Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-10 / 2. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. január 10. 2. szám. tgy évre A korona ?él évre 2 korona begyed évre I korona kfyes szám 8 fillér. MAGYAR P Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-uteza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. w A népszámlálók. És házról-házra szertejárva Mindenfélét számba vettek : Ki a Péter, ki a Sára Ki mely évben született meg És adván a tudóst, komolyt, Mondták, fontos a felelet v . , Számláljátok meg a nyomort! írjátok fel a könnyeket! A kunyhónak mi a fala? A teteje ugy-e nádas ? Alapjában kő nem vala? Nagyon kényes itt a válasz! A vén paraszt — beteges, mord — Sajnálja a feleletet . . . Számláljátok meg a nyomort, írjátok fel a könnyeket! Kérdjétek meg: Nem éhes kend? Van-e dolga? Van kenyere? Mért van ilyen nagy hideg bent? Mert nem fűlik a kemencze? Hát a kicsi tán éhen holt, Hogy nem adtak ingyen tejet? . . . Számláljátok meg a nyomort! írjátok fél a könnyeket! Farkas Antal. Folytatás. Nem valék népszámláló, s nem buj­káltam ezen a héten azokba a lyukakba, melyeket háznak s lakásnak csúfolnak, de a melyek hasonlítanak azokhoz a szemétdombokhoz, melyekbe hajdan a gályarabságra hurczolt emberek dugták volt be testöket, hogy melegedjenek a nagy hidegben. Most nem, de jártam máskor, láttam máskor s tudom most is. A nagyobb városok között különösen Londonnak van egy olyan része, hol a nyomornak válogatott emberei tanyáz­nak. Ez a világvárosi jelleg meg van Zala­egerszegen is. A Sip-utcza, a Csácsi­utza, a Templomalja-utcza, Pap- és Bozót­utcza, s a szélek némely lakója nyáron szija a sáncz mocsarának kigőzölgését, télen a házi állatjával bebúvik a lakás­lyukba, s az állattal együtt éhezik, iázik és hallgat. Benn hideg is van, büdösség is van. Kenyér nincs. A népszámlálólapba beirják, hogy a családíőnek főfoglalko­zása csizmadiaság. De nem folytatja; senki sem varrat nála, mert a hasonló sorsban levő szomszédjának a leánya is bolti czipőt vásárol, melyet tudjazisten talán a tengeren túlról hoztak ide, és — finom. Hanem minden városban van Sip-ut­cza, Bozót-utcza, ahol meleg ágya van a hideg halálnak. A népszámlálók öss/eirják a neveket, s a főfoglalkozásokat. A tudós statisz­tikus (mert bizonyosan többen leszünk egypár ezerrel) kimondja a hatalmas véle­ményt, hogy szaporodunk. Vivát Hun­gáriái Minden rendben van. Ha véletlenül apadásra bukkannánk, akkor, szedtevette! rossz az egészség­ügy, utána kell nézni a dolognak, vagy talán épen az éhenhalás fenyegeti a népet. Smindezeket népszámlálás nélkül nem is lehetne észrevenni. Vagy pláne ha sza­porodás van, akkor nincs is mit észre­venni. A bölcsek törvényhozó testületeiben, a hatóságok gyüléstermében folynak szó­noklatok. Itt is csinálnak időközönként statisztikát. Számbaveszik, hogy hányan haltak meg. A hatóságokban és törvényhozó tes­tületekben pedig inkább az életről kell tanácskozni. És pedig önkényt, nem a statisztikusok felszólalására. A nőegyletek és karácsonyfaegyletek megteszik a magok szívbéli kötelessé­geiket. Ruhát és pogácsát osztanak ki a szegények között. Ez pillanatnyi se­gély, koldus alamizsna és szivköltészet. Nem koldus kalács kell a magyarnak, hanem önérzetes kenyér. A hatóságok és törvényhozó testületek már férfiak testülete. Itt a teremtő ész­j szel kell dolgozni Állandó és gyökeres | orvosságát kell keresniök a nyomornak. Itt nem ebédeket kell osztogatni, hanem az életet kell védelmezni, s a faj fen­tartásáról kell gondolkozni; arról hogy a nép ne építkezzék egészségtelen helyre, legyen ivóvize és egészséges levegője, se koldulni ne menjen, se otthon ne halljon meg éhen, hanem foglalkozzék valamivel, akár házi iparnak hivják azt a valamit, akár másnak; s arról kell szónokolniok és abban kell cselekedniök, hogy ne hordják nyakunkra idegenek az idegenek áruczikkeit,s ne öljék meg vele kis és nagy embereinket, legfőképen kis­iparosainkat. Csakhogy a magyar ipar pártolása még nem vált vérévé a magyar ható­ságoknak. Q (Horatius.) Nézd, fehéren meredez Soracte, Immár a hó vastagon megeste, Görnyed a fa, nem birja a terhet, Kemény a fagy, a folyó megdermedt. Nosza fiu, tégy a tűzre bőven, Azzal űzzed el a telet tőlem, S hozz melléje ó bort a javából, Jó szívvel, a sabini kantából! A többit az istenekre bizzad: Szél és te?iger bősz csatában izzad, S ők lebírják, s meg se lendül nyomba, Se vén kőris-, se cziprusfa lombja. Ne kérdezd, hogy mit hov. rád a holnap, Hoz a mit hoz, vedd a napot jónak. Szerelemből szívjad most a mézet, S a tánczból is vedd ki jól a részed, Míg ifjú vagy, s virágkorod éled, Míg távol a nyűgös vénség tőled; Harczmezőre, sikra állj ki 7nost te, S találkára, sugni-bugni este. Megbúvik a lányka egy zugolyban, Edes kaczaj elárulja, hol van; Zálogot is veszel a karjáról, S — bár görbíti váltig — az ujjáról. Latinból fordította FÜLEP IMRE. Beszélgetés Muraközről. írnak a muraközi állapotokról egyszer pro, máskor kontra, de csak akkor, ha valakinek a ködmenét akarják porozni; pedig Muraköz népe megérdemelné, hogy ne csak választá­sok, iskolai vizsgák és főispáni latogatasok alkalmával gondoljanak reá. Mivel voltak-olyan hirlapi czikkek is, melyek azt a gyanút keltik, hogy irójuk nem ismeri Muraközt alaposan, — kérdeztem egy barátomtól, aki 14 évet töltött Muraközben, mit szól a nem rég be­fejezett polémiákhoz, s elkezdett beszélni : — Hát Barátom, Muraköz gyorsabb magyaro­sodásának akadályát sokan az ottani papok képzelt horvát érzelmeiben gondolják, pedig ha vannak is ilyenek, azok a muraközi pap­ság legkisebb számát képezik. Szóljunk a leg­erősebben támadott tüskeszentgyörgyi plébá­nosról, ki csáktornyai hitoktató koiában el­követett magyarositásanak jutalmaul nyerte el a mostani állását. E minőségében is még a 80-as években minden vasárnap a horvát egyh. szónoklat előtt az evangéliumot magya­rul is felolvasta, az első áldozási emlékeket magyar szöveggel állította ki, sőt egyik köz­ségben, hol allami iskola van, a tanulók ma­gyar egyházi éneke mellett minden héten hit­oktatási órája előtt misét is szolgált. Talan érdeme az is, hogy ugyanezen állami isko­lában a hittant magyar katekizmusból magya­rul tanította. — Kár valakit támadni még pedig ugy, hogy a védekezésnek útját alljak. — Az ő hibája — ha hibája — az, hogy buzgó katholikus és az állami iskolának tiszt­jéből folyólag ellenzője, de nem ellensége. Bátran lehet mondani, hogy Muraközben többen vannak azok a papok, kik magyar emberek, mint az ellenkező. Menjünk a Dráva mentén. Ott van a drávavásárhelyi plébános után a perlaki, dráskoveczi ; a Mura mentén a mura­szentmártoni, bottornyai, dekánoveczi, kottori és légrádi; középen a tüskeszentgyörgyi. Hisz pld. a perlaki plébánosnak a szt. István ünnep hazafias megtartásáért a perlaki intelligenczia küldöttségileg mondott köszönetet. Egy mura­közi származású perlaki káplány a millenniumi ünnepek alkalmával körmenetet vezetett a milleniumi fák megáldására s a megáldás után igazi hazafisagtól áthatott beszédet inté­zett a horvát hallgatókhoz, kik között csak a tanulókat vezető tanitók voltak magyarok. A mostani perlaki káplány is muraközi szár­mazású jó magyar fiu. Van még több is ; Tiiskesztgyörgyön, Dráskoveczen, Bottornyan. Ne dobjunk mindjárt követ a papságra azért, ha az egyházi dolgokban egy varázs­ütésre nem magyarosithatnak. — Az akarat még a zsidó rabbiban is annyira megvan, hogy bármikor megragadja az alkalmat, hogy magyar hitszónoklatot tartson. A tisztelt tá­madó urak nézzenek körül, nem találnak-e tős-gyökeres magyar városban olyan izr. ima­házat, hol a magyar beszéd a fehér holló iit­kaságával vetekszik. Hanem azért kisértsék őket hazafiatlansággal vádolni ! i meg

Next

/
Thumbnails
Contents