Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-21 / 34. szám

hL év. Zal—qar»iefl

t 1802. mgutriut 21, / cf-~r~> y r

v

r "y 34. szám. Ua ím 4 N érr* S kuni I«f7«4 érn 1 kor. Cgyea iiia 8 fillér. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. luii Ilink kW* té«« filiraa: «|7 •14. 20 K. NyllHér MII L kereoa. Sserk. »« kiadéklraUl: Vlautes-m. 25. MEGJELENIK HETENKÉNT CB"CRTÖE.TÖK:ÖN EST ES. Szent István király napjához. Nagy nap ez Magyarországon ! Hídaima száll ezer és ezer ajakról e széles hazában. Hogy is ne, hiszen az ország üDnepe ez, mely oly sokszor küzdött vészszel, viharral a múltban, de megküzdött minden bajjal, mert bizalmát el nem veszté, azt a bizalmat, a mit a honfiak szivébe csepegtetett a nagy és szent király : Szent István .. . Hányszor voltak nehéz napjai szegény hazánknak, hányszor kellett kemény tusát vivnia a vad csordákkal; de mindig az ó nevében szállt sikra azon elvekért, a melyeket tóle örökölt, a szabadság és szeretet elveiért, és győzött, mert ó vala oldala mellett. Az ő nevét dicsőíti e napon a hegyi kápolna harangjának méla hanya, az ő nevéről zeng éneket az Alföld rónáinak fia, mert ő nagy volt, szent volt és ó a mi pátronusunk 1 Nagy volt, mint király, szent volt, mint apostol! Az ő nagy és szent nevét tiszteli az ősök utóda és áhítattal említi az ö dicső tetteit, ifjú és öreg, gazdag és szegény. Ö oltotta a nemzet szivébe a szeretet szent igéit és apostoli szent kezeivel sokszor törölte le a hozzá folyamodók könyeit. És ezt a szent kezet e napon ezren meg ezren kisérik a fővárosban. Ünnepel paraszt és úr, szegény és gazdag, ifjú és vén, bálaimát remeg neki az egész ország. Első szent királyának emlék-ünnepét üli meg a nemzet. A sivár jelen pusztaságában visszaszáll a lélek gondolata az elmúlt nagy idők ragyogó dicsőségéhez. Midőn a nemzeti ünnepen áhítatos körmenetek hajtanak térdet a honalapítónak csodás épségben megmaradt szent jobbja előtt, — a ránk omló nehéz csapások és küzdelmek közepette— érezzük, hogy multunk nagy hagyományára való visszaemlékezéssel erősíthetjük csak meg magunkat a jelen vigasztalanságával s a kétes jövőnek felénk tornyosuló zivataraival szemben. A világtörténelem kevés oly népről emlékezik meg, melynek államalkotó munkája oly tartós eredményű lett volna, mint Szent István népéé. Az ókor leghíresebb népeinek országai alig néháüy száz évnyi fennállás után romba dőltek. Attila, a hunok királya, ura volt a Dontól a Volgáig lakó népeknek s Európa egyharmadát mondta magáénak. S mikor az »isten ostora* megtért pihenni s vitézei eltemették hármas: arany, ezüst és vaskoporsóba valahol a Tisza, vagy a Duna medrében; akkor néhány éY múlva hatalmas birodalma szétfoszlott, mint a nyári felhő, melyet a vihar szele tép darabokra. És eltűntek e kornak harczias népfajai: a gepidák, longobárdok, alánok és úgy, hogy ma már csak homályos történelmi hagyományok őrizték meg nevüket a késő utókor számára. Eltűntek, mert csak rémei voltak a földnek, de nem alapítottak államot, hazát azok utódai számára, a kiknek vérével beharmatozták Ázsia és Európa harczmezeit. Vayk, Géza fia átlátta azt, hogy folytonos harczi riadalmak közt nem terem meg a béke virága s ha népének állandóságot akar szerezni e földön, akkor a harczi dicsőség mellé meg kell szerezni a nyugati államok erényeit is, alkalmazkodni kell az európai korszerelemhez, mert ez az ázsiai, itt idegen népfaj csak újy tarthatja meg vérrel, diadalmakkal szerzett szép hazáját. És eltöltötte lelkét a szebb, békés jövőnek sugallata, s áthatva a szeretet vallásának, e vallás isteni alapitójának tanaitól, népével együtt áttért Krisztus hitére s a pogány fejedelemből lett István, a magyarok később szentté avatott nagy királyi apostola; a kereszt varázsának segítségével, Árpád vitézeinek vérével megszerzett országának igazi megalapitója. És mig a berkekben, rengetegekben kialudt a Hadúr tiszteletére emelt oltárokról az áldozati láng, addig megindultak a messze Rómából az olaj- és pálmafák hónából Szylveszter pápa követei s elhozták a szent koronát s a kereszténynyé lett nemzet örömrivalgása közt tették fel István felkent homlokára. Ezzel ismerte el a földnek legnagyobb egyházi s akkor világi hatalmassága is Magyarország létjogát, alkotmányos önállóságát s meghajolt királya, István fejedelmi s apostoli erényei előtt. Ép e? időktől kezdve ünnepe a magyar nemzetnek az a nap, melyet az egyház első szent királya emlékezetének szentelt. Ma is a kegyeletnnek e magasztos napján a falvak és városok templomtornyaiban megkondulnak a harangok, s a hazafias és vallásos érzelmek zsolozsmájának harmóniája végig zeng e hazában. Jusson eszünkbe e napon, első királyunk kegyeletének ünnepén, hogy ha istápoljuk az ősöktől reánk maradt ós erőt s megőrizzük a nemzet szivébe oltott erkölcsöket, alkotmányt és hazaszeretetet: akkor nem vesz rajtunk diadalt semmiféle ellenség. Kilenczszáz évnél tovább áll már szent István király fönséges alakja a nemzet szivének oltárán ; áll az egész világ tiszteletétől környezve; áll magasan, szilárdan, rendithetlenül és sohasem lesznek képesek azt az idők zord viharai magasztos helyeiről ledönteni. Szivének ez oltárához tart ma évforduló bucsujáratot a nemzet; az ott elhelyezett eszményi alakra tekint ma fel az egész ország népe, hozzá sir föl a szive, a lelke; dicsfénybe vont homlokát, szent jobbját érinti áhítatos imájának könyes csókja. Szent áhítattal közeledjünk mi is e napon e fönséges alakhoz s megihletett szivünk hálájának, elismerésének és hódolatának koszorúját tegyük lábaihoz szent Istvánnak, a dicsének. Illesse e koszorú szent királyunkat, mint Magyarország valóságos édes atyját, legnagyobb jótevőjét, ki gondviselésszerű küldetése s apostoli buzgalmával a legnagyobb kincset, a szent koronát szerezte meg nekünk. £ dicső tettben összpontosul első szent királyunk csodás nagysága, mert ó a koronával megszerezte a keresztet, megerősité a nemzeti lét alapjait s egybeforrasztá a kereszttel a nemzetnek életét. E tényben rejlenek mrndama nagy eszmék és gondolatok, melyeket szent István a haza népének szivébe ültetett s melyok a nemzetnek valódi éltetői, szent István király nagyságának pedig örök hirdetői. Őseiké Jízief. fanultság, — tanulatlanság. Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. XI. folytatál. Minden nemzet, mely tudomány nélktLl való, elpusztul. Előbbre és magasabbra törekszik az ember de ezt gyávasággal, pulyasággal, fólénksóggel soha el nem érhetjük. Aztán ezen dicstelenségek nem is voltak őseink erényei. Ide nem számítva a gyászmagyarokat. Ezek a gyászmagyarok sok galibát csináltak már a múltban, csinálnak a jelenben, s ha magjuk ki nem vész, valószínű, hogy sok galibát fognak csinálai a jövőben is. Ezeket gyomlálja, az igaz magyarokat pedig erősíteni akarja — érdek nélkül a ,Magyar Paixs." A magyar érdekeket védi, a hasznos ismereteket terjeszti, szóval a felnőttek hazafias iskolája akar lenni; ezért megérdemli, hogy az a legszélesebb kőiben elterjedjen. Ez pödig csak ugy történhetik, ha barátai annak ujabb támogatókat, pártfogókat keresnek, a hozzáértők abból, s egyéb hasznos szövetkezeti, s ismeretterjesztő, értékes ós hazafias művekből felolvasásokat rendeznek, a bennök előadott eszméket egymás közt megbeszélik, megvitatják; a jókat elsajátítják a követik nyíltan, bátran, férfiasan. Igy terjed lassan-lassan, lépésről-lépésre, fokrólfokra az eszme, s lesz a sötétségből világosság. A tanulás tekintetében irányadó például egész bátran hivatkozhatunk zsidó polgártársainkra. Suum cuique laus debetur. (Mindenkinak saját dicséretével tartozunk.) Meg kell nekik adni, hogy a tanulás tekintetében a legelső helyen járnak átlagos műveltségűkkel. Kevés ugyan köztük a nagy generális, de sok a jó altiszt, s imitt-amott főtiszt is akad. Vagyoni tekintetben legtöbb jómódú, elegendő nábob és kevés szegény van köztük. Pónz dolgában ők vezetnek. Ezt nem ugy kell érteni, mincha közülök nagy, kimagasló alakok kerültek volna, vagy kerülnének ki. Nagy hadvezéreik, hőseik kimagasló politikusaik, szónokaik, idealistáik nem voltak, s most sincsenek. A magyar történelemjnagy alakjaihoz hasonló, vagy csak megközelítő alakjaik sincsenek. Ezt csudálni nem is lehet, meit a zsidók Jeruzsálemnek Krisztus születése utáni 70 évében történt elpusztulása s országuk megszűnése után szótezóraítak a világ minden részébe, s azóta hazátlanul bolyongnak, mert elzárkózottságuknál, szokásaiknál, s magukviseleténól fogva nem tudtak eddig a világ egyetlenegy nemzetébe sem beleolvadni. Együttesen sem tudnak megélni, mert a nehezebb szolgai munkát egyik sem akarja végezni. Ez pedig annak tudható be, mert egészen műveletlen alig akad köztük, s mindegyik azon van, hogy magának és családjának anyagiakban a lehetőségig j»létet biztosítson. Ezen czólnak alárendelnek mindent; sokan e miatt az eszközökben sem válogatósok, öntudatosan anyagi uralomra törekesznek, s hol gyenge nép közt laknak, azt el is érik. Kitartásuk szívós; soha nem lankad, összetartásuk oly nagy, hogy semmiféle körülmények között sem hagyják el egymást. Bármily görcsösen ragaszkodik is a zsidóság