Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-15 / 33. szám

264 MAGYAR PAIZS 1901. augusztus S. forrása oly vastagon foly és folyott, hogy minden időben legtisztábban béíogadod bé-szálló beteges Vendégeidet. Bizonyára még ezek közül lesznek olyanok is, a kik mankóikat, fa-lábaikat és nyoszolyáikat örök emlékezetül az Partodon hagyják, hazatérvén pedig ezek nélkül, Pásztoros dalokkal fognak dicsérni és a kellemetes Zeíirusok által nemcsak a közel levő Szomszéd Vármegyékre, hanem még azontúl is a Pásztoros dallokból kiragadván, ezen keszthelyi hasznos vizekről tett dicséretes szót szélylyel hordják és mondani fogják, hogy «Boldog vagy!* Mennyire szereti orvosi pályáját, mint szereti vármegyéjét ez az öreg doktor, aki nyilván szegény ember is lehetett, mert meg van irva egy helyen, hogy • Csak a szegény szereti hazáját.* Az urak elmentek volt Bécsbe testőröknek. Bezzeg, ha az öreg dr. B. J. tudósé volt volna ez a hely, s volt volna csak gazdag ember, világfürdőt csinált volna belőle. 1820-ig csak szabad fürdőül használták. Ekkor a nagynevű és humánus Festetich György egy kis fürdőházat építtetett oda, a betegek számára, kik az eddiginél kényelmesebben s mégis ingyen fürödhettek. 1850-ben a gróf Festetich Tassiló birtoka lett. Most kezdték egy kissé szabályozni. Egy lépés. Egy félszázad kell, mig nálunk egy lépést halad a Haladás. Mert egy kerek száz múlva, már két lépés konstatálható. Most már belefér mintegy száz vendég is, mint a múltkor emlitém. De mennyi van még hátra ! Azt mondják, valami gazdag angolok akartak itt fürdőt csinálni. Megvenni persze nem vehették meg. Még ha hitbizományi birtok nem volna, talán akkor sem adná el a tulajdonos. Mondják, ki akarták venni 50 éves bérletbe. Itt megakasztotta volna az egyezséget 10 —15 év. Az angol óriási felszerelést csinált volna, ötven év alatt kivette volna a hasznát s akkor az az alappal együtt visszamaradt volna óriási felszerelés is. Ez nem történt meg, valószínűleg azért, mert a tulajdonosnak nem voltak alkalmas tanácsadói. A birtokkezelők nem mindig értelmes emberek és nem mindig jó hazafiak. A gazdag angol nem csinálhatott itt nekünk fürdőt. De hát ugyan mi szükség is van erre? Hát gróf Festetich nem elég gazdag talán ? Vagy észt kellene kölcsön kérni a magyarnak az idegentől ? Lám a trencsén-tepliczi fürdőt maga a gróf tulajdonos kezelteti házilag, s 4—5 ezer vendége van évenként. Kétharmada külföldi, s csak egyharmada belföldi. Ez Magyarországnak válik a javára. A pöstyéni fürdő-telepet gróf Erdődy F. tulajdonos kiadta ugyan bérbe, de avval a kikötéssel, hogy a bérlő évenkint nagyobb mérvű befektetéseket tegyen. S 1892-ben már 1300 vendégszoba volt, nem 100, I mint most Keszthely-Hévizen. Keszthely-Héviznek a felemelésére és világfürdővé való tételére kell pénz, értelem és hazafiság. — Melyik hiányzik? Még egy: az akarat. Nálunk is van orvosi, mérnöki és építészeti tudomány. Pénz is van elég. Hazafiság is van itt-ott Mi szükség van tehát angolra ? Még pénz sem kellene olyan sok. Nem szükséges egyszerre, fokozatosan is lehet fejleszteni. S akkor magamagát hajtja, mint a lendületbe jött kerék. 1. Évenkint 100 szobával szaporodnék. 2. Ismertetni kellene itthon és a külföldön. 3. Több és kényelmesebb fürdőszobát kellene csinálni. 4. Üvegtetőzetes fedett helyiségekről kellene gondoskodni. 5. Téli időszakra is kellene egy rész berendezés. 6. Belélegző (inhalatio) osztályt is kellene rendezni. 7. Uj rendbeli fásitásra is szükség lehetne, hogy nagyobb, szép környéke legyen. 8. Keszthelyre s a Balatonra 3—4 kilóméter aszfalt-utat kellene csinálni. 9. Aszfalt vagy másféle kövezettel az egész környéket pormentessé lehetne tenni. stb. stb. stb. Az egész vidék szegény lakosságának is keresetkenyeret adna az a nagy forgalom. S országunkba több pénz bejőne kívülről. Meg is érdemelné ezt ez a szép vidék, megérdemelné a Balaton, megérdemelné a Festetich-család, s annak királyian gazdag udvara, és megérdemelné a magyar föld, melyen ez a palota van. B. Gy. OrVosok dolga. Felszólítottak a következő közügyi dolgoknak, okmányoknak a közlésére: Tekintetes Szerkesztő Ur! Egy oly ügyet vagyok bátor tekintetes Szerkesztő ur becses tudomasára jutatni, a mely jelenségeiben — elég sajnos — nem is ritkán fordul elő a mi magasztos hivatással biró korunkban, az orvosi karban is, s a mely jelenség orvosi közügyeink állapotát, az orvosok közötti szükséges összetartást, a kartársi jó és szivélyes viszony fentartását a legnagyobb mérvben alaásni és a nagy közönség előtt az orvosi tekintélyt lealacsonyítani és nevetségessé tenni nagyon alkalmas ; miért is kérem panaszomnak b. lapjaban tért engedni szíveskedjék. Panaszom röviden, a következő: Mult hó 31-én dr. Háry István megyei főorvos, zalamegyei orvos fiókszövetségi elnök úrtól következő felszólítást kaptam : • l/fióksz. e. Tekintetes dr. Halász Vilmos urnák a Zalamegyei fiók orvosszövetség tagjának Zalaegerszegen. Hozzám beküldött 's mellékelt panasz kérvényt egész terjedelmében tudomás vétel végett megküldöm azon felhívással, hogy Tekintetességed annak minden pontjára részletesen válaszolva, az arról szóló jelenté-ét 14 napon belül hozzám okvetlenül beterjessze. — Zalaegerszegen, 1901. évi jalius hó 31-éu. dr. Háry István, fiókszövetségi e. i. elnök.> Tekintetes Elnök Ur! Egy oly ügyet vagyok bátor a Tekintetes Elnökség tudomására juttatni, a mely jelenséottténius.*) ítéljen el a bölcs történetíró Örült bolondnak tartván tégedet, Ki Kleopatra szoknyája nyomában Sóhajtva, sirva, kérve lépeget; Kiáltsa rád azt Róma zord vitéze, Hogy harczkerülő, gyáva, pulya vagy: Ó, én nem török pálczát te fölötted, Szerencsétlennek inkább tartalak, Antonius, szegény Antonius! Mi az, csupán a holdnak keseregni Csalogány-dalos éjjeleken át? Szerelmi lázban csókkal, öleléssel Megcsalni a vak, siket éjszakát ? S ha jő a nappal sátorunkba ülve Kinálni a lét vásár-rongyait. Az esküvést tett ajakkal kiáltván, Hogy végeladás van, urak, ma itt! . . Antonius, szegény Antonius! De törjed össze fél-világ urának Vezéri botját, s hódolat-jelül Az imádott lény lábai elé tedd A legparányibb sajnálat nélkül. Hiuság-szülte fájdalmat, keservet Az ésszel együtt borba fojtsd bele! Az éj sötétjén, a nap déli fényén Csak ő legyen a lelked istene! . . . Antonius, szegény Antonius! Papucsa elé gurits koronákat, Királyi főket, véres kincseket, S az legyen a legdicsőbb pálmaágad, Ha kacsójával hozzád integet. *) Mutatvány a szerzőnek közelebb megjelenő iMarciius* czimü kötetéből. Mosolya egy-egy országgal jeléijen, Csókját császári palástért se add! Egy ölelésért — lényed megtagadva — Rabszolgájának ismerd el magad! . . . Antonius, szegény Antonius ! Én értelek hős, értelek te gyáva.' Csodállak lángész, bámullak bolond! Tisztelem jényed, ragyogó szivárvány ! Üdvözlöm árnyad, te sötét korong! Tudom, mi lettél volna és mi voltál . . . Ertem a kint is, melytől sziv hasad, Becsülöm, melylyel népeket legyőztél, S melyet szivedbe vertél, a vasat . . . Antonius, szegény Antonius! És megsiratlak . . . Nem tudok kacagni A szerelem e részeg héroszán . . . S érzem a mámor sorvasztó tüzében, Hogy a sorsodban én is osztozám. Hisz Kleopátrák még mindig születnek, 5 habár korcsai csak a réginek, Mégis nagyobbak ... de Antoniusnak Egy sóhajtását mind sem éri meg . . . Antonius, szegény Antonius! FARKAS ANTAL. Khazár földön. Irta : Bartha Miklós. XXV. A második lépés. Az első lépéssel megoldást nyert a legelő kérdés a szolyvai járásban.Hangsúlyozom ezt a szót. És adom egyszersmindenkorra azt a felvilágosítást, hogy a hegyvidéki akczió eddig még csak a szolyvai járásban hozott létre alkotásokat. A kormány óvakodott egyszerre sokat markolni. Elfogadta Egánnak azt az előterjesztését, hogy az akczióval egyelőre csak a szolyvai járásban tétessék kisérlet, Ha majd a tapasztalas az akczió sikere mellett fog bizonyítani: akkor folytatható az egész hegyvidéken. Örömmel jegyzem ide, hogy az intézkedések annyira beváltak két év alatt, hogy tudtommal mar megvan az az elvi elhatározás, hogy munkába vétessék Bareg, Ugocsa, Ung és Máramaros minden hegyvidéke, A legelő kérdés tehát megoldatott. Jött a legeltetés kérdése. Ez volt a második lépés. Mert hiaban való a legelő, ha nincs mi lelegelje. Nem az a czél, hogy a Beszkideken szép és egyenletes gyep-virág legyen a szem gyönyörködtetésére és a turisták esztétikai hangulatanak emelésére, hanem hogy ez az elhanyagolt és kizsarolt nép komoly és tartós hasznot lásson a legelőkből. Ugy, de nincsen marha. Van, de nincs. Van haszontalan korcsfajzat, rfiely sem tejelésre, sem húsra, sem tenyésztésre nem alkalmas. És ilyen is fölötte kevés van. Az állami bérlet, a szántók átalakitasával tizenkét ezer darab felnőtt állatot bir meg. A járás népének együtt véve alig akadt harom-négy ezer darabja. Ez ugyan pótolható lettt volna a feles marhával; de ezzel maga a czél lett volna kijátszva. Mert a feles marha csupán és kizárólag a nem földművelő khazárnak válik hasznara. Ha tehát feles marhákat fogadnak be az állami bérletbe : akkor egyszerűen csak hizlalják a feles marhával uzsoráskodó khazárt; a