Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-19 / 25. szám
III. év, Zalaegerszeg, 1902. junius 19 25. szám, Sgy évre 4 koron*. FM évre 2 korona, tegyed évre 1 kor. ügyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirde tése féláron : egy old. 20 K. Nyilttór sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT -CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. (II. folytatás.) Ha az ember olvassa azt a tömérdek valótlanságot és zöldséget, mit a szövetkezeti eszme ellen különösen a kereskedők irnak és beszélnek, sőt már nemcsak alattomban, de nyíltan, szenvedélyesen, s agressiv tesznek is: a gondolkodó embernek bámult ia kell, többféle okból: Mindenek előtt kijelentem, bogy a szenvedélyes, s igaztalan hangot, vizsgálódásaimban nem használom részint, mivel erre szükség egy általa ban nincsen, részint mivel a kérdést nem elmérgesiteni, hanem azt minden oldalról kritikailag megvilágosítani akarom. A czél magasabb, s nem más, mint az állsmfentartó elemnek állampolitikai szempontból való támogatása s védelme. Czikkem megírására nem is annyira a szövetkezetek ellen minden uton-módon és eszközzel használt támadás, mint inkább a kérdésnek más oldalról való megvilágositása késztetett. Tudnunk kell, hogy a szövetkezeteket, melyeknek legnagyobb része nálunk még kezdetleges, az államfentartó elem, a körülmény rk kényszerűsége folytán saját védelmére létesitette, melylyel szemben a kereskedők támadólag lépnek fel, s tagadják különösen a fogyasztási szövetkezetek létjogosultságát, s a mennyiben azok mégis létesíttetnek, óhajtják, hogv létesítésében és vezetésében se az elöljárók, se a papok, se a jegyzők és tanitók részt ne vehessenek, s hatáskörük a lehetőségig sziik térre szorittassék; vagyis más szóval: azoktól elvonva az éltető elemet, azok már a megalakuláskor magukban foglalják a nem boldogulhatásuk csiráját, s eleve E^y hírlapi tudósítás. (Festetics György korából.) Abból az alkalomból, hogy Festetics György szobrát a napokban lepleztek le Keszthelyen, jónak látjuk egy régi magyar újság: a „Hadi- és más nevezetes Történetek" 17S0. május 28-ik napján, Bécsben megjelent számából az alábbi éidekes tudósítást kö^re adni. A tudósítás egy kis korkép Festetics György idejéből és Zalamegyeből. Érdekes annál is inkább, mert nem csak Festeticsről, hanem a Zalában élő akkori más szereplő egyénekről is szól. A levél névtelenül jelent meg, Keszthelyről küldte be valaki. Érdekes adalék Zalavármegye történetéhez. Szól a következőképen ez a már 112 éves tudósító levél : „Ezen hónapban igen szép, örvendetes és valóban emlékezetre méltó dolgok történtek Keszthely mezővárosunkban. Május 14-ikre (1790) besereglett ide nemes vármegyénknek (Zala) zászlóalja, hogy magát fegyverben és lovaglásban gyakorolhassa. Május 18 án kiment ezen nemesi zászlóalj egy mértföldnyire, az ország gyűlésére nézve Budára rendeltetett s Keszthely felé marsirozó két Gróven-hus?árosztálynak megtisztelésére. A zászlóaljat muzsikaszó s lobogó zászló alatt vezette gróf Festetics János ui, az a nagy hazafi, kinek igaz magyar szivét, tzép tudományát s hazánk diszét és javát tárgjazó nemes iparkodábiztosittassék részükre, hegy a szövetkezetek e téren életképes versenytársaik ne lehessenek. Ez a kívánságuk merőben jogtalan, igazságtalan, s az egyéni szabadság mégsértésén alapul. Ha a törvény korlátain belül szabad a kereskedőknek, vállalkozóknak, gyárosoknak és milliomosoknak korlátlanul a szövetkezés: semmiféle jog alapján nem lehet elfogulatlanul, önzetlenül, indokoltan kívánni azt, hogy az államíentartó elemnek, s a kis embereknek a törvény korlátain belül meg ne engedtessék az, hogy saját jól felfogott érdekükből szövetkezzenek. Hogy a kereskedők csupán önérdekből disíingualnak, kitűnik abból is, hogy saját szempontjukból megkülönböztetnek jó és hasznos, rossz és káros szövetkezeteket. Megteszik pedig ezt a különböztetést azért, mert azt maguk sem merik általánosságban állítani, hogy a szövetkezés az erők hatását nem fokozza, az nem jó, nem hasznos, nem áldásos ; de azt akarják a nem gondolkozókkal elhitetni, hogy szövetkezésnek ezen tulajdonságai csak akkor vannak meg, ha ez az ő érdeküket legtávolabbról sem érinti. Ezen megkülönböztetés szerint az önsegélyző'-, hitel-, tej-, vaj-, tojás-, toll-, kiházasitó-, lakásépítő-, stb. szövetkezetek — szerintök — jók és hasznosak, s ezek alapítását kegyesek is a kisembereknek megengedni, de már a fogyasztási-, magtár-, s pinczeszövetkezetek károsak és fölöslegesek, mert ezen ágakra nézve meg van már a közvetítő kereskedelem, mely szerintök semmi kívánni valót maga után nem hagy. Gondolkodjunk egy kissé, vájjon igazak-e ezen állitások ? Persze, hogy nem igazak. I ff lar gWra&r.M Ti H H iMI II Mill sait nem lehet eléggé magasztalni. Előre futtatóit adjutántja által értésére adatta a most említett gróf ur a vitéz huszártiszti karnak, miben indultanak légyen el. Ezen kedves hirnek vételére fólnégyszög formára állott a két osztály huszárság; elő! a diszes tisztikar foglalt helyet s ugy válta kivont karddal és egész hadi pompával a uemesi zászlóaljnak óhajtott érkezését; mely meglévén, oly szivreható beszéddel üdvözlötte gróf Festetics János ur a nemes Grévenregementje két osztályát az egész zászlóalj nevében, hogy annak kifejezései egész erőben nyilvánvalóvá tették a nemesi zászlóaljnak a dicsőségesen harczoít magyar bajnokok eránt tartozott szeretetét s tiszteletét. A huszárok nagyérdemű kormányzója oberstl. gróf Festetics György ur rövid, de igen fontos és gyönyörű hathatós köszönettel váltotta fel a gróf Festetics János ur beszédét. Ezek után major Skaritza ur trombitákat fúvatván, a ket huszár osztályt hirtelenséggel uti sorba vette. Elöl indult a zászlóaljnak fél része muzsikájával s zászlójával ; közben a két osztály ; hátul ismét a zászlóaljnak más fele sily foimán vezettettek be a vitéz Gréven-huszárok városunkba (Keszthelyre), kiket a kicsődült nép is annál nagyobb örömmel fogadott, hogy éréséi e mind csak német katonáknak adott ekkoráig szállást. — Május 19-én ^közönséges gyűlése" volt vármegyénknek, melyre a szomszéd vármemert rugójuk egyedül az önérdek, s az akadékoskodás. Hogy ezen okoskodás meg nem állja a helyét, az mindenki előtt első pillanatra minden kétséget kizár. Ezen elv általánosítása mellett a haladás egyáltalában lehetetlenné válnék, de a kereskedők osztálya sem képez olyan zárt rendet, mely e tekintetben különös kiváltságokkal bírna, vagy mások felett bírhatna. A szövetkezés absolut értelemben jó, mert fokozza az erők hatását, s igy mindenféle téren jó az, ha vele vissza nem élnek; és csak akkoi mondható az rossznak, ha vagy a vezetők önzők s a szövetkezés által elérhető előnyöket csak egyesek akarják a maguk javára kihasználni, vagy ha a tagok nem ismerve fel a szövetkezés lényegét, megfelelő módon nem támogatják. Ily szövetkezet azonban sokáig fenn nem állhat, mert nincsenek meg benne a létföltételek. Ha egészséges a szervezet, jó a vezetés, szigorú az ellenőrzés, igazgatás ; a szövetkezet a támadások daczára is megállja a helyét; ellenkező esetben az a támadások nélkül is elerőtlenedik s rövid néhány év múlva megszűnik. Minden akadékoskodás nélkül is a szövetkezésnek önmagában legnagyobb akadálya a régi török átok, hogy a magyar össze nem tart. Amit kezd Péter, ellenzi Pál, legyen bár az eszme minden tekintetben kifogástalan, jó, hasznos és szükséges! Eunek a rossz szokásnak ikertestvére az osztály-szeparáczió (osztály-elkülönzés). Egyik osztálybeli nem akar közelebbi érintkezésbe bocsátkozni a másikkal, attól tartván, hogy az által vészit értékéből, tekintélyéből s esefleg képzelt nimbusából. Pedig ez merő téves felfogás, mert az egyesülés gyékből is gyülekeztek össze. Az illés kezdődött reggeli 9 órakor. Sok huszártiszt is megjelent a vármegye házában. Előadván érdemleit nagytiszteletü viczispánunk, Spissics János ur, ezen gyűlésnek czél ját: legottan annak kicsinálásához fogtak a Tekintetes Nemes Rendek, mit kellessék a zászlóaljnak eleibe szabni, ammthogy ezt meg is határozták s az esküvés formáját is feltették, melylyel törvényeknek megtartására köteleztessenek a zászlóaljbeliek. Vége lévén ezeknek, megindult az egész gyülekezet a vármegye házából s ment, a már 8 órától fogva lóháton állott zászlóaljtól kísértetvén, a váios templománál vont kápoina-sátorhoz ; a hol már főtiszt. Rosty János hahóti apát ur és keszthelyi plébános több egyházi urakkal együtt tisztes papi öltözetben várta az emiitett gyülekezetet. Minekutánna megállapodott volna a sátor előtt,, szép rendben a zászlóalj s a Gréveu huszároknak is egy szárnyuk tiszteletnek okáért egész parádéban odaérkezett volna : nagy csendesség lett. Ekkor az emiitett apát ur megszólalt s csak kevés, de fontos igékkel szivére kötötte a zászlóaljnak tartozása teljesítésére esküvéssel leendő magakötelezését, — ezentúl az esküvés formáját előttük magyarul elmondotta. A hit letétele után fegyvert rántottak a nemes vitézek s elénekelvén magyarul „Téged Isten dicsérünk", sat. Áldást veitek. A Rendek ágyuk durrogása, dob- ós trombitaszó alatt visszatértek
