Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-10 / 41. szám

1901. november 7. MAGYAR PAIZS 5_ lyezésére, kiállítására, piaczára. De akik döntöttek, azokat talan nem érdekelte a honi iparczikkek elárusitása. De hát a közgyűléseken mértnem szól az a sok iparos ember ! Mert a közgyűlésnek nem az a legfőbb dolga, hogy ki legyen a választott jegyző, hanem az, hogy a megélhetésről tanácskozzanak. Sipvss János egyik igen jó nevü asztalos műhelye is épen a mai nyomott viszonyok miatt kénytelen kevesebb segéddel dolgoztatni, mint régebben. 'lankovits József, épülettel és bútorral is foglalkozik. Értelemmel és nagy buzgalommal dolgozik. Fiatal kezdő. Egy maga van a műhelyben és sok kész czikke van már. Nincs piacza. Lendvay László, Bencze György, Kaszás Kálmán, s a fiatal ambicziózus Lendvay Pál, épület és bútor asztalosok műhelyeiben élénk munkás mozgalom van. Már inkább csak épület munkákkal s borsajtókkal foglalkoznak s többet dolgoznak a vidékre, mint a városraA tölgyfát s fenyődeszkát jobbara Alsódom borúból a Hirsckler féle raktárból hozzák, hová ugy hiszem a stájeri erdőkből kerül, mert ezt a vidéket, hogy ugymondjam, az Alpok uralják*. S nem is rosz, ha kívülről jön be a nyers anyag s itt készül meg. Csakhogy menne is ki aztán valami, még pedig jó pénzért. Meg kell említenem még egy pár faipari műhelyt, a Bácsay Jánosét és a Kaszás Józsefét. Ezek a bognárok, mit másvidéken kerekesnek mondanak. Tehát kerékgyártók. A kerekesek tudnivaló nemcsak kereket, hanem olyan kocsikat gyártanak, hogy versenyezhetnek a fővárosok hírneves batárjaival ABácsay bognár műhelye talán a legszorgalmasabb műhely az egész városban. Elismert jó müveket csinál. Nem is hiszem, hogy legyen panasza. Ujabban egy erős verseny társa van. A fiatal, élénk vérű Kaszás József értelemmel és olyan szenvedélylyel beszél a mesterségéről, hogy megszeretteti a hallgatójával is. Tanult a m. kir. technológián. Csak ugy magyarázza a szekérnagyságu rajzokat. Vidéki uraságok Pestről s tavolabbról hozattak kocsikat. Föl sem tételezték, hogy Egerszegen is megtudják csinálni azt a czifra szekeret. Játszva megcsinálja Bácsay is, Kaszás is. A bognárok müvét kiegészíti a kovács és a kocsifényező munkája, hogy teljes kocsigyártás legyen. — Az emiitetteken kivül a következő faiparosok vannak még Zalaegerszegen : Asztalosok: Markó Kálmán, Bókán György, Cséber Imre, Czotter Károly, Feigelstock Sándor, Hegedűs János, Horváth János, Korn Gyula, Kováts Gyula, Kováts László, Moór János, ifj. Nagy János, Nagy Károly, Nunkovits Zsigmond, Pintér Kálmán, Pintér Lajos, Rákosa Ferencz, Sanics Sándor, Szedmák László, Szekeres János, Varga József, Vas Ferencz és Zsuppán Imre. Kádárok: Balikó József, Farkas György, Heigli György, Heigli János, Hovánecz Gábor, Schmeisel Ferencz. Ácsok: Füleki József, Takács József, Karlovits István, Körmendy Mihály, Müller Ferencz, Nagy Pál, Pallos János, Pallos József, Salczer Miksa. Bognárok: Bita Károly, Csik László, Paál Ferencz, Szlavy Ferencz. Esztergályosok : Fülöp József, Prukker István, ifjú Tóth József. Vállalkozó : Leopold Nándor. Ez a czikk és helyiiparunkról szóló egyik másik hasonló czikk már a laikussága miatt sem tarthat igényt semmi egyéb helyességre mint, hogy szóvá teszi sorjában az iparágakat s mintegy felhívja a figyelmet, hogy írjanak magok a szakemberek saját dolgaikról s ismertessék az iparviszonyokat jobban és helyessebben, mint én. Borbély György. „Zalaegerszegi közp. fogy, és ért, szövetkezet," A szövetkezetekről. (51. Folytatás.) Értékesítő szövetkezetek. A magtár rendszerek. Kétféle magtar rendszert különböztetünk meg : 1. Európát, vagy kisebb mérvű. 2. Amerikai, vagy nagyobb mérvű magtárrendszert. Az előbbinél a gabonának forgatását kézi erő végzi, mely közönséges padlas magtárakban, a gabona 50—80 cm. magasságban van felhal mozva. Az utóbbinál a gabona silosokban oszlopszerüen van raktározva, az oszlopok fából vagy vasból készülnek, magasságuk 12—18 méter, s egy-egy silosban 50Ö—1000 méterm. gabona helyezhető eJ. A gabona itt ennél fogva 12—18 méternyi magasságban van felhalmozva, mely rendszernél a be- és kiraktározás, nemkülönben a gabona forgatása gőzerővel, vagy egyéb természetes hajtó erővel történik. Hogy a két rendszer közül melyik a jobb, czélszerübb elméleti és gyakorlati szempontból, ennek szabatos és tudományos megállapithatása végett a porosz kormány 1898-ik évben Berlinben 160.000 márka költséggel kísérleti magtárt állított fel, melynek ezélja tudományos alapra fektetett vizsgálódás utján megállapítani azt, hogy miféle raktári kezelés mellett óvható m

e? a gabona a megromlástól legczélszerübben és legjutányosabban. A gabonanak forgatása, vagyis egyik padról a másikra, vagyis egyik silosból a másikba való átszállítása elevátorok segítségével történik. A szükséges erőt egy 24 lóerejti gőzgép szolgáltatja. A magtár mellett a szükséges kísérletek és vizsgálatok megejthetése czéljából egy laboratórium van berendezve, melyben a vizsgalatokat első rangú szaktudósok teljesitik. A gabonanemüek czélszerü raktározása igen életbevágó kérdés. A porosz kormány tehát a kísérleti magtár felállításával kitűnő szolgálatot tett a magtári szövetkezeteknek, mert az építendő magtárak berendezésénél a kísérleti magtárnál szerzett tapasztalatok hasznos útmutatóul fognak szolgálni, (lásd Páris fenthivatkozott munkáját). Ily kísérleti magtár felállítása állam segélylyel nálunk is felette kívánatos és elkerülhetetlen volna. Nálunk, hol a gabona-értékesítő szövetkezeteket, melyek minden szövetkezetek között a legnagyobb hasznot hajtják, — csak most kezdik imitt-amott létesíteni, a második, vagyis az amerikai magtar rendsz.erről ez idő szerint nem is beszélhetünk szaz okból, melynek elseje az, hogy ehhez elegendő pénzünk nincs. Sem oly hathatós anyagi támogatásban nem részesülnek a szövetkezetek a kormány által, sem az érdekelt gazdák nem látták eddig át a gabonaértékesitő szövetkezetek felette nagy hasznát, fontosságát és szükséges voltát, mi abból is kitűnik, hogy a hazánkban itt-ott létesített nagyobb értékesítő szövetkezetek is alig tudnak 30—60.000 koronát összehozni, mely csekély összeggel pedig nagyobb szabású gabonaértékesitő szövetkezetet létesíteni nem lehet. Aztán nem jó gazdalkodás, sem nem jó kereskedés az, mely működését mindjárt kölcsönnel kezdi. Egyéb szövetkezeteinknél is az a legnagyobb baj, hogy nagyobbrészt pénz-szegénységben szenvednek s mindenütt a gyakorlati vezetéshez sem értenek. Mindez azonban nem szolgalhat okul arra nézve, hogy e téren is meg ne tegyük egyesitett erővel mindazt, a mit megtehetünk, sőt ez határozottan : kötelességünk. Első dolgunk legyen az, hogy a szövetkezetekre vonatkozó összes elméleti és gyakorlati ismereteket az országban minél többen megtanulják, mert hozzáértés nélkül a dolog sehogysem megy, aztán ne sajnáljuk anyagi hozzajarulásunkat sem; s ha még ezekhez járul a becsületesség és összetartás, akkor a j szövetkezetekkel csodás eredményt érhetünk el rövid idő alatt. Aztán nem is az a fődolog, hogy minő mag\ tár-rendszer szerint alakítsunk magtárszóvetj kezeteket, hanem az, hogy lehetőleg mindenütt létesítsünk ilyeneket, s azt a számos milliót, melyet a közvetítők közvetítési díj fejében eltesznek, tartsuk meg a termelőknek. A magtár is — természetszerűleg—kisebb vagy nagyobb lehet, amint ezt a fiók-telep, vagy a község nagysága, illetőleg a szövetkezeti tagok gabonamennyisége megkívánja. A magtárra szüksége van minden gazdaembernek, legfőképen azért, hogy ne legyen kénytelen gabona-szükségletét mindjárt a cséplés után eladni. Persze, hogy minden kis gazda nem teheti azt, hogy magának külön magtárt készítsen. Nem engedi ezt a tehetsége, de meg a legtöbb kisgazdának nincs is akkora termése, hogy ezért külön magtárt mindegyiknek építeni szükséges volna. Hogy a kisgazdak, de a nagyobb földbirtokosok is eddig ezen a téren saját jól felfogott érdekükből össze nem fogtak, abból reájuk évenkint milliókra menő kár haramlott; részint azért, mert elegendő számú magtárok hiányában aratás utan a legtöbb gazda kénytelen eladni gabona szükségletét, miáltal maguk is hozzájárulnák ahoz, hogy a gabona árakat lenyomják, részint azért, mert azok is, kik gabonájukat aratas után mindjárt el nem adják, azt nem mindenekben megfelelő helyen tartják s nem ritka az eset, hogy a gabona idővel megromlik s nagy értékcsökkenést szenved ; s végül azért is, mert igy elkülönítve az egyes gazdáknak nincs tehetségük arra nézve sem, hogy a legtökéletesebb s a mai kor igényeinek megfelelő tisztító gépeket beszerezhessék s gabonájukat a legjobb áron — osztályozva értékesíthessék. A tisztítást tudvalevőleg a közvetítők nagyon busásan számítják fel maguknak, s ezt a kis gazdák tömörülve sokkal olcsóbban elvégezhetik maguk. De egyébként is a kisgazdák, ha nem tömörülnek, nincsenek abban a kedvező helyzetj ben, hogy kisebb mennyiségű gabonájukat a közvetítők kizárásával maguk közvetlenül a nagy malmoknak adhassák el a legjobb napi aron. További haszna lenne a magtár szövetkezeteknek az, hogy lehetetlenné tennék az egyesek altal a gazdák határozott kárára a gabonanemüekkel folytatott httrizást, s lassan-lassan megszüntetnék azt az anomaliát, hogy olyan egyesek, kiknek egy métermázsa gabonájuk sincs, határidő ügyletre milliókra menő kötéseket csináljanak, s az arakat ez által önkényüleg meghatározzák, s tőlük telhetőleg nyomjak, hogy ne érvényesülhessenek a kereslet és kínálat törvényeinek megfelelő természetes és valósagos árak. Megszüntetnék a magtár-szövetkezetek lassanként az országban széltében-hosszaban űzött gabona-uzsorát s jótékonyan és irányitólag hatnának a gabona arakra. Persze, ha a gazdák mindezeket és az itt még fel nem sorolt előnyöket és hasznokat maguknak biztosítani akarják : arra első sorban maguknak kell törekedniök. Ismerjék meg saját jól fölfogott érdekeiket, ne kössék le s ne költsék el előre jövő évi termésüket és minden halogatás nélkül minél előbb alakítsák meg az egész országban a gabona értékesítő vagy magtár szövetkezeteket. Ne hiányozzék abból egyetlen egy gazda sem. Ez által milliókat takarítanak meg maguknak s megalapíthatják jövő boldogságukat. Dr. Kele Antal. (Folyt. köv.) Szövetkezeti ügyek. Levelezés. Könyvtár (III). Horváth Kálmán vármegyei számvevő a könyvtar alapra ajándékozta Mikszáth Kalmánnak a Tavaszi Rügyek czimü szép diszkötésü könyvét. — Kérjük a közönséget ne felejtkezzék meg e jó czélu tervünkről. A nagy közönség számára egy ingyen könyvtárt akarunk szerezni. Sok ertékes könyv elkallódik a padláson, a pinczében, még sajttakarónak sem használják fel. Mi a könyvet megbecsüljük s adományozóját tiszteletben és jó emlékben fogjuk tartani. A héten Czebe Károly elnökletével könyvtár szabályzatot is dolgozott ki egy bizottság. A zalaegerszegi központi fogyasztási es é.tékesitö szövetkezet áltaí a következő részjegyek állíttattak ki. VI. Folytatás. Tóth János vm. pénzt. írnok Zalaegerszeg 339, Rottler József főerdész Zalaegerszeg 340, Topiák Vendel földműves Baktüttős 341, özv. Gerencsér Györgyné hív. özvegye Zalaegerszeg 342, Kaufman Mátyás m. aljegyző Zalaegerszeg 343, Borosán György földműves Náprádfa 344, Viosz Miklósné hív neje Zalaegerszeg