Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-28 / 9. szám

II. év. Zalaegerszeg. 1901. február 28. 9. szám. Egy évre 4 korona Tél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. YAR PAI Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A hegyek kincse. .Hegyeiben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban » Minek? Magyarországnak. Most csak az egyik hegyről teszek emlitést. Leg­újabb hir, hogy Torda mellett egyik hegyet kezdik kibányászni, czementgyárat csinálnak a gazdag mészhegyből, hol Szind és Mészkő községek vannak 4 — 5 kilométerre a várostól. A város keleti részén óriási sóbánya van. De most pihen. A nyugoti hegyek regék és legendák forrása, a hegyhasa­dékkal s Szent László hírnevével. Végre rájöttek, hogy a gazdag mész, agyag és gipsz hegygyei is lehetne valamit csi­nálni. Egy bizottság állott össze, társa­ságot alakit, s gyárat alapit. A bizottság tagjai: Dr. Szentpétery Lajos megyei főorvos, Lengyel Kristóf ügyvéd, Várady Lajos bányahivatalnok, Csákány Sándor városi hivatalnok, Tóth István magánzó, Geisler Albert megyei hivatalnok és gr. Bethlen Bálint orsz. képviselő, ki a bi­zottságnak elnöke. Jövő számunkban bővebben elmélke­dünk erről a bizottságról, s a magyar föld gazdagságáról, s az iparról stb. Most csak röviden azt emiitjük meg, hogy a bizottság szétküldötte már a czementanyagokról a szakértői véleményt, mely szerint minden tekintetben jó mi­nőségű portlandczement, mely a mesz­szebb menő igényeknek is teljesen meg­felel. A Michaelis-féle főzőpróbát a cze­ment jól kiállja. Szakértők voltak: az állami vegykisérleti állomás főnöke, Fabi­nyi Rudolf, a budapesti orsz. m. kir. chemiai intézet, s Gedeon és Kont buda­pesti czementtechnikus. Szétktildötték a tervezetet, mely sze­rint a vállalathoz kell 300 ezer korona. Ez összeg évenkint 6000 tonnát 600 vaggon mennyiséget gyárt. Eladás: ton­nánként 36 korona. Megfelel a piaczi ár 80%-á.nak. Tonnánként üzleti felesleg marad 14 korona 53 fillér. Tiszta nyere­séget 76 ezer koronát számitanak. 300 ezer után ez 25'33%-ot tesz. Messze vidéken nincs czementgyár. Előnyösen fel lehet használni a hegy tövében futó Aranyos folyónak, s a szindi pataknak vizi erejét. Szétküldötték febr. 20-án az aláírási ivet is «A tordai Portiand czementgyár Részvénytársaság* részvényeiről, mely szerint, a mai naptól f. é. április 20-ig tart az aláirás. «A részvénytőke 1500 drb névre szóló egyenkint 200 korona névértékkel biró részvényből áll, tehát összesen 300.000 korona részvénytőke lesz.» Ha a részvények aláírása nem sikerül, az aláíróknak 10 nap alatt visszafizetik a pénzt minden levonás nélkül. Ezt a hírt sietősen jegyezzük fel, hogy a kit érdekel, néz /én utánna, s lépjen a részvényesek közé. Jövő számunkban folytatjuk. r Észrevételek. Irta : Németh Elekné Andaházy Irene. (Mult számból maradt ki.) A «Zalamegye» czimü helyi lap 1901. évi 3-ik számában megjelent «Farsangi elmélke­dését olvasva, meglepetten akadtam meg a következőkon : «Vagyon nincs, a jövedelmi forrás is vékonyan adja, tehát — hozomány sincs. Csak annyi volna legalább, hogy az a házasulandó ifjú ember a legénykori adj gát fizethetné ki.» Hát ez bizony elég modern felfogás és meglepő közvetlenséggel van megirva. Váljon volt-e a férfi olvasók között olyan, aki ezen nyiltszivuségben titkos gondolatainak, érzel­meinek tolmácsolására talált, és volt-e, aki ennek megszégyenítő hatását érezve, meg­döbbent az erkölcsök ilyetén hanyatlása fe­lett ? Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy több­ségben voltak azok, akik az utóbbi álláspontba helyezkedve, elítélik az anyagias gondolkozás ezen revelatióit ! Kitekintve attól, hogy az adósságcsinálás szigorúan véve, a morál-ethika tekintetéb sem teljesen kimenthető körülmény, amennv­ben természetszerűit mindenkinek a saját karójahoz kellene alkalmazkodnia, — azg esetben pedig, ha akár mások hibájából, akái elkerülhetetlen körülmények parancsa folytanT ezen helyzetbe belekény szetittetetr : ki-ki Sa­ját hibájának következményeit viselni köteles;, Mas szóval : aki adósságot csinálni nem t es­teit, az ne rcstelje maga vissza is fizetni azt! Minden csak némileg tisztességesen gondol­kodó ember evvel tisztában van és követi is e szabályt az élet rendes hétköznapiasságá­ban. Különös tehát, hogy mégis sok házasu­landó fiatal ember, mikor életének ezen vál­ságához közelit, a morál addig hűen követett elveit sutba dobva, — gyakran kivételt tesz s megvárja, — sőt követeli is, hogy előéle­tének könyelmüségeiért idegen emberek, —­leendő após-anyós képében bűnhődjenek — Mi jogosítja fel a házasulandó fiatal embert olyankor ezen kivételes helyzet megteremté­sére, miután a morál törvényei minden körül­mények között változatlanok! — És milyen természetűek többnyire ezek az adósságok ? —- Ruhakontók, korcsmai számlák, váltó adós­ságok. Mindmegannyi lefizetett tributumai a személyes szükséglet, önérdek, hiuság, fény­űzés, könyelmüség cs igények követelmé­nyeinek. -— De még azon esetre is, ha az arra indító okok és körülmények nemesebbek, Khazár földön. Irta: Bartha Miklós. VII. A szuverének. Az uradalmi erdőszemélyzet legfőbb dolga a vadak nyilvántartása. A szarvasokról törzs­könyvet vezetnek. Melyik pagonyban hány van? Kivált hány bika? És egyik másik hányas} Ez azt jelenti, hogy hány ága van az agan­csának ? De ez könnyű kérdés, mert a meg­lesett vad ágait hamar megszámlálja a gya­korlott vadász szeme. Nehezebb feladat meghatározni, hogy gyön­gyözik-e már az agancs — a mi annyit jelent, hogy durván-ripacsos-e a felülete ? Mert ha nem ? ha sima, ha csak jelentéktelen mélyedések és domborodások vannak rajta, akkor értéktelen, Azt is szükség meghatározni, hogy hány kiló­grammot nyom az agancs? Ha nincs tizen felül, nem érdemes a lövésre. Aztán van-e erőteljes és szép koronája az agancs tövének ? Tulajdonképen koszorúnak hívhatnák, de ennek plebejus ize van. Koszo­rúja lehet minden művésznek, minden költő­nek, minden menyasszonynak és minden halott­nak. A koszorú tehát közönséges. Vagy dicső­séget, vagy boldogságot, vagy kegyeletet jelent. De a korona más. Az kiváltságot jelent. Ez a fönség szimbóluma, az uralom jele, a hata­lom dísze. És mi volna hatalmasabb és fönségesebb, mint egy tizennyolezágas szarvasbika? És an­nak minden nemzetsége, egész háreme, vala­mennyi utóda. A kikért kihajt a rügy, megnő a fű, csörgedez a patak. A kik miattt — ha a bőgés időszaka következik, bárczával sem léphet a paraszt az erdőbe s mi is, kik a Fir­czák és a Névtelen havast másztuk meg, csak ugy kaptunk engedélyt a valóczi erdők átke­lésére, ha a cserkész-ösvényről le nem térünk, ha sehol pihenőre meg nem állunk, ha nem viszünk fegyvert, kutyát magunkkal és szigo­rúan tartózkodunk a hangos beszélgetéstől Mert a szuverén szarvast nem szabad ám családias mulatságában megzavarni. Már pedig szuverén. A német Bund herczegségei közül igen sok, igen boldog lett volna annyi földdel, a mennyiben itt a szarvas az ur. Az ural hegységen és a Kaukazuson iniien ni'ics is hasonló allapot egészen az Atlanti­óceánig. Kétszázezer hold a szarvasok számára! Ez az övék. A fa érettük nő, a fü érettük zöl­dül, a forrás érettük bugyog, a tisztviselői kar érettük van. Van-e gazdagabb ország hazánknál, mely ekkora területet képes a kulturától, a munká­tól, az embertől elvonni s a szarvasoknak aján­dékozni ? De nincs is olyan gyöngyöző agancs, olyan koronával és olyan sulylyal, mint Bercgben és Máramarosban. Még a Bakonyban sincs ; még Szlavóniában sincs. Sehol sincs, csak az Urai­ban és a Kaukázusban. Ám nincs is olyan szegény, elesett, éhező, nyomorult nép, mint itt, sem a Bakonyban, sem Szlavóniában, sem a Karston, mely pedig ter­méketlen, sem az Uraiban, mely pedig ősvadon. Ilyen a cseh beamter Wirtschaft. Hogy nyugalma, csöndje, biztos otthona le­gyen a szarvasnak: nem bántják az erdőt. Nem bántva az erdőt, egyetlen kenyérkere­setétől zárják el a népet. Mert a szarvas — az valami. Egy szép lövés: brávur; egy szép agancs: disz; egy kemény bőgés: zene. Mi ehez képest egy ruthen ? —- Paraszt. A vadászat egyre-másra két hétig tart íMeg­jelenik néhány Schwarzenberg, Kolowrát, Lich­tenstein. Mindenik kivonul a számára fentar­tott pagonyba a maga leibjágerével. Aztán be­vonul. Elmondjak egymásnak kalandjaikat. Egyforma valamennyi, Tavaly is igy volt, tavaly előtt is. Jövendőben is igy lesz. Sem­per idem. De megint csak elmondják. Weisst du? Kolossál. Weisst du ? Sapperlott! Hogy mindezt elmondhassak jó havanna füst­jében, sziporkázó kandalló világánál ; ezért a beámterhad hetvenezer ruthent éhínségre kár hoztat. Mert kétezer hold erdő jöhetne ott éven­ként állandó vágás alá. Patakokat kellene sza­bályozni ; vízraktárakat építeni; csúsztató vál­lukat összeállítani; rönköket úsztatni; gereb­lyék^: csinálni az uszó fa felfogására; fűrésze­ket berendezni, méterfát vágni, fuvarozni, hamu­zsirt főzni, bányakat nyitani, faragó mühelye­kat berendezni, szerszámgyárat épiteni és igy

Next

/
Thumbnails
Contents