Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-10 / 41. szám

2 MAG-TAR PAIZS 1901. október 10 (ionosoknak az első nap. A második nap már kétannyit tudnának fonni az emberek, — de rá nem termettségből, lustaságból vagy szeszélyből odább állnak az emberek s akik jőnek. kezdők módjára megint csak egy kosarat csinálnak — egy-egy nap, s ez igy tarthat három hónapig, mely idő alatt a vállalkozók már elvesztettek (90-szer 19) — 1710 koronát. A következő hónapban megszeretik a munkát, meg is tanulják, s fejenként 3—3 kosarat készitnek. A öO kosár 18 korona. Most csak 7 korona kára van naponként a telepnek. A második negyedben tehát csak 210 korona a kár s félévben csak 1920 korona. A második félévben pipaszó mellett megkészit minden ember öt kosarat. A 100 kosár 30 fillérjével 30 korona naponként. Naponként öt korona nyereség. S igy e második félévben (188-szcr 5) 940 kor. a tiszta jövedelem. Az 1920 kor. veszteség már leszállott tehát 980 koronára, Ennyi kára volt, vagy lesz a vállalkozóknak az első évben. A második esztendőben már az első naptól kezdve megcsinálja mindegyik az öt kosarat. Ez naponként 5 és évenként (365-ször 5) 2125 korona nyereséget jelent. Kifizetjük belőle az előbbi évi 980 kor. veszteséget s adjunk rá 145 kor. kamatot: akkor is megmarad egészen tiszta nyereségnek 1000 korona. Ez három embernek két esztendei vesződtségére és fáradtságára nem sok. Evenként egyik emberre 166 kor. (83 írt) jut. Nem sok. De nézzük meg az ötödik évet. Mert a negyedik év végén egy puskalövésnyire még egy ilyen 20 emberbői álló telep van, s két puskalövésnyire a harmadik. És egy kis küzdelemmel mindenik a rendes kerékvágásba jött már. Külön-külön, vagy egy nagyobb műhelyben dolgozik 60 ember. A kiadás is megháromszorozódva naponta 75, évente 27375 kor. s egy kis kosár csak 30 fillért hoz. De naponta 300, évente 109500 kosár készül, s ez 30 fillérje vel=32S50 korona. Levonom a kiadást a bevételből, még mindig marad nekem vagyis Pollák úréknak tiszta jövedelemben évenként 5475 korona, a patakparti fűzfavesszőből, a mi már nem megvetendő pénzecske, tekintve azt is, hogy emellett bárminemű hivatalt lehet még viselni. Nem az a legfőbb dolog itt, hogy ime egy ügyes vállalkozó évi 5475 kor. tisztahasznot tud teremteni, csupán a hitvány szőlővesszőből, — ámbár eddig is van, ami dicsérendő a dologban; de főbb dolog az, hogy 32850 kor. forgalmat tud teremteni — a semmiből. Mert mi azt hittűk eddig, hogy a füzfaága arra való hogy a szél fújja, vagy hogy a madár rászálijon. Még nagyobb fontossága van ennek a dolognak, ha az a pénz külföldről jőn be hazánkba a kosarakért. A lendvai telep is ugy hiszem Hollandia felé szállítja a gyümölcskosarakat. Megszívlelendő negyedszer az is, amint mondám, hogy a telep egy sereg embernek ad munkát és kenyeret. Hasznos dolgot müvei avval hogy egy sereg embert kiképez, kik közül többen mesterek, tanitók lesznek s tovább terjesztik a kézügyességet más vidéken is, s igy fejlődik az ipar. Követendő példaként áll az alsólend vai kosárfonó telep, — kivált ebben a megyében, hol alig találhatni valamirevaló ipartelepet, vagy gyárat s a hol házi foglalkozás sem igen van; mert nincs kender, len termelés, nincs szövés, fonás. Követendő példaként áll ez a telep más vidékekre nézve is, mert minden vidéken van vagy fűzfavessző, vagy magyarófavessző, vagy nád, vagy káka, vagy kukoriczalapu, — és mindenű' van szalma a szalmakalapfonásra, melylyel háziiparilag is kiszorithatnók a sok idegen festett kalapot. Csak a megszivlelés van hátra, a mi sok szóba kerül még. De nem sajnáljuk érte. Borbély György. Heti jegyzetek. A vulasztasi küzdelmek izgalmai (?) elmultak s ki ki szekerének kereke a régi kerék vágásba zökkenik. Annyira elfoglalt bennünket az alkotmányosdi, hogy egy nagy nemzeti gyászünnepről is megfeledkeztünk, pedig be sokan mondták, szépen is mondták, hogy mit érdemel az a nemzet, mely nagyjairól megfelejtkezik ! Önzők vagyunk. Öntudatlanul ugyan, de önérdek felejtette el velünk október 6-lkát, mert a szüretelés gondja sokakkal háttérbe szorította a közügyet és a hazafias megnyilátkozás mikéntjére való készülődést. De hat azok, kik a vezetésre vannak-, vagy érzik magukat hivatva, szintén lankadnak ? * * * Bizony a mai hazafiság csak olyan hamvadó kicsi parazs, melyet a kovács-fujtató is a"g tud egy pillanatra szikráztatni. Azonban alig van anyagilag tehetős ember, ki az újságok napi árfolyam jegyzéke iránt naponkint ne érdeklődnék. * * * Kíváncsi vagyok, talalkozik-e adakozó Egán allandó emlékére. Szemlélő. Az életből. Rosszul ertet súgások a híttani óráD. Mit csináltak Jézussal, mikor 8 napos volt ? A fiu megakadt. A gyermekek megsúgták : •körülmetélték* Kormit metélték felelt a gyerek nagy büszkén. felvétel, írásbeli targyalás itt nincs. A mint meglátja valaki a kitartó erdélyi négyest a könnyű körisfa-kocsival, befutja a falut kiabál va: itt van a pánfőnagy

rságos. Asszony, gyerek, vénember, meglett ember a bolthoz sereglik. Szép és illedelmes csöndben megvárják a bolt-vizsgálat befejezését és igazi gyermeki bizalommal adják elé panaszaikat. Természetes, kogy Egánra nem tartozó panaszok is fölös számmal akadnak. Ezekre nézve megmondja Egan, hogy ő nem járhat el és utasítja őket az illetékes forumhoz. Olykor olyan kirívó visszaélések panaszoltatnak, a melyek elől lehetetlen mereven elzárkózni. Ezeket aztán zsebtárczájaba jegyzi föl Egán és vagy hivatalos aktát készit belőle s ezen az uton kéri az illetékes hatóságot az ügy megvizsgálására és orvoslására, vagy ha baráti lábon áll az illetékes hatósag fejével, akkor bizalmas levélben értesiti az ügy miben letérői. Ezekre az utczan végbemenő tárgyalásokra fogtak rá azok a hivatalos közegek, a kik a rubrikák bürokratikus kitöltésén tul semmi népgondozó feladatot nem ismernek, hogy Egán túllépi hatáskörét és a népet el nem érhető követelésekre buzdítja és ezzel megzavarja egyfelől a nép nyugalmát s másfelől feiingerli a népet a hatóságok ellen. Kötelességtudó embert ennél gonoszabb indulatu vád soha sem érintett. Senki sem tudja jobban, mint Egán, hogy elégületlenséget szítani a nép között nem is szükséges, nem is tanácsos, nem is szabad. Ez a nép alaposan tönkre van téve. Alig van sejtelme arról, hogy jogai is vannak. A szabadságról csak annyit tud, hogy a mi a duvadnak szabad, a neki nem szabad. A mi szabad a khazárnak, az neki tilos. Az állami szervezet jótékony behatását, oltalmát, segélyét eddig nem érezte, Most egyszerre maga előtt lát egy embert, a kit a kormány küldött oda. A ki nem zaklatás czéljából jelent meg. A ki nem büntet. A ki nem hajt föl rajta pénzt. A ki nem érezteti vele gőgjét, megvetését. A ki ugv vonul végig a községen, mint a májusi eső, mely virulást és termékenységet fakaszt. Ilyen körülmények között ellenet-e tiltani a népnek, hogy ne panaszkodjék annál, a kiben bízik? És elzarkózhatik-e Egan azon nép panaszai elől. a melynek gazdasagi és erkölcsi megmentésére vállalkozott? Ki fogja az orvostól követelni, hogy ne csináljon diagnózist? És melyik orvos tud diagnózist csinálni a betegség eredetének és tüneteinek alapos nyomozása nélkül ? Azonban Egan sem azt a hitet nem kelti a a népben,, mintha neki altalanos csodaszerei volnának az egészség helyreállítására, sem át nem lépi azokat a hatarokat, melyek a miniszteri kirendeltség ügykörét körül veszik. Mindig, mindenkivel szemben tiszta bort önt a poharba, Megmagyarazza a népnek, hogy meddig terjed az ő hatásköre s felvilágosítja, hogy a különböző esetek szerint hol kereshet orvoslást, ha igazsaga van. Roszoka Iván (ritkás) adókönyvecskéjét mutatta be. Ebből azt láttam, hogy 1899-re kirovatott ra 1. f. 48 krajezár földadó, Azt be is fizette. Földet nem vásárolt, sem nem örökölt, sem nem cserélt. Mégis, ugyan azon földje után 1900-ban 2 frt. 92 krajezárt róttak ki ra. Itt tehát a földadó minden oknélkül megduplázódott. Ugyancsak Roszokának 1899-ben volt 3 frt kereseti adója. Az urnák 1900-ik évére kirovatott ra 6 frt kereseti adó. Az összeg itt is duplázódott. Hazosztáiy adója volt 1899-ben 80 krajezár, mely is 1900-ban 1 f. 60 lerajezárra emelkedett. Világos, hogy valaki dupla krétával ir, mert a szegény Ivannak sem a földje nem szaporodott, sem a keresete nem lett jövedelmezőbb, sem a lakóháza nem nőtt. A szegény Iván kihe;.. forduljon e nagy bajában, ha nem a lelkészhez és a lelkész kitől kerjen tanácsot, utbaigazitast, ha nem Egántól ? Szemet hunyni i'yen sérelmek előtt: szivtelenség; meg nem kisérteni a tapintatos jogorvoslást : lelkiismeretlenség. Elméietekkel körülabroncsozott jogász koponyák fennakadhatnak az itt vázolt utczai adminisztráczión. ,Én gyönyörködtem benne. Mintha olykor a csöndben megérínteU voina az elhagyott nép szive dobogása. Csodálatos közérzés lebegett a. levegőben. Az arczokról könnyű volt leolvasni: itt van egy jó ember, a ki azért jött, hogy rajtunk segítsen. Legyünk józanéletück, hogy bizhassék bennünk. Legyünk munkás emberek, hogy érdemesek legyünk az ő becsületére. Legyünk hálásak a magyar haza iránt és legyünk hü tagjai a magyar nemzetnek, hogy a pán fonagvságos bennünk és áltálunk élvezhesse buzgó munkásságának nemzeti sikerét. Nem így beszélnek, mert sem nyomorukat, sem hálájukat kifejezni nem tudják. De a ki látja a nép közszellemét és ítélni tud az elejtett szóból, az önkénytelen taglejtésből és megtudja érteni a szempillantások .sugarát és a kicsordult könyek melegét; biztosra veheti, hogy itt egy szlávtörzs testi-lelki. átalakulásban van és a gazdasági jobblét zavartalanul és gyorsan vonja maga után a törzsnek a magyar fajba való szeretetteljes beolvadását. (Folyt, köv.)