet ellen. Én hallgattam e zúgást, belebámultim a méltatlanul megsemmisült, honfiremények semmi-jégébe és arczomou a fájdalom könyzápora ömlött alá, Minden volt e fájdalomban, csak ketsegbeesés nem. Még a fájdalom első perczóben is bízott nemzete jövőjében és ez a bizalom ós remeny adott neki erőt, hogy megkezdje pályájának uj korszakát ; ez a korszak is tele volt dic-őséggel ós fájdalommal, küzdelemmel és csüggedéssel, remenynycl és lemondással. Élűiről akarta kezdeni a harczot. Ügyünket az elfogulatlan külföld elé terjesztette, két világrészben aratva a szónoki babért, mindenütt barátokat szerzett nemzetünknek s akik eddig semmit sem tudtak küzdelmeinkről, azoknak arczán is a lelkesedés pírja égett a magyar név hallatára. A magyar ügv európai ügygyó lett, nagy nemzetek uralkodói érdeklődtek Kossuth tervei iránt ós ígérték meg segítségüket. De terveinek nem volt meg az a sikerük, amit ő várt, megakadályozták ezt a kü

!föíd politikai viszonyainak ujabb alakulásai és maga a nemzet is, a mely nem bízott már többé a fegyveres küzdelmek sikerében. Mikor ez utolsó csalódás után végig tekintett pályáján azon időtől kezdve, mikor előtör hagyta el a monoki szülői házat, hogv annak csendjét a politikai élet zajával felváltsa, fájdalmában eredménytelennek találta működését ós ezért nagyrészben a nemzetet okozta; a meghiusult remények keserű resignatiojával sóhajt fel „Iratai" ban: „Ez a nemzet már nem ért engem." Pedig nem volt eredméivtelen aí ő működése, R az ő élete. Olyan programmot alkotott, amely Jyel a vizet a mélységből felemelik, annyira beolajozta a szerelő, hogy minden pohár vízen több csillag van, mint a sok csillagu konyak üvegén. Csöndes otthonában Gárdonyi nagyon jól érzi magát. Tanul és ir. Nagy ritkán rándul le a városba. Ilyenkor is kerüli a nagyobb társaságot. A hol három embernél többen vannak, az már „nagy társaság." 0 ott már feszélyezve érzi magát. Meghívásokat is csak ott fogad el, a hol kevesen vannak. Felkérték felolvasás tartására, jótékonv czélra. Megírta a felolvasást, oda adta, hogy olvassák fel, de ő nem ment el az estélyre. Tartózkodó modora miatt személyesen kevesen ismerik Egerben. Néha estenden betér . a kávéházba, meghúzódik egy sarokasztal mellett s egv egy jó ismerősével meghitten elbeszélget. A léha, üres fejű embereket kerüli. Nemes érzésű, jó szive van. Embertársai iránt melegen érez. Midőn Egerbe érkezésünk estéjén találkoztunk, a cisterci rendházból való elmenetele után, a kávéházba tért be. Észrevette, hogy egy idegen fiatal tűzoltó, ismerősök nélkül, elhagyatva, egyedül ül egy asztalnal Egy fiumei fiatal tűzoltó volt. Intett a kellnernek s magához hivatta s meghitten barátságosan beszélgetett vele. Kuszkó István.