Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-28 / 9. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. február 28. « férje ura» nem mondhatja róla, mint a vígjátékban mondják, a melyet Novelli hozott Budapestre, hogy «nem sikkes a feleségem® mert hát sikkesnek, sikkes, de «de entre nous*

2 legyen mondva: igen «csaeska» és még akkor sem tud hallgatni, ha lakat van a száján, mert ekkor a szeme beszél. <rA szem is tud jól beszélni, S boldog az, ki néma hangját E beszédnek jól megérti" . . • «Gyopár® most rosszban töri a fejét, képzeljék csak, kedves olvasóim, gyopár «téntávaU, de nem sötétkék «Antracén-téntávaU, hanem eredeti, fekete, koromfekete téntával : megakarja tölteni, a «kis hordócskát» és pediglen azért, mert a Wcomáék® azt irtak neki, hogy ne «fenyő pálinkával» töltse meg a kis hordót, mert ettől az csak «tót szagot* kapna . . . S erre a szegény «Gyopárnak», könny, valódi «hai mat-könny» ült a molyhos szirmaira. Mert gyopár rajong a szegfű-, az ibolya-, meg a heliotrop-illatért, az orgona- és gyöngyvirág édes illatát mohón magába szívja ; de a «tótszagot* nem kedveli és e miatt nem is jár a «nagy misére* .... Biz könnyezett « gyopár*, mert ő «H. Kiclhausertől*, Gráczból hozatja az illatszereit, igy ez idén is, a «Jézuska» hozott neki egy három üvegcsés dobozt és a három különböző illatú «Extráit Noblesse»-nek 18 korona volt az ára,

3, együttesen. (De sok -iparos indulót* lehetne e pénzen vásárolni!) Azért gyopár mégis igen olcsón akarja előállítani a «téntát», van egy receptje, a melyet én is ismerek és a melyet egy szerecsentől kapott; a ki egy koromsötét pinczében «éjfél után 1 órakor®, egy szurkos hordóban áll — és téntát ivott — no van é ennél még valami «fekctébb* e világon? Azért is jó ténta lesz az ám és elegendő vagy 15 esztendőre is . . . Most, a mint értesültem : «rózsa-szinü» «itatós-papírral* van bedugaszolva, a/, árva hordócska, hogy az ittató papir filtrirozza a «tót szagot* — ki belőle. Mert, hogy már útba indították volna, az csak «lári fári», ott gubbaszt az, most is a kamarában és hogy üres ne legyen, «kubrai savanyu-vizzel» megtöltötték és a savanyukáposztás nagy hordó mögé fektették, ott morfondíroz, s vissza óhajtja «ar aranjuedzi s/.ép napokat* a hol a jó «zalai-murczi» még melengette ... a komáék pedig szívszorongva vissza várják az «érzékeny» kis jószágot . . , csak aztán ne essék ugy a dolog; mint azzal a « vigéczczel*, a kit a három utazó-társa, hunczutságból, a mikor mámoros állapotában volt, szerecsennek befestettek és aztán a "házi szolgát® becsöngették és azt a parancsot adták neki, hogy ezt a «szerecsen urat® a reggeli vonathoz felébressze, mert az el akar utazni . . . A szolga a jó borravaló fejében, meg is tette, hogy pontosan kora reggel az agyakat végig jártja és a ^szerecsent® fel is ébresztette. Az «ál-szerecsen» erre kelletlenül elkáromkodta magát, azt mondva még, hogy ne őt keltse fel, de a szerecsen uti-társát, (a kinek tényleg el kellett volna utaznia, de a ki még az este, «saját kontójára* egy másik fogadóban betörülközött® és még reggelre se került vissza a társaihoz.) A szolga nem tágított és ekkor az «ál-szerecsen» fél álmában, s fél mámorában még, dühösen felugrott és a tükörhöz rohant és meglátva benne a fekete ábrázatát, megszeppent és halkan mondá : «tehát én volnék mégis a szerecsen valóban ?® . . . A «komáék is csak ekkép elkiáltják magukat : «micsoda, ez volna a mi kis hordócskánk, a ki olyan fehér volt, mint albion fiai és most ugy néz ki, mint egy fokföldi bensziilött?* «Per ámorem deil* * * * «Bevezetésnek® ez is elég. És ha megengedik kedves olvasóim, most már elmondom az '<iparos induló* történetét is, és azt is, a mi véle és én velem is tényleg megtörtént, az: «Anno millesimo stb. évében, a a farsang 2 köztünk. 8 NJegérdemelte t. .gyopár, kolléga as

s"

n

y; miért megy Gráczba m"g pomádeért is? Nincs Magyarorazágon elég patika ? Fele se kék. Szerk. herczeg* bohókás uralkodasa alatti utolsó napjaiban . . . S kevésben mult csak, hogy «Dékán»-ná nem avattattam. Egy szép téli reggelen, olyan tájt, a mikor a koldus már a kilcnczedik falut járja, arra virradtam, hogy a «Magyar Paizs* megküldte a megrendelt 200 példány indulót, fc,s erre én fogtam magam és egy képes lapon, azt irtain az «aranyos» szerkesztő urnák a ki nem épen «vonja» se * tolja* a «szép asszony* talicskáját, de azért a Pegazus hadfiait* «lovasitja», ez tudom, hogy nem helyesen van mondva, de élek én is, a «költő szabadalmával* a ki a barány-felhöt is «csipke-felhőnek» keresztelheti, szenteltvíz nélkül is. Istenem, de nagy körmondat, már azt se tudom hol maradtam ; «ahá» : a ki, «korcsmárosnak» is elnevezte magat, midőn a «kís hordót- két ízben lefejtette, annak a «kinek* ; tehát azt írtam az «Anziks-kártyára :» • Korcsmáros (Jr, jó bort mérjen a kupába, kupába, Hadd igyék a zatyafi javába, javába, S rójja fel a rezfokossa nyelére, nyelére ; Hogy 200 liter bort vettem én ma, hej huj, hitelbe, [hitelbe. , . . Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy a megrendelt és küldött indulót, 200 példanyban tényleg meg is kaptam ... A mi igaz is. De azért nem mindig igaz az, a mi egy «képeslapra® irva van, még akkor sem, ha oda is van irva, hogy : «Je vous aime de toute moo coeur.. Magyarul : Szerellek szivem')

1. mert hisz : .Jedes Magdiéin schreibt so feiü, Ich liebedich nur gauz alléin. ; (.Aber nar init Tinte. . • .)

4 De hagyjuk azt, elcsépelt dolog már a «szerelem», a <féfi-hüség», «fehér holló , ha csak nem vesszük virágnak: egy tavasszal virító, apró levelű szép csillagocska virágú, mezei növénynek a neve: • Mánnertreue*

5 és azt mondják, hogy : .Azt csicsergi a fecske a levegőben; Hogy gyenge a férfi, babár jó erőben, — Megingathatja őt a iiö, Csak legyen .chikkes. és .fess. ő.®

6 (Folyt, kóv.) Fogadatlan prókátorunk nem örül, hanem eszi őt a ludméreg . . . Fogadatlan prókátorunk jónak latta szövetkezetűnk igazgatósagát gyanusitani, s rosszakaratulag beleártotta magát oly dologba, melyhez semmi köze sincs, s kijelentette, hogy ha a felvilágosításokat megkapja, nagyon, de nagyon fog örülni. Nem azért ugyan, mintha fogadatlan prókátorunk rosszakaratú eljárását jogosultnak tartottam volna, de szövetkezetünk érdekében a fölvilágositásokat megadtam, még pedig ugy, a mint megérdemelte. Erre ismét felel a «Z. H.» 8. számában. Érveimet nemcsak, hogy meg nem czáfolja, hanem ludmérgében, tehetetlenségében vergődve, minden tíicsköt-bogarat összehord, gondolva magában : ne hagyd magad . . . De egyet elfelejtett, azt t, i. mit előbb 1 duplán is igért, hogy ha a kifogásolt tételeit megmagyarázzuk neki, annak, nagyon, de nagyon fog örülni . . . 5 most mégsem örül ... Ki hát a farizeus ? ! Már ez maga eléggé megmagyarázza szándékát . . . S igy végeztünk volna vele véglegesen. Mentségére csupán azt hozza fel, hogy már mint ő neki, ki « újságba* is ir, joga volt «targyilagosan bírálni. Ámde az ő gyanúsító iratkája a tárgyilagos bírálattól oly távol volt, mint ő a mily távol van Jeruzsálemtől. Aztán miért nem söpör elsősorban a maga portáján? Vagy nincs is már ott söpörni valója ?! Hol van továbbá'a «hires* kettős könyvvivője, kire előbb oly nagy garral hivatkozott, nagy '(bölcsességével* miért nem segiti őt kirántani a kátyúból ? Ebből az a tanulság, hogy jó lesz ez után 4 Az meg csak téntával szeret . . . 6 .férfi-hűség., 6 iGyopár.-nak a <női-sziv paródiájából.. jobban megrágni azokat a «jóakaratu» czikkeket, mert az ilyen nagyon kompromittálja az «irástudót». Nem igaz, hogy mi a világosságot nem szeretjük. Hiszen mindent nyíltan teszünk, mert titkolni valónk nincs. De bolond nyáj az, a mely maga közé farkast ereszt az akolba. Nem igaz, hogy 'jóakarónk* a szövetkezet tagjai érdekében irta meg azt, mit megirt. Ki hinné ezt neki ?! Nem igaz abból egy szó sem, mit cjóakarónk* a szövetkezetekre vonatkozólag mond. Hogy ő neki jobban tetszik a csőiét és a laska, az egyéni gusztus. Ludhus, többféle a gusztus. A magyar embernek jobb, a jó töltött káposzta és túrós csusza. Nem igaz, hogy én a tisztességes kereskedőosztályt barmikor gyanúsítottam volna. Hogy tisztességes kereskedők is vannak, nagyon természetes. Nagyon szomorú dolog volna, ha ilyenek nem volnának. De ezek mellett igen sok van, ki hamisít, kever, rosszmérleget ád, a rossz portékát túlságos drágán adja, csalárdul bukik, stb. és a tapasztalatlan embereket folyton-folyvást megkárosítja. (Lasd l'áris Frigyes kir. ügyész, dr. Horváth János, Szilassy Zoltán és Buday Barna munkáját a szövetkezetekről ; a németben pedig : dr. Moriz Ertl és dr. Stefan Licht «Das landwirthschattliche Genossenschaftswesen in Deutschland*. Dr. Hugó Zeidler «Gcschichte des deutschen Genossenschaftswésender Neuzeit*. Dr. Carl Heiligenstadt «Die preussische Central Genossenschafts-Kasse» H. v. Mendel «Landwirtschaftliche Ankaufs- und Verkaufs-Gcnossenschaftcn.*) Nagyon furcsa, hogy ha Krametzfogel, Eisinger, Fleischmann, Weisz és Berger stb. nyit boltot, azt Önök nem veszik rosz néven, de sokan közülük sárgaságba esnek, ha a fogyasztóközönség egyesül és megalakítja a fogyasztási szövetkezetet! . . . Hol itt a loeika ? I Jóakarónk® azt mondja, hogy mindegy, ha akár az illetők nyitnak boltot, akár a szövetkezet teszi ezt meg Pláne, szerinte a szövetkezetek nem is jók, mégis mindig azokon rágódik. Hat ezt kívánja a szövetkezet érdeke? I Ej, ej, minő zöldség! Hogy fogadatlan prókátorunkkal az értelmes közönség nem ért egyet, azt mutatja a fényes eredmény. * A magyar bolt nem dicsekszik, de tesz, cselekszik ; jeligéje szerint: A közjólétért egyesitett erővel : Előre I! Ugy-e, hogy ez nem tetszik a farizeusoknak? Persze, hogy minden jóravaló foglalkozás, ha avval vissza nem élnek, tisztességes. Hogy visszaélés sok van : a gyakorlati élet mutatja. A farizeus vádja méltán illeti azt, ki báránybőrbe öltözött faikas. A tarsadalom ismeri ezeket írástudók nélkül is, s érezteti velük nem-tetszését. Hogy kik ezek: nem kétséges. Nem igaz, hogy az ipar-védelemmel a fogyasztási szövetkezet ellenkezik; sőt az, csakis ezek altal mozdítható elő a leghathatósabban. Egyébiránt ebben a dologban is ludas a mi fogadatlan prókátorunk. Miért nem lett alapító tagja, mint én a «Zalavármegyei Magyar Iparvédő»-egyesületnek? Hiszen, ha ennek ezer alapító, ezer rendes és ezer pártoló-tagja lenne, s ezek lelkiismeretesen eleget tennének kötelességüknek, ezen egyesületet erkölcsileg és anyagilag tamogatnák : mily sokat lehetne e téren is elérni! . . . Tett nélkül a szószátyárság semmit sem ér. De a gyenge anyagi tamogatás mellett sem mondható az iparvédő-eg/esülct működése eredménytelennek. Hogy a nemzet ébredez, gondolkodik és cselekszik, az nem frázis, de kész valósag. Folyton-folyvást jönnek hozzánk távol vidékekről is a megkeresések, tudakozódások, hogy őket a kellő felvilágosítással és útbaigazítással ellássuk. Teszünk, a -mennyit tehetünk. A kitűzött czél tiszta, világos és igazságos. Ha mások ezen kitűzött czéll jobban megtudják valósítani, mint mi, ám lépjenek elő : előttük a küzdés, előttük a pálya, fel a gátra, mi mint közkatonák is tehetségünkkel és erőnkkel mellettük fogunk harczolni. De óva intjük az akadékoskodókat, hogy akadékoskodásuknak más teret válasszanak, ha jót akarnak.