Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-31 / 5. szám

MAGYAR FAIZS 1901. január 31. mekes anya könyeit és a törleszteni akaró kislány siránkozasait. Hát tisztelt urak! Uiak-e az urak, nadrágos emberek-e, vagy nem ? . . . . Ova intjük az oiyan «urak»-at, óva intjük a tőkepénzeseket: ne kegyetlenkedjenek, legyenek irgalmasak! Mert mi ugy tudjuk, hogy Isten is van a világ felet; — és azt is tud juk, hogy nem a tőkét, a pénzt teremté isten a maga képére ; de azt meg legjobban tudjuk, hogy a tűrhetetlen nyomorgatas fölkelti az állatot az emberek tömege lelkében és akkor — Istennél a kegyelem ! . . . . . . Mert rósz időket élünk . . . rosz csillagok járnak . . . Ezt kötelességünknek tartottuk megmondani ; mert hivatásunk védeni a magyart a tőke és takarékpénztárak egyoldalú erkölcsei ellenében is. R. Heti jegyzetek. kendő tartasára, ablaknak, tálnak 'tükörnek megmosására, zárnak, saroknak kilincsnek, csapnak tisztogatására ? Miért időzöm e csekélység mellett? Csak azért, mert szégyellem azt a rondaságot, mely vasúti indóházainkat jellemzi. Kezdve a budapestieken valamennyi tisztátalan. A külföldi utazó erről ismer hazánkra. Átlépve a Lajthát, Keleten érzi magát. Bűz, rondaság, szemét, Narancshéj, almatorzsa, hagymaszar, szalonnabőr. Durva málházok, goromba őrök, életunt pénztárosok, ideges távírászok. Füstös petróleum lámpák, izzóvá fűtött vaskalyhak, rozsdás ajtókilincsek, bedegedt ab'akok. Légykultura az étkező helyiségekben. Évek óta száradó és naponként felujuló sörlocsadék a padozaton. Paradicsom foltok az abroszon. Penészes torta a dessert tartókban. Avas és vastag zsírréteg a mosdatlan pinczérek frakkján. Mindazt méregdrágán fizetve : íme a magyar vasúti vendéglők és indóházak típusa, Nem beszélek a német indóházakról. De az olasz nép tisztasagi érzéke már csakugyan nem mintaszerű. Mindazonáltal egy olasz étkező a miénkkez képest csiszolt pohár. Miért nem lehet nálunk is ugy, mint másutt ? A munkás itt sem drágább, Forgalmunk kissebb. Személyzetünk nagyobb. Időnk olcsóbb. Végre is két lágy tojást reggeliztem, A lagy szót aláhúztam. Mert van híg tojás és lágy tojás. Már t. i ott, a hol a vendéglő a vendégért létezik. Nálunk megfordítva a vendég létezik a vendéglőért. Nálunk a venA nagy dobbal vezérezikkező < Friss Ujság» cz. napilap f. évi 15-ik számában jónak latta a helybeli fogyasztási szövetkezet bodegáját ismertetni, a mivel csak szolgálatot tett a szövetkezetnek. (Van is ám jó, pogány bora !) — Rendjén volna a dolog, ha a czikkező vendéglős azt nem állítaná, hogy ez, a mi bodegánk korcsma, mely a plébánián van ; de igy kénytelen vagyok talicskámra rakni a «Lövinger Miksaa és <Weisz Jónás unokaöcscse» czégeket, s a czikkező ur orrára tolni. Különben nem akarja tudni, hogy a szövetkezeti bolt — mely a plébános hazaban van — a nevezett két firma alatt is szolgált bodega helyiségül. Meglehet, hogy a czikkező halhatatlan, nem tud plébános haza és plébania között külömbséget tenni. Megengedem azonban azt is, hogy én nem tudom a külömbséget a zsidó firma és a keresztény firma alatt levő bodegák között. * * % Egyszer volt egy ember. (Hol ? Megmondja a kiadóhivatal.) Ez az ember sót vásárolt a helybeli szövetkeze)' boltban. Mielőtt haza (hova, megmondja a s'zerkesztőség) ment volna, elvitte egy helybeli kereskedőhöz, (kihez, azt az illető tudja) s igy szólt hozza : Én a szövetkezeti boltban veltem ezt a sót, legyen szíves mérje meg, nyom-e 10 kilót ? A mérés megtörténte után mondja a boltos : cBaratom, magát a szövetkezetben */

2 kilóval megcsalták, de ugy kell. miért nem vásárol nalam : én nem adnék 10 helyett 97

2 kilót*. Köszönöm! Isten megáldja! De én csak 9 kilót kértem és fizettem a szövetkezetben. dég : áldozat. Alkalmas tárgy a kiaknázásra, A vendéglő nem ellátja a vendéget, hanem levetkőzteti. A régi magyar csarda szelleme még mindig kisért. Nem hivtuk ; miért jött ? Ha alkalmatlansagot csinál: fizessen. Edd torkig magadat és igyál a sárga földig: akkor számithatsz némi előzékenységre. De jaj neked, ha rendes egyszerűséggel akarsz élni, mint otthon. Ha vizet kérsz hamisított bor helyett s kávé árban nem fogyasztod a czikoriát. Azt a theát (rhum és ezukor nélkül), mely otthon jó minőségben legföljebb négy filléredbe kerül, itt hatvan fillérrel fizeted. Hát ez istentelenség ! Ha mondod, hogy lágy tojás kell, hoznak nyers tojást. Ha visszaküldőd, hoznak híg, fotelen tojást. Ha megint visszaküldőd és kikötöd, hogy 4perczig főzzék lobogó vízben: azt mondjak, nem tarthatnak két tojás kedvéért külön szakácsnét, külön zsebórával. Azonban megfizettetik a nem sikerült tojásókat is. Mert a vendég arra való, hogy károsodjék. A vendéglő pedig arra való, hogy ötezer százalékra dolgozzék. Vájjon mikor is ér rá Magyarország a vendéglős-ipar szabályozásása ? A kontárok ranezbaszedésére, a hamisítók fenyítésére, a szolidak kitüntetésére, a piszkosak megbüntetésére ? Ötezer százalék. Helyes. Inkább mondjuk 5000 perczent. Mert nyomon vagyunk. Az ötezer perczent hazájában. A Khazár földön. (Folyt, köv.) Egy más vidéki ember pedig 1 klgr. ezukrot vett, Útközben megálltak itatni egy korcsmárosnál ki szatócs is. Beszédközben előjött a ezukor, mire kíváncsi volt a szatócs. «Ott van az ülésben, vegye ki, mérje meg. Én hozzá sem nyúlok.» A szatócs levéve a göngyöt, s a megmérés után ugy találta, hogy a ezukor 12 dkgrmmal több. «No, ha igy mérnek — mondta — meg is bukik a szövetkezet.» * * * Én is a' mondó vagyok, hogy valahol hiba van a mérlegben. Csipkerózsák. Soknak vörös posztó a magyar bolt, melytől megvadulnak, s oktalan bősz karagra gyúlnak. De azért szeretik ugy ezek, mint sok más farizeusok azt olyan fejős tehénnek tekinteni, melyet csak folytonosan fejni szeretnénék a nélkül, hogy azt gondoznák, etetnék, sőt nyúzzák, kínozzák, s igy csudálkozhatnak-á azon, hogy ez, felismerve szemérmetlenséguket, egyiket-másikat olykor oldalba taszítja, s eszére téríti ? ! Több tisztességet, s lassan a testtel ! Prágai sonka es keztyii. Ki nálunk pragai sonkát és keztyiit akar árulni, jó lesz, ha Prágába megy. — Nekünk elég disznónk van : Práganalc is adhatunk. I * * * Arczátlanság. Hazank unikum a tekintetben, hogy mi minden megtörténhetik nálunk ! . . . Mindenféle nácziónak, jött-mentnek jó a magyar kenyér, a magyar bor, a magyar föld, s mindaz, a mit cz a föld, s ez a halas és szabadságszerető nemzet nekik adhat. De ugyan mivel hálálják meg, s viszonozzak jósagunkat? ! . , . Azzal, hogy mindenkor és mindenütt ellenünk vannak, s a hol lehet ártanak a magyarsagnak. Lám még az eb is megismeri gazdáját és jóltevőjét, s nem fordul ellene, Ha mástól nem ettől is tanulhatnának tisztességet, s ha nem ; lesz gondunk rá, megtanítani őket, hogy: Ne bántsd a magyart! . . . Szemlélő. GseVegés csarnoka. A kis hordó. <No, már erre mégis csak kíváncsi vagyok, hogy mit lehet egy hordóról irni,® mondá a férjem ma, a czimet átolvasva. Majd ha a lapban e kis történetkét atolvassa, akkor majd megtudja, hogy mi mindent lehet egy kis hordóról irni és tan el is csodálkozik rajta. Egy nagy hordóba igaz, hogy bele nem kapnék, mert azt már a kis «Kacsókkal» bajosabb lenne «Egerszegig» gurítani . . . Igen, férjem uram, egy kis hordóról mindenfélét lehet írni! Mert ha a kis hordó nem is a «trójai ló,» azért mégis nagy. Belefér bor, sör, rum, pálinka, olaj, marinirozott hal és kulimaz. Sőt még dinamit és puskapor is . . . Zalai jó bor, valamint fenyőpálinka,, szintén. Az elébb ugyan már mondtam, hogy «Bor». De nem minden lé megy ám bor számba, a melyet szalmaból vagy Eszencziából készítenek és e névre elkeresztelik. Az igazi «jóboi » csak «Zalaban» terem, mióta a «hegyaljai» szőlőket elpusztította a «Filloxera,» mondja a férjem uram. És azt mondják, hogy igaza van. Én nekem nem lehet beleszólnom, mert a trózsas ajkra» csak a «csók» illik és nem a «kancsók», még kevésbbé a «boros-kancsók». De azért mégis a mondó vagyok : hogy a fenyőpálinka is orvosság! Mert kisleány koromban, mikor a kolera az egész országban dult, mi gyermekek reggelenként, mindig ezukorra kaptunk egy-egy csepp fenyő-pálinkát. És a kolera ugy elkerült bennünket, mint most a sziklabérczes, szép pátriámat, a valódi jó bor. «A férjem uram», ha oda haza van, egyre kotynyeleskedik körülöttem és ugy kerülget, mint a czirmos, a forró kását. És most is belekotyogni méltóztatott: hogy mért nem mondom el mar a papíron, a kis hordó történetét. «Ő legyen a te parancsolod*, mondja egy *szent paragrafus*. Hogy hol mondja, arra már világosan nem emlékszem, mert azt a minek csak némi ertéke van, feldúlván ezzel a csaladi tüz helyét, békéjét, s nyomorulttá, földönfutóvá teszik az Istenképére teremtett embert. És sokszor nem csak adóst, hanem a kezeseket is. Hat emberi intézmény ez? És még a törvény védelme alatt állanak ! A városokban, a vidéken, az országban igy majd két csoportra tagozódik az emberek tömege. Lesz egynéhány tökepénzes, a többi pedig koldus. Hát jó lesz ez igy ? Es időjártával mi lesz az ilyen tagozódásnak a következménye ? Társadalmi forradalom, országos veszedelem, a mit emberi sok élet áran majd csak vérbe lehet elfojtani. Mit gondolnak : egy ilyen esetleges forradalomban kapnak-é majd irgalmat-kegyelmet a tőke urai a koldussá lett emberi sokaságtól ? Lehetetlen, hogy kapjanak. Mert valóságos lázadóvá teszi a legbékésebb embert is az a cselekedet, az a kegyetlenség, melylyel ujabban elbánnák az adóssal takarékjaink. Szemeinkkel kell látnunk, a tényt füleinkkel kell hallanunk a dolgot. Emberi csoportok sirnak-rinak takarékpénztáraink előtt és átkozódnak, káromkodnak. Mi bajuk ? . . . Hát kérem nem akarják elfogadni tőlük azt- a törlesztést, a mit ők kiszorítottak nágy*nehe•zen, hanem a tőkének 10%-át követelik törlesztésül tőlük. És mert ennyit sehogy sem tudnak törleszteni, különösen ebben a szük világban és téli időben, mi a következménye a dolognak ? . . . Az, hogy nincs nap, a melyen óvatolast tartalmazó leveleket ne kézbesítene a pósta. Pedig hat a/, adósok szeretnék legjobban, ha 10

0/

0-nyit törleszthetnének. Hat nem nyúzas ez ? Ha ez sem az, akkor semmi sem az. Nem eleg, hogy a nagy kamat miatt rongyosan kell járnia az adósnak, mezítláb a gyerekeinek, koplalni fázni a családnak. hanem most még — mintha csak sötét felhőből csapott volna le a villám — a takarékok egyszerre 10% törlesztést követelnek; most, télviz idején, a mikor nincs kereset, nincs pénz. Egész tavaszon, nyáron és őszön at megelégedtek annyi törlesztéssel a ^takarékos urak», a mennyit az adós vitt, sokszor csupán a kamattal is. És most egyszer're — lO°/

0 ! Hát vájjon emberek vannak a takarékok igazgatóságaban, vagy micsodák és kicsodák. Azt kell gondolnunk, hogy ez az eljárás egyelőre kiszámított terv szerint történik: akkor rohanni meg az adóst, mikor legtehetetlenebb; — akkor tenni rá a martalócz kezet a birtokra, mikor a tulajdonosa leggyengébb, a mikor sehol sincs pénz másutt, csak a takarékban. Es van szivük: tűrni hidegen az egyszerű emberek átkozódását, van lelkük nyugodtan nézni a síró feleség, a négygyer-