Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. február 4. Midőn már a farsangi idény végére járunk és e tárgy ugy a gyakorlatban, mint elméletben bőségesen kimeritettnek mondható, még egy szerény kis függelékkel óhajtanék hozzájárulni én is e hálás théma sokféle varriátióihoz, mely hézagpótlás és kiegészítés tekintetéből tan némi létjogosultságra is tarthat igényt. A earnevál leszármazási története, az melylyel megtoldatni óhajtanám helyi lapjaink ama sikerült czikk-sorozatát, melyhez a avigasságnak kijelölt napjaid szolgáltattak kedves és hálás anyagot. Nekem, mint ezen mozgalmas időszak passiv szemlélőjének érdekes élményeim nincsenek ugyan, de mindamellett nem szalaszthatom el a jó alkalmat, melynéhány kiegészítő észrevétel megtételére kínálkozik. Azon sajátságok és szokások ugyanis, melyek a farsangi mozgalmaknak némely helyen máig is, — de különösen régi időben és a középkorban alapját képezték, arra vallanak, hogy a farsangban a keresztény világot megelőző pogánykor öröksége gyanánt reánk maradt egyik ősi traditiót kell tisztelnünk. Azon körülmény, hogy a farsang fogalmát Carneval herczeg emberi alakjaban szokás személyisiteni s ailegoricus ábrázolásainál többnyire a classikus hitrege egynéhány alakjainak kíséretében jelenik meg, ennek pogány eredetére enged következtetnünk. Vig ifjú képében jelenik meg, a bolondok csörgő sapkájával a fején, venyigés jogarral a kezében. Tánczra könnyedén feltűrt tunicában, a csörgő dobot kezében tartva, követi őt Terpsichore asszony, a tancz vig muzsaja. Ott van mellette a szőlőkoszoruzott Bacchus isten egy sereg dévajkodó nympha és satyr tarsasagaban. Majd a hamisan mosolygó kis Ámor következik nyilakkal megtöltött puzdraját magával hozva, — és végül Hymen a lakodalmi faklyával. Mindez világosán mutatja, hogy Carneval herczeg ősrégi pogány származása kétségtelen. — De neve és eredete között némi anachronismus látszik fennforogni. Nemelyek allitasa szerint ugyanis Carneval az olasz icarne vale» (hus — isten veled!) — vagy mások szerint a latin «carne levamen>< szavakból alakulhatott. Eredetét tehát mindkét esetben jóval kesőbbinek tüntetné fel. — Jóllehet, a tudós etymológusok a leszármaztatás ezen módjával egyet bár nem értenek, annyi azonban legalább is valószínű, hogy e szónak czélzó vonatkozasa van a keresztény vallas hushagyókeddjével kezdődő 40 napi böjtre. Ezen nélkülözésekért kárpótlást nyújtandó, kegyes és jóakaró ürügyet talált az egyház az előző vigalmak hivatalos engedélyezésére. Minden időben és minden nemzetnél létezett a kedvteléseknek ilyen időszaka, amennyiben az ember természete úgy van alkotva, hogy megkívánja az élvezetet. — Az éhező római nép hajdan ostrom ala vette a Capitoliumot és «panem et circenses»-X., kenyeret és mulatságot, azaz táplálékot követelt a test és a lélek számára. — De meg az emberi természetnek elvitázhatlan különös sajátsága és szükségessége, hogy bölcseséget, komolyságot és méltóságot egy időre sutba dobva, a vidám tréfa bohóczöltönyébe bujhassék és külső személyének elváltozásával egy önként magára vállalt idegen egyeniség megjelenését és lényét mímelje. Az emberi sajátságnak ezen neme már a gyermek utánzási igyekezetében nyilvánul. — A szokott társadalmi szabályok és világi rend megszűnése, illetve felforgatása az álarcz kiváltságainak rövid időtartama alatt, — a szabadság és egyenlőség megoldott társadalmi problémáját jelképezi, mintegy szomorú bizonyítékául annak, hogy az ember lelkében mélyen gyökerező ezen eszméknek megvalósulása, csakis a dőre hóbort hevélyei között válhatik lehetségessé ! . . , Jellemző, hogy az egyház és hierarchia hatalmának góczpontjain érte el a farsangi öröm hullámverése is legmagasabb fokát. Köztudomású dolog, hogy az orthodox Oroszország úgynevezett sszent városais, — továbbá Velencze, Róma, Köln stb. még máig ls a legzajosabb farsangi jelenetek és kicsapongasok szinhelyei, ecclatáns példájául annak, hogy a legnagyobb ellentétek érintkezni szoktak. Téves felfogás azonban a Carneval hivatatalos évadjat a keresztény egyház kizárólagos intézményének tekinteni, miután a még most is farsang idején sok helyen nyilvánuló népszokások eredete egyenesen a pogány vailás idejére vezethetők vissza, — de mint vallást nem veszélyeztető kedvtelések, az egyház által úgyszólván sanctificáltattak. — Részint az italiai saturnáliák, faunáliak, Iupercáliák, — de részint az ős-germán cjul»-ünnepeknél szokasban volt szertartások maradtak meg a hushagyókeddi népvigalmak egyes jeleneteiben. A római hitrege szerint ugyanis abban az időben, a mikor még Saturnus isten járt és uralkodott a földön és megtanította az embereket a szantás-vetés békés mesterségére — volt az «aetas aurea» (arany idő) korszaka, mely alatt semmi viszály vagy háború, dc munka és fáradság sem létezett a földön. Nem ismerték a bút és fájdalmat s nem volt külömbség ur és szolga között. Egyenlőek és szabadok voltak az emberek és békében, egyetértésben, boldog artatiansagban élhettek: egymassal. De megváltoztak az idők s jöttek a haboru, a gondok és szenvedések keservei az emberiségre. A boldog időkre való hálás viszaemlékezésből ekkor Saturnus tiszteletére deczember hóban megtartott 5—7 napig tartó ünnepségek a vigalomnak szentelt napjaivá lettek. Ezeken szünetelt a törvénykezés, a senatus gyűlései berekesztettek büntetések nem hajtattak végre, a fegyveres viselet és a méltóságteljes tóga helyett, könnyű, kényelmes ruhaban ki-ki az örömök és élvezetek hullámaiba merült. Megszűnt továbbá a rangkülömbség szegény és gazdag, szabad cs rabszolga között, mindenki egyenlő jogokat élvezett és részt vehetett az általános jókedvben. Gazdáik a rabszolgáikat diszruhakba öltöztetve az asztalfőhöz ültették s magok fel szolgáivan nekik, pompásán megvendégelték és megajándékozták őket. Diszmenetek vonultak végig az utczakon, dőzsölés és lakmározás folyt a házakban és szilaj örömtől viszhangzott az egész város, Ilyenkor minden, a mi a szokott tarsadalmi szabaly felforgatására irányúit, a tréfák és bohóságok minden nemei és nevezetesen az ö'.irlihákba való atöltözködés szokasa, altalános közkedveltségnek örvendett. A szintén deczember és február közepén Eaunus és Pán istenek tiszteletére megtartott lupercaliak (ez az ünnep lupus-farkastól nyerte elnevezését, czélzattal azon körülményre, kogy Faunus tanitá a pásztorokat kutyákkal védetni meg nyájaikat a farkasoktól), — tehát a lupercaliak és faunaliák ünnepei is élénken emlékeztetnek a mi farsangi idényünk jellegzetességére, amennyiben ezek tartama alatt kecskét, bort, tejet és süteményeket áldozták az ünnepelt isteneknek és járta az evés-ivás, táncz és kedvtelések minden neme. Ilyenkor faunus papjai a Iupercik — kezükben hordott füzfaveszőkből font korbácscsal megcsapdostak minkenkit, aki velük találkozott. Ezen szokás nyomai is fennmaradtak a középkorban még divatozó farsangi vesszőfuttatás alakjában és az aprószentek napján jelenben is szokásos korbácsolást szintén vájjon nem ama pogány szertartás egyik maradványaként lehetne-é tekintenünk ? Carneval idején sok hely

7en p. o. Angolés Németországban — szokásos, hogy az emberek egymasnak rozmaring-, puspáng-, myrthus- és fenyő-galyakkal kedveskednek, mely körülmény ismét élénken emlékeztet a bacchanáliák venyigéből font thyrsusára vagy a germánok és kelták «jul» ünnepére, melyen hasonló szokások voltak napirenden. Mindezekből bizony elég szembeszökően kiviláglik, hogy a mi farsangi mulatságaink és szórakozásaink körülbelül nem egyebek, mint a legsötétebb pogányság vallási szertartásainak az uralkodó ízlés kívánalmaihoz szabott travestatioja. A keresztényvilag carneváljának időtartama eredetileg is, ugy, mint most, Vízkereszt napjától hamvazó szerdáig volt megállapítva. Később a hushagyókeddet megelőző 8, illetve 3 napra szoríttatott, mely kizárólag a lakmározás és dobzódás csapongó élveinek volt szentelve. Mig a gazdagok kiváltságos osztálya a farsang hét első napjával kezdte dőzsőléseinek oíficiumát, — addig a szegények minorum gentiuma csak hamvazó szerda előtt 3 nappal dőlt az élvezetek ölébe; — a papság pedig egy külön e czélra kibocsátott pápai decrétum folytan a szegények farsangját 2 nappal megelőzve kezdhette mulatságainak sorrendjet. — E hét minden nevezetesebb napjának meg volt a maga czélzatos elnevezése: kék hétfő, papok böjtje, zsiros vasárnap, tobzódás napja, bolondok estéje, húshagyókedd stb. — A reformatio kezdetével azomban a túlzásba vitt mértékletlenségek és kicsapongasok betiltattak és szigorúan üldöztettek. Mig végre az erkölcsök finomodásával a carneval megünneplései szelídebb jelleget öltve, mai ildomossagaban őt, mint a tánczmulatsagok, jelmezes-felvonulások, álarezos balok és a — jótékony czélok nyájas védnökét minden visszatérése alkmávai örömmel üdvözölhetjük. Vivant saturnalia ! Heti jegyzetek. Olvastuk az ipar-indulót. Szép. Azt mondja a Szerkesztő ur, hogy most zenésités alatt van; de ha már az aranyakat kidrukkolta, birált, zenésít, szóval sokat bajlódik vele, — hozzon össze 24 embert, a kik majd el is éneklik. Ezt tegye meg! <Ez aztán már beszéd- lenne, de előbb lesz a Szerkesztő urnák aranybányája, Farkas Antalnak szobra, mint Zalaegerszeg — csaknem tízezer — lakosai közül összehoz 24 embert, kik állandó lelkesedéssel egy évig is dalosköri tagok maradnának. * * * Miért nem lehet ? — Csak azért, mert némelyiknek derogál, azon hitben, hogy akkor nem imponál. Egészben a dolog oda kulminál, hogy az ének sok embert nem delektál. Magyarul : kényelemszeretők vagyunk, a XI. rangosztálybeli c)-es nem áll a b)-es mellé, nemhogy a X-es a Xl-es mellett énekelne ! Szóval, 1848 óta egyenlők vagyunk. A Kaszt meghalt, — de a lelke hazajár. Álljunk össze! Álljon a glédába aranyos Szerkesztő ur ön is, hisz igen szépen tudja az éneket — hallgatni. Aztán daloskör erkölcs nemesítő egylet is, külön ( nagymesterek közreműködése mellett. Nincs dalos-köri tag, kinek az összejövetel alkalmával váltói eszébe jutnának. Tessék sorakozni és szórakozni. Tessék ! Ismeri szerkesztő ur a váltó-lázt ? Mert én ismerem a váltót is, a lázt is meg az orvosságát is. Furcsa egy betegség, mert nem lázzal, hanem váltóval kezdődik, s huzamos időn keresztül tart annak daczára, hogy az orvos folyton alkalmazza a io"/'o chinineket, azt is — elég furcsán —- maga szedi be, nem a lázas. No, ha nem ismerte, most majd megismeri, mert a múltkori czikk megbántotta az orvosait. Hogyan lehet az orvosnak legérzékenyebb oldalát csiklandozni, ezt mondván szemébe, hogy csak a temetőt tölti ? ! Hallom, az inget sokan magukra vették, s csaknem minden nagyobb városból, még a kis Piripocsból is kapott levelet, hogy rájok nem illik. Igaz ? Hát az is igaz volna, hogy sajtópört indítanak ? No, hanem aztán mégis hiszem, hogy a független bíróságnak, vagy esküdtségnek ítélete legalább is van olyan messze az önzők kívánságától, mint Makó Jeruzsálemtől. Szemlélő. GseVegés csarnoka. A kis hordó. (Folytatás.) A «Csácsi-utczában» volt a kis házikó, a melyben lakott a kádár, heted magával. Ott verték ream az abrincsot is. Mire készen lettem : a gyermekek ide és oda guritgattak, a legkisebbik fiúcska pedig mindig rajtam lovagolt. Egy nap, a mint a kis szösze, rózsás kis talpava! ép megsarkantyúzott, benyitott a műhelybe egy ^Cilinderes Ur» (a ki a Pegazus lován ül) és engem megpillantva, az áramat kérdé . . .