Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-29 / 35. szám

1901. augusztus 29. MAGTAR PAIZS 3 savtartalmu trágyával ellensúlyozva, jó eredményre jutunk. A foszforsavtartalmu trágyanemek hatása a répa minőségére szembetűnően jó, az együttes alkalmazás tehát kétszeresen okadatolva van, s a mi magyar czukorgyáraink nagy része nem is engedi meg a salétrom alkalmazását nagyobb mértékben foszfortrágya hozzáadása nélkül. la loco leVelek. — Ezek az asszonyok! . . Hm, összebeszélnek s azután nem törődnek azzal — kerül vagy sem a modern követelményeknek eleget tenni: nyáron fürdő, télen bál! — Monologizál Bárdossy, mielőtt felesége szobájába lép. — Kedvesem, mondjon le az idei fürdőzéséről ! ? Lássa, ezt nem engedik meg a mai anyagi viszonyaink, — szól Bárdossy a lefüggönyzött szoba kerevetén heverésző fiatal feleségéhez. — Menjen maga! Ez egyedüli élvezettől is meg akar fosztani ? Nem elég unalmas napjaim vannak, mig maga a hivatalos teendők végzésének köpönyege alatt magamra hagy, s maga — azt hiszi, nem tudom — az orfeumi hölgyek tánczaiban vagy miben is gyönyörködik. — Kedvesem, mondja csak, sértegetni akar ? Vagy minek tulajdonítsam emez alaptalan gyanúsításait. rágalmait ? — Ártatlan bárány ! Hogyan mentegeti magát, pedig hát mindhasztalan ! Vegye tudomásul férjecském, hogy mindent tudok — érti? És követelem, hogy engem fürdőre eresszen !! A tiszta lelkületü férjnek minden vére az arczába szökött e szavakra, —- Ön pedig vegye tudomásul, kedvesem, nvg előbbi szavait meg nem magyarázza, nem követelhet tőlem semmit, de semmit,— érti? — Csak adja az ártatlant, drága férjecském ! Nem elég magyarázat, hogy tudok mindent, de mindent ? Es Bárdossyné elérzékenyülve, hangosan zokogni kezd. — Józsám, szerelmem ! Az égre kérem, — mondja meg, — mi baja ? — Még azt kérdezi, hogy mi bajom? Ő élvez, s engem, fiatal nőt, el akar temetni, megnépet a kirendeltség. A figyelem kiterjed az élet összes viszonyaira. Ha csak legelőt adtak volna a népnek : egy oldalú és ideiglenes lett volna a behatás. Segítség lett volna ez is, de nem mentés. Adtak tehát marhat is, hogy a legelő kihasználtassák. Ez mar több a segélynél, de még nem lábra állítás. Ám fajmarhát adtak, hogy televér-tenyésztés keletkezzék. Szabályozták a tenyésztést, hogy a tiszta vér el ne korcsosuljon. Meg lehetett-e itt állani? Szabad volt-e nem gondoskodni arról is, hogy a televér állomány annak maradjon a birtokában, a ki megmentésre szorult ? Igazi «hübelebalázs»-akczióva nőtte volna ki magát ez a mozgalom, ha az örökös szükségben levő ruthén gazda szabadon rendelkeznék az úgynevezett «államszki marhaval®, mert ma már valamennyi inthali állat khazár kereskedők üzérkedésének volna a targya. Itt is szabályozólag kellett tehát a népéletbe nyúlni. A szabály abból áll, hogy az első öt év tartama alatt, akár kifizette a gazda az allami marha árát, akár nem : a kiosztott üsző és annak növendéke az állam tulajdonát képezik. Azokat a kirendeltség tudta, híre és beleegyezése nélkül sem eladni, sem elcserélni nem szabad. A végrehajtas alól is ki vannak véve. A gazda igazza, feji, borjuztatja, egyszóval használja az allatot, de tulajdonosa csak öt év múlva lesz. Ezen idő alatt, az Egan szamitása szerint annyira labra áll a nép, hogy azontúl fölösleges lesz az e téren való további gyámkodás, De hogy lábra áljon: a mentési munkanak még egész sorozata állapíttatott meg. E sorozathoz tartoznak a hitelszövetkezetek, az iskolák, az olvasó egyletek (Folyt, köv.) fosztani minden élvezettől. És még kerdezni meri: mi bajom ? Kegyetlen, zsarnok ! — Tudja meg, hogy ilyen aljas, gyanúsító beszédekkel nem sokra megy velem' Isten önnel, asszonyom ! Es Bárdossy távozik neje szobájából . . . Néhány perez múlva a szobalany lélekszakadva nyit be Bárdossy szobájába : -- «Nagyságos ur ! Őnagysága nagyon roszszul van. j Bárdossy, mint szerető férj, sietve megy nejéhez, a kit meglátva, szinte ijedten közeledik feléje, s a kerevet szélén hanyagul heverésző kezet önkénytelenül ajkához emeli, melyen I nagyobb mérvű rángatódzást vesz észre. — Bárdossy rögtön a háziorvosért küld, s mig az orvos megérkezik, neje mellett foglal a kereveten helyet. Az orvos megérkezett, s nagyfokú idegbántalmat konstatál, a melyen — úgymond — : csak fürdő és levegőváltozás segíthet; addig pedig egy kis csillapító szert rendelt a betegnek. — Tehát fürdő és levegőváltozás szükséges feleségem egészségének helyrealütasara ?! — Feltétlenül, baratom! Ha meg akarod menteni Önagysagát, egy perczig se habozz ; jobb előbb, mint utóbb ! Addig is, mig Őnagysága állapota jobbra fordul, adj be ezekből a porokból óránkint egyet-egyet! — A viszontlátásig . . . — Józsam, egyetlen mindenem ! Bárdossyné férjére tekint bágyadt szemeivel — Jenőm ! Áz ajtón halk kopogtatás hallatszik, s a szobalány újra megjelenik, egy ajanlott levéllel kezében. «Őnagyságának ajánlott levele érkezett.» Mig Bárdossy az ajanlott levelet átveszi, addig Bárdossyné kivancsian tekintget a férje kezében levő levélre, szinte látszik arczan, hogy azon töpreng: ki írhatta? — Honnan érkezett levelem ? — Budapestről. A szobalány távozása után rögtön a levél felbontására kéri férjét, ki a leve'et neje beleegyezésével felbontja s olvassa : «Kedves Leányom ! Miután tudomásomra jutott, hogy a nyar folyamán nincs szándékod fürdőre menni, tudósitlak, hogy a jövő hét elején lerándulok hozzátok egy pár hétre . . . stb. — Csókol szerető anyád.» Bárdossy arcza elkomorul. — Józsám! A mamanak azonnal megírom, hogy holnap fürdőre fogsz menni ! — De Jenőm ! Hisz délelőtt még anyagi : körülményeink nem engedték, hogy fürdőre menjek, s most egyszerre engedik, mivel anyam akar meglátogatni? — Tehát nem látod szívesen anyámat? — Ne érts félre, kedvesem! De háziorvosunk ajánlotta hogy feltétlenül fürdőre menj! . . No meg őszintén megvallom : szivesebben hozok áldozatot egészséged visszaszerzésére, mint egy anyós pár heti szeszélyeinek elviselésére. — Jenőm, egyetlen mindenem ! Te vagy a legjobb férj. Jer, hadd zárjalak keblemre ! — Józsám, a rendelt porokból egyet be kell venned. — Nincs szükségem porokra, meggógyulok azok nélkül is. Jó férjem van. Boldog vagyok s oly kimondhatatlanul szeretlek, Jenőm, mindénem ! — Holnap fürdőre mehetek ? 1 És Bárdossy Jenőnek most jutott eszébe az ő és felesége évszámai között levő nagy különbség. A kávéházi tarokk partnerek, ferbli társak megjegyzéseikre is most kezdett emlékezni. Hátha mégis igaz, hogy : nem zörög a haraszt szél nélkül. És Bárdossy még este négy levelet irt: egyet anyósának, hármat pedig «in loco» czimmel. Bárdossyné másnap reggel elutazott. . . . Délután négy óra van, midőn Kemény Dezső az egyik in loco czimzésü levélkét asztalán megtalalja, melyet előbb jól megforgatva, óvatosan felbont és elolvassa: »Ő a reggeli vonattal elutazott, öt órára várom.® A névjegy túlsó oldalán: Bárdossyné, Szepessy Józsa. Kemény Dezső egyet pödörit a szénfekete bajuszan, — s még egyszer olvassa .... öt órára várom. — Hisz akkor nincs késni való időm ! Átöltözöm és megyek. Ke mény Dezső a tükör elé áll és alig félóra múlva ott van, a hova az in loco czimzésü leyél hívta, hol lassú kopogtatás után benyit a lefüggönyözött szobába, ahol Kemény legnagyobb meglepetésére Bárdossy fogadja. — Isten hozott, baratom! Foglalj helyet! Épen a legjobbkor jöttél, feleségem fürdőre ment. Ismét halk kopogtatas. Sándor is megjött pontosan. — Szervusz Sanyi! Latom nem hagytok unatkozni . . . De végre is — hadd szóljon a csendes!! S minden egyéb kommandó nélkül a szoba közepén levő asztal mellett foglalnak helyet. Szól a csendes. — A szerenese Bárdossyé — ugy annyira, hogy éjfél után, mikor felkeltek, kerek nyolezszáz korona hevert Bárdossy előtt. — No, ezt nem felejtem el soha ! — szól Kemény. — Jó magam se és a mi fő, ezután résen fogok lenni, — jegyzi meg Bárdossy, ki a megkoppasztott Don Jüanok távozasa után azon gondolkozott, hogy —: miért nem jött meg Végvari, a harmadik meghívott? . . . Bárdossy Jenő másnap a reggeli vonattal Tarcsára utazott feleségének és Végváry1 nak, a házi orvosnak, legnagyobb meglepetésére. Tableaux ... és, és — valóper! Farkass Károly. Heti jegyzetek. Tekintetes Szerkesztő uram becses lapja melletti kicsodaságomat újból elfoglalom s megkezdem szemlélődésemet. * * * Először is Szerkesztő ur még becsesebb szélső füleinek rendületlen helybenallását konstatálom, daczára — csaknem — páros viaskodásának. Pedig ártatlanul nyisszentették volna le, mert a k . . . alattiakat nem vala szerencséjük hallani. * * * Ja, — a nagyságnak ára van! Ha Ön biczikliz, szövetkezik, társasan köröz, ipart véd, vereshagymát, kendert termel, banda szóval tüzet olt, lapot szerkeszt s ezek koronájául még idegen váltót törleszt: akkor ne méltóztassék csodálni, ha csonkán akarják Egán mellé elvinni ruthéneket tángálni. De vívni — ha még nem tudna — megtanuljon. * Lam, kicsibe mult, hogy először a lapját, aztán a fejét el nem vették; tehát él még Magyarországon a közmondás: «Szólj igazat, betörik a fejed.» Vagy, ha ez nem is történik, hát kinevezik «kicsoda» «micsodájiva!> együtt anarkistának. # * * Ha ram is illenék e paródia, hogy : «Szurni, vágni, lőni tud, olvas, ir és számol; kancsó mellett énekel, takarosan tánczol», akkor — — akkor én sem tenném a k . . , alól egész utczán hallható dicsérésemet hallhatatlanná. De reám — egészben — nem illik. * * * Maradok a tek. Szerkesztő urnák egyik kicsodája Szemlélő. Az életből. Az uramat sohasem fogja ön kiismerni, az mindennap más. — De boldog is ön, hogy az ura mindennap más. Tudsz-e nekem olyan testet mondani, a mit a szesz felold ? Igenis — a nyelvet. Nagy stílusban. Mit. te fülorvost akarsz konzultálni ? — Igen ; az akusztikám mindig rosszabb lesz.