Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-26 / 39. szám

4 ~ MAGYAR PAIZS 1901. no

vember 7. félbehagyta, részint hanyagságból, részint pe- j dig azon átmeneti jólét alkalmával, a melyben a takarékpénztárak ringatták. Emlitém, hogy a mezőgazdaság terén semmi ujat sem mutat fel a muraközi nép. Régente, midőn még gyér volt a lakosság, akkor ama rendszerrel, a mely, sajnos még most is divik, még lehetett boldogulni. Ujabb időben azonban tetemesen megszaporodott a nép és igy nem is elégítheti ki ez a rendszer. Erezte, hogy kell valamit csinálni. Fogta tehát, feloszlatta legelőit, sőt erdeit is, müvelés alá vette — és hová jutott ? . . Még hátrább, mint volt. Semmivel sem lett többje, de marhaallomanya megcsappant, mert a mi az állattenyésztés éltető eleme, az nem volt már többé. Valamikor a méhtenyésztés, a selyemtenyésztés igen virágzó foglalkozások voltak, ma már az elsőnek úgyszólván nyoma sincs, a második meg kezd ujulni, de helytelenül. Pedig e kettő jövedelmező foglalkozás és ha a nép okszerüleg űzné csekély fáradtsággal jó jövedelmi forráshoz jutna. És eme fenti állapotok javításához nem fog senki, még maga a nép sem. Inkább kivándorol Szlavóniába és itt hagyja mindenét a takarékpénztáraknak prédául, a melyek aztán osztozkodnak a vagyonán. Hogy ez igy van, bizonyítja a sok árverési hirdetmény, mely a «Muraköz» hátlapjain szokott díszelegni. — Pedig ideje volna már, hogy orvosoljuk a bajokat. Ideje volna már, hogy a magyar kormány figyelme ide is kiterjedjen, mert ha valahol, ugy Muraközben bizonyára szükség volna rá. Csáktornyán a földmivelésügyi miniszter minden évben gazdasági tanfolyamot rendez. Még pedig kettőt minden évben. Ezeknek a czéljuk oktatni a népet mezőgazdaságban, állattenyésztésben, házi- és népiparban. A mint ezekből latjuk, szép czéljuk van, de a czélt, sajnos, elérni nem képesek. Mert hogyha veszszük, hogy minden tanfolyam 6 hétre terjed, továbbá azt is, hogy egy-egy tanfolyamon 20—20 növendék vehet részt, akkor ez magara a csáktornyai járasra nézve is csekély valami, nem, ha tekintetbe veszszük még azt is, hogy ezekre a tanfolyamokra még a távolabb eső Nagykanizsa vidékéről is jönnek hallgatók. Sőt mondhatni, hogy csakis onnan jönnek a növendékek es muraközi alig van harom-négy. És ha továbbá azt is figyelembe veszszük, hogy a tanítóképző-intézethez beosztott vándortanár leginkább magyarlakta vidékekre jár előadásokat tartani és Muraközben, a hol pedig égető szükség van mezőgazdasági reformokra, sohasem tart előadást, akkor at fogjuk látni azt is, hogy a magas kormány eddig még nem tett — lehet, hogy szándéka volt, de tenni, nem tett — semmit Muraköz mezőgazdasága érdekében. Valamikor dohánytermelése is volt Muraköznek. Hány szegény ember élt abból! . . . . Am egyesek hibái miatt sújtották az egész népet azzal, hogy megvonták tőle a termelési jogot. Pedig ez határozottan nem volt jó. Hiszen a lelketlen beváltok miatt, vagy pedig egy-két csempész miatt nem kellett volna tönkre tenni az egész tömeg jövőjét. És még számos bajt tudnék felsorolni, a melyek orvoslásra várnak. De elegendők a fentiek is, hogy megvilágosítsák az állapot siralmas voltát és hogy rámutassanak azon eszközökre, melyekhez nyulnunk kell, ha a bajokat gyógyítani akarjuk. Legelső teendők volnának szövetkezeteket alakítani. De még mielőtt ez megtörténnék, a m. kormánynak tanfolyamot kellene rendezni muraközi tanítók részére Csáktornyán, kik aztán szakismereteikkel szolgálatára lehetnének a népnek. Az egész Muraköz amolyan szóvetkezeti kerületekre volna felosztva. A hegyvidék, melyről alább akarok szólani, egy kerület volna, központjául egy a vasúthoz közel álló helyiséget lehetne tenni, mint a milyenek Mura-Szerdahely, vagy Mura-SztMárton. A második szövetkezeti kerületnek központja volna Dráva-Vásárhely, a 3-iknak Mura-Király, és a 4-iknek Kotor vagy AlsóDomboru, Ezek volnának tehát a központok. Minden községben volnának fiók szóvetkezetek. Ezen szövetkezetek mindenféle tekintetben egyesítenék a népet. Még boltokat is tartana a szövetkezet. Hogy ezt miért mondom, eléggé meg fogja vilagitani azon körülmény, ha előre bocsájtom hogy vannak falusi kereskedők, a kik túlságos nyereségre dolgoznak. Ez azonban hagyján még, de vannak olyanok is, a kik határozottan mondva: csalnak. Ha pl. valaki vesz 12'fill-ért ezukrot, a miért 12V

S dkgr. jár, ha egy kgr. 96 fill. és mégis csak 9 dkgr-ot adnak. Ez a nép tudatlansága miatt lehetséges, de ha a kereskedőnek lelkiismerete volna, nem tenné meg. Mint már mondám, a szövetkezetek mindenféle tekintetben egyesítenék a népet, azaz a mezőgazdaság minden ágára, továbbá ipar és kereskedelemre vonatkoznának a fenti értelemben. Erről azonban bővebben nem akarok értekezni és nem is igen szükséges, haáttérek egy igen fontos segitő eszközre, az olvasókörökre. Az olvasókör a nép iskolája. t\ mit a tulajdonképeni iskolában nem bírt elsajátítani, azt itt gyűjti elméjébe. A mit itt bizalmas embereitől hall, abban nem kétkedik, mert látja, hogy ők áldozatot hoznak érte, fáradságot nem kiméinek, csak hogy jólétét biztosítsák. Azonkívül olvas alkalmas, azaz nekivaló könyveket, azokból szintén ismereteket gyűjt és századéves^homálya világosodni kezd s belátja, hogy ő neki is haladnia kell a korral ha exsistentiájat továbbra is fenn akarja tartani. És meg fog indulni, eleinte igaz, lassan és folyton biztatásra várva, de mégis megindul. Csak bánni kell tudni vele és helyesen vezetni. Arra kell vigyázni, hogy az irántunk való bizalma sohase rendüljön meg. Az olvasókört ajánlom tehát a muraközi nép vezetőinek a figyelmébe. Hogy ez miként alkalmas az állapotokat javítani, mutatják a magyarlakta vidékeken létesült olvasókörök. Itt minden nemes törekvésre meg lehet nyerni a népet. Emiitettem volt a muraközi nép vezetőit. Kik hát a muraközi nép vezetői ? . . . A jegyző nem, azt elidegenítették tőle, kivetkőztették a jegyző hivatását az ősi formából, tanítóját a paptette gyülölté nem mindenüttőmaga pedig tisztelet a kivételeknek a helyett, hogyéletbe | vágó tanácsokat adna népének egyebet csinál. ; «Tehát ha ez így van, hat akkor minek annyi sok felesleges beszéd ?» — fogja kér deni tőlem valaki. Hallgassunk csak. A nép már több helyen be kezdi átlátni, hogy igazságtalan a hajsza, a mit a papok véghez visznek (talán csak: néhol. Sz.) és tanítójának a pártjára áll. Ha még ehhezaz is járulna, hogy a tanítókat függetlenítenék a papoktól, akkor a tanitó volna a nép vezetője, a minthogy annak is kell lenni! (Persze: csak a templomon kivül. Szerk.) De térjünk át az északi részre, nézzük ezt a vidéket. Itt mar inesziről szembetűnik a nyomor. Parlagon heverő szőlőföldek a pusztulásnak induló szőlőmivelés leghőbb kifejezői már magukban véve matatják, hogy itt már megszűnt a jólét és helyét a nyomor foglalta el. Pedig de híres volt hajdanta a tokaji bor zamatjára emlékeztető muraközi bor És ez sincs már többé! — Az almafákat pusztítja a vértetü stb. Persze, hogy tudatlan szegény embernek, a ki nem volt szokva az ilyen ellenségekhez, a maga erejéből fogalma sincs mihez nyúljon. Tanácsadóival vezetőivel szemben ép akként van, mint az alsó-muraközieknél emlitém. Az állam ugyan gondoskodott arról, hogy javítsa az állapotokat az által hogy Farkashegyen szőllőtelepet létesített. És pedig minta-szőlőtelepett. De ennek csak a czime szőlőtelep, ám valójában nem felel meg a czélnak. Már hét éve hogy fennáll, de eddig semmi eredményt sem képes felmntatni. Irtózik is tőle a nép. Sok kifogást lehetne rá mondani. Egyike pl. hogy a szőlőszeti és borászati kerületi felügyelő nem ott a mintatelepen, hanem Csáktornyán lakik. Pedig az ő hivatása a helyhez van kötve 1 A földmivelés tekintetében még hátramaradottabb e nép, mint az alsó muraközi. Ez egészen természetes, eddig ugyanis gyümölcs és szőlőtermelés voltak főjövedelmező forrásai, ezekből szerzett mindent, tehát nem is volt szüksége, hogy mezőgazdassággal foglalkozzék. Pedig e nép más foglalkozást is űzhetne, nem is említve a különféle nép és háziipari foglalkozásokat. Ott van pl. a barnaszénbányászat Sok helyen csak ugy kiáll a dombok oldalából a szén, de eddig még nem akadt ember, a ki azt értékesítse. A szelenczei petróleum forrás bizonyítja, hogy Muraköz gazdag petróleum-erekben. Tehát a bányászat meghonosítása igen alkalmas volna az illetékes vidékeken. De a nép a maga erjéből nem tenne semmit, még ehhez nagyon gyámoltalan. Segitő karokra volna szükség. Ez pedig csakis az állam és Muraköz értelmisége lehet. Hogy miként lehetne orvosolni emez állapotokat, azt már az alsó muraközieknél elmodtam, A különbség csak a módozatokban van, a lényeg ugyanaz. Csak még néhány szót akarok mondani azoknak, a kiket érdekel e tárgy: Vegyék fontolóra a dolgot, vitassák meg jól és cselekedjenek 1 Úgyszintén kérem a Tek. Szerkesztő Urat engedjen helyet lapjában mindazoknak, a kik eme tárgyhoz szólni akarnak, hogy igy a ^Muraközi sötét állapotok»-at minél fényesebben lássuk.*) De még egyet! Eszembe jut még a tanulói koromból latin olvasókönyvem egyik jól megjegyzett mondata, a mely igy szól : <Addig segits a nyomorultakon, mig segítségednek hasznát vehetik !» R. I. Közgazdaság. Gróf Károlyi Sándorhoz Zalavarmegye Gazdasági Egyesülete a következő üdvözlő levelet intézte : Nagyméltóságod agrár- politikai programjának közzétételével, szabadelvű és igazán a haza szegénységének ügyét egyformán a szivén viselő és vezérlő munkásságában a hazai sajtó egy része igazságtalan és durva megtámadtatásban részesítette Nagyméltóságodat ; — de hazánk történelmének tanulságait és szent hagyományait is annyira a vérig és csontig ható sértésekkel illette, hogy ezzel szemben Zalavármegye Gazdasági Egyesülete a mai napon tartott rendes közgyűlésén egyhangúlag, — lelkesedéssel üdvözli Nagyméltóságodat, biztosítva gazdaközönségünknek támogatásáról nemes fáradozásaiban, — kérve és kívánva, hogy a küzdelemben ezek a támadások kipróbált tetterejét ne Iankasszák, de megedzzék, nehogy eléressék az a czél, hogy a durvaságok elől kitérve, elveszítsük Nagyméltóságodban úttörő vezérünket és újra beálljon a tespedés, tehetetlenség és széthúzás gazdaközönségünkben, igy könnyen martalékául esve a legszivtelenebb kizsákmányolásnak. Zalavármegye Gazgasági Egyesülete nevében Hertelendy Ferencz elnök. Érdekes megfigyelések a homoki szőlőkben. Mióta a filoxera országszerte olymérvü pusztítást tett, hogy szőlővel beültetett területünk nek csaknem 50°/

0-a kopár lett, minden oldalról megtétettek a lépések az iránt, hogy az ország közgazdasági életében ezzel beállott óriási csapás némileg ellensulyoztassék. — Ezen törekvés következményeként tekinthetjük ama tényt is, hogy a szőlőmüvelés keretébe bevonattak ama területek is, melyekről eddigelé azon vélemény volt elterjedve, hogy szőlőművelésre egyaltalán nem alkalmasak, t. i. a homokterületek ; s ma már ott állunk, hogy területnagyság tekintetében csaknem megközelítik a homoki szőlők a hegyvidéki kötöttebb talajú szőlőket. — Sajnosan tapasztalták azonban, hogy a homoki szőlők iránt táplált remények nem mindenütt teljesedtek be, a mennyiben termésmenyiség tekintetében sok kívánni valót hagytak hátra. — E jelenség az országos növénytermelési kísérleti állomást arra indította, hogy kisérleteket tegyen a homoki szőlőkben az iránt, vájjon a mezőgazdasági kultúrnövényeknél öly nagy sikerrel használt műtrágyák itt sikerrel lennének-e alkalmazhatók, vagy sem. — A kísérletek — miként azt nevezett állomásnak most kiadott jelentése igazolja — kétségtelenül bebizonyították, hogy nitrogén-, foszfor*) Sőt kérem hogy szóljanak hozzá minél többen, derekasan. Csupán a szűk keretre kérem figyelni: a czikkek minél velősebbek s minél rövidebbek legyenek. Szerk.