Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-21 / 47. szám

1901. deczember 12. MAGYAR PAIZS 3 s annyival gazdagabbak vagyunk, — másodszor az iparos ember kénytelen dolgozni s igy kénytelen az iparmiiveltséget fejleszteni. Maga Kossuth mind a két utját-mődját megpróbálta annak, hogy a nemzet magasabb rendű életet éljen. Előbb a nemzeti közvagvono.-odást akarta emelni a védegylettel, hogy majd ez megteremti a szabadságot; majd megfordiva is hozzáfogott, mert felharsant, a riadó : „De mit tür a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy lánczát letépje ? Arra vár. hogy Isten kegyeiméből Azt a ro/sda rágja le kezérőlV!" Nem váft tehát. S jött a vihar .... Jött egy vihar s a közgazdaságot az-eszmével együtt s az iparmüvelt-éget a mes'erekkel együtt elsodorta, elseperte, mint a porszemet, kit keletiek. kit nyugatnak, Wit- meg felkapott a levegőbe, ott meslógátfa s irgalmatlanul a haza földjéhez vágta, többek között mai napunk hő seit is, azt a tizenhármat. .. De én hiszem és vallom á feltámadást. Ügyleteik nekem, hogy gróf Károlví Sándor, továbbá Darányi Ignácz é* Hegedűs Sándor miniszterek é« mások hozzájuk hasonlók a magyar nemze'iták védő angyalai, vagv mogyarul j hírnökei ; iig

,

r tetszik nekem , ftögw ők, mikor a I nép megélhetésére kezdtek gondolni, mikor s.?ö- | vetkezetef kezdtek felállítani. mikor a miniszier j Egán-lüle kormány biztosokat küldött ki, hogy | egész vidékek népét uj életre é'orosyze. mikor ' ezelőtt két évvel Hegedűs miniszter az ő magas. ' polc-'ái ol kiadta a jelszót, hogy pártoljuk a ha?!".' í ipart; mikor i.uv közgazdasági uton akarják ujja i szervezni az országot s a szegénységében és nvc- ! meruságában már naf nvakíi: süllyedt nt-pet I fel akaiják emelni a nemzet számára: ugy tetszik, hogy- akkor ők belefújtak a nemzeti föltámadás trombitájába s azért nevezem őket a közgazdasági evangélium hírnökeinek. Mert közben megjegyezhetjük, hogy a léleknek is a test a fundamentuma, a szellemi életnek az anyagi világ az alapja s ál alában összes életünknek reális alapja a 'gyomor. Az agy nem termel gondolatöt, a í-v.ivben riéör keletkeznek érzések s a lélek erőtelen az akaratra, ha az üres gyomor miatt haldoklik a test. A kit a szabadságtól meg akarsz fosztani: tedd koldussá S szolga lesz a szabademberből, akin aztán nem fog sem a tudomány, sem a művészet, sem a költészet; aki rem örvend sem a tavasznak, sem a virágnak, sem a levegőnek; akinek nem keli a műveltség, sem a világosság; migához az élethez sincs kedve, — mert a rabszolgaság már magábun olyan, mint a sötét halál. S ez az igazság egyes emberek életében is, népek és nem/etek életében is fgkzság. Aki szereti a nemzetet, az az egyes emberek vagyonosod ás át, gazdagodását is óhajtja, de nem egynéhánynak, hanem mindenik egyesnek a vagyonos'*dását. Ilyen ember lehet a többek között Hegedűs Sándor miniszter ur is, aki bizonyosan tudja, hogy mennyi ezer és millió pénz vándoiol ki hazánkból külföldekre bizonyos iparczikkekért a mi szegénységünkre, butaságunkra és a mi gvalázatunkra ; aki bizonyosan tudja, hogy mindez miéit van igy : a magyar népnek önállótlan és majmoló karaktere miatt, s még inkább talán a nem helyes vámpolitika miatt, de aki bizonyosan azt is tudja, hogy hazánk ipari ügyét politikus uton egy hamar sem ő sem mások nem tudják megjavítani ; de minthogy szereti nemzete ügyét, más módot talált: miniszteri székéből, de nem hivatalosan, csak véletlen villanatként mintegy beledobta a szót a társadalomba, mintha követ dobnak a tóba s hullámgyürüt ver tőle a viz; vagy ha üszköt vetnek a gyúló anyagra s az lángra lobban tőle : aképen fogott tüzet sok emberben az érzés és a gondolat s megindult a beszéd, hogy pártoljuk a honi ipart, svele együtt a magyarázat, hogyha hazánk küszöbén nehéz, vagy épen lehetetlen felállítani !a vámsorompot, állítsuk fel tehát házunk küszöbén azt s neengedjük családunkba az idegen portékát, főleg azt, amit saját magunk is elő tudunk teremteni. A miniszter mintegy sípot adott a társadalom szájába. Világosságot tartott a szeme elé. Ébresztgeti vala. Es a társadalom máig még csak dörzsölgeti álmatag szemét. De ez is jobb az alvásnál. S van remény rá, kiugrik betegágyából. A csüggeteg lemondásból sok szunyadó erő felébredt, új gondolatok támadtak, vágyak keletkeztek és remények születtek — egy jobb Oot sóvárogva. Bartha Miklós ujságezikkeket irt a magyar ipar pártolásáról. Az ő szava már erős hullámverés, mely. a partokig ér, és égő tüzes üszök, fáklya, mely a vizenyős sz

:ve'(tet is meggyújtja. Egy szavára két megyében: KoP'ZsváVmegyében és Zalívárraegyében alakult meg az iparvédő egyesület s egyszerre nég-' heti közlöny indult meg az ipar védelmére. Zulavármegyei iparvédő eyyesiiléfünk megalakítására felhívó leveleket bocsátottunk volt ki annak idejében. Felolvasok néhány sort onnan is az egyik levélből: több millió ídÓEsága van az államnak. Ezt a roppant se'-; pénzt mind mi adogatjuk össze, mikor az a'dót fizetjük^ az adót pedig mar csak jól ismerjük mindnyájan. S az a roppant sok pénz mind kimegy oi-zágunkból s anrtyival vagyunk szegófiyetfbéfrv — Azonban mindezek olyan politikai d !gok, ho^y mi nem foglalkozunk velők Foglaitcoz, :uiak a qu .rával, államadóssággal s adóval az orszigos képviselők. Mi csak azt tudjuk, hogy ez igy van; di nem igen 'segíthetünk rajta. II;nem van ezenkívül nekünk mis bajunk is, meiynek nom á törvényhozók az okai, hanem mi, a társadalomnak és a közönséges életnek emberéi. Ö'ommel Öntjük idegen országokba a pénzt, mintha parancsolatra tennők. önkénytesen te szük, h'ogy esőbb koldusok, a'.után szolgák, végre lmfctíanok legyünk: özönn:! öntjük. Nem hiszitekV Sétán-C/iankat, ruházatunkat, bútorzatunkat, sokan még a kenyérnemü ételi is külföldről hozatjuk. Mert kjérebb a'lUzt. Azzal nem törődünk, hogy vájjon nem mésszel fejériteiték-e ! meg?! Hit a sé-apilczát. tudjátok-e, hogy esi- ? náljik, hogy olyan ><ép fényes és »elegáns? ? : Elviszik a mi erdőnkből a fadarabokat, nekünk ; van elég erdőnk, egy-két fillért fizetnek érette, mi még annyira sem b'etsüíjíik azt a letört hitvány ágat, s bemártják egy folyadékba, — más- , nap egy, két, három koronával vásároljuk meg — s gyönyörködünk az idegenek művészetén. Ruházatot, bútorzatot s egyéb szerszámot és < ieimiszükségietet i , külföldről kell venni, azt mondják, mert a magyar míg nincs kifejlődve, a külföldi pedig tökéletes. KíílŐnfts? Talán nincs tehetség a magyar emberben. Hiszen agyufátmagyár ember elméje találta fel a világszámára. Irinyi i Józsefnek hívták. Debreczeni tanár volt, de szegény ember lehetett, mert néhány forintért el- , adta a jogát s mondják, éhan halt. Hogy mit j jövedelmez ma a gyufa csak egy gyárosnak, hát j egy országban, hát több országban ! Tessék kiszámítani. Egy igénytelen ember ágyukat csinált szabadsághaiczunkban. Kinehaiiott volna Gábor Áron ágyúiról? Egyszerű lakatos-féle székely ember volt. S a németek, franciák és angolok ! előtt ezelőtt száz esztendővel magyar tudós készített legelőször velocipédet. Bolyai Farkas marosvásárhelyi matheraatikus tanár volt. Attila a világnak egyik legnagyobb lángeszű hadvezére volt. Árpád országot szerzett I. István nemzetet szervezett. A meiy nemzetnek a fiai országokat, alkotnak, annak a nemzetnek a fiai apróbb dolgokra is- alkalmasak : házépítésre, kocsikészítésre, ruhaszabásra stb. Hogy lehet az, hogy még sincs fejlett magyar iparunk? Többet mondok. Hiszen a magyar az ős időben foglalkozott már mesterséggel, előbb, mint földm'veléssel; mikor még szántani nem tudott, fényes lószerszámokat készített. Ezelőtt ezer esztendővel volt már, bár kezdetleges fa és vasiparunk, rézmü és bőriparunk, s nyomban követte ezeket a földmiveléssel együtt a szövő, fonó ipar. — Mátyás idejében az ötvösség művészeti fokra emelkededett. Hogy lehet tehát, hogy ezer esztendő múlva sincs kielégítő iparunk, holott tehetség és ezeresztendő volt rá? Van ennek oka. A magyar nemzet századokon keresztül karddal védelmezte a nyugati országok iparát ós életét s most pénzzel ápolja, És nem becsüli meg saját felebarátjának a találmányát és készítményét. Ez a második ok az igazi. A legnevezetesebb kicsinységgel is meg lehet ezt bizonvitani. Zalavarmegyében négyszázezer (400.000) ember lakik. Igazunk van-e, hogyha minden emberre csak egy kétfilléres tok gyufát számítunk, mely egy esztendő alatt elfogy, pedig több elfogy, igaz-e, hogy ez a megye évenkint csak gyufáért nvolezezer koronát küld Linzbe é3 Augsburgba? Az egész országban elfogy százezerkorona. mely" kimegy az országból, pedig " benn is maradhatna, sőt bent kellene maradnia. Nyolcíszáz ezer korona! de ez a legenvhébb találomra való számítás, mert valósággal két ennvi is kimegy — s ez csak egy év alatt I (1898-ban pl. egy millió 185 ezer 900 korona.) Ez valóság és ez csak gyufa ! Hol van a ruházat, bútorzat, hol vannak a drága szőnyegek, „sifonerek", kendők, a bécsi és a brüsszeli csipkék, mikor a kakastollat-külföldről kozatjuk a kalapra s Angliáoól vásároljak a — kutyát is. Vessen hozzá, akinek kelve van, hogv csak évenként, mily tenger pán* meny ki oknelkiil hazánkhói, a mi szegem ség'inkré, csuí&águnkra és szégyenünkre. Sok a/! Rámegy félimii írd korAára ! Mi egyszerű emberek nem is igen tudjuk, hogy mennyi ez. Ennyivel gazdagodik a külföld évenként S évenként emu iveVszvénve'-iik' u ml országunk. De vájjon meddig tarthat ez igv! kinHU megmondani ? Magy ü' anyák, kiknek gyermekeitek és unokáitok vannak, gond . ltok e'fcrre V micsoda just hagytok nekik? Magyarországot? Ki tudja kié lesz a lii-iitáCzrón ?"' Mert csakúgy dobi a kerül egy pazarló nemzetnek afo'di

j m:nt igy pazarló családnak a'Maié. Félmilliárd korona! s pz nem is politikai pénz. Ezt mi egyes "emberek a.'1:uk a szoms/édoknak, kényszerítés nélkü., o í ;'éu te rti, m>.-.ui pénztárunkból. Podig pg.- L

: - takarékossági hajlandósággá! magunkn ik is. tr<ég]Sakari'hatuók. A család mindén.jegyes tagjának, a haza minden egyes polgárának tikar-%o ikodnh kell, hogy a közvagyon romiásnák ne induljon. Hogyan keli 'takaréko kodní? Ügy,' hogv itthon készítsük el az életsziikseglc; okét. A c- r í otthonban és a nemzeti otthonban. A házi ipart és a honi ipart kell megteremteni, s a meglevőket pártolással ápolni, fejleszteni, eiú'siteni. S amit ami földünk megteremhet és megtér ai, s amit ami 'iiez'üuk m9gkes;:ithel és megkészít, elégedjünk még azzal, s tartsuk biinös dolognak, ha valaki könnyelműen külföldre szóij i a pénzt. A magvat föld terményét becsüljük meg s a magyar kéz munkájával elégedjünk meg, vagy ha jobbat akarunk, kérjünk, követeljünk jobbat, de segítsünk is rajta, hogy jobbat készíthessen. Nem jó a mi készítményünk? Hat pl, a stájeri fegyvergyár ugy egyszerre cseppent az égből? Nem. Elől kezdette volt az iss fokozatosan fejlődött. Hát legyünk türelemmel mi is legalább egykét esztendeig.. Értsük meg, hogy a magyar ipar pártolása nem csupán a magyar iparos embernek a pártolása. hanem nemzeti erdek, s kettős czélja van. Az ipar fejlesztésével a nemzeti művelődést emeli s a tékozlás megakadályozásával fenntartja és gyarapítja a közgazdaságot. Kedves honfitársaink ! Mostanában a miniszter urak is kiadták a rendeletet, hogy becsüljük meg drága hazánk földjének terményeit s pártoljuk a külföldiek felett hazai gyártmányainkat. Ne várjuk, hogy serkentsenek minket a hazaszeretetre. Legvünk önkénytesek a hazafiság dolgában. Erősebb és állandóbb lesz a mi honszerelmünk, ha szabadakaratból jön az, m nt ha rendelet sarkalja. Ne csak a hivatalok pártolják a hazai ipart és termelést. A hivatalokban nincs benne minden ember. A társadalom közönségének kell pártolnia. Ebben benne vannak a hivatalok is. Benne van minden ember, „kit e föld hord s egével bétakar." Egy jobb társadalmat kell teremteni. Az emberek gondolkozásmódját, érzését, indulatát, erkölcsét, zokását, hajlamát kell jobb irányba terelni; egy jöbb nézetet, véleményt és divatot kell uralkodóvá tenni, hogy közmunkánk, művelődésünk és közgazdaságunk fejlődését öntudatosan segítsük, — tehetségünkben legyünk önérzetesek s a helyett, hogy hiuk lennénk mások majmolásábau, inkább az ég áldására: földünk terményére és ;aját kezünk munkájára legyünk büszkék. Tartsuk dicsőségnek az önállóságot. Ha ezt a divatot meghonosítjuk, ezt az állandó divatot, akkor az a sok, sok millió pénzünk nem fog idegen földre menni. Ez a divat lesz az a vámsorompó, mely nem az ország határán, nem is a házunk küszöbén, hanem a szivünkben lesz felállítva 3 a vérünkkel lesz nemzeti szinre festve. Csak ez a vámsorompó