Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-24 / 43. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. október 17. ügy ezen szegény napszámosai végzik a munka oroszlánrészét és roskadoznak a rájok rakott terhek súlya alatt, addig feljebb valóik közül sokan, minden fáradtság és megerőltetés nélkül emelkednek alantasaik «keresztnyomott» vállain felfelé a hivatalos rangfokozat és kitüntetések gradus ad Parnassumán, hogy ott jól megtömött pénzeszsákjaik piedestáljáról fényeskedjenek a mélyen alattuk hangyaszorgalmában nyüzsgő férgek sokaságára. Viszont, a családi élet házi rendészetében is hasonló állapotok és viszonyok merülnek fel, hasonló okok miatt. — Itt is többnyire idegen, fizetett kezek teljesitik azon teendőket, melyek igazság és természet szerint a háziasszonyt, mint első sorban a ház és család hivatásos és felelős gondviselőjét illetnék meg. De a legtöbb mai asszony ennél többre vágyik s nem elégszik meg természetes hivatásának méltóságával. Eltekintve attól. hogy a nők ezen vágyai hozták hullámzásba az egész müveit társadalmat a nőemanczipatió ügyével: egyéb méltatlan, sőt nevetséges mellék utakra is terelték őket. — Többek között rangés czim után sóvárognak s mielőtt a férj hivatalnoki pályafutásának utján valósággal ehhez hozzájuthatnának, anticipálni törekesznek a kilátásba helyezett jogokat és legalább magaviseletükben, háztartásukban, külső megjelenésükben negélyezik is a hiányzó méltóságot. Miután pedig általánosságban a legtöbb embernek téves felfogása az, hogy a semmittevés és hivalkodás egyúttal nagyúri tempó is: sok dologtalan, munkakerülő, hiúságában elvakult asszony készségesen azt hiszi, hogy ugy a maga, mint mások szemében az előkelőség látszatát, házias teendőinek elhanyagolásával s nyavalgós semmittevéssel legkényelmesbben biztosithatja. Fizetett cselédekre bizza tehát saját kötelességeit, amiért ez ismét a magáéit hanyagolja el; — gyermekei nevelését idegen emberekre bizza; házi szükségleteit készen szerzi be ; asszonyi voltánál fogva pedig minden munka és fáradtság alól felmentettnek, mérhetlen igények támasztására feljogosultnak véli magát, a férj, mint kötelezett kenyérkeresőre bizva a családfentartás összes terheit, és ölbe tett kezekkel tétlenül nézi, mint hlil ki lassan-lassan a családi tűzhely és sülyed lefelé az anyagi romlás örvényébe. A magas színvonalon álló munka és józan realismus szép és nemes összhangjában, hol veszi magát manapság ez a bántó, sértő dissonantiája a kicsinyes és méltatlan felfogásoknak ? . . . Hol van az oka a munka alárendelt viszonyának a társadalommal szemben

5 . . . A felelet erre csak az lehet, hogy az ok magában a társadalomban rejlik, mely máig sem szabadult meg teljesen a középkori előitéletek igézetétől, sőt ma inkább, mint valaha hódol a pénz és gazdagság hatalmának s gyanakszik, hogy a nyersebb foglalkozás csökkentheti az ember erkölcsi és szellemi értékét. Az a társadalom, mely <a milliomosban félistent, a munka emberében — páriát lát». De <majd jönni kell és jönni fog egy jobb kor>, midőn elismerve a munka általános nemzetgazdasági fontosságát az emberi társadalom minden rétegében diadalra jut, cultuszszd lesz a munka és a tiszteletreméltó pária előtt kalapot emel a világ! A zalaegerszegi ipartestület háza. Már töbször megemlítettük azt az örvendetes eseményt, hogy az ipartestület Kovács László buzgó elnöksége idejében egy csinos házat építtetett az Ujváros-utczában, mely az iparosoknak otthonául szolgáljon s az iparosok hármas testületének legyen a helyisége : az ipartestületnek, a betegsegélyző pénztárnak s ! az iparosok önképző körének. | Ezt a hármas otthont vasárnap, október 20-án szentelték fel ünnepségek között a bevonulás emlékére. Reggel istentisztelettel kezdődött az ünnepség. A testület a nem régen felszentelt testületi zászló alatt vonult a templomba és vissza a székházba, a helyi tűzoltó zenekar pompás indulója mellett. A nagy teremben díszközgyűlést tartottak, hová ünnepélyesen hivták meg Várhidy Lajos polgármestert. A díszközgyűlést Kováts László elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg. Várhidy Lajos polgármester tartotta az ün; nepi beszédet. Ezután Klosovszky Ernő, a testület titkára csinosan kidolgozott jelentésében előadta a i testületnek tizenötéves történetét, melyből kiemeljük a következő nevezetesebb pontokat. A zalaegerszegi ipartestület csak 15 éves 1 múlttal dicsekszik, de szolgálta azt az eszmét, hogy egyetértéssel a kis dolgok is nagygyá fejlődnek. 1886-ban alakult néhai Meskő József iparosmester buzgó kezdeményezésére. Meskó is volt az első elnöke. Az alakításban részt vettek volt még Kovács Károly akkori polgármester, Paukovich György isk. igazgató és Fangler Mihály kereskedő. Ez első időszakban alakult meg a békéltető bizottság és a segélypénztár s kezdtek inas-munkakiállitást rendezni. 1890-ben Meskó betegeskedése miatt Schimmer József vette át az elnöki teendőket 1892-ben Juháss Józsefet választották meg elnöknek egyhangúlag. Juhász munkásságának maradandó emlékéül hagyta azt az emberbaráti alapot, melyet a testület az ő kezdeményezésére alkotott özvegyi és árvái segélyalap czimen. 1894-ben a közgyűlés már a mostani elnököt, Kováts László asztalosmestert választotta meg egyhangúlag a testület vezetésére elnöknek. Alatta állott fel a kerületi betegsegélyző pénztár. Alatta tárgyalták az 1898. XXIII. t. cz. alapján szervezett mezőgazdasági és ipari szövetkezet megalapításának fontosságát s elhatározták egy 1000 frtos részvény vásáriásat. 1899-ben vásárolta meg a testület 8200 koronával az Újváros utczában azt a telket, melyre Szakái építőmesterrel ezt a 14 ezer koronás házat építtették. 1900-ban egy szép uj zászlót szereztek a testület számára, melyet fényes ünnepélylyel szenteltek föl. Az elnök buzgalmának és munkáságának elismeréseül élet nagyságú képét megszerezte a testületi elöljáróság. S jelentését helyesen azzal végzi a titkár hogy legyen ez az iparosok háza az egyetértésyiek, a szorgalmas munkának, a becsületes törekvésnek fölszentelt hajléka. ©Jftóiö* §*il$a után.*) Ünnepeltetek háti Én nem voltam ottan : Én nem felejtettem, meg nem bocsájtottam. Kora még az ünnep / Hiába raktak rá koszorút, virágot, Mikor a seb vért nem ált el, szivárog, Vádolva lelkünket! A hősök cserága véres lesz még tőle, Hiába rakjátok rá arra a jőre, Hogy sebjét befödje ; Félek, hogy az érc-kar letépi, eldobja, Félek, hogy az érc-láb felrúgja, tapodja, Gyalázva, megköpve. Félek, hogy az érc-ajk reátok mennydörög: «Gyáva koszorútok vigyék az ördögök: Elégtételt nékünk ! Vagy hát feledtétek a golyót, bitófát f Lelketeket r07ida pókok behálózták, Hogy ne lássa vérünk! ?» Látóin én, ha más nem, szivárog, szivárog, Pirosra fósti a levelet, virágot, Nem is áll el addig, Mig erre a sebre, mig erre a sírra A király ciprusa 7negbékülve sírva, Kérve rá nem hajlik! •) Mutatvány a Farkaa Antal könyvéből mely néhány hét múlva megjelenik Zalasgersiegen. Khazár- földön. Irta Bartha Miklós. XXX. Iskolázás. A népélet organikus fogalom. Nyomortól, elnyomatástól, kizsákmányolástól egy népéletet megmenteni s erkölcsileg és vagyonilag azt ugy állítani helyre, hogy többé vissza ne sülyedjen : ez olyan feladat, a mely csak ugy oldható meg, ha az organizmus minden idegszála, egész izom és csontrendszere, vérkeringése és valamennyi életnyilvánulása komoly és alapos munkába vétetik. A vagyoni és az erkölcsi élet között a kapcsolatok egész sorozata áll fönn. Ezek a kapcsok mind tekintetbe veendők az öntudatos és tervszerű programnál. Egy népmentő akcziónak nemcsak az a czélja, hogy létező bajokon segítsen, hanem az is, hogy a létező bajok ismétlődésének lehetőségét kizárja. Hiába szerzett volna alkalmat a kirendeltség az uzsora pénz visszafizetésére, ha nem állit hitelszövetkezetet az uzsora ismétlésének meggatlására. A korcsma és áru uzsora visszafizetésével szintén nem segítettek volna a népen, ha nem szervezik az áruraktárakat s ezzel elejét nem veszik a visszaesésnek. A legelőbérlet hatása sem lenne intenzív, ha Össze nem kötnék czélirányos legelési renddel, modern legelőmüveléssel, a fajtenyésztés meghonosításával, a tenyészállatokra vonatkozó tulajdonjognak a megszorításával és tejgazdasági kulturával. Mindezzel szoros összefüggésben van némely igazságszolgáltatási intézkedés. Ilyen az uzsora hivatalból való üldözése és a rituális eskü behozatala, ugy a keresztény, mint a mózes hitű lakossagra nézve. Összefüggésben van a közigazgatási feladatok lelkiismeretes teljesítése a népgondozás terén. Ennek a népnek ellensége volt a birtokrendezés, mely természetes fekvőségeitől fosztotta meg. Ellensége az erdő, mely nem ad neki munkál. Ellensége a vad, mely a vetését pusztítja ; a pálinka, mely nyomorba kergeti. Sokfelé kell tehát nyúlni annak, a ki ott segíteni akar. Nem mellőzheti az iskolákat sem, mert az értelem fegyelmezése nélkül nincs labraallitott nép. A közoktatási kormány nem is zárkozott el a fölmerült szükségletek elől. Számos népiskolát állított és most folyamatban van huszonöt iskolának az építése. Nem jut mindenüvé államiskola, mert a költségvetés még mindig szük határok közt mozog, de a jóindulat, hogy a nép labraállitásánál az állami iskola is komoly feladatokat teljesítsen, valóban nem hiányzik. Fájdalmas tapasztalatokat tettem Maramaros egyik nagyközségében arról, hogy a legjobb indulat is hajótörést szenved, ha az igazgatás alsóbb fokaiban hiányzik a kötelességérzet. Mikor Ökörmezőn jartam, szokatlan mozgás volt észlelhető. Híre járt, hogy az államiskola gondnoksaga ülést tart. Nevezetes esemény ez olyan helyen, a hol, a gondnokság öt év óta egyetlen ülést sem tartott. Az a másik hir, hogy a gondnoksági elnök az iskolára vonatkozó leveleket kerek egy évig sem szokta fölbontani, engem azért nem lepett meg, mert én is tettem már hasonlót. A kötelességérzet egyre nógatott, a lelkiisméret furdalt, érzékenységem rimánkodott: bonsd föl már azt a levelet, olvasd el, válaszold meg !