Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-05 / 23. szám

1902. április 24. MAGYAR PAIZS 5 Tűzoltó csendőrség. Üendkivüii ügvesreform­eszme merült fel az orsz. tűzoltószövetség köré­ben. Előterjesztést tették ugyanis a belügymi­nisztériumhoz, hogy a csendőrképző tanfolyam rendes tantárgyai közzé fölvétessék a tűzoltás tanítása, is. A belügyminisztérium eliogadta a javaslatot s a csendőr főparancsnokság a tűzoltó­szövetség elnökségével most tárgyal az uj tantárgy bevezetése iránt. — A csendőrök tehát ezentúl tűzoltók is lesznek. A rátóti bikák Száll Kálmán miniszterelnököt kitüntetés érte, még pedig Oroszországban. Moszk­vában most nemzetközi állatkiállitás van. amelyen összesen mintegy ötszáz oroszoiszági, németalföldi, belgiumi, németországi, magyarországi és auszt­riai háziállatot mutatnak be. Magyarországból mintegy negyven darab jószágot küldtek ki Moszkvába, ahol a pompás állatok mindjárt ál talános föltűnést keltettek, most pedig azt je leütik Moszkvából, hogy a magyar állatok nagy diadalt arattak a kiállításon. Az egyetlen disz­levelet, amelyet kitűnő neveléséit egyáltalán odaítéltek, Széli Kálmán kapta elismeit kiváló­sággal nevelt rátóti bikáiéit. Az egyes állatok külön-külön való díjazásában is nagy sikere volt a rátóti bikáknak. Igya selymes nevü bika sze­rezte meg a díszoklevelet, az Örvös nevü pedig az egyetlen arany érmet. A zsidóbevándorlás megakadályozását nagy­ban késleltette ós késlelteti az a körülmény, hogy a zsidó érdekekért küzdő sajtó fajszeretet­ből ugy tüntette föl a dolgot, mintha az tisztán antiszemitikus indokokból származó üldözése volna a zsidó felekezetnek és nemzetiségnek. És épen azért a zsidó sajtó következetesen rossz szemmel nézte, sőt támadta is a ruthén-aktiót, vagy pláne a meggyanusitás, a különféle politi­kai szempontok belekeverése által akarta azt disqualifikálni. Pedig a galicziai zsidók oeözönlése nemcsak a mi ruthéneiukre és általában a hazára hoznak bajt, hanem magára a már honos zsidó­ságra is. Most kezdik ezt már maguk a zsidók is elismerni. Igy a mult hó 12-én a munkácsi orthodo^i izr, rabbiválasztás ügyében egy tíz tagu küldöttség hosszabb panaszos kérvényt adott be a vallás- és közokt. miniszterhez, mely azután nyomtatásban- is--megjelent, melyben egyebek között megemliti hogy az uj rabbi pártfogása folytán sok foglalkozás nélkül való galicziaí zsidó -özönlötte el Beregmegyét. »És ez — mondja a kérvény — nem ránk egyesekrejelent veszélyt, hanem az országra is, mert ez elem a szószék­ről hirdeti, hogy az iskolába járás elkárhozással jár, valláserkölcsi alappal nem biró visszataszító szokásait ráerőszakolják a kevéssbé fanatikusokra is és igy megakasztják a magyarosodást és a haladást. — Megszentségtelenítő előttük minden a mi magyar, a mí nem fanatizmus, hanem föl­világosultság. E miatt lett jellegzetessé megyénkre hogy hitsorsosaink nagyrésze semmittevésből él. És e foglalkozás nélküli valóságnak mi az ered­ménye? Az, hogy a vagyon, az élet, az erkölcs itt mindig veszélyben forog. Ezért van itt a nagy szegénység, a rengeteg bünügy, a nagy romlott­ság és a kurrupczió.« Való igaz, a mit itt a kérvény elmond. Vajha átlátná a hazai zsidóság saját jól fölfogott érdekében,általánosan is ezeket az igazságokat és ne védelmezné tovább a bün, a korrupczió, a nyomor előidézét. — Sok zagyva beszéd 1 Hiszen nem a zsidóságtól függ az erköl­csök megjavítása. A zsidóság negatív javít. Zárják el a vereczkei szorost. Az atyafiak osztálya. Szentgyörgy völgyön lakott öreg Dómján György kisgazda, aztán meg­halt; utána egy kis földecske. egy ház és kilenc örökös maradt. A földet valahogyan csak elosz­tották, de a házon nem tudtak elosztozni. A veszekedésnek az lett a vége, hogy az örökösök a ház lebontását határozták el. Kinek jut majd egy ajtó, kinek két ablak, kikek meg néhány gerenda. A határozatba Dómján Zsófi, aki a ház­ban lakott, nem tudott belenyugodni, mert hajlék nélkül maradt volna. Meg is mondta, hogy Szent György napján leég a ház. És a közös épület padlásán összehalmozott széna egy éjszakán ki is gyuladt, a ház porrá égett. A kár 1200 koronára rug. A pánszlávizmus terjedése Pozsonymegyé­ben. A pozsonyi közművelődési egylet a mult héten tartott választmányi ülésén hazafias aggo­dalommal konstalálta azt a szomorú tényt, hogy a pánszlávizmus rohamosan tért hódit az ország nyugati részében. Azokban a községekben, melyek « szláv nyelvhatár szomszédságában vannak, megdöbbentő módon terjed a tót nyelv a magyar nyelv rovására, s a magyar lakosság szemláto­mást eltótosodik. Még aggasztóbb jelenség, hogy a tót agitátorok izgatásai folytán — kik között éppúgy mint az oláhoknál, a papok, tanitók és ügyvédek viszik a főszerepet — a tót nép szívé- • ben mindinkább gyökeret ver a gyűlölet minden ellen, ami magyar, de kivált a magyar nyelv ellen s ez a vad gyűlölet már annyira elfajult hogy még azok is .letagadják a magyar nyelv tudását, akik azt megtanulták. Továbbá a külföldi tökével alapított pánszláv pénzintézetek is nagy sikerrel csábítgatják zászlójuk alá a tót népet. A pozsonyi kultúregyesület ezeket a dolgokat azzal véli ellensulvozhatóknak, hogy az állam a nvel^határokon óvodákat állítson fel, államosítsa az iskolákat, a magyar nyelv tanításában szor­galmaskodó tanítókat jutalmazza meg, s magyar hitelintézetek létesítésével iparkodjék segíteni a nép anyagi bajain. S az iskolákat igazgassák — nem magyar igazgatók A magyar Polée. Híre járt-, hogy az Eperjes közeieben levő Strázsa hegy füstölög, dübörög, kitörni készül. Mi kiderült, hogy mese az egész A vidékén legenda él. hogy a hegy egykor tényleg tűzhányó volt. Ezt a hitet néhány epeijesi jogász tréfára használta fel, Tüzet gjujtottak a hegy tetején, s ők maguk beszéltéit, hogy hallották a dübörgést, Igy nincs remény, hogy a Strázsa le­főzze az öreg Peléeu Minden magyar honpolgár, magyar iparostól szerezze be szükségletét! Csak honi terméket használjunk! "S&e írod- MÜY. Szinháx. Színház. A szinlapokra közböl rá van írva, hogy Nemzeti színészet. A színészet is egyik ága a művészetnek. Bármelyik művészet nemcsak általános és közös (universalis, internationalis), hanem emellett még vagy természetes jó, vagy mesterséges szép ízlést foglal magában. A nem­zeti színészet meghatározásába beleesik tehát két fődolog : a nemzeti karakter s az universa lis érték. Egy new-yorki pofozkodás vagy egy párisi ledér esemény a kis g\ erek szemében sem tehetne magyar nemzeti művészetet. Sőt a párisi ledér-esemény sem tehetne franczia nem zeti színészetet, mert a karaktervonás megvan ugyan, de hiányzik a felszín. Nohát annál ke­vésbbé tehet magyar nemzeti színészetet. A magyarországi színészeknek hirdető czéduláikon ki van írva nag} betűkkel, hogy (magyar) nem­zeti színészet s nagy buzgalommal játszódják el a párisi hétköznapi históriákat s néha-néha egy­egy magyar darabot is, Ízelítőnek a cselédség számára 20: 2 viszonyában. És ezt a »magyar nemzeti szinészelet« segélyezi is az állam pénz­tára. Kunhegyi Miklós ur színtársulata már tartott 20 előadást városunkban, amint jelezve volt is. Ez utolsó héten a Gsepreghy Sárga csikóját is eljátszották persze zóna estélynek. Pálfy Nina énekesnőnek volt jutalomjátéka egy franczia da­rabban s kapott sok virágot. A társulat tagjai — mindnyájan azt mondjuk — mind ügyes emberek, képzett színészek, hanem minket hála istennek már nem elégítenek ki ezeknek a híg operetteknek üresviczczei. —Innen Keszthelyre mennek. (—) LentU-Emlék. Folyó évi augusztus 13-án lesz 100 éve, hogy stréhlenaui Niembsch Miklós Ferencz, aki Lenau Miklós költő nevét elher­vadhatatlan dicskoszoruval övezte, Csatádon szü­letett. Itt telt meg először a nagy költői szive a honi virág illatával, itt gyönyörködött először a magyar alföld színdús pompájában. Csatád község mogbizottjai, azon tiszteletteljes kérelemmel járulnak a nyilvánosság elé, hogy támogassa anyagilag az eszmét, hogy Lenau szülőföldjén méltó emléket kapjon. A szőlőművelés praktikus módja . „Az uga­ros szőlőművelés" czimen ezelőtt hatvan esztendő­vel könyvet adott ki egy sokat tanult, sokat tapasztalt jeles gazda, H. Haller Ferencz. Könyve évtizedek folytán feledésbe ment. Most nem ré­giben Szatmáron kísérletet tettek azzal a rend­szerrel, a melyet az öreg ur előirt s a kísérlet kitűnően bevált. Ez arra indította Szatmár város egyik könyvkiadóját, hogy szószerint újból lenyo­massa és közkincsé tegye mindazt, amit Haller „15. esztendei tapasztalás alatt össze jegyezgetett s a kolozsvári tájékhoz mérsékelve, a maga fiának számára megirt és az akkori fő és más nagyobb és kisebb uri rendek óhajtására, köz­haszonra kibocsátott." A könyv tehát közelebbről meg fog jelenni s a szőlős gazdák körében általános érdeklődést fog kelteni annak rendszere. Ki volt Haller Ferencz? czimen Kuszkó Ist­ván, kolozsvári iró kitűnő ismertetést irt az y>Erdélyi Gazdában« Borvidékünk értelmes né­pét érdekelheti ez a két mü. Telekkönyvi ffiintatár. A szakközönség a telekkönyvi intézmény mintegy félszázados fön­áilása óta folyton sürgetett oly szakkönyvet, mely a telekköuyvezetés technikai részével foglalko­zik. A Telekkönyvi Tisztviselők Országos Egye­sülete a hiányon segített most, midőn kiadta Sági János és Vajda Adolf »Telekkönyvi Minta­tár« czimü művét. E munka 2 részből áll. Az I. rész 31 ives könyv, a II. rész pedig 12 iv; 21, külön össze­fűzött, hű utánzatokban bemutatott telekkönyvi mintából s 4 egyéb mintából áll, mely utóbbi­akat, mint külön kötetet, keresztkötés alatt kell kezelni. A II. rész 500 telekkönyvi bejegyzést tartalmaz, melyek egymással összefügnek. Igy pl..- látjuk az átjegyzést, a terhek átvitelét, az uj telekkönyv nyitását és a terhek áthozását. E II. részben megtaláljuk az özszes telekkönyvi bejegyzést összepontositva, melyeket a telekkönyv­tárak tizezerekre menő telekkönyvei tartalmaz­hatnak. Az 1. rész a II. részt magyarázza, mely utóbbi­nak kiváló érdeket ad, az az ereel gondolat, hogy a telekkönyvi mintákat külön fűzték össie s ekként azokat, az I. rész mellé kiterítve, ta­nulmányozhatjuk. A IJ. részben 56 drb. végzés­mintát látunk, melyeket a mintatár telekkönyve­ibe bevezettettek. Az I. rész foglalkozik a telek­könyvi kérvények és okiratok rövid szerkesz­tésével is, Az írók szakítottak az eddigi minták idetrabló hosszadalmasságával ugy, hogy a könyv e tekintetben korszakalkotásra hivatott. AZ irók tekintettel voltak az általános polgári törvénykönyv tervezetére is. A könyvnek jó hasznát veszik mindazok, a kiknek a telekkönyvvel dolguk van. A teljes mű ára 10 K. Megrendelhetik a Telek­köny Tisztviselők Országos Egyesületénél Buda­pesten (V., Alkotmány-utcza, törvénykezési palota) vagy a társszerkesztőnél: Sági Jánosnál Keszt­helyen. Képok mindenünnen. A hazafias érzést, a magyarság szeretetét, a szép és művészet iránti érzéket már a gyermek lelkében fejlesszük. Az iskolában, a családban, a gyermek játékában, szórakozásában mindig ezek a szempontok ve­zessék a tanitót, a szülőt. A gyermek végtele­nül fogékony, a mit elplántálunk lelkében, annak a gyümölcsét élvezi, ha élvezi, ha ifjú, ha férfi lesz belőle; Művészi kézzel, gonddal es szere­tettel megcsinált képekből áll ez a gyűjtemény, mely „Képek mindenünnen" czimmel most indult meg. Gyűjtésre, szemléltetésre valók a magyar gyermekvilágnak, ifjúságnak. Ami képet csak ismerünk eddig ilyen irány­ban : préselt kép, levonó kép, stb. mind külföldi, nagyobbára Ízléstelen — és mindig idegen szel­lemet terjesztő reprodukeziók. A „Képek mindenünnen" magyar művészek rajzából áll, művészi reprodukeziókban, kitűnő jellemző szöveggel, hazafias, nemesítő, tanulságos tartatommal. Eddig 8 lap jelent meg a kö­vetkező csoportokkal. 1. Mesék-Regek. 2. Történelmi helyek, várak. 3. Pásztorélet. 4. A kenyér. 5. Házi állatok. 6. Katonák. 7. Földrajzi képek. 8. Történelmi arczképek. Milyen szép például „A kenyér" czimü lap és milyen tanulságos, kedves és nemesítő az egyes képek alatti szöveg. És ilyen 6 kép, vagyis egy lap kép ára csak 2 fillér. Maguk a képek olyan jellemzők, olyan gonddal vannak reprodukálva, hogy a legdrágább iskolakönyvekben is alig aka­dunk párjukra. A képek Leitner M. L. és fia budapesti papir- és irószerkereskedésében, vala­mint minden hazai könyv- és papirkereskedés­ben kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents