Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-03 / 14. szám

888. év, Zalaegerszeg, S9©2. április 3, 14. £ ? e ír• Egy évre i korona. Fél évre 2 korona. Megyéd évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Eazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 E. NyiJttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlas&ics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJEL13NIK HETE ISI K: É Isf T CSŰTÖBTÖKÖN ESTE. li a hazafiassáy ? »Mi a haza ?*. . . . Ezt már tudjuk. Két gyönyörű költeményt ismerek ezen a czimen. Az egyiket egy nő: Majthényi Flóra, a másikat Pósa Lajos irta. Az elemi iskolai olvasókönyvekbe is föl van véve mindkét költemény; szavalják is a gyermekek szerte a hazában. Hanem én szeretném, a mi Pósánk, a ki a gyermekek nyelvén az élő poétáink közül ez idő szerint a legszebben dalol, ha kezébe venné a tollat és egy ihletett pillanatában,szépen csilingelő versekben azt is megirná: „Mi a hazafiasság ?" de úgy, hogy a gyermekek felnőtt korukban is a reggeli imájukhoz csatolhatnák és úgy, hogy niinden magyar embernek a törvénytáblája lehessen. Mi a haza? Ezzé' tisztában vagyunk. De hogy mi a hazafiassá,g\ miben is nyilvánul? ... Ennek részletezésével a szülők is, az iskolák is keveset törődnek. Pedig a hazafiasságot ápolnunk és izmosítanunk kell, e nélkül világpolgárokat adunk a hazának. Pedig a kozmopolitának a haza nem kell, ennek a gyomra az Istene. Jelmondatuk: „Ubi bene, ibi patria

1', elégge világosan beszél. Már pedig, ilyen érzésű és gondolkozású emberekre a ,,haza"-nak szüksége nincsen. A soviniszta inkább nemzetföntártó elem, és én szeretem a haza szempontjából a sovinisztákat, mert velők a haza ereje gyarapszik. De sem a világpolgár, sem a honpolgár nekem nem kell; a magyar nemzetnek hazafiak kellenek. Tanítóban pedig éppen nem elég csupán a honpolgárság és a magyarul tudás, mert nekik egyíől-egyig a hazafiasság ügyét kell szolgálniok és jó példával előlmenniök. És a magyar nemzetnek érdekében kell, hogy álljon, hogy a magyarság váraiban : az iskolákban a tanitók egyúttal példás hazafiak is legyenek és a hazafiasság törvényeit megtartsák s növendékeikbe is beleneveljék. Beléptünk a második ezerbe. A milleniumi pohárköszöntőknek vége. Kialudluk a dicsőség mámorát is és most már kell, hogy gondolkodjunk azon : az Istenen ki\ ül mi tartotta meg a hazát, eddig'? A hazafiasság. És mik ennek a jegyei? Miben is nyilvánul hát az a hazafiasság ? A valódi, a jó magyar hazafiasságot jellemző tulajdonságok annyira kivástak már a köztudatból, hogy a Magyar Paizsban -helyesnek látom azokat röviden felsorolva, emlékezetbe és forgalomba hozni. Valamikor azt tartották' jó hazafinak, hazáját szerető polgárnak, a ki a csatában hősies bátorságot tanusitott, mentül több ellenséget pusztított el, és életét halálmegvetéssel áldozta fel a királyért és a magyar szabadság szent ügyéért. A mai közfelfogás szerint pedig az a hazafi, a ki hévvel szavalja el bizonyos alkalmakkor a ,,Talpra magyar"-t ,,Hymnasz"-t és a „Szózat"-ot, magyar ruhát visel, csak magyarul beszél, márczius 15-én nemzeti zászlót tűz a háza falára, huzatja a ,,Piákóczy-inuuló"-t, sn va vigad a Kossuthnóta mellett és a — függetlenségi párt hive. A ki nem ilyen, az pecsovics, vagy hát — osztrák-magyar. Mintha bizony csak ennyinek a megtartásából állnának a magyar hazafiasság §§-ai. Első és főkötelessége a magyar hazafinak : a magyar nyelv beszélése, ápolása és terjesztése. Társalgás és levelezés közben a haza földjén csakis magyar nyelven fejezni ki gondolatait. Honpolgár lehet e nélkül is valaki; igaz, de ez nem elég. A ki a magyar nyelvet nem beszéli, ennek általánossá tételén nem dolgozik, ezért nem áldoz: az lehet honpolgár, de a hazafi jelzés nein illeti meg; sőt az olyan, nem érdemli azt sem, hogy őt védje a magyar állami hatalom. Mert: a mely országnak nyelve nincs, az előbb-utóbb elvész; Belgium egykor bizonyosan a francziáké lesz. És -— osztrák nyelv sincs ! . . . A nyelv egy országban hatalmas kapocs és föntartó erő. Tehát nagy igazság rejlik e mondásban : ,.Nyelvében él a nemzet." A ki Magyarország kenyerét eszi, pénzét költi, áldásait élvezi; a kit a magyar törvények védelmeznek : annak magyarul tudnia kell. Itthon a magyar, a másnyelvü honpolgáraink kedvéért ne beszéljen másképcsak magyarul. Ne mi tanuljuk meg az ő nyelvüket és ha tudjuk is, ne beszéljük, — hazafiatlanság ez az előzékenység, —- tanulják meg ők a magyart. A magyar nyelv, a magyar beszéd terjesztéséért léhát áldozni és tőlünk telhetőleg erre nézve mindent elkövetni Szent kötelessége minden magyarnak ; — ez a hazafiság. Jellemzi a magyar hazafit az is, hogy a magyar föld adta jövedelmet, pénzét nem költi el a külföldön. De az sem hazafi, a ki külföldről hozat bármely olyan czikket, a Hait itthon is megkaphatna, ép oly jó minőségben. Rossz magyar, hazaflatlan az. a kereskedő is, a ki boltját külföldön vásárolt csikkekkel tölti meg: a ki nern a magyar iparost és kereskedőt támogatja; a ki ingatlan vagyonát külföldinek adja el. Szóval, a hazafiatlanság égbekiáltó bűnét követi az el, a ki a magyar vagyont, jövedelmet külföldre származtatja. A mi pénz kimegy, az többé vissza nem jő. A ki ezek iránt közönyösen viselkedik, az lehet ugyan magyar honpolgár, de magyar hazafi nem. Sőt ellensége az ilyen a magyarságnak és a nemzetének, mert megrabolja a hazát és ennek fiait. A magyar hazafinak szent kötelessége még: a gyermekek, az ifjúság neveltetése Márczius. Új liang és merész hang. Új és merész, mert szokatlan ebben az eltelt félszázadban, a nyugalom éveiben. A hosszas nyugalmat is megunjuk. Belezsibbad a test, elernyed a lélek ésmegposványosodik az erkölcs vize. Ez a könyv, melyet Márcziusnak nevezett a szerzője, alighanem egy újkorszaknak az előjele, egy uj vetésnek a magja, legalább is szellöcskéje egy nagyobb szélnek. Elfásult, m.egrevesedett czinikus korunkban ha a megtestesült erény, maga a Krisztus száll is ki : az utcza iLhcje fogadja, s a Phaiaók oszlopának rakásábsn ha elfogy a kő : a rabszohjanép kész chmagdt is lelétopasztani. S ezek a rabszolgák megjelennek a Szaladság ünnepen. Bizonyosan a magyar márczius 15-ének az ünnepléseit nezte végig a. Márczius szerzője, mikor a rabszolgákat szerepelteti a Szabadságünnepén. S nem mondhat rá egyebet, mint a mit mond, hogy ne daloljatok jámbor poéták,riadót verjetek*. Mintha mondaná, hogy elégvoltmárafuiulyából... Micsoda refoimok, minő háboigó békesség, milyen sima, megalkuvó harcz ez a mai világunk. Melyben csak a hegy nő még nagyobbra, hogy annál m esszebb legyen a lába alatt kushodö mocsártól. Mennyire távolodunk az egyenlőségtől, mikor futunk utána! Ezt a ni"ddő küzdelmet, az igazságtalan eredményt, ezt a meg nem nyugtató békét jellemzi a Farkas Antal Márcziusa, az serök lázadása.« Márczius az <"rók lázadása. Majdnem azt is kifejezi, a mi az emberek ielkébcu parázs a hamu alatt. Kifejezi az embereknek lappongó de sóvárgó vágyódását egy igazságosabb és szebb élet felé. Nem óhajtja a nyugtalanságot; de ha zöld tavasz nincs, piros tavas/.t kér. 54 esztendős költészetünkben uj hang ez, és jogosult. Ha merésznek tetszik, csak gyenge fülünk az oka, melyet elkényeztetett a lakáj-dalok simasága. JIárcziusban a hang merészsége kötelességszerűen állott elő. Félszázados epigonságunk nem is csoda, ba olyan hosszú idő alatt -— itt-ott az utczai bérdalokig szállott alá, — vagy másfelől megelégszik avval, ha a Horatiusi versmértékben megtudja különböztetni a jámhust trocheustól és sógorságba keveredik az akadémiai tagokkal. Sem a jámbus láb, sem a rim, sem a fővárosi aszfalt nem költészet. Hétköznapi mesterségnek vasárnapi sétája ez csupán kiszuvikszolt csizmá ban. — Költészet az, ha az Isten háta mögött felejtett falusi tcinitó k üzd az emberi jogokért s dalol mint az ég madara iskola nélkül. Hogy mer ilyet ? Nem vesznek róla tudomást. — A mig tehetik. Törődik is avval a hajnal madara, hogy hallják-e a kukorékolását. Farkas Antalnak .a Márczius cz. könyve a harmadik költemény gyűjtemény. Egészben véve lyra. Erőteljes odai magaslatra emelkedik köztük: Márczius, A honszet elemről, Babszolgák a szabadság ünnepén, Fentaur, Antonius, Hazajáró csontok, Márczius 15-re. stb. Egy pár komoly és tréfás elbeszélő fajta verse között figyelmet, kelt A nS. Erős-Vonással jellemzi benne a megmagyarázhatatlan asszonyi természetet. Jellegzetes eredetisége mellett is ez a verse önkénytelenül is reflektál Madáchra. De a reflexiót még Madách sem kerülhette el. Annál egyénibb a többiekben. A kisebb ly rák Ban talán még nagyobb, mint a dikeziós ódákban. Csupa lélek és rzeretetvan ezekben a kis fordulatos képekben. Januárban E'ége't a szívem, Bujdosom előled, Egy virághoz, Karácsonyi kis Jézuska, Tanyai sirató, A mi gólyánk, A népszámlálb. — Mint a delej, ugy átjárja mindenik betűjét szivének a melegségeÚj elemet is vett be a költészetébe, az ipart, mely csak a száraz lelkek előtt lehet prózai„ előtte nem. (Iparos induló, Zászlóavatásra.) Az Evungeliszt cz. versét a ki elolvassa, egy-