Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-28 / 13. szám

MAGYAR PAIZS 1901. márczius 28. vény, hivatalos hatalom alig segíthet: akit földje mellett csak erő tarthat meg, az nemzeti czélokért úgysem sokat tenne. De csak vándoroljatok ki! Hagyjátok el a szegény hazát s ti urak járjátok körül az ősi dominiumot négyes fogaton. Azután le a négyes fogatból, ki a dominiumból. Veteres migrate coloni! Magyarság. [ Balaton József. Ritkán lehetett olyan nagy temetést látni Zalaegerszegen, mint vasárnap, mikor Balaton József apát-plébánost vittük örök nyugalomra. Évek óta gyengélkedett az apát s gyógyfürdőkre is járt. Arcoba pl, de par héttel ezelőtt hazajött meghalni s márczius 22-ikén el is költözött az élők közül, 64 éves korában. Balaton József Német-Gencsen született Vasmegyében 1837. márczius 9-ikén. 1861-ben lett áldozó pap, s azóta Zalaban működött Dobronakon, Lelenyén, Alsólendván, Pákán mint plébános ; 1887-ben Zalaegerszegen plébános, 1888-ban esperes, 1894-ben a király a visegrádi czimz. apátságot adományozta neki. 14 évig működött városunkban, jó szónoknak ismerve. Utolsó egyházi szereplése is prédikáczió volt 1898 decz. 8-an. Ravatalat a plébánia lak emeleti nagytermében szép nagy koszorúk díszítették a kerületi papsag, a rokonok, a jó barátok és a tisztviselők részéről. Gyászjelentést a kerületi papság adott ki róla. Temetése vasárnap, 24-én d. u. Yj4 órakor volt a plébánia udvaráról a helyi köztemetőbe. Nemcsak az udvar volt tele a tisztességet adókkal, a tágas főtéren sem lehetett mozogni a néptől. A testülelek közül a következők voltak ott. Legelőbb jött a Khatholikus legényegylet gyaszlobogóval, az iparosok önképzőköre, az ipartestület nagy zászlóikkal, a tűzoltó testület, a tanitó és tanari kar, ügyvédek, a város képviselete, a törvényszék, ügyészség, vármegye képviselete és egyesek. — A kerületi papságból 18-an voltak és 7 kantor. Jelenvoltak: Ratkovics Vendel zalaegerszegi főesperes szombathelyi apát-kanonok, Dancsecs János pákai esperes, Tiborcz Lajos zalaszentgyörgyi h. esperes, Vajda nemesapáti pléb. Kis Pál alsólendvai esperes, Németh Gábor csacsi, Farkas Sándor háshágyi pléb. Pajthy Elek sőjtöri, Vinhoffer Dezső salomvári, Schmied István p.-magyarodí, Táncsics József alsóbagodi, Simon István egervári, Loranth Antal győrvári, Páter Egyed vasvári, Kopcsándy Sándor szarvaskendi, Berkovits József szepetneki, Bődy István, Németh Géza, Desits Géza egerszegi, Angyal György alsóbagodi, Nagy László salomvári s. lelkészek, Kun Vilmos íőgymnasiumi hittanár. A temetési szertartást Ratkovits főesperes végezte fényes segédlettel, Az éneket a következők végezték : Schill Imre, Horváth János, Desits lstv. felsőolaszkai, Czéder Gyula ságodi, Vidóczy csacsi, Bogyay Ernő bessenyő kántorok, A világi elemből, is többen megjelentek távolabbról, pl. Németh Béla p ü. titkár Szombathelyről, Hajós Kálmán ügyvéd Lendváról, stb. A temetési menet a széles Kossuth-utczát egész szélében ellepte s félkilómeter hosszú volt. bíaokjpőI a nőknek." Irta: Németh Elekné — Andaházy Irene. (II. Folytatás.) Hogy férjének az otthontartózkodást kellemessé és kivanatossá tegye, szükséges mindenek előtt, hogy őt csaladfői és kenyérkeresői minőségében a kellő s megillető tiszteletben részesítse, — hogy hivatásához és jövödelmeihcz alkalmazkodva oly életmódot és házi rendet állapítson meg, mely ugy egészségi, mint gazdasági és kényelmi szempontokból a szerzett tapasztalat nyomán jónak, czélszerünek és megfelelőnek bizonyul. Gondoskodjék a haziasszony férje kényelméről, testi és lelki jólétéről, melyre hivatásanak fáradalmai után nemcsak szüksége van, de méltó érdemet is tesz. Tisztelje szokásait és óhajait s követelje meg ezek pontos betartását és végrehajlását ugy a család tagjai, mint a cselédség részéről. Tegyen meg mindent az ő szórakoztatására és felvidítására anélkül, hogy ezen törekvéseivel terhére váljék. Ne követeljen mesterkélt udvariaskodást, udvarlói mókakat, ugrifüles szeleskedést, — ne kivanja az etiquette szabályainak pontos megtartását, mert mindaz, ami nem lényünk természetes folyomanya, hanem mesterkélt negély alakjában nyilvánul, az élet hétköznapiasságában feszélyező teherré és nevetséges alakoskodássa válhatik. Mivelt, okos nő pedig — Hány holdja van a haza földjéből ? »Kevés. Csak éppen annyi, a mennyit kénytelen voltam átvenni bukott adósaimtól*. — Liczitaczión f »Igen«. — Nem ingerelte semmi arra, hogy földet vásároljon, szabad kézből ? »Mi ingerelt volna? A föld rossz üzlet. Nagy helyen kell dolgozni kis haszonért. Aztán megköti az embert egy helyhez. Pénzemmel, kocsmámmal, boltommal odamehetek, a hová akarok. A földet sem kocsira nem rakhatom, sem hátamra nem vehetem*. — Hány ökörfogatot tart ? «Csak lovat tartok: azzal fuvarozom a szeszt és egyéb árut». — Azzal is szánt? »Nem szántok, nem gazdáskodom. Földjeimet haszonbérbe és részibe adom a parasztoknak. Nem érdemes itt a földdel kínlódnia. A fölébredt rokonszenv elpárolgott. Beszélgetésünk németül folyt. Én törtem a nyelvet, ő rontotta. Végre magyarul szólottam hozza. >Nem tudok magyarul*. — Volt-e katona ? »Abban az időben nem vették azt olyan szigorúan, csak a vigyázatlanokat sorozták be*. — Hány éves ? • Hetvennégy* — ötvenkét ^év előtt éppen huszonkettő volt. Akkor csak szolgált a honvédségnél ? >Nem szolgáltam. Katona csak ugy lesz az •mber, ha muszáj. Mi akkor itt, a vereczkei szorosban mindnyájan szállittással foglalkoztunk*. — A muszkák részérc? »Igene —Jól fizettek? íMeghiszem azt! Olyan brilliáns üzleteket soha sem csináltunk*. Nem folytattam tovább. A mit kerestem: a hazafias érzésnek legkisebb nyomát sem födözhettem föl. Ennek mindegy. Orosz invázió, osztrák uralom, magyar alkotmányosság— mindegy. Lelki világaba nincs belekapcsolódva a Haza fogalma. Haroin ismeretlenű egyenletről éppen ugy beszélhettem volna vele, mint hazaszeretetről Hetvennégy évet töltött el, a nélkül, hogy szive egyetlenegyszer is megdobbant voina azért a hazáért, a melyben született, a hol élt, vagyont gyűjtött, oltalmat nyert. Szakálla megnőtt, meg is őszült, teste elhízott, zsebe megtelt. Gyermekeit kiházositotta, unokáit fölnevelte, vidékét kizsarolta. Fináncznak, zsandarnak, bíróságnak nem vétett. Hatósággal pörbe nem szállott. Űzte a szesz-csempészetet, az áruuzsorát, a pénzuzsorat, a gabona uzsorát és a feles marha uzsorát. Igy élt. A többi is igy él. Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vadaskodik alaptalanul. Veszteget, a hol lehet. Korumpál mindenütt. Pénteken este gyertyát gyújt és megfiirdik a rituális lében. Hangosan imádkozik és némán csal. A földről lenyúzza a termőréteget, a népről a bőrt. Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány. A hegyvidéki népet ugy támadta meg a khazár, mint a sötét, félelmes és undorító légytömeg a megsebzett és elhagyatott állatot. (Folyt, köv.) ilyenekre bizonynyal nem fektet súlyt, ha egyébként férje iránta való vonzalmáról és tiszteletéről meggyőződött; — hanem szerény, szeretetreméltó finom viselkedése által, maga jó példával járva elő, idomító és nevelő befolyását hathatósan érvényesitendi. Igy el fogja érni azt, hogy férje őt, mint tiszteletének, szeretetének és imádatánák tárgyát önkéntelenül azon gyengéd figyelemben, lovagiasságban és kényeztetésben részesitendi, mely többet ér és tovább tart, mint a mézeshetek pünkösdi királysága. Valóságos nemes verseny fejlődik ki igy a házastársak között a kölcsönös kitüntetések és örömszerzések szíves igyekezetében, Ha a feleség azonban válami kifogásolni valót talál férje modorában (— hisz! a férfi természetének, különösen mig fiatal : nyersebb, szabadabb megnyilatkozásainál ez gyakran előfordul) — ha egynémely szokásait megváltoztatni, az érdekes külső kérgen simítani óhajt: hasson reá szelíd, de meggyőző rábeszéléssel s ennek bizonyára több sikere leend mint a kíméletlen gáncsoskodás és feddő intelmeknek. De viszont, — fogadja szívesen és hálásan, minden hiu megsértődés nélkül, férje esetleges tanácsait és figyelmeztetéseit, mint olyantól, aki — szülei után feltétlenül legjobb akarója a földön. Ismernie kell a nőnek ama titkot, hogy a legcsekélyebb eseményből is érdekességet tudjon ke'teni, az élet szerény kis örömeinek zamatosságot kölcsönözni s romlatlan kedélyének segítségével a hétköznapok szürke egyhanguságaban kellemes változatosságot teremteni. Szoktassa meg férjét, hogy ne csak szerelmének s örömeinek, — de bánatainak, gondjainak és titkainak és részesévé tegye ; hogy az élet viszontagságai között nála keressen és találjon vigaszt és enyhülést; hogy jó és rossz napokban egyaránt : —- hitvesét, barátnőjét, tanácsadóját és őrangyalat ismerhesse meg benne. — Bizalmatlansággal és gyanakodással ne sértse meg férfiúi méltóságát, de viszont tréfából se adjon okot vagy alkalmat a féltékenységre, hogy mindinkább megerősödjek hite és bizalma neje szereteté ben — erényében és hűségében. — — — A hitvestársi kötelességek kiegészítő erényei továbbá a gazdasszonyi hivatás és ennek számtalan ágazatai, mint: házvezetés, takarékosság, helyes beosztás, rend, szorgalom, bevásárlási ügyesség és gyakorlat abban. Az utóbbi a családi jólétnek egyik fontos tényezője, amennyiben a férfi keresetének úgyszólván legnagyobb része «bevásárlás» czimen vándorol a haziasszony kezén át a — kiadási rovatba. Azért igyekezzék minden nő, még leány korában, édes anyja bölcs tanácsa és vezetése mellett, pontos áruismére szert tenni, amelynek nyomán a jó árut a — rossztól, az eredetit a hamisitott-tól, az egészséges élelmi czikket az ártalmastól meg tudja külömböztetni s a legjobbat lehető olcsó áron és kellő időben beszerezni. Nincs szánandóbb valami, mint mikor tapasztalatlan — úgynevezett háziasszonyokat látunk nagy fontosán téli időben a piaezon fagyos zöldséget vásárolni és valamely egyéb szükségleti czikk beszerzésénél bizonytalanságukban az illető árusító tanácsára szorulni. Majd, mikor fiatal asszony maga a főzés-sütés mesterségéhez nem értvén, az őt terrorizáló szakácsnő kénye-kedvének van kiszolgáltatva és a házirend és békés egyetértés kedveért, ennek minden szeszélyeit, komiszkodásait eltűrni kénytelen. — De, — hátha esetleg tehetsége sincs, hogy szakácsnét tarthasson, a férj pedig nem élhet meg sokáig — holdsugárból és virágillatból . . ? Nem is említve azt, amit Kisfaludy K. egyik vígjátékában Mátyás király Vidor nevü udvari bolondjával mondat a vele kötekedő kis leánynak: <Csak te főzz! — kis tündér, ha férjed lesz, — hasznát veszed, mert hidd el, az örömhét után minden érzés gyomorba megy által !» — No, — de ez csak bolondos tréfa: fele sem igaz ! — — — Sok asszony tulbuzgalmában, maga mos, zsurol, meszel stb. azt gondolva, hogy ezzel gazdasszonyi feladatának lelkiismeretesen : megfelelt. — Ha megsaokta és ért hozzá tegye! bizonyára nem válik szégyenére, Fizikai erő és gyakorlat hiányában azomban