Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-24 / 4. szám

1901. január 24. MAGYAR PAIZS 3 Ugy hiszem, ha a nagy világ piaczán el van ismerve a magyar iparos versenyképesnek, akkor a mi fogyasztó közönségünknek legkevesebb kifogása lehet ellenünk. Mi kis iparosok a nagy versenyben, különösen ügyelünk arra, hogy vevőinket ne csak máról holnapra is tartsuk meg magunknak.|(Nem árt azért, ha a czikkirók még inkább sarkalják erre az embert. Szerk ) Tisztelt czikkiró ur foglalkozik olyan kérdésekkel is, amelyeket nagyon sürii fátyolon keresztül tetszett szemlélni Vagyis vádolja a mi czipészeinket, csizmadiainkat, szabóinkat stb., hogy ők nem értékesitik a fogyasztó közönség számára a honi termékeket. Legyen meggyőződve tisztelt" czikkiró uram, hogy ez nem az iparos hibájából származik. Mert nekünk általános elvünk, hogy mielőtt egy fillért anyagért kiadunk, első sorban, ha csak lehetséges honi czikket szerzünk. De sajnos, hiába vásárolná meg az a czipész, csizmadia a jó hírnévnek örvendő Eitner testvérek, vagy a Szombathelyi bőrgyár termékeit, a Kőszegi, Pinkafői, vagy a Gácsi posztót, mert a mi nagyközönségünk fitymálva dobná odébb azt a munkát, ami teljesen honi gyártmányból van készítve. Itt tisztelt czikkiró ur, olyan gyógyszerről van szó, amely alapjában elfojtana minden előítéletet. Még pediglen első sorban a 884-ik évi t.-cz. módosítása, a hol első sorban a szabad ipar eltörlése volna a főtényező. 2-szor Ausztriával való közös vámterületünk megszűnése 3-szor a nagyközönség rokonszenve. 4-szer Iparosaink magasabb iskoláztatása. Különösen nagy szükségünk vo'na az utóbbira, hogy [a magyar iparos ne csak gyakorlatilag, de szellemileg is ki legyen képezve. Ne csak olyan ifjakat neveljünk iparosnak, akiket már az iskolából kicsapnak, hanem szellemes, ügyes fogékony tehetségeket. Továbbá foglalkozik tisztelt czikkiró ur azzal a kényes kérdéssel is, kogy a mi iparosaink, ha egyszer önállóságukat elérik, nem találhatók a műhelyben, hogy akkór már csak az urhatnámság vágya tölti be őket, s mi több, nagyobb részben iszákosak is. Hát kedves ismeretlen apostolunk szabad legyen ezen állításara nézve megjegyeznem, hogy ez bizony nagyon közönséges elmefutattás. Talán nem akar tisztelt czikkiró ur annyira lealacsonyítani, hogy önérzetünkről is megfeledkezünk. Szomorú allapot lenne az, ha a magyar iparos talán közönséges rabszolgának tekintené magát. Kell és kívánatos, hogy minden iparos ur legyen a maga szemetjén. Mert az iparosnak hivatása folytán kell hogy független gondolkozású és önérzettel telve legyen, a szolgalelküséget pedig kerülje. (Ennek a pontnak a megértésére nézve, azf hiszem tévedés van a válaszban. Szerk.) A mi pedig az iszákosságot illeti, nagyon tisztelt uram, ez igen korai ítélet, mert egy iparos, a ki azzal a tudattal távozik hazulról, hogy munkáját rendesen végezte és 1—2 órai szórakozast keres magának, ezt nem lehet iszákosságnak nevezni. (Az ilyet nem is szabad, hogy egyetlen czikkiró is iszákossagnak nevezze. De nem is irná ezt ki egyetlen újság sem. Szerk.) A mi pedig az utolsó megjegyzését illeti tisztelt czikkiró urnák, hogy ma már az ifju, ság nevelése sem fekszik, azon az alapon, hogy iparos ifjainkból valaha derék iparosokat várhatnánk, mert ezek már munka helyett, őket meg nem illető dolgokkal foglalkoznak, t. i. szini előadásokat produkálnak. Hat igen tisztelt jó akaró uram, ez már több a soknál, sok müveit ember társaságát volt szerencsém már ez ideig élvezni, De még ilyen nyilatkozatot egytől sem hallottam. A népnevelés fölkent papjai állnak az élén ennek az ifjúságnak, akik nem sajnálva időt, nem tekintve fáradságot, azon törekednek, hogy iparos ifjainkat minél nagyobb tekintélyre emelhessék. (Ha jól értem a dolgot, a czikk nem is gáncsolja a tudást, az ügyességet, a művészetet, sem a szini előadásban való jártasságot. Talán csak figyelmeztetni akar, nehogy elkapatva főfoglalkozás legyen a mellékfoglalkozás. Szerk.) Továbbá nem fogom untatni az olvasó közönségét tek. szerkesztő urnák, de ezzel mint a zalaegerszegi iparosok közkatonája tartoztam. Kiváló tisztelettel Papp Alajos. Ennek a valasznak több pontját feleslegesnek tartom, sokhelyt pedig nem is arra válaszol, a mire kellene, de minél teljesebb igazság kedviért beszéljük ki magunkat mind a két részről szivünk szerint. Igen értékes része a válasznak a gyógyszer s az igarpártolás pontja. Ezért is megérdemli, hogy az egész levelet kiadjuk. Heti jegyzetek. A szövetkezeti ügyekről szóló tudósításokat olvasva örömmel tölt el bennünket a tagok folytonos szadorodása. Kezd ébredni a magyar, megérti már az «Előre !» és «Egyesitett erővel* czimü jelszavakat. Hanem Dani (a szövetkezeti bolti-szolga) a targonczájára festett eme jelszavakat fel is akarja hásználni, olyképen magyarázva a dolgot, hogy ha ő a nagy teherrel elakad, a vonnagyobb dicsőség, mint jó hazafinak lenni s mert ezt a nagy dicsőséget nagy áldozatok nélkül megszerezni nem lehet. Egán angol származású ember. Voltaképen skót. Akaraterejét, szívósságát, kötelességtudását a klámok szellemétől örökölte. Még az apja költözött hazankba. Jó magyar lett, itt halt meg, de ango! honosságát végig megtartotta. Szerette fajunkat, azonban nem tudott megválni attól a büszkeségtől, hogy egy világhódító nemzetnek legyen a tagja. A fiu egészen a miénk lett. Skót nemességét naturalizaltatta a borostyánkői predikátummal. De angol-német nevelése megőrizte lelkének objektivitását. Ő nem ugy nézi fajunkat, annak tulajdonságait, jellemét, szokásait, szenvedéseit, hazaszeretetét, a miként mi nézzük, a kik atomrészecskék vagyunk a nemzeti vérkeringésben, ő kívül áll. Nem belénk olvadt, hanem belénk szeretett. Jobban félt minket, mint mi magunk. Jobban ismer minket, mint mi magunk. Jobban is szeret minket. A szerelmes ímádásával tekint fajunkra. Szép vonasainkat körülfonja a művész áhítatával. Népviseletünk elragadja. Népdalainktól megrészegül. Egész mivoltunk átalakul, megszépül, tökéletessé válik az ő lelkében. Nincs ezt miért tovább fűznünk. Szerelmes a fajunkba. Ezzel minden meg van mondva. Középtermet, nagy csontok, kemény izomzat ; faradsághoz, viszontagsághoz, veszélyekhez edzett sziv. Tervkészítésében körültekintő, alapos, a legapróbb részletre kiterjedő. A végrehajtásnál villámgyors, racsap a munkára, mint a sa. az áldozatra és gyorsan, kímélet nélkül végez vele. Szótarának legantipathikusabb szava a «lehetetlen». Nem tud kibékülni azzal, hogy a mit ő jónak tart, azt megtenni ne lehetne. Lankadás nélkül dolgozik — ha kell — naponként tizennyolez órát. Akkor alszik el, a mikor tetszik. Első rangú lovas, gyönyörűen gyeplőzi a négyest. A vadászathoz nincs kedve. Ezzel sok idő telik el haszontalanul. Társaságban élénk, szeretetreméltó, gyöngéd. Nők iránt határtalanul udvarias. Modorára előkelő, kissé külföldies. Étkezésben, öltözködésben angol szabályokat tart. Rengeteg erőfeszítései, farasztó utazásai s hosszas ideig tartó silány étkezései után nagyon tudjd méltányolni az uri kényelmet, a jó asztalt, a finom és tiszta ágyruhát, a kandalló sziporkázó tüzét, a mandarin thea páráját s a Pomery-sec gyöngyözését. A raktárakban hány- vet- emel- rakosgat, mint egy daradont ; a boltokban vizsgál, számit, leveleket, bárczákat, számlákat revideál és rovancsol, mint egy könyvelő ; a havas tetőkön gyalogol, csúszik, kapaszkodik, szalonnát pirit, falombon hál, mint egy erdőkerülő. Azonban nótái is vannak, ha jó a czigány s a szalon parkettjén olyan biztosan jar, mintha onnan soha sem távozott volna, Ilyen az a férfiú, ki a Karpáthegy vidéki földmives nép gazdasági helyzetének javitásara a kormánytól megbizatast vallalt. (Folyt, köv.) tatásban segítsenek neki a szövetkezeti tagok, hogy «Egyesült erővel> könyebben taszítsák a targonczát. * * * A fogyasztási szövetkezetnek csak egy pár hónapi életet jósoltak ellenségei. Meglehet hogy «*z újszülött ^nevetséges kis eg"érkét» még zsenge korában elfogta volna a macska, ha idejében körmére nem koppantanak. Azóta | jó dajkái vannak a szövetkezeti boltnak s különösen a rokonszenves üzletvezetőnek ügyessége folytán a «nevetséges kis egéike» növekszik és gyarapodik erőben. * * * i Disznóölési szezonra esett a népszámlálás s így nagy hiba, hogy a számláló-lapból kimaradt e kérdés : «Ölt-e di.vnót s hányat ?> I Ez jobb fokmérőjéül szolgait volna a vagyoni aliásnak mint a kat. holdak rovata. * * * ' A házi gyüjtő-ivek rovatai közé még bekellett volna szorítani egy rovatot e kérdéssel : «Meg van-e terhelve haza, mennyivel és ; kinek a javara ?» Igy tűnnék ki, hogy a házi-urak a takarékpénztárak. A községi gyüjtő-iv végén Tapasztalatok® czimmel helyet kellett volna hagyni a számláló-biztos számára. Némely számláló-biztos beírhatta volna, hogy minden második csaladnál sült-krumplit «kávézták®. $ * * Sir a kis lány, de nem a Balaton partján, hanem az egerszegi utczán. Mert most tudta meg, hogy a váltóra 10%-ot kell törleszteni. Messziről jött, s nem hozott annyi pénzt, hogy a hirtelen rendvaltozás miatt váltóját meg ne óvatolnák. Ne sirj kis lány nem segit az rajtad, Kassza mellett ülö arra nem ad. A könyvben nincsen tavasz és tél, Mi gondja rá, az adós hogyan él. * * * Erre a nyomoruság-indulóra nem hirdetett pályázatot a Szerkesztő ur. Biraló bizottság nélkül is elirmerem, hogy majd tavaszszal ennél jobbakat ezrével «kőtenek». Hanem az ipar-induló pályázata ugyan csak sikeres — azaz csak félig — a mennyiben 5, jobbnál-jobb vers érkezett be. A másik fele is sikerülni fog ; ám ezen egy ipar-pártoló Meczcnás segíthetne, mert a «Magyar Paizs» csekély előfizetési araból befolyt pénz között nem igen rugdalódznak a sárga csikók, * * * A «karácsonyfa» és «Chanuka» egyletek dicséretre méitó tevékenységök folytán ez évben is sok iskolás gyermeket öltöztettek uj ruhaba, Még is megtörtént, hogy teljes árva gyermekkel szemben, kevésbbé szegény és silányabb tanuló részesült segítésben, vagy olyan szegény gyermek, gyermek, ki otthon hetedmagával rí kenyérért, csak egy kötényt sem kapott. Jó volna a szegénység mellett az érdemet is nézni. Talán jó volna a választmány közzé olyan illetékest is beválasztani, kik a tanulók szegénységéről és szorgalmáról bővebb tájékozást nyujhatnának. Szemlélő. Heti hirek. A pályanyertes iparos indulót, minthogy megérdemli a terjesztést ez a hatalmas költemény, több ezer példányban külön is kiadja a szerkesztőség, hogy minél szélesebb körben elterjedjen lapunk olvasó közönségén kívül is. Egy-egy vagy két-két száz példányonként szétküldjük a «Magyar Paizs» barátaihoz és az ipartestületek elnökeihez, szíveskedjenek szétosztani a községben s a testület tagjai között. Hogy azonban a kellemest a hasznossal kössük össze, minden példányért kérünk két fillért a Zalavár7)iegyei magyar iparvédő egyesület javára. Az érdeklődők előre is szíveskedjenek jelezni, hogy hány példányra lenne szükségök: