Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-21 / 12. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1801. márczius 21. 12. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egy»s szám 8 fillér. MAGYAR PAIZS Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utGza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A »Magyar Paizs" közönségéhez. Engedjék meg, hogy a lapnak ez első helyén most prózai dologgal foglalkozzam. Mert, a mint az étel ízét a só adja meg, s igy az ételnek mintegy szelleme a só: ugy az életnek savát-borsát az erkölcsi és szellemi rész teszi — ugyan, de épen akként a só nem helyettesitheti az ételt s a szellem és erkölcs nem helyettesitheti a több tényezőből álló életet. A nélkül, hogy az anyagot imádnók, el kell ismernünk, hogy az ételben van a só. a testben a lélek, s a földön kell megvetnünk a lábunkat . . . A mai számhoz egy-egy gyűjtő-ivet csatolok s őszintén fordulok a lap igaz barátaihoz, jőjenek támogatásomra, szerezzenek egy-két 7negrendelöt még az uj negyedre. A jelenleginél több előfizetőre van szükség, hogy a lap fentartását biztosítani lehessen. És nem méltatlan az a kivánság, hogy több előfizető legyen épen az olcsó előfizetés miatt. A kezdetnek óriási nehézségével kelle megküzdeni a letelt fél es-'tendő alatt. Több helyről jőnek üdvözlő és elismerő sorok a «Magyar Paizs» megindításáért. CsátlakőzÜE&k' iá íJíV&sókfeörvségünkhöz többen-többen, de a kelleténél lassúbb fokozattal. JEzért kérem az ismerősöket, kik a lap irányával egyetértenek, terjeszszék a «Magyar Paizs >-t, legalább mig a kellő számot elérjük a biztosításra, azután magától is megy. Az elmúlt fél esztendő alatt, ugy tartom, elég tiszta tükrét adták a közlemények az iránynak, elvnek és szellemnek, melyet a • Magyar Paizs» hangoztatni tartozik. Első általános főelv a magyaros szellem ápolása minden téren, s őrállás a nyilt és orvtámadásokkal és a belopózkodó idegenszerűségekkel szemben. Második a kritika. Mert kávénénikék lapjára ma már nincs szükség, sem hízelgő szépelgésre s rossz bűze van a czimboraság szekérkenőcsének is. Harmadik főelv a köz jólét szemmeltartása, tehát nem a czimborák és egyes osztályok tologatása. Vétkezik a földműves, ha nem szántja meg a földjét; bűnös az iparos, ha lelkiismeretlenül dolgozik s honáruló az a kereskedő, a melyik nincs hazájának a földjéhez kapcsolódva, a melyik külföldi iparczikket hoz a nyakunkra s kiüti honfitársunk kezéből a kalapácsot, — s milyen ember és újság az, a melyiknek mindegy, hogy egyesek fényben emelkednek szédítő magasra, mig alattok nyögve sorvadnak a milliók ! A három főelv keretén belől azt tartja a « Magyar Paizs >. hogy anyagi függetlenségre kell szert tennünk, hogy erkölcsileg is függetlenek lehessünk, mert csak erős, egészséges társadalomból fejlődhetik egészség" politika a nemzet számára. Ez elvek ápolására ezer meg ezer apróbb eszközt használ a «Magyar Paizs». Üldözi a fényűzést, kárhoztatja az ingyenélést, megbecsüli a munkáskezet, s üdvözli a munka és kenyer egyenlőséget ; hirdeti a szorgalmat, a takarékosságot, a szerény egyszerűséget; hirdeti az összetartást, a szóvetkezeti eszmét, a honi iparpártolást; azt kivánja, hogy az ipar a mezőgazdaságból, a földmüvelésből, magából a honi földből szülessék és fejlődjék, ezekkel álljon szoros összeköttetésben : a kereskedés pedig csak a kifejlett hazai iparból nyerje fejlődésének a táplálékát. A hazai ipar pártolására az elvek hangoztatásán kivül egy^b kézzelfoghatóbb dolgot nem igen tehet a «Magyar Paizs», mint azt, hogy a 8 oldal közül két oldalt a hazai iparosoknak rendelkezésökre bocsájt, hogy teljesen ingyen hirdethessék foglalkozásaikat, készítményeiket. Azt talán felesleges mondani az olvasó közönségnek, hogy az újságírás nem olyan, mint a záporeső, mely egyszerre elseperje a szemetet. Inkább csak permetelő, szitáló eső, sőt alig látható harmat. Beiszsza a föld észrevétlenül és csak idő múlva, de mégis megtermékenyül tőle ; ráesik a fonnyadt fűre, visszaszívja magába a virág s újra erős lélekzetet nyer tőle. A mennyire lázas- az újságírás, anynyira nyugodt és lassú a hatása. A honi ipar pártolására kikiabált lármánk egy kis harmatesés. Hanem azért nem ok nélkül való. Keresztül megy az apáknak a fülén, de be is szivárog egy kicsike a vérbe s elég Q-Z. arra, hogy a fiaknak majd szivére nyomuljon és agyvelejére . . . Szokás eldicsekedni azzal is, hogy kiktől lehet ujságczikket olvasni abban a lapban, a melyre előfizetést kérünk. Az elején emiitett nevek közül, azt hiszém, bővön elég, ha csupán egyet ismételek: Bartha Miklóst. Mindenki tudja, hogy egyetlen ujságczikke többet ér, mint a vidéki lapoknak, sőt a többieknek is sokszor egész évi betühalmaza. E rövid idő alatt több előkelő uj munkatárs is jött még. A helyieken kivül Reviczky Khazáp földön. Irta : Bartha Miklós. X. Az uradalom. Összegezzünk. 1) A birtokrendezésnél nem a község mellet, és a község körül, a kissé termékenyebb völgyekben kapta ki a nép a jutalékát, hanem távol a községtől. Ez a körülmény lehetetlenné tette a helyes és okszerű földművelést. A szántás, trágyázás, betakarodás megnehezittetett. Községi csordák képződése evvel teljesen megakadalyoztatott. Közelfekvő legelőben a nép nem részesült. Tehenet, borjut, sertést ennélfogva nem tarthatott, nem nevelhetett. Más szavakkal megfosztatott az állattenyésztés lehetőségétől : tehát attól az egyetlen gazdagsági ágtól, melyre a talajviszonyok a hegyvidéki népet utaljak. 2) A községek az uradalom erdőségei között feküsznek. Kevés földjük müvelésén kivül egyetlen kereseti forrásuk az erdőmunka lehetne. De erdőkulturát az uradalom alig folytat. Munkához tehát ez a nép nem jut. 3) Az erdő, mely fenntartó tényező lehetne, ellensége a népnek, mert vadtenyésztésre használtatik ; a vad pedig vagy pótolhatlan károkat okoz, vagy arra kényszeríti a népet, hogy vetését éjjelenként őrizze. 4) A nép nem részesül gondozásban. Középosztály, mely vezetné, védelmezné, szószólója lehetne, nincs. A hatóság pedig, mint másutt, ugy itt sem ismert népgondozási feladatokat. Elnézte azt a kegyetlen birtokrendezést, elnézi a vadkájokat, türi a dú vadak szertelen elszaporodását. Bürokratikus merevséggel, hidegvérű tanú a nép kétségbeesett vergődésénél. Tiszta sor, hogy az uradalom a birtokrendezéssel elhintette a pauperizmus magvát, az erdő kultura hiányával pedig áthajthatatlan korlátokat emelt a munkakeresők részére Ki és mikor végezte ott a birtokrendezést. íiem tudom ; de azt látom, hogy ezzel a rendezéssel istentelen igazságtalanság követtetett el, mert összevagdalták a népjólét valamennyi reményszálát. Ezt az istentelenséget némileg enyhítené, ha a nép állandó munkát kapna az erdőben s ha az uradalom idegen tisztikara nem ugy nézné a benszülötteket, mint az angol hódító az indus törzseket. De igy, batran kimondható, hogy az uradalom megfosztotta a népet földjének művelési lehetőségétől s egyszersmind elzárta a munkakeresés lehetőségétől is. Azon a területen csodálatos és nehéz komplikaczió'ba keveredett a jogrend az életfelté1 tellel. A jog bíztositja a hitbizomany részére az erdőt, a legelőt, a szarvast, a vadsertést. Ez a biztosíték hetvenezer embert kárhoztat munkaképtelenségre. Hol a segítség f Szabad-e I törvényhozásilag és kormanyzatilag megbolygatni a jogrendet ? Másfelől szabad-e elnézai, i h°&y ilyen nagy tömeg, egyetlen nagyúr vadász passziója miatt az élet feltételeitől e'zárassék ? Bizonyos, igaz, hogy közérdekből, akár vasutat vezetnek, akár vizet szabalyoznak, történnek kisajátítások. De kisajátítani egy uradalmat : otyan darázsfészek, a melybe nem tanácsos nyúlni. Már pedig, vagy: vagy. Vagy más gazdasági rendet állit be az uradalom, vagy állami kezelésbe kell azt venni. Mert a végczél nem a jog érdeke, hanem az ember érdeke; nem is az egyes embernek, hanem a sokaságnak érdeke. Egész mértékben érzem a probléma súlyát. Tudom, kogy kétélű kardot forgat, a ki igy beszél. Mert azt a határt, hogy hol végződjék az egyes joga és hol kezdődjék a sokaság érdeke — ha e kettő szemben áll: még senki meg nem tudta vonni. Tudom, hogy ultima ratio a kisajátítás darázsfészkébe nyúlni. A fészek alján látom elrejtve a legvégzetesebb társadalmi felfordulás bombáit. Nem feledem el a kérdés vészes szillogizmusát. Ha ki lehet sajátítani az egyiket alapos okok miatt: akkor ki fogják sajátítani a másikat csinált ürügyek miatt. Nehéz aggodalmak között irám le tehát az alternatívát: vagy — vagy, Azonban leírtam. Mindenki tudja, hogy a birtokmegoszlás hazankban egészségtelen. Igen sok az olyan törpe birtok, a melyen — a túlságos elaprózás miatt — okszerű földmüvelés nem folytatható. Ezzel szemben nagyon sok millió holdat foglalnak le a szabad és kötött latifundiumok. Ezekből az óriás területekből idegen kézen is van, több, mint a mennyi mc. gengedhető. Az ilyen helyzetet képtelenség