Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-02 / 1. szám

8. M A G Y A 1 P A I Z S 1902. január 2. Joó Miklós, Sarkady Károly, dr, Derzsényi Árpád, Horváth Károly, Barna György, Odor Géza; a lesenczetomajiban : Hertelendy István, Viriusz Vincze, Németh Dezső, Ángyán János, Hangay Géza ; a keszthelyilen : dr. Burány Gergely, dr. Csanád}' Gusztáv, Lénárd Ernő, Bech Sándor ; a zalaapátiiban; dr. Haudek Ágoston, Molnár József.,Iberpecher György, Beláusite István, Egyed Mihály, Szalay István ; a kiskomáromiban : Sfarzsinszky György. Mészáros Antal, Koma József, Kafka László, Stugel Jó/.sef, Marton József; a pacsaiban: Remete Céza, Gruner Lajos, Németh András. Lipics József, Zsiga Mihály, Tóth Pál; a gelseiben: Horváth Dezső, Szondy László, Király Elek, dr. Viola Ignác*, Kalatnár Kálmán, Varga Láozló: a paHniban: Bedő József, Viosz Fetencz, Szalókv Nándor, Bokán Péter, Boisos Péter, Tóth Ántaaí, Berkovits József, Szántó Gábor; a kapornakiban: Szűcs Mnrisz, Fábiánics Gyula, Botfv Péter, Gaál Miklós, Pálffy László, Keresztury György ; a szepetkiben: Szabó József, Molnár István, Horváth János, Vértesi Sándor, Ábrahám János, Németh Ráfáel, dr. Thassy Gábor ; a nemesapáiiiban: Simon Imié, Vajda János, Komáromy Károly, Molnár István, Balázsy Ferencz, Németh János; a nagykanizsaiban: Deák Péter Tripammer Gyula, dr. Tripammer Rezső, dr. Fiied Ödön, Lengyel Lajos, Szedelmayer László, ifj. Hegedűs László, O^zterhuber László, Knortzer György, Saller Lajos, dr. Rotchild Samu, Faics Lajos! a bakiban : Schmidt István, Hordós Ferencz, Németh Gábor, Boncz András, Thassy Lajos, Kayser Vilmos, Tóth Gyula, Pajíhy Elek ; a zalaegerszegiben: Németh Elek, dr, Graner Adolf, dr. Szigethy Elemér, Fangler Mihály, Údvardy Ignácé, Szupits Antal, Kovács László, Krosetz István : a ságodiban : Thassy Ferencz (tegnapelőtt halt meg), Hartl János, Vizy Gyula, Mester Vendel, Boronják János, Beck Ádám; asalsóbagodiban: Csillagh Gyula. Nagy Ferencz, Táncsics József, Simon Mihály, Tamás József; a nagylengyeliben : dr. Strausz Sándor, Strausz Sándor, Udvardy Vinc<e, Horváth Ferencz; a novaiban-. Bezerédy István, Puly Gábor; a pdkaíban: Dancsecs János, dr. Augusztinovics Nándor, Polnisch Árpád, Literaty István, Kukorelly Ferencz; a letenyeiben : Zakál Gyula, Merkly Antal, Tamás Gyula, dr Csempesz Kálmán, Dénes Jenő, Kámán Lajos, Gájésy Lajos; a felsó'szemenyeiben : dr. Fábián Zsigmond ; a zalalövőiben: Laky Imre, Baboss Ármin, Farkas Sándor; a csepregiben : Sándor János, Marton Fái; a baksaiban: Szép György, Takács János, Balaaez Ferencz; a szent györgyvölgy tben; Babolesay Pál, Melke István, dr Buchberger József; a lentiiben: Tóth János, Horváth Győző, Tóth Sándor, Borsos Ignácz, Kovács htván, Borsos János, Kovács Sándor ; a kerkaszentmiklósiban: Vendl Ede, Szak József, Hajdú Ferencz, ifj. Gondy László, Gaál , István; ^ az alsólendvaiban: dr- Józsa Fábián, Fuss Nándor. Klafl Mihály, Házy János, Vida János, Tivadar Ferencz, Volper Pál; A^OV a dobronakuan Strausz Flórián, Szirmai Bela, , , -^Forintos Titusz. Göncz János ; áp* « tumisrhaiban: Szmodics Viktor, Szalay István, .^émethy Ferencz, Petrik Gyula, dr. Hajós FeGrasanovics Antal; iV 4.V-. $ hellatincziban \ Vlasics Nándor; stridóiban: Terbócz István, Jokó János, ;-^;

xSimon Lajos; 9szerdahelyiben : Stefaics Miksa, Besnyák J^s^Kollarics Imre. Kolbenschlag Béla, Mar0c..gitín József; V^0"

1 a wymvidiben : Horváth Csongor János, Kovács v Gyula; Jkbics Gábor. Sólyomv Tivadar. Dénes dr.. Böhm Szidney ; • dsdvaMsárhelyiben : Scharl István, Szalmay ^^-Józse^oífornfeind Nándor; ctákjQt&uaiban: Csekovics Kálmán, Tóth .J&vi&^esi^k Károly, Truszátz Alajos; • \é^hi

xh

oW

ny

a

i\L

an

: Kecskés Ferencz, Laruszák ^ Kr

u#B Vincze, Ehrenreich Nándor Róbert, dr. Wolf Béla, Zakál Henrich ; a perlakiben: Sipos Károly, Verly Ernő, Lange Kelemen, Zala Zózsef, Glavina András ; a hódosánibari: Kisfaludy Gyula, Kovács RÍZSŐ, Tivadar Ferencz . az alsódomboruiban: Tóth László, Mihácz János, id. Stefaics Dtván ; a kottoriban : Pollák Henrich. dr. Lőke Emil, Lisziák Lajos, Ivele György. lányon) Volna,mipeneVelnéiií? E kérdés felvetésénél önkénytelenül eszembe jutott az „Aszalay uram leányai" czimü szindaiab, melyben a még nem létező kisded testedzése, nevelése fölött folyik a vita, a midőn is a migát apának képzelő férfi — Lvkurg elvét vallva —

: hideg vízben kivánja füröszteni a még mtg sem született gyermeket. Ugyanezt látjuk megujulni az élét színpadán is, a gyermekek pályaválasztásánál. Eltérő véleménye van a szülőknek, ha az anya papnak szánja a fiát, az édes atya egyedüli büszkeségét mái, csakis katona fiában véli feltalálni s igy tovább. Nemkülönben van ez a leányoknál is, az egyik az orvosi diploma után áhítozik, majd elmegy tőle a kedve, s édes atyia nyomán a gyógyszerészire lép Leányaink életpályájának megválasztásánál a legtöbb esetben irányadó most mar: a hiúság, a nagyravágyás, a hangzatos czim, de annál inkább háttérbe szorul a nőiesség, a tehetség, a vonzalom, a rátermettség ós az ügyszíretet. Pedig, ha fontos és körültekintést kiván a fértiiknál a pályaválasztás, akkor ezers-erte fon • tosabb az leányainknál, mert ők felelősek a jövő nemzedék boldogságáért, ők a család és a nemzet őrangyalai. Régebben a női munkaerő a család körében érvényesült. Mindenesetre a nőnek legtermészetesebb helye a családi élet szentélyében van, mivel a családi élet a nő hivatása, feladata, az élet aranysugara, koronája, szóval mindene! ... De ezzel szemben a való mégis igen rideg . . . mert a statisztikai auuí világosan kimutatja, hogy napról-napra gyérebbek a házasságok a műveltebb, de vagvontalan osztályokban. Ebből kifolyólag tehát, nem szabad a nőt tisztán, kizárólag oly czélra nevelni, melynek elérése kétséges és bizonytalan ! Hanem igeuis, minden magyar anyának szent kötelességévé kell tennie, hogy a családi élethez mentől közelebb eső pályát válassza leányának, tehetségeinek, hajlandóságának lelkiismeretes raegbirálása után, mely majdan inenedékvárát képezze a sors változó körülményei között. S vájjon melyik az a pályák közül, a mely a családi élethez legközelebb eső ? A legnagyobb magyar, —gróf Széchényi István, — megjelölte azt a pályát: hol nem vészit, sőt nyer a női idealismus, hol megizmosodik, megerősödik a nőiesség nimbusa s a második jellemének megsziláiditáea által, a magáé teljesen megjegecsesedik ; irányt jelölő szavai ezek: »A férjhez nem ment nőknek nem lehet szebb hivatásuk, mint magukat a mások gyermekei nevelésére szentelni'

1! Mennyi szépet igazat és jót tartalmaznak a fentebbi szavak ! Bsnnök röviden ki van jelölve a nő hivatása, mely nem áll ellentétben sem természetével, uem rendeltetésével, sem a család követeléseivel,mert éppen a legtökéletesebb műveltségű nő lesz a mások gyermekeinek a legjózanabb és legjobb nevelő anyjává, mert hisz a dolog természetében fekszik, hogy minden nő már születésétől kezdve az óvásra — ós nevelésre van teremtve. Népiskoláinkban már is sok nő nyer alkalmazást, de sajnos nagyon távol állunk még attól, hogy az összes elemi leányosztályokban nők működjenek, idővel azonban bizonyára teljesen övék lesz ez a pálya, mely annyira méltó a női gyöngéd lélekhez s igy bebizonyított tény, hogy jobban tudnak elbánni a leánynövendékekkel, mint a férfiak. De, ha kívánatos, — hogv különösen az alsóbbosztályokban — a leányokat nő tanítsa, de még sokkal kívánatosabb, sőt egyedül czélravezető, — s szerintem, csakis úgy védhető, őrizhető meg a nőiesség, ha a leányok iskolája — teljesen el lesz különítve a fiuk osztályaitól ... S ha igy lenne, mennyi nőt lehetne elhelyezni, a kik önfeutartásukra vannak utalva s nemcsak a maguk, de hozzátartozóik megélhetését is biztosítanák. Mert 1 nagyon elszomorító az a statisztikai adat, mely kimondja: hogy csaknem mdxfé ezer tanítónő vitt állás nélkül, tehát mindenfelé nagyobb a kínálat, mint a kereslet; Isten látja lekemst, mily szívesen segítenék valimennyin, m;rt tuiona, mily zokon e3ik midőn kimoidják: „nincs hely" ! Minden nap megujul az az elszomorító hír, hogy mily leverő, szörnyű hatása van aérndyikre a fenti kijelentésnek, hány dobja e' mx;uó 1 az életet, mert bír dolgozni szeretne, erőt tűre Imet is érez magában hivatásához de nem leheti ! S miért nem? Azért, mert szerintem a tanítónő képzőintézetek meglehetős e^yoldilú képzést aduk. Nem volno szabad nekünk e téien, ott megállapodnunk, ahol ez idő szerint vagyunk, ha

r>em mivel éppen a migy»r tanító iő< azok, a kik a nép között élnek s a kik majd a nép gyermekeit fogják oktatni, nevein', azért a tanteivnek jobban ki kellene terjeszkedne az ipar munkákia, milyen a nádszék — kosár — kalap — fonás, s különféle szatyrok készítése, szövés-fonás stb. vag", ha nem ict, legalább megfelelő női ipariskolák állitatnának fel, hogy a nők igy is a nevelői pílyán m iradhatnín ik, de exportra dolgoztatnának. Elképzelhetetlen mennyiségű kellene éppen a fent emlitect dolgokból a külföldi szállításra, mire egyed azonban nem képes. Mily hamar látnánk e téren eredményt, a nép boldog lenne, ha szorgalmát látná pénzzel fizetve. S igy egyben hármas előny háramlanék országunkra, egyrészt a tanítónői pályán haladóknak szélesbedne működési köre, pénzünk saját országunkon belől faragna, sőt az export által még kívülről is becsalnánk s másrészt sok munkanélküli embernek nyújtana alkalmit létének biztosítására s igy Isten segítségével iparunk is virágoznék. Szatmár, 1904. deczember 18-án. uagyhodgyai Thamássy Ilona ev, ref. felsőbbleányisk. tanítónő. életből. Boldog újévet kívánok olvasóimnak ! Parasztasszony: (kinek fia háborúból jött haza). Mondd Jancsi, most te is belejisza világtörténelembe? Bakfisek: Vivát Juliskám ! Ma egy hadnagy tudomást szerzett arról, hogy én is élek. Ugy? B . . nek veleszületett az a mély baszhangja? — Igen, egy mély pinczelakásban jött a világra. A házasságban a leggyengédebb asszony is sokszor a force majeure. Sok ember az által is feltűnik, hogy nem akar feltűnni. Az asszonyok mindent csinálhatnak a férfiból, csak asszonyt ne. Bon ton az, ha azt tesszük, ami misnak kellemes. Kiite'esség padig az, amit a? aláreniellnek telje3iteai kell. Aki sok port kavar fel, legtöbbnyire szelei firmv íii TiSaj. Utó. Iskolában. T Mond meg flam, mi külömbség van az a es az névelő között? Mikor használjak az egyiket, mikor a másikat? Gyermek.. Az a névelőt akkor használjak, mikor a z-t nem tesszük melléje. 1. s. II. Burok harcza. A burok újra győznek. Karácsonyra szép meglepetést szerzett De Wett a világnak és Krüger elnöknek: nagy győzelmet aratott az angolokon. Tweefontein mellett meglepte és tönkreverte a Firmán ezredes csapatát. A hír valódiságában kétkedni sem lehet, mert maga Kitchener jelenti Londonba. A hir óriási konsternácziót keltett az angol fővárosban és közvetlen hatása valószínűleg az lesz, hogy Kitchener lordot ad acta teszik. Igy tehát az ádáz dél-atrikai harez — a mely már annyi hadvezér babérjait megtépdeste — ismét egy ujabb áldozatot emészt meg. Kitchener utódja valószínűleg Hamilton tábornok lesz, aki már Kithener oldalán szorongatja kezében a marsaibotot. A tweefouteini győzelem hatalmas módon megszilárdítja -a burok ellenállását és békekötésről egyelőre szó sem lehet. A Nederland ügynökség külö nben még a győzelem előtt megczáfolt minden hírt, a melyik a burok engedékenységéről szólt. A