Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-19 / 51. szám

f!. év Zalaegerszeg, ÍSÖÍ. deczember 19. 51. szám Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Szerkeszd és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u, 25. MEGJELEiq'XK: HETENKÉNT CS-ÜTÖHTÖKÖIT ESTE. d könyv diadala. Néhány év óta sokszor eszembe jut és hosszasan el-eJgondolkozc m rajta, liogy milyen jó volna, ha a magyar iskolákban a tankönyvek rabvallató mondatai helyett kis gyermekek és nagy diákok a Bartha Miklós Írásait olvasnák. Ha az Isten éltet, egyszer csinálok is párhuzamos szemelvényeket a tankönyvek mondatszerkezetéből és a Bartha Miklós sytaxisából — magyar nyelvi szempontból. Ha a Bartha Miklós könyvét olvasnák az iskolában: nem kellene annyi grammatikát tanulni a gyarmeknefe, mégis jobban meglanulna beszélni és irni magyarul. Nagyobb növendék korában megint olvasná, hogy a hasonlatok styiusát , a költői varázst, a szép természetet, az egészséges möszerkezetetet — ne tanulja és unja meg, hanem hogy azokban gyönyörködve, kössön velők örök barátságot. Fejlett növendék korában pedig ugyancsak olvasnia kell, hogy a logikát, esztétikát és a pszichológiát — tudja. Hogy tudjon bizonyítani és czáfolni. Hogy ludja keresni az igazságot. S hogy egyebekről nebeszéljek, olvasnia kellene pedig végre mindenkinek, ifiunak és öregnek, a Bartha Miklós könyvét csupán csak ama nemzeti szempontból is, hogy igyekezzünk kieviczkélni az indogermán nyelveknek örvényétől: hogy meneküljünk annak összehálózott-bogozott mondatszerkezetétől. A Bartha Miklós-féle egyenes mondatokban,mint tiszta tükörben, a magyar nemzetnek egyenes lelke látszik. Ez az irás az irodalom — történetnek egy kerek századában is jelenség. Jelenség, mert sajátságos, még pedig magyar jelleggel, ami nem nagyon sűrű nálunk. Ezen az egyenes nyelven, vagy evvel az egyenes magyar tollal van megírva, a Hatotti Beszéd; igy vannak megírva Mikes Kelemen levelti és a Petőfi költeményei. De az ilyenek, mo.idám, nem nagyon gyakoriak. Ezek a megjegyzések az Írásnak inkább csak a külsejére vonatkoznak. A belsőre, az igazi tartalomra elmondja a kritikát Vészi József, a Budapesti Napló szerkesztője, egy hatalmas cicerós vezérczikkben. Mert talán veszik észre az olvasók, hogy én itt a »Khazár földönt ez. könyvről szólok. A könyvet itt nem kell ismertetnem, mert hála istennek, a ^Magyar I'aizs'i közölte már utolsó betűig. Sőt némi büszkeséggel is mondhatnám, hogy a Magyar Paizs nem félt a közlésétől. A M. P. olvasói tehát ismerik. De a Budapesti Napló magasztaló kritikáját meg kell említenem, mert ennél jobb kritikát nem lehet A lehptő legnagyobb ellenfél koszorúzza meg a »Khazár földön « cz. könyv i rój át Az újságolvasók is tudhatják, de önként vallja Vészi Józset is, hogy ő előítélettel, idegenkedéssel fogott a zöld kötésű könyv olvasásához, mert előre látta benne az antiszemitaságot, ő pedig engesztelhetetlen ellensége az antiszemitaságnak. De azt is tudta, hogy Barlha Miklósnak olyan gyönyörű az előadása, hogy még talán őt is le fogja fegyverezni. Tehát felverte magára előzetes gondoskodással Íz veogesztelhetetlenség vértezetét, hogy "sémmí le ne vegye a lábáról. — Fölvértezve ment tehát neki az »előadís duzzadó erejének, a művészi formának, a mosolygó bájnak, magyaros nyelve pompás zamatjának « — elébe, mert látta, hogyha »méreg is az a betű, amit B. M. ir, de csábítóan van feltálalva és dúsan czukrozva.« S V. J. a »zöldkötésü könyvből mohón itta a gyönyörüséget« — még mindig vértezettem De jobban-jobban belehatol a könyvbe s látja, hogy a aruthének sanyargó tömegén két szörnyeteg veszedelem osztozkodik: egy lelketlen uradalom sivár gőgje s a kazárság antiszocziális pusztítása;« s látja, hogy B. M. a egyforma szigorral ostorozza mind a kettőt, a Schönbron-féle uradalom vétkeit talán keserűbben, a kazárság bűneit talán élesebben, de merész, néha kegyetlen s^ókimondással, az olvasónak csontja velejéig ható gúnynyal, a kifejezésnek olykor borzasztó erejével mér mindkét félnek.« S mikor ezt Kija

r akkor aat ie lá'.ja, hogy sem a könyv, sem az irója nem részrehajló: tehát igazságos. Az igazságot pedig szeretni kell minden jó embernek Vészi József nem rosz ember. S a vértezete kezd tágulni. Aztán még inkább-inkább belemélyed a könyv szellemébe. Meggyőződik, hogy a könyv és annak irója az uradalomban nem az urat, s a khazárban nem a zsidót, hanem mind a keltőben csak a bűnt os_ torozza. S az embert mind a kettőben ja A fegyliázipar és a Vasipar. (A Székelykérdés megoldása.) Irta : Eeviczfey Ir-raa. Norinbergiában, Bajorországban aligha készítenek szebb és csinosabb tárgyakat rníut itt mi nálunk illaván a fegyházban a rabok. Az egyszerű kis fehér l'üzfa kosárkától kezdve, a ragyogó arany keretű ótiási fényen metszett tüköiig készül ilt. a fegyházban minden. Értékesíteni tudnak ott miudent. A legkisebb faforgácsot, a legapróbb fém darabkát. Sőt még a fekete száraz rab kenyér sem vész kárba. Még ezt is langyos vízben megpuhítják, tésztának gyúrják cs e tésztából formálják azután a kis emberi alakokat, gyümölcsöt, virágot. És mikor megkeményedik, akkor bevonják csillogó glazur lestékkel minden színben. E tarka-barka kis tárg\akkal díszítenek mindenfélét, a legkülömbözőbb, fáiul készített diszmüveket. És senki sem mondaná aki látja, hogy no ez kenyárbül készült. Fekete szinü rabkeny élből. Ilabár az lllavai rabkenyér ígeu ízletes ha puha — megenné biz azt szívesen a gróf is, csak ne kellene mellette ülni a »hüvösön«. . . Még az Anziks- és a Jux kártyákból is tudnak csinálni szép tárgyakat. Például egy nagy Casetlát vagy egy kályha ellenzőt;csinálnak egy szeikezetet neki fáLúJ, azt bevonják vászonnal és ráragssztják azután a képes lapokat olyan ügyesen, hegy még a legcsinosabb balleriiia is szívesen elbújna az ilyen kályha ellenző mögé — a melyet a rabok tudnak készíteni Illaván a fegyházban. Mária Nosztrában kötik a legolcsóbb és legtartósabb harisnyát a szegény rabasszonyok. Mennyi sóhajt, mennyi vágyat —kötnek belé! Ki tudná azt megmondani'? Lipótvárott meg nagyban üzík a rabok a czipész ipart. És ott készül a legolcsóbb orosz — vagy szalon — lakk férfi czipö. 8 korona 50 fillér egy pár ilyen czipőnek az ára. .ló lesz azt tudomásul venni — hisz itt a locs pocs, el kel az orosz bőr — és az Adventre következik az Ephipbania és utána a Farsang, a hol minden ép lábú ember a húshagyó Kedden tánezra perdül: »Klakk« »irakk« és »Lakkczipőben . . . A nagyiparosaink nagyban rendelnek mindenfélét a fegyházakban — és hasznot húznak ebből. Mert szolid az áru, na meg olcsó is. Az állam is csak haszuot húz belőle — mert más különben igen keveset törődnék azzal, hogy vájjon unalkőzik e a rab a czellájában vagy pedig szórakozik-e . . . No meg a rabnak is csak van egy kis rebachja mellette. Valami kis százaléka. És azt a százalékot viszi haza felé, ha egy szép napon csak félre áll az útjából a fegyházi szuronyos őr, és kinyilik előtte az áristom vaspántos nehéz tölgyfa kapuja — és ő kilép rajta és viszi a »gözös« (vagy a lába) a pátriájába vissza . . . Ha meg csak azért hull le a bilincs a kezéről a lábáról, hogy a pap elénekelhesse fölötte a Cirkumdedérumot a fegyház kápolnájában, akkor is jól esik a megtakarított kis összeg örökség képen a famíliának oda haza, aki bizonyára már kékre sírta a szemét az ö biine miatt . . . Csak a kisiparosaink (és ebből legtöbb van,) rosz senimel nézik-az egyre terjedő fegyházipart. És a fegyházainkban űzött iparágak ellen csak ugyan kisiparosaink részéről igen sok megokolt panasz hallatszik, ugy hogy — a mint mondják — az igazságügy minisztériumban már hosszabb idő óta foglalkoznak azzal az eszmével, hogy a fegyenczeket, az ipari munka teljes mellőzésével kizárólag mezőgazdasági munkálatokra szorítsák. Mert elvitázhatlan dolog az, hogy a mely pillanatban a fegyházak az iparosokkal versenyeznek,, az iparos többé alig dolgozhatik. Vagy pedig olyan czikkeket kel'ene a fegyházak részére keresni, melyek az országban egyáltalában nem készülnek és a mely czikkek rendkívüli olcsóságuknál fogva, a mi viszonyaink mellett ipari termékenységnek tárgyai nem lehetnek. Mint például a lakat. A berlini fegyházipar és a galicziai házi ipar legnagyobb részt készíti a lakatokat. Egyetlen egy lakat sem készül az országban (kivéve azt az egy lakatot, a melyet a csacska asszonyi szájra kötnek — no de ennek is rosz a zára . . .) mi nálunk. A lakat rendkívül olcsó czikk és nálunk haszonnal alig állitható elő. A fegyházi munkabére