Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-28 / 9. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. február 28. hasznosabbak — illetőleg kimenthetők lennének azon körülménynyel, hogy az illető ifjú tanulmányainak befejezése, szellemének kiképzése, jövő életének megalapítása volt a czél az adósságcsinál ás szentesítésére: önérzetes embert, ugy hiszen — csak azon boldogító tudat elegithet ki teljesen, hogy senkinek másnak, csak egyedül önmagának köszönheti az élet küzdelmei között való boldogulását. Sajnos! a mai világban már szinte természetesnek látszik, hogy házasságkötések alkalmával olyan dolgok és ügyek kerülnek elintézés alá, melyek valamely üzlet megkötésnél helyén valók lennének ugyan, — de a házasság intézményét tisztán pénzmüveletté alacsonyítják le. A mai házasságkötéseknél nem is a szerető szivek kölcsönös frigyéről van a szó, hanem csak a kölcsönös fináncziák rendezéséről. Vége van a kis gunyhó és szerelmes pár boldogságáról alkotott idyllnek : fényes palotákban, pazar berendezésű szobákban lakik az uj pár ; — a szerelmi boldogság géniusza pedig hajléktalanná vált. Elnyomta, kitiltotta azt a fényűzés, az urhatnámság, a gazdaság utáni vágy léha szelleme, mely befészkelte magát az emberiség szivébe lelkébe és kiszorította abból a nemesebb gondolkozás, a mély érzelmek, ideális törekvések iránti fogékonyságot . . , A kor realisticus vezérelve az okosság örve alatt annyira megvesztegette már a közszellemet, hogy az a gyakorlati élet terén úgyszólván eleve szentesit minden eszközt, mely a társadalmi érvényesülés czéljainak elérésére feltétlen sikert biztosit. Miután pedig a pénz a modern alchymisták ama bűvös abraxas-köve, melynek titkos ereje folytán az ember minden kívánsága teljesül, — mely dicsőséget, tekintélyt biztosit s megnyitja a gyönyörök és élvezetek útjait ; — tehát minden törekvésnek végczélja — a vagyon, a jólét és gazdaság : ez a központ, mely körül forog, kering az emberi társadalom egyetemes csillagrendszere. Van egy régi mese, hogy egy ember, aki gyorsan meg akart gazdagodni,) kölcsön fejében az ördögnek kötötte le lelke üdvösségét. A mese nagy igazságot tartalmaz, mert a meggazdagodás ördöngös vágyának áldozza fel sok ember a becsületét, lelkiismerétének nyugalmát, boldogságát, lelki szabadságát. A börtönök, tébolydák — és a temérdek öngyilkosoknak hátramaradt családtagjai tanú ságot tesznek róla, — de a mindennapi élet jelenetei is bőven szolgáltatják a példákat mindkét nemből . . . Szemére vetik a nőknek, — s fájdalom sokszor megérdemelve és méltán, — h°gy fényűzésért, kényelemért áruba bocsátják erényüket és becsületüket és sülyedésükben egész nemüknek szégyenfoltjaivá válhatnak. De viszont nem látunk-e manapság a férfiak között is olyanokat, akik sárba tiporva férfiúi méltóságukat és önérzetüket, — a hazasság őrve alatt szabadságuk, nevük és személyük tőkéjével merész uzsorát, undok speculatiót űznek ? .... , Ezelőtt a sziv szava döntött az élettárs választásánál ; most a legtöbb esetben árverés utján szokás elintézni ez «ügyletet» ilyenformán : «Kikiáltási ár 30,000 frt. hozomány! Ki ad többet ? . . . Akadnak még kivételek, — hallani még imitt-amott szerelmi hazassagokról is ; — no, de ezek kimentek a divatból : nevetségesek, mint valamely mult századbeli honi viselet... Ennek az a következménye, hogy a szegény, vagyontalan leányok, — ha még oly erkölcsi becsese!, lelki műveltséggel, szivjósággal és hazias erényekkel lénnének is megáldva; — partában hervadnak el s arra vannak kényszerítve, hogy megélhetésükről önönmaguk gondoskodjanak, azzal ismét magukra zúdítva a teremtés urainak nagy haragjat. De, — actio reactiot szül. Az erősebb nem magatartása, erkölcsi hanyatlása, materialisticus irányelve készítette elő a nőemancipatio mozgalmat. Miután pedig a gyakorlati élet tanúsága és tapasztalasai szerint, a nő értelmisége, szellemi képessége, agyrendszerének alkotásánal fogva a magasabb értelmi pályák betöltésére ép ugy képesített, mint a férfi, — váljon ki vitathatja el tőle a jogot, hogy önerejére hagyatva ugyanazon eszközökhöz nynljon, melyek a férfi megélhetését biztosítják ? Sok tekintetben ugyan a nők maguk az előidézői ezen ferde állapotok létrejöttének, amennyiben fényűzési és kényelmi hajlamaik az okai annak, hogy a férfiak vagy teljesen visszariadnak a házassagtól vagy annak megkötésénél legalabb is nagy elővigyázatra kényszeríttetnek. Innét van, hogy anyagi tekintetekben magokat eleve biztositandók, a vagyonra és hozományra fektetik a ípsulyt, ezen altalanositással leginkább olyanokat sújtva, akik önhibajokon kivül szenvednek egyesek hibáiért. E reális rendszer megtartasa mellett természetesen csak a vagyon érvényesül, — az eszmén}! érdekek pedig háttérbe szorulnak s az érdekházasságok 9/10 részénél nem maradnak el a szomorú consequcntiak, Természetes, hogy egy amúgy isitideg viszony az élet józan hétköznapiassagaban mindinkább elhűlve, az elégedetlenségnek boldogtalansagnak, fanyalgó unalomnak termő talajáva leend. Nem. mintha gazdag, vagyonos nőnek okvetlenül nélkülöznie kellene a sziv és kedély ama nemesebb tőkéjét, mely a tartós boldogság megteremtésének legszükségesebb kelléke : — de anyagi - helyzeténél, nevelésénél, megszokot igényeinél fogva magától értetődőleg a legtöbb esetben függetlenebb, önállóbb és követelőbb az élettel szemben, sem mint mindig ez, a feltétlen egyenjogúságon és életközösségen alapuló házas viszony előnyére válthatnék. Mig két szívnek a szerelem által szentesitett frigye, minden jónak, nemesnek elérésére irányított közös törekvésben talál kárpótlást, örömöt, kielégítést a megvalósithatlan álmok teljesithetlen vágyak és kénytelen lemondásokért Sok fiatal embernek azon felfogása, hogy a legényélet feláldozott szabadsága és léha élvezeteiért kártalánitania kell magát kényelem és jólét tekintetében lehetőleg nagy igények támasztásával; — továbbá azon körülmény, hogy megszokott szórákozásai — és mulatságairól családfői felelős minőségében sem tud vagy akar lemondani, hogy a családi élet meghitt színfalai között minden feszt és önuralmat elvetve magától, indulatainak és szeszélyeinek szabad folyást enged, — neje iránt pedig minden ok nélkül a kellő tiszteletről és ildomossagról elfeledkezik, — bántó közönyt vagy bizalmatlanságot mutatva, —- szintén a boldog házas élet rovására megy. Ha már be kell ismerni azt, hogy az asszonyok pazarlása és rossz gazdalkodása az oka egyrészt a haztartás költséges voltának és a csaladí életben előforduló zür-zavaroknak ; — másrészt igényeik és költekezéseikért a férfiakat is nehéz felelőség terheli ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben. — Hogy csak egy triviális hasonlattal éljek : nő sohasem költhet el a legfényesebb estélyi toilettjére annyi pénzt, mint ámennyit a férj esetleg egy éjjel elkártjaz vagy egyéb kedvtelései között elprédál. Czikkiró ur ezen további tétele, hogy : «Após, anyós egyáltalában nem is törődnek a fiatal párral. Csakhogy épen oda nem kiáltják a vőm uramnak : ha elvetted : tartsd el, a te feleséged, te tartozol arról gondoskodni, hogy az i.fju feleség rangjához képest ruházkodjék és éljen,» — ha nem tiszta, merő satyrája a házasságról manap dívó fogalmanak, akkor minden esetre határozott czáfolatot érdemel, mint a személyes elkeseredéstől tévútra vezetett ítélő képességének sajnalatos aberratiója. Jogosan nem is követelhető az apóstól, hogy férjhez adott leányát későbben is segítse, miután eleget tett szülői kötelességének az által, hogy leányát kis korától fogva felnevelte és sajat szárnyaira bocsátva, neki a tehetségéhez mért hozományt, illetve kelengyét kiadta. Nem követelhető tőle, hogy ezen egy leányának a kedveért — öreg napjaira a jól megtovább mindazt megalkotni, a mi az erdő kulturahoz tartozik és a helyi viszonyoknak megfelel. Igy aztán télen-nyáron foglalkozása, keresete, munkája, kenyere volna a népnek. A birtok hasznot hajtana a gazdának is, a népnek is, a hazának is. Mig most ez a nagybirtok : meddő terület az ország szempontjából és átok a népen. Mert mint mondám, az erdő a falut, a határt körülveszi. Benyúlik a veteményes kertig, a krumpli földig, a kukoriczásig. A ruthén léphet az erdőbe bárcza nélkül. A szara vaddisznó kilép az erdőből bárcza nélnem vas, kül. Hogy ne ! Hiszen szuverén! Tehát kilép, nagyot nyújtózik, fölemeli koronás fejét. Körülnéz és megindul. Óvatosan bújnak elő az erdőből a többiek, a suták. Ez a hárem. Kendőzve, fátyolozva egyik odaliszk sincs. Félénk könnyűséggel lépegetnek a koronás fő után, a ki nyílegyenesen minden további tétovázás nélkül megy neki a tengeri földnek. Ez egy félholdnyi kis birtokrészlet. A ruthén család apraja-nagyja tíz Mapíg dolgozik benne ősszel, mig fölkapálja. Könnyebb lenne megszántani de igevonó barma már nincs. Az ekét kapával pótolja. Itt igy megy: visszafelé. A hol haladnak, ott maholnap a gőz sem kielégítő; a villám leszorítja. Itt azonban a legkezdetlegesebb gépről, az ekéről is kénytelenek lemondani és visszafejlődnek a szerszámhoz, a kapához. Tavaszszal újra felkapalta földjét a család. Mert a porhonyitott talajt inkább megaldja az Isten. Aztán beléveti a tengerit. Tíz napig élhetett volna a család ebből a vetőmagból ; Mikor kiszedik a szuszékból, nem marad ott még egérnek való sem. Mit esznek holnap? — azzal most nem törődnek. Arra a jó Istenre bízzák ezt a kérdést, a ki gondoskodik az ég madarairól. A vetés sikerül. Megtörténik az első kapálás s halvány színből haragos zöldbe megy át a termés. Megtörténik a töltögetés is. A , gabona szép széles sássá ugy belepi a földet, hogy gyönyörűség nézni. A ruthén család boldog attól a reménységtől, hogy őszszel majd szedés után, puliszkája lesz. Ennek a drága, féltett tengeri táblanak tart a falka. Mohó étvágygyal esik neki. Hasig jár a dús vetésben. Tetszik néki az édes növény, az erdő savanyu füve és kesernyés rügye után. A változatosság kellemes. Sokat lehever, sokat letapos. Kivált mikor megriad valami zörejtől és gyors rohanásban gázol végig a kis táblán : akkor már ugy néz ki a vetés, mintha jégeső pusztította volna el. A hátralevő csutkákkal, romokkal végez a vadsertés- Mert ez is sok van. Ezt is gongozza az uradalom. Dúvad ugyan, de apoltatik, tenyésztetik. Az erdő tisztásain csicsókát termel az erdőszhivatal, hogy bő élelme legyen a vaddisznónak. Nyáron át a csicsókatelep be van keritve, hogy a vad ne fcogyasza el, mert az téli eleség. Tessék a vadsertés urnák másutt keresni élelmet. Ő magassága — mert ez nem szuverén : de legalább is Durchlaucht — aztán ott keres, a hol talál. Prevalikálni megy a szomszédságba. — Szarvasnak, vadsertésnek tőszomszédja a ruthén-fóld. A tengeri-föld, zab-föld, burgonyaföld, a köles, a lóhere, az alakor. Ez mind csemege. De ő magassága szeret disznólkodni. A csemegét ugy falja, mint más halandó az egyszerű tápszert Képes csupa csemegével jóllakni. A burgonyát kitúrja, a zabot letatarolja, a lóherést előbb lelegeli, azután kitúrja, mert ennek a gyökere is jóA mit irok, nem képzelődés. A vadkár ezen a vidéken valóságos Isten-csapás. A ruthén földmivelő inkább fél a vadtól, mint a jégveréstől. Egész évi munkáját, keresményét, reménységét igen gyakran a vadak emésztik föl. A szarvasok és vaddisznók, ezek a szuverének és főmagasságok birtoko'ják az erdőt, bitorolják a mezőt. Kirekesztik a ruthén munkást az erdőből, a hol kenyeret kereshetne és kisajátítják a ruthént a tulajdonából is, hogy ott se jusson kenyérhez. A nép vet; az uradalmi vad arat. A nép éhezik; az uradalmi vad lakmároz. A nép satnyul, pusztul, elvándorol; az uradalmi vad tenyészik, szaporodik, tért foglal. (Folyt, köv.)