Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-26 / 52. szám

31. év. ZsaSaegersseg

, ISOá, deczember 26. 52, szám Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Hazai dolgok hirdetése léláron egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. MEGJELENIK HETEHKÉKT CSt^TÖKTÖEZÖlSr ESTE. Karácsonyra. Az angyaloknak zengő chórusából Rekedt üvöltés hangja sír felém; Dicséretektől, vig hallelujáktól Hangot veszejt bár a közel, a távol: Ezt az üvöltést ballom, értem én. Mint orgiáknak részeg zsivajába Belekiáltó Lázárok sebe, Ugy hallik át a dicsen, de hiába: Nincs, ki megértse, vagy figyelne rája, Nincs, ki a sebet iiral kösse be. Konczot ha vetnek és morzsát ha szórnak A brilliánstól csillogó kezek Az- ébhalálial birkózó nyomornak: Azért teszik a boldog jóllakottak, Hogy majd az ég kamattal adja meg, S a jótékonyság bérelt trombitája Harsogja a világban szerteszét: Nincs kín, amely enyhitő írra fájna, Hallgat a nyomor, tömve van a szája, lm bekötöztük kiáltó sebét! ó. nem kötözték ! . . . Itt sikolt fülembe Ünnep-rontónak nyomor, szenvedés. A jogtalanság szolga lánczra verve Beleüvölt az angyali seregbe: Pokolba véled álnok tettetés! Hiába zenged, hogy betölt az Ige, Szines hazugság ujjongó szava, Nézz csak örökké nyitott sebeimre, Öröktől fogva lánczos kezeimre . . . Mikor lesz e seb zárt s e kéz szabad? Hiába les az égi csoda-jelre Kis Betlehemnek vénhedt pásztora; Évezredeknek átka-vétke, terhe Lerakodik a sóvárgó kebeíre, Mint szirttetőkre ősidők moha. Szeme kialszik, hályogos fehérjét 1 A csillagtalan égre felveti, Vonagló ajka mutatja, hogy él még . . Kezében a bot már megkövesült rég, S magát a kigyó rátekergeti . . . Hiába jöttek drága kincseikkel Düs napkeletnek három bölcsei: A náluk is bölcsebbet nem lelik fel, Az üstökösük pusztában veszett el, S ott hagyta őket elödöngeni. Piongyos palásttal, földérő szakállal Járták örökké a sivatagot . . . A féltett kincs már összenőtt magával Az ölelővel és hamis sugárral Csalják tovább őket a csillagok . . . Az angyaloknak zengő chórusából Rekedt üvöltés hangta sír telém . . . Meg-megreszket rá a közel, a távol, S a föld éjente tüzet vet magától, Szélhordta lángját látom, érzem én. Megszületett bár lelke Messiása, De nincs ki teste lánczát tépje szét, Nincs ki a rabság poklából kiváltsa . . Ó, meddig tart még kinos vajúdása, Mikor szüli meg ujabb Istenét? Farkas Antal Vállalkozzunk I Egy Paikert Alajos nevü hazánkfia Waschingtonból levelet irt a Budapesti Hírlapnak. Ez a lánglelkii levél mai korunknak legszebb prognammbeszédje. A levél lelkesen belevág a Magyar Paizs programmjábe s azért közöljük, hogy tanuljon belőle minden magyar. A világ dicsősége ma azé, a ki mer, a ki dolgozik, a ki megragadja a kínálkozó alkalmat, meit győzni akar. Tiszteljük őseinket, ünnepeljük győzelmeinket, de első sorban dolgozzunk, a magunk és nemzetünk jövőjén. Hazánk fekvése, éghajlata, természet i kiucsei oly páratlanok, oly gazdagok, hogy nemcsak a mostani népesség, hanem kétszerese, háromszorosa is még boldog otthont találhat itt. Ne essünK kétségbe soha, ha valami nem sikerül most, sikerülni fog holnap, és ha tízszer nem sikerül, sikerül tizenegyszer. Ne hirdessük gyöngéinket, hanem csak azt, a mire tényleg büszkék lehetünk; és mennyi van ebből! Ismerjük meg magunkat, ismerjük meg erőnket és gazdaságunkat. Mert erősek vagyunk és gazdagok. De használjuk föl ez erőnket és gazdaságunkat. Vállalkozzunk 1 Keressünk és találjunk uj működési tereket, keressünk és találjunk uj és jobb piacokat terményeinknek. Búzánkra, borunkra, gyümölcsünkre, lovainkra, villámos gépeinkre, és ezer más terményünkre mindig szüksége lesz a külföldnek. Termeljünk többet és jobbat, s a mi lő: értékesítsük jobban. Nem elég jót teimelnünk, arra kel néznünk, hogy vevőink tényleg jól legyenek kiszolgálva, akkor jövedelmünk nagyobb is, biztosabb is iesz. Semmi sem ront« hatja jobban valamely eladó hírnevét, akár egyes legyen az, akár egy ország, mint ha viszszaélne vevője bizalmával. Vállalkozzunk, de legyünk konzervativek vállalatainkban. Amerika legbátrabb, legmodernebb és leghikeresebb vállalkozói, mint Morgan, Carnegie, Rockefeller, semmibe sem fognak, csak abba a minek biztos sikerét előbb konzervatív nyugalommal kiszámították. Ne gondolja senki, hogy humbuggal czélt élhetni, a legóriásabb vagyonok nem ilyen módon, hanem a legegyszerűbb, legbiztosabb alapon épültek föl. Sikerük abban állott, hogy azt látták és azt hasznosították, a mit mások elhanyagoljak. Kis nemzet vagyunk, de ez nem akadály, mi volt Hellasz, mi volt Róma, mi volt Anglia ? — Ujabb idő óta rohamosan haladnak előre. Nézzük kivitelünket. Magyarország kivitt: 1897-ben egyezer és 81 millió korona, 1898-ban egyezer ós 103 millió korona, 1899-ben egyezer és 200 millió korona, 1900-ban egyezer és 327 millió korona értékű árut a külföldre. Tehát a külföld az utóbbi években minden évben közel száz millió koronával többet fizetett nekünk áruinkért. Kivitelünk eme fölötte örvendetes gyarapodása tehát azt is mutatja, hogy évről-évre több és több ZalaVármeőye karácsonya 1848-ban.*) Nevezetes hónap az 1848-ik -év deczembere Magyarország történetében. A kamarilla végre mivel V. Ferdinánddal máskép nem boldogulhatott, odakényszerité öt , hogy a beteges fejedelem az unokaöcscsének, a 18 éves ferencz József főherczegnek javára az uralkodásról lemondott. Ez az államcsíny, a lemondás Olmülzben történt meg decz. 2-án. Az ií]u fejedelem azonnal kiáltványt bocsájtott ki népeihez, amelyet a magyar nemzet — együtt érezve Kossuth Lajossal — kereken visszautasított. I. Ferencz Józsefet törvényes uralkodónak el nem ismerte, leglökép azért, mert a magyar koronáról V. Ferdinánd csak Magyarország tudtá\ai és beleegyezésével mondhatott volna le, s a mi koronánkkal az államcsínyt végrehajtók nem rendelkezhettek. — íme a koronás királyhoz való hűség! Csak ellenségeink mondhatták és mondhatják reánk, hogy pártütők voltunk, hogy fölkeltünk koronás királyunk ellen. Különben nem czélom ezt fejtegetni. Lássuk a Zalaváimeg) ében történteket! *) Nóvák Mihálynak „Zalavármegye a szabadságharczban

u cz. munkájából. A könyv 176 lap, kapható szerzőnél Zalaegerszegen. Ára 2 korona. r Az országos hadibizottmány sürgeti az ujonczok kiállítását, melyről a megye decz. 4-iki ülésében vett tudomást. Megalakult itt a 62-ik zászlóalj a a zalai számfölötti ujonczokból ; továbbá az 56-ik zászlóalj szintén a zalai számfölötti ujonczokból, melynek parancsnoka a felállításával megbízott Kisfaludy Mór őrnagy volt. A 62-iké Driguét Péter, a 47-iké Gyika Jenő, a 61-iké Csuzy Pál őrnagy. — A számfeletti ujonczok nagy száma mutatja, hogy Zala mily buzgalmat fejtett ki az ujonczozásnál. És ezeket elküldték Perczel Mór táborába Letenyére. Perczel decz. 3 án kelt levelében köszönte meg a megyei bizottságnak a zászlóaljakat. Közben gyűjtik a vármegyei lakósoktól és szedik össze az olom- és ónedényeket ágyuöntésre. Mezriczkv Gyula havizsoldját beküldte a bizottmánynak, letéve a haza oltárára. Mezriczky fegyverrel szolgálta hazáját; de mivel ezt tenni kötelességének tartotta, érte zsoldot föl nem vehet. Lángoló hazaszeretete nem engedi neki, hogy ó »zsoldos« legyen. Deczember első felében Ausztriában, Stájer- és Horvátországban erősen folynak ellenünk a hadikészülődések. Perczel tehát méginkább szervezkedett, készült az ellenség illő fogadására, s hadtestét Letenyén és I.endván összpontosította, seregébe véve még a császári huszárok egy alezredi osztályát is. Az átkelők szemmeltártását Perczel az akkor szintén Letenyén levő és Szekulits István parancsa alatt állt tartalékra bizta. Zalában Perczelnek összes serege ekkor a következő erőkből állt: a 35, 56, 61, 62, 47, 48 és 50-ik zászlóaljak; 1 utász-század, 1 század Miklós, I század Sándor és 2 szazad császárhuszár, a Radetzky hászárokból fél század a tartalék csapattal és 16 ágyu. Ezek Letenyén és Lendván voltak összpontosítva. Windischgrátz Alfréd, a magyar nemzet egyik halálos ellensége, decz. 16-án betört Magyarországba. Előtte Görgei hátrálni kezdett. Ekkor Perczel Mór rendeletet kapott, hogy seregével nagy gyorsan siessen Görgey felé és csatlakozzék hozzá. Perczel tehát hadtestével — a tartalékot kivéve — decz 19-én fölkerekedett, a nagy hóbau és rendkívüli hidegben megindult Körmend felé; 19-én Gsesztregen, 20-án Zalalóvőn vonult keresztül. Szekulits a tartalékkal Letenyén maradt, honnét decz. 20án irta a megye bizottmánynak, hogy Perczel a Mura-vonal és a megye védelmezésóvel őt bizta meg. Egy zászlóalj nemzetőrt kért ha csak vasvillákkal lesznek is fölfegyverkezve,, továbbá 8 ezer frtot és ruhát. (Ez a levél azonban a néme t beütése folytán támadt tüzkárak miatt csak 1849-ben jutott a bizottmányhoz.) Hirét vévén a letenyei átjárónál , állá, Szekulits, hogy a horvátok is beütöttek, kevés