Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

MAGYAR P A IZ S 1902. május 29. Uj lap indult meg a napokban, mezőgazdasági, hazai ipari és kereskedelmi ügyünk támogatására, Gazdasági Titkár a czíme s Zórád .nrpád szerkeszti Budapesten Dembinszky-utcza 8. Megjelenik havonként, évi ára 10 kor. A lapban életrevaló eszmék és tanácsok vannak,. Többek között a szerkesztője most tollértékesito szövetkezet felállításán fáradozik. Különfélék. A íMagyar Paizs« ára egy évre négy korona, három hónapra egy korona. — Az esetleges hátralékok beküldését tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Minden magyar honpolgár, magyar iparostól szerezze be szükségletét! Csak honi terméket használjunk! Minden magyar orvos magyar fürdőre küldje betegét! Magyarországon minden betegségre van gyógyító ásványforrás. Heti piacz mm. kor. fill. Buza 16.80-tói 17 80 Rozs 13— 13 80 Árpa 13- 13 40 Zab 13.80— 14 20 Kukoricza 13 — Krumpli 5 — Vasúti menetrend. Érvényes 1902. május 1 tői. Indul Csáktoniya felé { Kisczell felé Kanizsafelé í Zalaegerszeg Érkezik ö | p 0 P 4 59 1 9 15 5 52 8 24 5 54 8 39 9 5 45 4 12 9 4/ 6 35: 7 56 11 54 1 57 2 33 4 01 8 30 9 47 9 1 ; Csáktornya felöl Kisczell felöl Kanizsa- Bécs felől (A reggeli vonat csatlakozik a bécsi vonathoz a déli vonat a bécsi és nagykanizsaihoz, a délutáni a bécsi és nagykanizsaihoz, az esti a nagykanizsaihoz.) Az aláhúzott számok az éjjeli időt jelzik este 6 órától reggel 5 óra 59 perczig. Csarnok. Mese a kis B^ém Annusról. Nem volt boldogabb ember hét vármegyében Fischer Jánosnál, mikor a képezdei direktor szép szavak kíséretében a markába nyomta a diplomát. — Alig várta a legelső vonat indulását, hogy haza utazhassák, hogy megossza ezt a nagy boldogságot a kis Brém Annussal. — Szeretett volna repülni, hogy mielőbb otthon legyen, abban a csendes, boldog sváb faluban. Óráknak vélte a perczeket. Rettenetes valami is az a várakozás. Édes Istenem, de megkínozza az embert. Végre elindult a vonat Nagykároly-felé trüszkölve, zakatolva. Físcher maga volt egy szakaszban. Neki nem volt most unalmas a lokamotiv egyhangú, fülsértő zakatolása. Neki bűbájos dolgokat mesélt örök boldogságról, örök szerelemről . . . Szépnek, fényesnek tünt föl előtte a jcvő, mint minden fiatal ember előtt, ki pályája kezdetén áll. Nem gondolt ö azzal, hogy "a rózsa és a tövis egy ágon terem. Ugyan hogy is juthatott volna eszébe, mikor 20 éves szívvel s kezébon diplomával nézett elébe a boldog jövőnek. A vonat megállott. A kalauz Nagykárolyt kiáltott. Ez felébresztő álmodozásából". Itt neki ki kell szállani. Ez az ö állomása. Az öcscse várta, két szép lóval a kocsi előtt. Ilyen szép állatokat, ilyen büszke tartású lovakat csak a szatmármegyei sváb falukban lát az ember. Físcher az uton csak immel-ámmal felelt öcscse kérdéseire. Svábos dialektussal mesélte el a faluban történt ujabb eseményeket, melyek János távolléte alatt történtek. De ő nem hallgatta most ezeket. Nem is csoda. A rét tele volt virággal, a »Somos« erdőben ezer meg ezer madár dalolt örök " szerelemről, örök boldogságról . . . Csupa illat volt a levogő. Ugyan ki tudna ilyenkor mindennapi dolgokkal foglalkozni 20 esztendős korában. Nagykárolytól Fény kocsin egy jő félóra, talán még valamivel több, mert rettenetesen rossz az utja. I-t még a féderes kocsi is majd kirázza az emberből a lelket. Afféle igazi szatsoármegyei ut ez. Fischernek most nem volt sem hosszú, sem rosz. Csak akkor ébredt fel álmodozásából, mikor a faluba értek. Először is a Brém Antal háza tünt szemébe. A szive hangosan kezdett dobogni. Vájjon várja-e, vájjon kint lesz-e ? . A mint a ház előtt elhaladtak, meglátta a vadszőlős tornáczon a lányt. Ott ült, várta. Mihelyt otthon a szülők ostromló kérdésein túlesett, sietett Brémékhez. A kis lány egyedül volt otthon. A házbeliek mind a mezőn voltak. Nagyon boldog volt mind a kettő. Terveztek sokat, terveztek szépet. Persze, Annusnak még egy kicsit várni kell, mert a csomaközi máROdtanitóságra nem lehet megnősülni. De ez nem tart soká, mert Jánosnak szép' hangja van, jól orgonál, majd csak jut neki is egy kántortanitói állás itt a vidéken. Sok az öreg kántor. Egy kis lapos guta — és ők boldogok lesznek! Szeptemberben el is foglalta Fischer a csomaközi állást. Tanított, nevelt fiatal lelkének minden erejével. Az első év elmúlt hamarosan, minden váltotozás nélkül. Ezek az öreg kántorok igen SZÍVÓS életűek. Aztán nyugdijija.sem igen kívánkoznak, mert az meg veszedelmesen csekély. »Élőfának nehéz a dülését várni«, — azt tartja a magyar közmondás és azt tartotta Fischer János is, a csomaközi másod tanitó. Háromszáz pengőből nem lehet megélni, valami »tisztességesebb® állás után kellene látni. Meg is választották egy somogymegyei községben, hol a 400 pengőre még egy-pár öl fát is adtak ráadásul. A válás fájt mindkettőjöknek. De megvigasztalta őket az a tudat, hogy Fischer még visszakerül ide, mihelyt egy kántortanitói állás üres lesz. Az évek multak lassan-lassan, az öreg kántorok megmakacskodtak. Ezalatt Fishernek kedvezett a szerencse Somogyban. Bejutott egyik nagyobb városba tanítónak. A múltkor, hogy utam arra vitt, meglátogattam. Az iskolai tanácsteremben találtam egy fiatal növel, a kinek bemutatott s innen tudtam meg, hogy megházasodott. Elvette ezt a csinos, fiatal tanítónőt. Az asszonykának épen órája következett s a csengetésre eltávozott. — Hát a kis Brém Annus tudja-e ezt? — kérdém Fischertől. — Nem tudja, barátom, — hanem egy szívességre kérlek. Meglásd, nem leszek hálátlan No, ígérd meg, eleget érte soha. Ugy-e megteszed ? hiszen könnyen megteheted. — Ha módomban áll, mindenesetre fogok tenni kívánságodnak. — Tehát megteszed. Lásd, megházasodtam, pedig a kis Brém Annusnak Ígéretet tettem, bolondos fejjel, 20 éves szivvel. Jól tudom, hogy ez nem szép tőlem s ha falusi tanitó maradok, be is váltottam volna igéretemet. De itt a városban kigúnyolnának ezzel a kis sváb leánynyak A feleségem tanitónő. Szép jövedelmem van. Meg vagyok elégedve. Nincs erőm azonban a kis Brém Annusnak ezt tudtára adni. Tedd meg te, pajtás. Tudom a szünidőben Károlyból átmégysz Fényre az öreg Czilli bácsihoz. Itt mindenesetre találkozni fogsz a kis Brém Annussal. Add tudtára valahogyan, hogy ne várjon . . . hogy ... és itt elakadt a szava, nem tudott tovább beszélni. Egy darabig hallgattunk mind a ketten. A csendet ő szakította meg: — Add a kezedet, öregem, hogy megteszed. Szó nélkül nyújtottam neki a kezemet s mindjárt el is távoztam. Azóta nincs nyugtom. Mit tettem, mit tettem ?!... Magamra vállaltam azt, hogy egy leánynak széttépem az álmait, összerombolom a boldogságát. Do meg kell tennem, mert megígértem. Ennek a kis leánynak ezt ugy is meg kell tudni. Talán jobb most előbb, mint később? Addig pedig, mig eljön az az idő, — mert nincs már messze, hogy megtudja a valót, — csak álmodozzék ott abban a csendes sváb faluban, a vadszófős tornác alatt örök hűségről, örök szerelemről, édes boldogságról . . . Nagy Ferencz. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen élet- « társam Bencze György gyá- fi szos elhunyta felett részvétüket nyilvánítani, a kellemetlen esős idő daczára is a vógtisztességen megjelenni s ez által megmérhetetlen fájdalmamat enyhíteni kegyesek voltak: ez uton is kifejezem hálás tiszteletemet. Zalaegerszeg, 1902. évi május 26 án. Dombi Betti. HIRDETESEK. 7SK0K Szövetkezeti Útmutató postai bérmentes küldéssel 8 kor. 60 fill. 592 oldalon tárgyalja a szövetkezeti tudnivalókat., elméletileg és gyakorlatilag. — Megrendelhető szerzőnél dr. Kele Antal ügyvédnél Zalaegerszegen. Bérbeadó üzlethelyiség. Az özv. Unger Domokosné-féle házban a melyben jelenleg Unger Antal könyvnyomdája van, az 1902. évi november hó 1-től kezdődőleg bérbeadó. 0-3 Bővebb felvilágosítás dr. Grünwaíd Samu zalaegerszegi ügyvédnél nyerhető. __________ 11 II Magyar-b-ár ! SZALMA KALAPOK ||j vannak II a szövetkezeti boltban — alföldi s erdélyi honi ipar, — s a gazdák számára ajánlhatók a ~K~ A SZÁK: Stb.