Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-10 / 15. szám

lila éV„ Zsslae^eff'sixeíj, áfirsSis iO. szám. Egy évro 4 korona. Fél évra 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. < Hazai dolgok hirde tése íélárou : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-n. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRG Y. E G J E L £! 3ST X K: HETENKÉNT CS"Ű"TÖK,TÖK:Ö3SR ESTE. Szervezkedjünk. . . . Annyit azonban talán mégis megért és megszívlel népünk, hogy a napról-napra fokozódó állami és társadalmi követelményeket az eddigi eszközökkel kielégíteni már nem birja s ha a terhek alatt összeroskadni nem akar, akkor megmegfelelŐleg fokoznia kell termelését is. Földünk gazdag, népünk intelligens és erős. Több értékűt tudunk produkálni, mint amennyit szükség szerint fogyasztanunk kell. Csakhogy fogyasztásunk szervezetlen. Ha sikerül szerveznünk a fogyasztást, ám akkor biztosítottuk gazdasági életünk • egyensúlyát, biztosítottuk nemzeti létünk alapját is. Szervezzük tehát a hazai fogyasztást a nemzeti termelés részére I A hazai fogyasztás oroszlánrésze kereskedőink kezében van. Addig, mig az osztrák olcsó hitel és olcsó silány áru szaszabadon portyázhat piaczujjkon, addig a , magyar produktum nagyon sarokba szorul a keresbedő boltjában. De van még más tere is a fogyasztásnak, azt már azután teljesen elfoglalhatja a magyar termelés. Itt vannak fogyasztási szövetkezeteink! Ezeknek létjogosultságát főleg abban látom, hogy azok utján csatornát nyithatunk a magyar árunak a magyar fogyasztóhoz. Szervezni kell tehát a fogyasztási szövetkezeteket a nemzeti termelés szolgálatában. Rendkívül nagy horderőt tulajdonítanék annak, ha Horánszky és Darányi arra szorítanák az ország összes fogyasztási szövetkezeteit, hogy oly árukból, melyek itthon is termeltetnek, kizárólag csakis magyar eredetűt árusítsanak. Oly árukból pedig, melyek Magyarországban nem produkáltatnak, csak azokat, melyek magyar czég utján importáltatnak. Ezzel nagy szolgálatot tennének ugy a magyar termelésnek, mint a magyar proprekereskedésnek. No meg a szatócsok panasza is elnémulna. Aki franczia konyakot, bécsi gyufát, gyertyát, cseh papucsot akar venni, az menjen a szatócshoz az ne várja, hogy az áílam által istápolt szövetkezet szolgálja ki őtet. De nemcsak a háztartás czikkeire kell figyelmünket fordítanunk. Azon fogyasztási szövetkezetek, melyek helyesen, tagjaiknak ruházati- és lakásberendezési szükségleteit is beszerzik, úgyszintén azon mezőgazdasági szövetkezetek, melyek ugy a vetőmag a műtrágya, valamim mezőgazdasági gépek és gazdasági felszerelések beszerzésére alakultak, mind — a mennyiben bármi tekintetben is igénybe veszi az áltam favorilázását — ellenszolgálattal tartoznak az államnak. Ezen ellenszolgálatot éppen azon kötelezettség elvállalása kell hogy képezze, hogy a szövetkezet — amenynyiben lehetséges — kizárólagosan csakis magyar produktumot közvetit. Ezen az uton a legintelligensebb fogyasztó közönség leggyorsabban barátkoznék meg a magyar árukkal, a magyar áru önkénytelenül válnék keresett fogyasztási czikké s igy a magánkereskedők boltjait is meghódítaná. S hogy e hódítás minél gyorsabb és sikeresebb legyen, a társadalomnak sem szabad tétlenül maradnia. Szervezzük tehát fa társadalmat is a magyar termelés zászlaja körül. Ébresszük uj életre a nagy Kossuth által alapított Védegyletet. Minden város, minden község alapítson egy-egy védegyletet, melynek tagjai mindig és mindenhol a magyar produktumnak adjanak elsőbbséget. Ha eleintén kevesen is csoportosulunk, ez ne lankassza erőnket! Az eszme mely magában hordja a boldogulás magvát, kell hogy követőkre találjon, kell, hogy tért hódítson. S a mint lépésről-lépésre a magyar produktum kiszorítja az idegent, ugy követi azt nyomban lépésről-lépésre a nemzeti termelés fokozása. Szervezzük tehát a fogyasztást, mert ez az egyedüli módja, hogy fokozhassuk termelésünket. Lázár Pál. Tavaszi napsugarak!... A természet ébredésének jelei meglátszanak a fákon s virágokon, — a tavaszi napsugár melegsége a fák megdermedt szervezetét rügyezésnek inditja, de nem a mi akáczfáinkét, mert azokon csak a törzs maradt meg az ágak lenyírva, jótékonyságot gyakorolnak, mert néhány szegény asszony hazaviszi s megfőzi vele szejjcVél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, a mit leírok, bűvös ereje lenno. Szeretném ha elhatolna széles Magyarország minden nemesen érző asszonyának lelkéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról, a mely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparuukról akarok irni. A téma nem új, sőt napjainkban, mikor országszerte megindult az akcáó a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas is. Ezt a szót leírtam de rögtön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unalmas lenne az, a mi a magyar léleknek, művészetnek egyik legérdekesebb megnyilatkozása: a népipar, illetőleg ennek, különösén azok az ágai, a melyek már természetüknél fogva is első íorban érdekesebbek előttünk : varottasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékek. Alig ván hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Földmivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, a hol a föld nagyon soványan táplálja fiait arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek, ahol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jólétre tehetne szert, ha arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tőkével, munkaanyag beszerzésevei a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával ujabban leendületet veti, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, a hol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasokról beszélek első sorban Ismeretes hogy Gyarmathyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e remek varrottas ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve ; előkerültek a ládáktól a szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon a hol a kalotaszegi varrottast ne látnók; a külföld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzásának delelőjét, s hogy elérje: pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonképpen nem is méltányoljuk mi eléggé azt az iparágat. Meg vagyok róla győződve, hogy Angliában — a hova tudvalevőleg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a müizlésünk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon a nivón állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek szebbet, nőilelket, finomabb izlésü kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt alkalmam igazán remek mintájuakat látni: fodorvászonra fejtővel hímzettektől finom lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom: vétkezik az a magyar nő, a ki otthonát díszítendő, egy-két darabot be nem szerez. — Hiszen bámulatos olcsón adják. Az ember gondolkozik : vájjon az anyagot vagy a munkát fizette meg rajta. Már 2 koronáért szép Ví mt. hosszú és pár centiméterrel keskenyebb teritőcskét árulnak. A ki valaha hímzett effélét, tudja hogy az alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép kollekciót állithatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny (1 ablakra), pamlagvédő. — Vájjon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés! Most a mikor a lakásberendezés divatja a lelket, kedélyt és Ízlést megbénító egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerepjuthatna a varrottasoknak. Az előszobától és fürdőszobától kezdve egészen a szalonig minden szobában helyet foglalhat. — Gondoljanak el egy poétikus leányszobát: az ágyterítő, a függönyök, a toiletasztalka teritője, a varróasztalka borítója kék fejtővel fialami finoman vagdalásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nen lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal (alább ismertetni fogom) piros fejtővel hímzett kollekczióval ? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vájjon nem válnának díszére a leg» elegánsabb szalonnak is ? ! Már hallom az ellenvetéseket: a varrottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a lukszuszt, hogy egy egy kollekciót