Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-28 / 35. szám

282 MAGTAR PAIZS 1902. augusztus 14. Gjurink összevolt törve a kétségbe eséstől, mi pedig bementünk a szenvedés helyére s a kemény padon a kehely mellett nagy szenvedés között vártuk a megszabadulás óráját, mi a jelzett perczek elmultával meg is jött. Innen a vasparipa UjDombóvárra szállított át, hol ismét valami 90—100 perczről beszélgettek, ezen időt azonban mi is szunditással töltöttük, mivel a szenvedéstől a mi poharunk is csurig volt. Végrevalahára megérkezett a várva várt pilla.iat, — baszállhattunk. Vonatunk vig pöfékeléssel nyargalt Pécs leié. hova reggel korán érkeztünk. A város jó benyomást tesz az emberre. Li Tsüngünk kalauzolása mellett megtekintettük a nevezetesebb épületeket, A pezsgő gyárat nem. De a „Secessio" nevü sörcsarnok sem kutya ám! — Ebéd vége felé mindnyájunkon bizonyos bágyadtság vett erűt, nem is csoda — közelgett a válás órája.~Minél közelebb jött, annal lehangoltabbá tett bennünket. De hát végre is, mindennek van vége, még a debreczeni kalbásznak is, Ugye kedves Gyurim ? (Az ám ! Sz.) De hát szó nélkül még sem távozhatunk onnét hol egy hetet, oly jól eltöltöttünk. Fogadják . . , stb. Vonatunk már készen áll. Li Tsüngünkkel össze-vissza ölelgetődztünk, mint a debreczeni fonatos, s „Isten hozzádot" mondva beszáltunk a kocsiba. — Egy éles füttyentéssel, melyet többször viszhangzott a róna „A viszontlátásra" — megindult velünk a vasparipa, hazánk — Zala felé, Zalaszent-Mihály 1902. aug. 25-én. Németh Jenő. Zalavármegyei magyar iparvédő egyesület. Közvetitő kereskedők mint a magyar ipar ellenségei. Széles ez országban mindenfelé egy általános és egvüntetü jajszó hallatszik. Nincs iparunk és ami van is, az sem tud proszperálni. A helyett hogy haladnánk, visszafelé megyünk és daczára a legmesszebb menő áldozatoknak, melyeket az állam és a kormány az ipar fellendülése érdekében hoz, a legtöbb iparvállalat nem tud annyira megszilárdulni, hogy nyugodtan nézhetne a jövőbe. Pedig a mi iparvállalataink sem kiméinek sem fáradságot, sem munkát, hogy a vevőközönség igényeit kielégítsék ; ők is hoznak nagy áldozatokat, hogy jót produkálhassanak és a külföld is már számtalau esetben elismerte, azt elérniök sikerült : és mégis elmarad az eredmény, a különféle gyárak csak vegetálnak, a legádázabb harczot küzdik a létért, mert nem tudnak forgalmat teremteni. Ha azonban a kereskedelemügyi m. kir. miniszter rendeletéből kiadott statisztikai közleményekben lapozgatunk, Magyarország külkereskedelmi forgalmát nézzük é.s látjuk, hogy a behozatal az országba évről-évre növekedik, akaratlanul is azt a kérdést kell feltennünk, miért nem növekedik a mi forgalmunk? Miért nem halad a mi iparunk és miért fedezi a magvar közönség szügségletét külföldön oly iparczikkekben is, melyeket hazánk határain belül ép oly jól, sőt sók esetben jobban állittanak elő? Mielőtt azonban ezekre a kérdésekre válaszolnánk, példának kiveszünk egy árucsoportot a statisztikai jelentésekből és ezt megvilágítjuk annak számbeli adataival, hogy a nyerendő sötét kép annál jobban kitűnjék. Szóljon ez a példa a szivattyúkról és ezeknek alkati eszeiről, mely árucsoportról ezen jelentésekben az 1898—1901. évre következő forgalmi kimutatást találunk. Év Behozatal Kivitel Év Összesen Ebből Ausztriából mm. kor. mm. kor. mm. kor. 1898 1899 1900 1901 5557 7043 9026 9907 555700 633870 1838070 1931865 4249 5205 7546 8410 424900 468450 1471470 1639905 993 1236 2615 2476 99300 111240 470700 445680 1 31.933 4959505 8410 1639905 73201126926 Mit látunk ezekből a számokból ? Azt, hogy 1898. évtől 1901. évig tehát rövid 4 év alatt a külföldről való összhozatal mennyiségileg 78.3 %-al, értékben pedig 247.6°/°-al emelkedett. Ebből az Ausztiiából való behozatal mennyiségileg 97,9°/

0-al ós éltékben 285.9°/o-al növekedett. A bdiozatalt a kivitellel összehasonlítva azt találjuk, hogy ezen 4 év alatt 3,832.585 koronával űzetünk többet behozott szivattyúkért, mint a mennyit exportáltakért bevételeztünk. A foiyó évről egyelőre csak a január—május havi adatok állanak rendelkezés .nkre. Ezekei a mult év ugyanazon időszakával összehasonlítva ugyanezen árucsoportra nézve következő számbeli képet nyerü.ik. Az 1901. év január—május havi időközben szivattyú es szivattyurószekből 2629 mm.-t hoztak be az országba, holott a folyó év ugyanazon időszakában a behozatal már 2727 mmt tett ki 531.765 kor. értékben, a miből maga Ausztria 2111 mmt szállított 411645 kor. értékben. Kivitelünk ugyanazon czikkben az 1901. évi január mnjus havi időközben 854 mm. voli, de a folyó év ugyanazon honapjaiban ez már csak 688 mm.-t tett ki 123 840 kor. értékben. Eme számviszony tehát még kedvezőtlenebb, ránk nézve, mint az előbbi összehasonlításban, mert mig ezen 5 hónap alatt a behozatal kb. 100 mm. val emelkedett, addig kivitelünk 166 mra.-val apadt, az értékbeli mérleg pedig 407925 kor.-t mutat a mi hátrányunkra. Ez a szomorú, sőt megdöbbentő kép adja meg a választ a mi kérdéseinkre. Hiszen eme számok világosan bizonyítják, hogy van szükséglet e hazában, csakhogy nem itthon fedezik azt, hanem a külföldön, még pedig vagy egyenesen a hazai g}árak megkerülésével, vagy a közvetitő kereskedők utján, a nélkül, hogy a megrendelésben hazai gyártmány szállítását kötnék ki maguknak. Mái pedig sajnálattal kel) konstatálnunk, bogy kereskedőink vagy legalább is azok java része, akár kényelmi szempontból, vagy talán tisztán megszokottságból, még mindig szívesen keresik fel a külföldi, de különösen az osztrák piaczot. Igy jön azután az, hogy Auszria ipara hazánkban a mi iparunk xovásáia mindig nagyobb ós nagyobb tért hódit magának. Ezt nem szabad továbbra is tűrnünk és iparuk elsatnyulását tétlenül néznünk. Hagyjunk fel végre azon nembánomsággal, melylyel a hazai ipar iránt viseltetünk; lássuk be, hogy nem csak hazafiatlanság, de biin fölkeresni az osztrák gyárosokat, a mikor a magyar gyáros várva várja az alkalmat, hogy versenyképességét bebizonyítsa és hogy nemzetgazdaságilag aláássak édes hazánkat, ha milliókat küldünk ki az országból olyan árukért, a melyeket mimagunk is gyáriunk. Lássuk át végre valahára, hogy ipar tekintetében mi csak magunkra vagyunk utalva, hogy a külföld ós hogy iparunk teljesen tör'-re megy, ha mi azt magunk fel nem karoljuk. Most miker az év jó és elég áldásthozó aratás kilátásával kecsegtet, mikor reméljük- hogy a magyar gazda abba a kellemes helyzetben lesz, hogy szükségletét könnyebben tudja fedezni, mint az előző kedvezőtlen években : most fordulunk segítségért ez ügyben a magyar gazdaközönséghez, azon közönséghez, melyet mindenütt, a hol hazafias dolgokért, szent ügyért küzdeni kellett, az első sorokban láttuk. Szorítsuk ki végre valahára az osztrák 8 minden külföldi gyártmányokat és testtel lélekkel karoljuk fel a hazai ipar szent ügyét; fedezzük szükségletünket közvetlen a magyar gyáiosnál, vagy ha már közvetitő kereskedőket veszünk igénybe, kössük ki megrendeléoeinkben, hogy csak magyar gyártmányt szállítsanak, a melyen egy megbízható magyar iparvállalat gyári jegye látható legyen, ós akkor az eredmény el nem maradhat. Sok millió, melyen a magyar gazda veiejtóke tapad, itt marad akkor nálunk az országban. G. Titkár. Szövetkezeti ügyek. Levelezés. Fizetésre való felszólítás. A zalaegerszegi közp. fogy. és ért. szövetkezet igazgatósága tisztelettel fölkéri mindazokat a tagol.at, kik akár a részjegyeikre, akár bolti vásárlásaikra nézve még hátralékban vannak, ezen tartozásaikat fizessék le minél előbb, minden kényszerítés nélkül, mert a mennyiben fizetési kötelezettségüknek az alapszabályokban meghatározott időben eleget nem tesznek, az igazgatóság — legnagyobb sajnálatára — kényszerítve lesz a szigorúbb eszközökhöz nyúlni. A szövetkezet csak akkor tud megfelelni kitűzött czéljának — különösen a felette nagy ellenséges áramlattal szemben, ha egyesek, rendetlen eljárásukkal és nemfizetésükkel meg nem zsibbasztják a rendes és zavartalan működést. Sokan a tekintetben is nagy tévedésben vannak, hogyha befizetett üzletrészük erejéig (leszámítva a tartalékalap javára üzletrészenkint két K.-t) árukat hitelben vesznek, azt gondolják egészen helytelenül, hogy tartozásukat nem kell nekik a reá következő hónap 5-ig megfizetni, mert csak annyit vettek hitelbe, mennyit üzlet részükre befizettek. Ez a felfogás azonban az alapszabályokkal homlokegyenest ellenkezik, mert igenis, minden tag, ha az alapszabályok értelmében igénybe veszi is a hitelt, ezt tartozik (1. §.) minden hónap 5-ig okvetlenül lefizetni. Azt sem teheti meg az alapszabályok szerint egy tag sem, hogy tartozását hónapokon keresztül nem fizeti meg. Pedig — sajnos — vannc'c szép számban ily rendellenes tagok is, kik a már ismeretesebb elemekkel egyetemben filoxerái a szövetkezeteknek. Kik nem akarnak — esetleg — tagjai lenni a szövetkezetnek, azok az alapszabályokban és a keresk. törvényben meghatározott föltételek s módozatok mellett abból kiléphetnek. Előbb azonban üzletrészüket be kell fizetniök. Üzletrészüket bármikor az igazgatóságnál Írásban felmondhatják. A kifizetés a rendes évi közgyűlés utáni első hónapban történik. Ha a szövetkezetnek minél kevesebb rendetlen és rossz fizető"tagja van, az annál könnyebben boldogul, mig ellenkezőleg, ha elhatalmasodnak ezek, elpusztítják a szövetkezetet, mint a filoxerák a szőlőt. Kívánjuk, hogy nekünk a jövőben minél kevesebb szövetkezeti filoxeránk legyen ugy kereskedő, zsidó ellenségben, mint tagban. Eddig úgyis elég részünk volt bennök. Szeretettel kérjük az illetőket, kiket illet, hogy önként elvállalt fizetési kötelezettségüknek becsületesen és szintén önként, mielőbb eleget tegyenek. Igv, csakis igy boldogulhatunk, s ba önként is megfizetjük, azt, mire magunkat köteleztük, nemcsak végrehajtói dobszóra I Ny-ilttér. Köszönetnyilvánítás. Fogadják mindazok, kik boldogult Hagymásy István temetése alkalmából megjelenésük s részvétükkel fájdalmukat enyhíteni szívesek voltak, ez uton hálás köszönetünket. A gyászoló család. | HIRDETÉSEK, | lfendégBöI \ Zalaegerszegen a város legszebb { pontján, csinos berendezéssel együtt > Jfa f. évi november l-ére bérbe, c esetleg csaposnak is kiadó. { 3} Feltételek megtudhatók Zalaeger- l -•3-) szegen f J losztelitz Miksa -Al tulajdonosnál. í 3< 3-0