Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-21 / 8. szám

4 MAGTAR PAIZS 1901. február 21. mondogatta, hogy neki oly ruganyos jó tolla van, mely után egyéb foglalkozás hiján is megtudna élni. Egy szóval, hogy neki drága tolla van. Erre egy másik ur, a ki szintén ir, ezt mondá : «Attól függ, hogy adod kilóját ?» * # * A takarékpénztári czikkek miatt majdnem széttépték a szerkesztőt. Ez egy nagy estélyen történt volna meg a bálterem közepén. Körbe fogták, vallatták, dorongolták ; szóval raszál­lottak, mint a méhek a . . . nem a. — A tá­volabbról szemlélők felidézték a közmondást, hogy hitvány gyümölcsre nem száll a darázs. Szemlélő. Rosz elV. Ez is takarékokkal függ össze, de nem azokról szól. Olyanokra szól, akik inkább előfizető személyek kedviért irnak újságczik­ket s evvel egy gonosz rendszert juttatnak érvényre: a személyi kultust s az elvtelen­séget. A «Zalavármegyei Hirlap» Simpliciusa R. ur ostoraval szemben védelmébe veszi a takarék­pénztárakat, palaveszőt tartva a kezében. S azt mondja, hogy: «mernék fogadni, hogy ha R, ur takarékos úrrá degradálódnék, egy ga­rassal se volna könyörületesebb, mint X. Y. Z. részvényes.* Hát ez miféle beszéd ? Hát ha R. ur volna, vagy lenne részvényes és könyörtelen : az baj volna s akkor lehetne támadni a bankrend­szert ? minthogy pedig nem R., hanem X. V, Z. a részvényes és könyörtelen: akkor védel­mezni kell a bankrendszert ? Vagy van hiba a bankban, vagy nincs. Ha van hiba, akkor támadni kell, akárki ül benne ; ha nincs hiba, akkor nem kell elitélni, még ha R. ur ülne is a direktóriumban. Simplicius azt hiszi, hogy R. ur csupa ön­zésből meg boszuságból irta azt a czikket, hogy mért nem lehet ő bankdirektor. S azt tartja, hogy ha pl. R. ur is passzív részese a közgazdasági miseriáknak, akkor mar neki nem szabad ostort suhogtatni s felemelnie a ! szavát a közgazdasági miseriák ellen. Hiszen ez alantjáró gondolkozás. Hát csak Rotschildnak szabad elveket hangoztatni, sza­bályt csinálni és ostort suhogtatni ? A sze­gény embernek, ha pl. R. ur az volna, még elmélkedni sem szabad ? Hiszen neki is van agyveleje. Nem jó elv ez. Nem használ a közügynek, sőt kártékony hatása van az elvek tisztázásá­nál az efféle hirlapirásnak. Simplicius nem vette jól fontolóra, hogy R. ur a rendszerről beszélt és nem X. Y. Z. részvényesről, sem X., Y., Z., bankról. Ezeknél egy kissé magasabban járt a gondolata. Né­melyeknek, köztük Simpliciusnak is alant jar a gondolata, mint a fáradt madár. Ne nézzük a rendszerben az ismerős ala­kokat: a komát, sógort s unokaöcsöt s még azt se, hogy ki a praenumerans, mert külön­ben az ígért dolgokat szépen meg lehet ugyan irni, de jól sohasem, mert ezek minduntalan meglökdösik a könyökünket s irásközben gör­csöt kap a kezünk. B. Paraszt históriák. Nyáron kidőlt a szomszéd falu mellett a fakereszt. Összegyűlt a község tanácsa, s ren­delt ujat egyik faragónál. Nem mentek ácshoz, mert hát a faragó olcsóbb is, no meg község­beli ember. A kereszt azonban nem készült. A nyár vége felé megsokalta a plébános : — Bódi a jövő második vasárnapra készen kell lenni. Es szepen kiprédikálta a keresztszentelés napját. A lányok kivasalták fodros fehér ruhájukat, s nem hagytak békét otthon. — Edes apam vegyen egy uj selyemkendőt! — Uj szalagot a hajamba! — Aztán hozzon abból a szagos szap­panból ! Bódi pedig nem csinálta a keresztet, s mikor a kíváncsiak meg akarták nézni, busán csóválták fejüket hisz aligha lesz vasárnap keresztszentelés. Pedig ki is prédikálták. — Csak hadd prédikáljak, most nem érek rá ! A plébános kérdőre vonta Bódit, de ő nagy flegmával felelte : — Tisztelendő ur most nem csinálhatom. Szüret előtt állunk, s ha nincs prés, hogyan iszunk uj bort ? Most prést csinálunk, csak imádkozzanak még egy darabig a vénasszonyok a réginél, a kereszt varhat. A plébános, az öreg, derék plébános elő­vette burnót szelenczéjét, miközben fogai kö­zött morzsolta: — De akkor okvetlen meglegyen 1 Igy várakoztatják az égieket a profán kezek. * * * Múltkor kölcsön kért tőlem Istók három pénzt Tűnődtem mennyi lehet ez. — Három forintot ? — Nem csak három pénzt. — Három koronát ? — De hogy kell annyi, én csak keveses ember vagyok; mereven három pénzt kérek. Most meg csak azt nem tudtam tiz- vagy husz fillérest akar é ? Szerencsémre meg­szólalt. — Három krajezár az egész Boldogok, a kiknek csak a krajezár a pénz 1 * * * Minap megszólít a takarékpénztár előtt Istók a kevély Nagy Lidi ura. Kíváncsi voltam mit akar, pedig csak röviden azt kérdezte : — Jól áll é a takarék ? Meglepett e kérdés, s tréfálództam vele. — Jónak jól áll, mert erősen van épitve De Istók nem engedte magát. — Nem ugy értem, — Persze jól. Ez a ház is az övé. Ez sem volt elég. — Nincs rajta keblezés ? — Nincs, nincs ; inkább az kebeleztet más házára. — Hat nem köli félteni a pénzt ? — Nem bizony. De miért kérdi, pénze van talán bent ? — Nem, inkább én akarok kivinni váltóra 50 frtot. * * * Beállít hozzam egy vidéki atyafi. — Egy kérésem vóna, ha meg nem vetné a tekintetes ur. — No halljuk csak. — Szükségem vóna 5 frtra, ha ugyan ki­segitne a bajomból. — De egyszerre 5 frt. Minek kell? Talán beteg a gyerek? — Nem, masra köllene. — Talán kézfogóra, lakodalomra. Asszony lesz a Marcsa ? Az öreg végig gyűrte kalapja szélét, s egyre hajtogatta : — Nem arra köll. Ha nem mondja meg mire kell, akkor nem adok. — Nem vagyok én czigányságban, nem is köll cécóra, hanem — ha ippeg ki kell mon­dani — megválasztottak a mu't héten bíró­nak (ahá most veszem észre, hogy hóna alatt a közegészségügyi napló !), s most kellene a doktort fiizetni, a községnek meg nines egy pénze sem. • Igy lettem községek hitelezője. * * * Tartozott a vakolai bírónak bal szomszédja néhány szaz forintocskával. Addig meg voltak békessségben, mig rendesen fizetett, de utóbbi időben többet költött a szomszéd pálinkára, mint tartozása fizetésére. A biró szorította a fizetésre, de nem ment semmire. — Nem tudok most fizetni. Hacsak váltó­val nem. S a biró, mint vizbeesett kapaszkodik a szalmaszálba, meggondolta magát, s hozott Mózsitól egy váltót. — Hogy köll vele bánni, én még nem gaz­dálkodtam benne. A szomszéd beigazította, s egy szép napon bement a biró a városba, s kihozta rá a pénzt. De eljött aztán a határidő, s a szomszéd ismét nem fizetett. Bement Mózsihoz, megmon­dani, hogy a szomszédnak nincs pénze, vár­jon még egy hetet. — Nem lehet. A váltónál nem lehet várni Holnapnál tovább nem várhatok. S a biro busán ment haza. Másnap beállí­tott Mózsihoz az egész pénzzel. Mózsi elcsu­dálkozott. — Ennyi pénz ! Hát mégis fizetett ? S fel tette ókularéját mig megolvasta. — Nem fizetett. —• Hát akkor magának kellett megfizetni. Azért nem keU jótallani. — Nem az én pénzem. — Nem a magaé? Hat kié? — A Náczi mészárostól való.' — Nem értem. — Hát bementünk Náczival az istállójába, s elhajtottuk a két tinót. Puktum. Igy itél bagatell ügyekben a biró. Szegény legény. Heti hirek. Zalaegerszeg képviselő testülete febr. 9-én gyűlést tartott Várhidy Lajos polgármester elnökletével. — A szétszórt fekvőségek ela­dása ügyében s a Baross-Ligeti vendéglő épí­tése ügyében a határozatot február 25-ikére hagyták Bizony okosabb is lenne, ha a sok apró terület helyett egy nagyobb területet szerezne a város — pl. marhavásárterünk nagyobbitására. — A városi árvapénzeket a helyi bankban egyenlően osztják meg. — Dr. Thassv Gábor kórházi segédorvos fizetését 200 koronával felemelte a város Kinevezések. A pénzügyminiszter Jankovits Milán nagybecskereki lakos, végzett joghall­gatót a helybeli kir. pénzügyigazgatósagnál pályázók hiján éveken át üresedésben volt fogalmazó gyakornoki aliásra ideiglenes mi­nőségben kinevezte. — A pénzügyminiszter Fenyvesi József segélydijas számgyakornokot a helybeli kir. pénzügyigazgatóság mellé ren­delt számvevőséghez magyar királyi pénzügyi számtisztté; az akként megüresedett segély­dijas szamgyakornoki állásra pedig ugyancsak ideigl. minőségben Szendy Gábor eddigi dijt. számgyakornokot nevezte ki Előléptetés. A pénzügyminiszter Macsata Boldizsár p. ü. titkárt az állami tisztviselők VIII. fiz. oszt. 1-ső fokozatába; Gergely Já­nos sümegi adótárnokot pedig a IX. fiz. oszt. 1-ső fokozataba léptette elő. TÜZOltÓ testületünk febr 12-én választmányi ülést tartott Boschán Gyula elnökkel. Egyleti ügyeket intéztek. Az évi közgyűlést márczius 10-ki vasarnapra tette a választmány. A vá­lasztmány kitüntette Horváth Károly tűzoltót, ki egy házi tüz alkalmával kitüntette magát s életveszélylyel mentett meg egy gyermeket. A Hanty Ferencz féle alapból 70 koronáig adott a bátor tűzoltónak s felsőbb helyre is felterjesztik kitüntetésre. A közigazgatási bizottságból. Árvay Lajosnak, mint az olai malom közbirtokosság egyik tagjanak községi pótadó leirasa iránti kér­vényét, a bizottság Zalaegerszeg város kép­viselő testületének adja ki tárgyalás és hatá­rozathozatal végett. — Stárzsinszky György galamboki anyakönyvvezető kérvényét a bi­zottság azzal terjeszti fel a miniszterhez, mi­szerint tekintettel a kerület nagy kiterjedése és népességére nevezett 200 korona évi tisz­teletdiját 400 koronara emelje fel. — Martin­csevícs István zalakoppányi körjegyzőnek se­gédjegyzői állás rendszeresítése iránti kérvényét pedig érdemleges tárgyalásba vétel előtt azzal adja ki a szentgróthi főszolgabírónak, hogy azt az anyakönyvi kerület lélekszáma és e kerülethez tartozó községeknek a központtól való távolságát feltüntető kimutatásokkal sze­relje fel. — Németh Ferencz turnischai kör­jegyzőnek államköltségen anyakönyvvezető helyettesi állás rendszeresítése iránti kérvé­nyét véleményezés végett az anyakönyvi fel­ügyelőnek adja ki. — Szabolics Rezső jegy­zősegédet a dráskoveczi kerületbe anyakönyv­vezető helyettessé kéri kineveztetni. Ev. ref. istentisztelet lesz vasárnap d. e. 10 órakor a főgymnasiumban. A zalaszentbalázsiak csinos mulatságot ren­deztek a mult szombaton. Persze a Hugauff Ede neve elválhatatlan, ha valamelyes társa­dalmi és hazafias ügyben mozgalom van azon

Next

/
Thumbnails
Contents