Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901.' február 7. 6. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szam 8 fillér. MAGYAR Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. A „Déli vasút" és közgazdaságunk. Nap-nap után találkozunk az ingó nagytőke túlkapásával, kartelleivel, de talán' sehol sem szembetűnőbben, mint a magán társulatok vasutjainál és a gyáraknál. Ezek közül most mutatóul a Déli vasút íináncz üzletét ismertetjük annál is inkább, mivel az egész Dunántul már évtizedek óta érzi ennek a vasútnak ránk nézve rossz gazdálkodását. E vasut-társaság vezetőjének mindig arra irányult a működése, hogy magyar részen a közgazdasági fejlődést, a menynyire csak lehetséges, sakkba tartsa. Erre felhasználta nyers terményeink nehézkes szállítását, a mennyiben pl. a feladott gabonát napokig állomásain hevertette és heverteti, s igy nem engedi, hogy a nyugati versenyben ott legyen. Díjtételei magasabbak a magyar vonalakon, mint külföldi vonalain, tehát az idegent előnyben részesiti. A forgalom emelkedéséhez mérten nem szerez be nagyobb mennyiségben szállító kocsit, hogy a részvényesek annál magasabb osztalékban részesüljenek. Ezek is több hasonló vezérelvei ellen a magyar kormány akárhányszor erős küzdelmet folytatott, de csak Baross Gábor tudott eredményeket kicsikarni. O is inkább a jövőbe bizott, s talán ha a halál bele nem szól, eddig megszüntette volna a déli vasút fennhéjázó viselkedését, s szétzúzta volna annak magyar ellenes politikáját. Legújabb fogása a déli vasútnak, hogy az osztrák kormánynyal egyezményre lépett a vételárnak hátralékos idő előtti törlesztésére. Csakhogy ebbe Magyarországnak is beleszólása van, mert a kérdéses összeg harminczöt százaléka Magyarországot illeti, s igy csak akkor vihető keresztül, ha Magyarország is abba beleegyezik. Az összeg mintegy 16 millió koronát tesz ki, 5 év — 1900 — 1904-re. Ezen összegből leszámítolás mellett Ausztria kapna 10 milliót, Magyarország 5 milliót. A Déli vasútnak ezzel az a czélja. 1 hogy 5 évre előre megszabaduljon a részletfizetések terhétől, s igy ezeket pótolhassa függő .kölcsönnel. Az ügy ilyen lebonyolításába a magyar kormány aligha bele megy mindaddig, mig a Déli vasút a sok visszautasított jogos követelést nem teljesiti, s eleget nem tesz a magyar érdekeknek. I Most itt az alkalom, hogy végre valahára a magyar tengerpart és a Dunántul gazdasági érdekei a Déli vasút túlkapásai ellen megvédessenek. Mig magyar részről a Déli vasút ellen a panasz közmondásossá vált, addig azt az osztrák részről dk • rik, s minden működését hozsánnáv^ .cgadják. Es ez természetes is, mert az osztrák érdekeket szolgálja, ha kell minden helyen és alkalommal a mi gazdaságunk rovására. Az osztráknak nyújtott kedvezményeket velünk és a részvényesekkel fizetteti meg. Hogy mennyire Ausztriának fogja pártját, kiviláglik abból, hogy Tirolból gyümölcsöt és mustot októberben, tehát egy hónap alatt 20.000 kocsi rakományt szállított Svájczba és Németországba, a mit csak a kedvező tarifának köszönhet Tiról. Pedig Magyarországon több mint 702.089 kilométerre terjed ki vonala, s igy hatásköre. Természetes tehát, hogy ekkora helyen gazdasági érdekeink teljesen ki vannak szolgáltatva a Déli vasút kénye-kedvének. Az sem kis bűne a Déli vasútnak, hogy ezen át özönli el az országot a sok osztrák gyártmány, melynek az olcsó szállítással nagy kedvezményt nyújt. Tehát minden erővel közgazdaságunk ellen dolgozik akkor, midőn a magyar búzát, árpát és gyümölcsöt nehézkesen és drágán szállítja nyugotra, mig ezzel egyidejűleg a külföld iparczikkei olcsó szálütásával eret vág a magyar iparon. Fiúmétól a forgalmat pedig elvonja, hogy ennek rovására Trieszten, Gráczon és Bécsen lenditsen. Tehát a nagy tőke nyomását itt is éreznünk kell. Tudjuk, hogy ezek privilégiumát bántani annyi, mint darázsfészket bolygatni, de ez nem riaszt vissza az igazságtalanságnak, méltánytalanságnak és a rossz indulatnak a gáncsolásától, ha már a panasz nem 'seJmt ér. Majd talán elhat a panasz is, ha most nem, későbben, a Déli vasút üzlet igazgatóságához is, mely Párisban ülésezik, vagy legalább is a vezérigazgatósághoz, melynek székhelye Bécs, a honnan évtizedeken át intézik gazdaságunk fejlődése ellen a támadást. Sz. Tövis. «A takarékpénztárak koldussá teszik a magyart.» A Különfélék rovatából tárgya miatt ide teszem azt a fatális sajtóhibát, mely a fenti czimü czikknek a multheti számában esett Haza jön é a mi gólyánk ? Mielőtt felszállott a délre költöző Szárnyas seregbe : Füstős fészke fölött bucsuzóját búsan Elkelepelte ; Aztán Deki indult a határtalan út Végtelenjének . . . Karcsú kéményünkön üresen üldögélt A gólyafészek. Értettem búcsúját : arra kért meg benne, Hogy óvjam fészkét. Idő, ember, állat kiméljék, ne bántsák, Ne tépdessék szét ! De hát egy elszökött szilaj sziporkától Tüzet foghatott : Fellobbant, elhamvadt — és az én lelkemben Nagy vád támadott ! Ha messze útjáról jövet házunkra száll Majd megpihenni : Uj kémény mered rá, nincs a régi fészek, Nem várja semmi: Bús kelepelése szörnyű vád lesz nékem ! . . . Nem vigyáztál lásd ! Hiába hordtam én házad héja fölé Védelmet, áldást f Ó, édes Istenem ! — bün az óhajtásom, De elrebegem : Maradjon meghalva az én kedves gólyám Messze tengeren ! Hab, hullám ringassa, szellő szenderitse Örök álomra, S utolsó áldását öt várónak gondolt Fészkére mondja, Ne a házomra ! Farkas Antal. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. IV. Khazár-nyomok. Reggeli utan, a vonatindulasig háromnegyed órám maradt Sátoraljaújhely megtekintésére. Egan meghúzódott egy sarok asztalnál s diktált a gyorsírójának. Kevés ideje van aktak készitésére. O az életnek dolgozik. Tehát az irodán kivül ; a szövetkezeti boltban, a legelőn, a belvizek leesapolásánal, a tehén-kiosztásánál, a hitel-megállapitásánal; az útépítésénél, a mezőhegyest munkások kiválasztásánál, a hitelszövetkezet gyűlésén ; az üszők vizsgálatánál ; a bérföldek hasznosításánál. Egy óra alatt megdiktál két-három napi irodai munkát; a többi az Írnokok dolga. Kimentem az indóház udvarara, kocsi után nézni. Kaftános emberek vettek körül, hogy ők szereznek kocsit. A kocsik előttem állották. A kaftánosok pokoli lármaval kisértek kocsiról kocsira és beszéltek érthetetlen nyelven. Nem tulajdonosok voltak ; nem is kocsisok ; nem is kocsi bérlők, hanem közvetítők. Pénzt kívánták tőlem olyan munkáért, a mit nem teljesítettek. Közvetíteni akartak olyan üzletet, a mit magam végezhettem el a kocsissal, ha el nem ment volna a kedvem a kocsikazastól. De elment. Ilyen kocsiba pestisveszély nélkül ülni nem lehet. Ez a ló, ez a szerszám, ez az ülés, ez a födél, ez a sárhányó, ez a kerék, ez a lépcső, ez a behúzó, ez a kocsis — egyszerűen leírhatatlan. Százszor inkább gyalog. De arra nem volt idő. Mert nálunk az is vasúti politika, hogy az indóház a várostól legalább 3—4 kilóméternyire legyen. Mert a forgalmat lehetőleg meg kell nehezíteni és drágítani. Főispánnak, a'ispannak, főbírónak, polgármesternek ezek a bérkocsik nem tűnnek föl, mert ők a saját fogatukon járnak Az utas ... no hát az utas minek utazik ? És minek kocsi olyan embernek, a kinek nincs kocsija ? Hiszen már II. József császár a hivatalos fuvarozasok ellen panaszkodó gagyi székelyeknek ilyen privilégiumot adott : «A kinek nincs szekere és lova: Járjon gyalog Gagynak határiba.. Ezeken a bérkocsikon, lovakon, szerszámon olyan erőteljes khazár-nyomok valanak, hogy vissza menekültem a váróterembe. Itt aztán elmélkedtem. Miért olyan elcsigázott az a ló ? Miért olyan rozoga az a kocsi? Miért olyan szakadozott az a szerszám ? És a kocsis ruhája, pokrócza, ostora; és a közvetítők kaftánja, kalapja, csizmája, kóczos szakálla . . . mindez miért olyan elviselt, olyan fakó, olyan kopott, olyan tisztátalan ? Azért, mert itt rablógazdálkodás foly. Min-