Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

1901. február 14. MAGYAR PAIZS 3 hogy neveljük a föld népét. S lett gazdasági iskolánk. Egy eldugott sikátornak a szegletjén egy kis szobában, mondjuk egy lyukban ott lóg egy osztályban három gyermek. S egy föídmiveiő ország nagy vármegyéjének, Zala vármegyének ez a földmives iskolája (mondom, a keszthelyit ne számítsuk ide, ezt úgyis magánember csinálta, nem a közgazdaság élén álló népatyák). Ez sem épen semmi eredmény egy százados munka után. Tehát tanul az a három gyermek szántani, vetni, oltani, fákat nö.elni, hogy a föld adja munkájok után a kenyeret. A többinek, ha hézago an í zet a föld, kipótoljátok ti pénzzel. S ama három gyermek néposztályának a számára az 1 iskola mellett hány tornyos bankházat építettetek a vármegyében ? Egynél többet. Több' is kell, mert Zalaegerszegen egv templomban elfér a nép, de egy bankházban nem fér meg. Igaz, hogy szatírája a kultúrának az egy iskola és több bankház elve, de ha ti mégis azt pártoljátok, ám legyen, hanem aztán engedjétek meg nekünk is, hogy mi az ellenkező véleményen legyünk. Semmi egyéb kívánságunk nincs most. Borbély György. A részletüzletekről. Kereskedelmi törvényünknek aligha van primitívebb alkotása mint a részletüzletekről szóló törvény és aligha létezik egyúttal üzletág is, melv jobban alkalmat tudna szolgáltatni a szegény nép anyagi megrövidítésére, mint a részletüzletek. Nem is kell hozzá valami különös szakértelem, furfang, de még csak vigéczvér sem, hogy hálójukba keríthessék azt az elemet, a népet, melyből a reális árakkal kereskedő részletüzlet-tiílajdonosok táplálékukat merítik, mert, mi sem könnyebb, mint rábeszélni és vásárlásra bírni a szegény, a mindennapi betevőfalatért küzdő napszámost, munkást, özvegyet és családapát. Kezdetben első pillanatra úgyszólván örül a föld népe és azt hiszi, hogy olyan haladás ez, mely könnyű szerrel és előnyösen akar segíteni a szegény nép helyzetén, az hiszik, hogy az ilyen vállalkozók bizonyára nem is a saját, hanem a nép javát akarják, kiket nyomorogni látva, megsajnálják azt és megkönyörülve azon, oly intézményt létesítenek, mely méltó legyen arra, hogy eloszlassa a gondokat, az aggodalmakat a szegény nép tűzhelyéről, mely megengedje, hogy a szegény földhöz ragadt mélabússá lesz. Merengő szemei megakadnák a mély kúton, a melynek vize egykor kuruc/, vitézt üdített; a szabadságfán, melyet 48-as vái őrség ültetett ; a fülkén, ho' a Zrinyi Ilona rokkája allhatoít: egy másik fülivcn, hol a nagy fejedelem nyoszolyajának kellett lenni. Az öreg ur azt a benyomást kelti, mintha részese volna mindannak a gyásznak és örömnek, reménynek és csalódásnak, mélynek emléke, e vaskos falak köz-' tt meg-meglebbenti titokzatos szárnyait. Ezen történelmi falak és bistyak közé építették a millenáris emléket Ránffy Dezső baró miniszterelnöksége alatt. A hegyes emlék, mely kíméletlenül felnyársalta a rajta ülő turulmadarat, 48 ezer forintba került. Stilszerüségéből hiányzik a 48 krajezar. Vonatunk sietve kanyarog a Latorcza völgyében. Jobbról marad a beregszentmiklósi kastély. Miként az egész vidék, ugy ez is a Rákóczy Ferencz tulajdona volt. Nincs rajta látni való. Az őszi ködnek egy lengő foszlánya öleli at néhány fenyőszál magas sudarat. Mintha sóhajtás volna a letűnt szabadságharezok vitézeinek kebléből. Ha betérsz pázsitos udvarára : ^zivesen kinál meg jó szilvapalinkával a Schönburn-uradalom egyik erdésze. Csakhogy németül beszélj, ha azt akarod, hogy megértse szavadat. (Folyt, kov.) nép is ünnepi mezbe öltözhessék, kicsiny, úgyszólván csekély heti vagv havi részlet fizetése mellett ruhát tudjon beszerezni, hogy megvédhesse magát és szegény családját télnek idején az istenhidege ellen ! Hálóba kerül a szegény nép ! De nem olyan háló ez, mint a minőt a halász vet a vízbe, mely ha ugyan erős zsinegből is vagyon összegomboz\ a, mégis itt-ott alkalmat ad a menekvésre, hanem ez olyan, melybe ha egyszer bekerül a szegén, nép, akkor onnét már többé nincs kibúvó, mert vagy megsütik, vagy. megfőzik, vagy pedig mindkettő történik vele, szóvá! fizet dupla árt az áruért és vagy megtartja pontosan a részleteket, vagy pedig ha nem, akkor követelése egyszerre esedékessé válik és megszólal a dob, árvereznek, viszik a szegény ember csekély bútorát és ágyneműjét! Nem újság a vidéken az e fajta szédelgés ! A részleíüzletek egyes helyeken gombamódra szaporodnak és ha figyelemmel kisérjük működésűket, nem igen tapasztaljuk, hogy küzdeni kellene nekik az existencziáért, hanem igenis hogy azok mindjobban szaporodnak! Mikor aiak Inak, akkor futó ügynökökkel és az u. n. gyüjtők»-kel úgyszólván hajtóvadászatra indulnak. Kezdetben azonban csak vevőket keresnek, mennyiben megbízott képviselők, tulajdonosok, kissé kíméletesek velük szemben, mig később már áldozatot , mikor már a gyűjtők- és a rátások félre dobnak minden coulence -ot és zsarolják a szegény, földhöz ragadt népet. Pedig nem is vett egyebet mint csupán néhány méter szövetet, melybő! magának és kisgyermekeinek ruhát varrathasson és mégis ha kapja a számlát, akkor csak bámul, hogy mily horribilis összeget tesz ki adóssága! Eddig nem is ha!!q$ ^mmi fizetési feltételről és csak most a számla vételénél látja a különféle clausulékat a fizetés teljesítésére. Sebaj ! mondja magában a szegény áldozat: Majd csak lassankint elcsípek a mindennapiból néhány kraiczárt és magfizefem járandóságom b Ez megy, a mig megy ! De mikor aztán valami váratlan fordulat áil be a családnál, mikor nem keres a családfő a kiszámított mindennapi ból még a néhány krajezárt is elcsípni, hát akkor mi történik? Egész egyszerűen utal a részletboltos a számlán levő nyilatkozatra, mely szerint egy részlet elmaradása maga után vonja az egész tartozás azonnali essdékességéí, egyszer-kétszer gyors egymásutánban felszólítja a fizetésre és ha eredménytelenül: beperli, szaporodik, gyarapodik tartozása a perköltségekkel, szegény adósnak fő a feje a sok gondtól, mig végre a hitelező kiengesztelődik, keresetét visszavonja : ha a fél fizet. Egy ujabb szerencsétlen körülmény ugyancsak megakadályozza a felet kötelezettségének teljesítésében. Természetes: beáll ismét a fennti kategória: szaporodik a tartozás az ujabb perköltségekkel ! Tehát vagy elveszti az a szegény, szánni való áldozat szegényes bútorzatát, ágyneműjét, szóval egész berendezését, vagy pedig szaporodik a már különben is kétszeresen tulfizetett csekély áru utáni tartozása a hatalmas perköltségekkel. És mindennek a szegény néppel kell megtörténi ! Mert hogy is történhetnék ez meg valami jobb módúval, ki rendezettebb anyagi viszonyok között él, ki nincs rászorulva arra, hogy bekerítsék, behálózzák, ki a nélkül is élvez hitelt: ha kell, és tud fizetni : mikor kell! Nem lenne talán méltányos, ha a kereskedelemügyi miniseter ur, erre is egy kissé figyelmessé lenne és küldené a rendeletet az efféle szédelgések meggátlására ? Vegy talán, ha a bölcs törvénykezés is kiterjesztené kezét a szegény népnek ilyetén módon való zsarolások megakadályozására ? Mi csak várjuk és figyeljük, hogy milyen alkalmat és módot találnak még a szédelgők, melylvel a népet félrevezessék, de egyúttal sajnálkozunk is, hogy e tekintetcen még mindig oly hátra vagyunk és olyan szegények, hogy az ezer és ezer-fajta szédelgések különféle módjai és nemei még mindig nem találnak meddő talajra, mely kidobná magából az oda nem való elemet, mint a hogy kiveti magából a tűzokádó a salakot. Szántó Béla. Ehhez a czikkhez hozzá kell tennünk azt a megjegyzést, hogy jó czikk, csakhogy a • Magyar Paizs szerint nem azért van a baj, mert részletüzlet van a világon, hanem azért, mert sok emberben hiányzik a belsticetesség, mondjuk ki magyarán, akár részletüzletnek, akár tömeges üzletnek vagy bárminek nevezzük azt a kereskedést ; hiszen, ha jól meggondoljuk a dolgot, a részletüzlet inkább előnyére lehet a szegény embernek, a ki tömegesen nem tud fizetni. A czikkirónak a stílusához toldjuk hozzá, hogy igenis, itt a részletüzleteknél már veszedelmesebbül belékerül a hálóba a szegény ember, mint egyebütt, hanem ennek nem a részletüzlet intézménye az oka, hanem az emberek, akik azt kezelik, mert az ilyen halászok a nem részletüzleteknél is tudnak halászni — M. Paizs. » Farsangi elmélkedés. T:la-: Németh Elekrté A.xltiliázy Iieue. Édes élvezet a csendes szemlélőnek biztos partról megfigyelhetni az emberi küzdelem dőreségeit ott künn a zabolátlan tenger folzajgó habjain . . . Igy énekel a latin költő pillanatnyi érzelmeinek lelkesültségében, elmerülve a tengeren lejátszódó jelenet látásán. És ezt érzem körülbelül én is, mint a farsangi vigalmak magasan járó hullámain kedvtelve vitorlázó boldog ifjúság csendes megfigyelője ... A carneval mozgalmas idénye váljon nem hasonlit-e valóban a hullámzó tenger képéhez, örömei és élvezeteinek tajtékzó luillamtörésével, a pompa és csillogás szivárvány színeivel és a szenvedélyek és csalódások bősz viharaival ? . . . Mennyi ifjú szív édes reménye kel útra a teljesülés igéretföldje felé és mennyi forró vágy szem ed hajótörést rajta! Lágyan ringatva lebeg habjain egy szerény kis sajka s kormányt vesztve hányódnak ide-oda czéltalanul egy büszke hajó roncsai. Csábos syrén hangoktól elkábítva ront a tapasztalatlan ifjú vesztének örvényébe, — a másik pedig ügyesen siklik keresztül a rettegett házasság fenyegető simplegádjain. cBolygó hollandi® gyanánt jelenik meg évről-évre egy-egy lehetetlen phantaszta fekete kisértet hajója a féijhezmenő leányok könnyen tova sikló flottilájában és észre sem veszi, liogy' egy hűen szerető Zenta után való örökös keresésében immár megőszült, — öreg emberré lett. — Ott czirkál kétségbeesetten egy rettegő agglegény bárkája a házasságszerző nénikék és mamák meg-megujuló kalóz-támadásai között, — amott pedig korhadt lélekvesztőkön közelit a partliievadászok vegyes nemii halász-flottája, a zavaros vizben nem akadna-é egy-egy aranyhalacska a kiveteti horogra ? . . . Akadnak azomban komoly búvárok is, akik a hullámok mélyéből felhozzák az igénytelen kis kagylót, melynek szivecskéje kincseket érő igaz-gyöngyöt rejteget és akadnak naiv kedélyű fürdőzők is, akik minden mellékgondolat nélkül belevetik magokat az örömök üditő elemébe . . . — — — De félre most a költői phantasmagóriák ködképeive! — — — — — — — —