Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-07 / 32. szám

2 MAGYAR P A IZ S 1902. augusztus 7. és két nap vitte a gazda a községházához egy tányérban a tejet és a lisztet, hogy éhen ne pusztuljon a boiju. Ekkor az uzsorásnál elzálogosította tüszszöjét és kiváltotta a borjut. Popsa Jónás egyetlen parczella földecskéjét adta zálogba, hogy kiválthassa éhező borjúját. A boijut elvitték Jóodi Irmától és Dán Jónástól is. Mindkettőnek elrúgott ennek következtében a tehene. A gyermekek sitnak: nincs tej a háznál. Nem folytatom. Mikor olvastam : szemem káprázott az izgalmaktól. Most is, hogy kivonatát adom a közleménynek, korbácsot szeretnék tartani penna helyett. Talán nem is mondtam, hogy ezek a szörnyű kegyetlenségek adóhátralék miatt történnek a jogállam nevében ! Lukács pénzügyminiszter ur ! Kicsoda kiséri figyelemmel a sajtót az ön hivatalában? Széd belügyminiszter ur! Kicsoda nem referált önnek a máramarosi közigazgatásról ? Hát ki és mi a nép, hogy azt uzsorások, jegyzők, végrehajtók ily módon fosztogassák ? Mióta felada az államnak, hogy tatárjárást rendezzen hivatalosan a nép ellen 7*) Bartha Miklós. Egg országot egy zsidó juhászőrt, gulyásért, vagy borosért Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. IS. folytatás. Ki ad többet érte ! . . Dolgozni a zsidó is dolgozik, mert napjainkban már nem hull önként a manna, mint hallott álliiólag akkor, midőn a zsidók a pusztában és sivatagban barangoltak. Szent Isten! de hát milyen ez a munka, ez a ténykedés a legtöbbjénél?! Mit százezerek becsületes munkával ússz g üjtení akarnak s meg is szereznek, azt egyesek Csalfa uton elharácsolják. Ez m -g a sziziphusi munkánál is rosszabb . . . A zsidó legnagyubb része nem megfeszített, egyenes kézi erővel, hanem tej jelfurfanggal, ravaszsággal és különféle uzsoráskodással dolgozik. — Gondoljunk csak B-rele Háj, Dávidovíts Dávidra és ezekhez hasonló társaikra; uzsoráskodásaik által előidézett rettenetes nem emberi mű*.) Erre is jött czáfolatféle. Pl. Az újságcikkek után megkérdezték a tisztviselők az apsaikat, van e panaszuk? S nem volt. ('persze! mert fémek.) S hogy D.-utsc Józsefh izr. jegyző sem elc,Apva, sem áthelyezve n^a „lett." Végre, hogy nem X, hanem Y, tisztviselő követte el a kegyetlenkedéseket, stb. De Davidovicsra aé/.va a név sem változik. női hivatás kérdéséhez. Igaz, hogy ma már a nők is különféle hivatást vá'asztanak; de szomorúm igaz az is hogy a választott hivatásnak legtöbb nő, főleg pedig legtöbb leány megfelelni, azzal megmérkőzni nem képes. Mindannyian kárt vallanak mellette, kisebb nagyobb mérvben; és pedig nem csak testileg, de főleg szellemileg. Mily könnyen és milyen gyakran megesik az, hogy az olyan fiatal teremtés, a mely kényszerhelyzetében valamely, előtte eredetileg idegen hivatást megragadott, abban iövid idő alatt elkeseredetté, zorddá, durvává, vagy pedig elv vágyóvá és könnyelművé vált; milyen gyakran elvesztette ott gyoisan összes női tulajdonságait, elves/tette a nyilvánosság előtt való gyöngéd félénkségét, finoméiméjiiségót, a mindent lelkesítő és élénkítő képességet, sőt női tapintatát, hogy rosszabbtól ne is szóljunk. Mindez termeszetszerflleg még fokozódik a hivatás minősége szerint; főleg ha az a hivatás oly nemű hogy az a leányokat sokszor érintkezésbe nozza a férfi világ nyersebb részével. . hát menjünk sóiban. Nézzük meg először 1

8 a tanítónői hivatást, a mely mégis aránylag Megegyezik a nő természetével !S mégis őszintén bevallva, ezzel a hivatással sem mérkőzhetik ködésükre. Élősdiek ezek s hozzá még minő falánkok, kegyetlenek, tehetetlenek és kielégíthetetlenek. Dolognak az ilyen munka is dolog ugyan, de nem emberi, hanem ördögi, mely nem tekint sem emberi szeretetet, sem igazságot, sem irgalmat. Pusztulás, nyomorúság és szegénység jár a nyomában. Százezereknek egész évi becsületes és szorgalmas munkáját képes az ilyen fajta néhány ezer parazita semmivé tenni; az ilyenek munkája nagyobb kárt okoz a jégverésnél, sáskajátásnál s kicsinyes járványnál. Jaj az olyan embernek, kit már egyszer hálójába fogott, mert azt onnan mindaddig ki nem bocsátja, mig azt teljesen ki nem használta, s tönkre nem tette. Az ilyen tónkrejuttalás és kizsákmányolás eleintén csak helylyel-közel mutatkozik ugyan, de ha a visszaél . .seknek idejekorán gát nein vettetik, mint a sáskajárásnál, liol előttük a talajt fel kell sánczolni, hogy rémes pusztításaiknak elejét lehessen venni, — a rombolás mindig nagyobb és nagyobb mérveket ölt egyrészt, mivel az áldozatod ereje napról-napra gyengül, olyannyira, hogy jóformán magukkal is tehetetlenek. támadóik ereje pedig éppen ebben az arányban fokozódik, másrészt eljárásaikban annyira óvatosak, körültekintők, furfangosak és ravaszok, hogy igen .sok, meditáljuk a legtöbb esetben az igazság szolgáltatás sújtó keze sem érheti őket utol, mostani törvényeink alapján. De ha módosiltatik és szigurittatik is, úgv az uzsora, mint a büntető törvénynek különösen a Csalásra vonatkozó része, gyenge társadalommal szemben hiába várunk mindent a tyrvényljoiástól ésrA judikat urától,. Látjuk ezt a felső vidéki szívfacsaró állapotoknál, de kisebb mértékben egyebütt is. Göcsejben is van elég eset és példa, talán feles számban is. S mé_', se ébredünk. Nézünk, de nem látunk, panaszkodunk, nyögünk, sokszor káromkodunk, de nem tömörülünk saját jogos érdekeink védelmére ; érezzük a .méltánytalanságokat, de gondolkodva nem nézünk előre. Ébredj nagy álmaidból! ébredj Árpád fia' . . . A bajt alapjában a társadalomnak kell orvosolni, mit szövetkezés által érhetünk el. Da ennek is c ,ak akkor, ott, és úgy lesz meg az áldásos és kivánt eredménye, meg legtöbb tanítónő, ha az a családi körön túl teljed. Az egyik lágy, mélyen érző nő>xá lesz itt; a reábízott gyermeidelkek egyeseit szeretetteljesen kaiolja fel; de azután íegtöbbnyiie elveszti az összesnek áttekintését, a fegyelmet az uralmat ; nyakára nő az osztály s — elvadul. Ez őt aggasztja, idege-ssé, szomorúvá teszi; emészti te-tet s csakhamar hivatása fáradalmain ik áldozatává lesz. Itt van egy másik ; ez mindeuekelőtt a fegyelmet, törekszik fentartani, minek folytán ő maga is mindinkább erélyesebbé, férfiasabbá válik; gyakran meg'epő hirtelenséggel keményen, sőt nyersen bánik a gyermekekke

1 ; legtöbbnyire azonban középlínynyé iesz a két szélsőség közt; hol a női, hol ísm-jt a férfi oldal lép előtérbe ; ez azután szaggatottá, önmagával ellentmondóvá, izgékonynyá s igazságtalanná teszi őt; gyorsabban büntet, gyakran még keményebben, mint a ferfl s igy mindinkább elveszti a gyermekek szeretetét. Mindazáltal néhány óv muiva megtörve sínylődik és terhére lesz magának s övéinek egyaránt. Nézzük a betegápolónői hivatást, ez is nem egy oldaltól veszélylyel jár a női természetre i.ézve. Itt is sokféle tulajdonság fejlődhetik, a melyek eredetileg távol voltak a női jellemtől. Mindaha az intelligensebbek és vagyonilag tehetősebbek is a szegényebbek és tehetetlenebbek segítségére mennek, nem azért, mintha a tehetősebbeknek is éppen olyan szükségük volna a szövetkezetekre, mint a szegényebb existentiaknak, — (habár a vagyonosabb osztályra nézve is elvitázhatatlanok a direkt vagyoni előnyök) hanem főként állampolitikai szempontból; mert ha elpusztul, vagyonilag tönkremegy a becsületes és szorgalmas munkás nép : fennállhatásunk létalapjai támadtatnak meg. Hiszen már eddig is óriási nagy a hanyatlás és visszaesés. Eltűnt a jókedv és jólét körünkből. Mintha a föld nyelte volna el a nyájak legnagyobb részét, elpusztultak. Megette őket az uzsoráskodás és az ennek folytán keletkezett szegénység. Hej! hova lett az a szép idő! mikor vidám furulyaszó mellett dalolta a juhász: A juhásznak jól megy dolga, Egyik dombról a másikra, — Legelteti nyáját, fújja furulyáját: Bú nélkül éli vüágát. Vagy : Beszegődtem Tarnóczára bojtárnak, Jó legelője van ott a birkának, Fizetésem tiz forint húsz karajezár : Megél abból egy bojtár. Jó kedvvel szántott még akkor a béres is, ki vígan dalolta: Ha kel az Ég szép hajnala, Kezemben az eke szarva: Ekém előtt négy tulok jár, Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Gyopár : Jézus segits, haj ! De most már csak sóhajtozhatunk a költővel: Rákos, Rákos, hova lettél'? Szép híredből de kiestél! . . . Egész bátorsággal azt is mo.idhatnám: Magyar népem hová lettél Szép híredből de kiestél! Bizony, sirva szánt és vet már a maggar; mert sok már azt sem tudja, hogy kinek arat? . . . Bmúljon-e, viga,djon-e, nem tudja?! Hanem azért ha nemkedvező is azállamfenntartó elem mostani helyzete, azért nincs miért kétségbe esnünk. — Fődolog, hogy öntumellett balga eljárás volna, ha valaki azt állítaná, hogy ez a hivatás nem illeti meg a nőnemet. Nincsen olyan hivatás a melyben az ember bensőleg valami kárt ne szenvedhetne; főleg akKor, ha az illető személvekbdii hiányzik a tiszta vallásosságnak biztos támasza, az odaadó önfeládozás, ügybudgalom, ós ha ezek helyébe lép a pénzszerzési vágy s a csúnya versenygés. — Akkot csakugyan oly jellem tulajdonságok •s fejlődhetnek, melyek a betegápolónő szép hivatásával s általában a nő legnőiesebb old ilaival homloíegyenesen ellenkeznek. Ha pedig mindez oly hivatásoknál furdu íut elő, a melyeket jogosan nevezhet'iak női foglalkozásoknak : mit várhatunk azou hivatásoknál, melyeket, mint egészen ujakat, idegeneket maga számára meghódítani törekszik a nő.. Valóban ilyen esetekben nem tudják a nők, mit cselekednek ! A legtöbb oly hivatásban rejlik valami, ami az embert keménynyé, durvává, ós nyerssé teszi. Gondoljuuk csak a büuügyi statisztikára; ez azt bizonyítja, hogy a férfmem tulnyomólag oly vétkekben bűnös, melyek a fáktelea vágyak s a jellem durvaságát a visszavezethetők. A nő mindenütt ugyanaz marad; mindenütt alá van vetve ugyanazon lélektani törvényeknek. É3 minél otthonosabban fogja magát érezni az