Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-08 / 32. szám

1901. augusztus 8. MAGYAR PA IZ S 5 asszony. Első sorban magyar honosok számára van a szép kétemeletes ház Budán s nemso­kára befogadja a nyomorultakat. Eljegyzés. Zomborí Lippay Géza gáspárházi (Győrm.) nagybirtokosnak. Győrmegye volt érdemes alispánjának a fia, Zoltán, eljegyzési ünnepélyt tartott jul. 28-án bezerédi Bezerédj Margit kisasszonynyal Ménfőn (Győrmegye). Városi közgyűlés volt aug. 5-én. Az 1900. évi számadást egyhangúlag elfogadták, A lak­bér szabályzatot módosították. A Főtéren haker-állomást létesít a város. Tervbe vették, hogy a fapiaczot a szénatérre helyezik. Lesz gazdasági iskola. Helyesen gondolko­zott a «Magyar Paizs» s legutóbbi gyűlésén a város is helyesen gondolkozott. A miniszter­től szakértőt kérnek, 10 hold területet s fel­szerelést ígérnek, s óhajtják a gazdasági is­kola jentartását. Vasúti előmunkálati engedély. A kereskedelem­ügyi miniszter dr. Goszthony Mihály ügyvéd, budapesti lakosnak a dunántuli helyi érdekű vasutak Alsólendva állomásától Bellatincz és Muraszombat érintésével Radkersburg irányá­ban az országhatárig vezetendő vasút vonalra a meghosszabbított előmunkálati engedély ér­vényét a lejárattól számítandó további egy év tartamára meghosszabbította. Két koldus. Az egyik Ördöghenyén, a másik Kemenden halt meg s nem tudjak a nevűket. Apróbb hirek. Pongrácz Mihály muravidi la­kos fürdés közben a Drávába fult. — Bokros János keszthelyi postatiszt gyenes-diási szőlősi hajlékában felakasztotta magát. Irodalom. Művészet. • Tisztviselők ébredése.' Ez lesz a czime annak a könyv­nek, melyet a tisztviselők mozgalmának megindítói szer­kesztenek. A tordai központi bizottság nem akarja hogy az üdvös mozgalom a szokásos agyonhallgatásban része­süljön, s azt sem fogadja jó szívvel, hogy a jogos és ne­mes kívánságot sztrájkszerü szövetkezésnek kereszteljék el. Hogy a dolgot a vezetők teljesen megvilágítsák, az országos kongresszusra kidolgozzák az egész mozgalmat történelmi szempontból. A könyv ára egy korona lesz — s a Füssy és Sztupjár könyvnyomdájából kerül ki. Különfélék. A püspök kalapja. Bartók ref. püspök kala­pot akart vásárolni Szászvároson. A kalap bélésében ez volt írva: «Karl Zobel in Broos.» — «Adjon, igy szól, olyan kalapot, amelyiken magyar írás van.» Olyan nincs, feleli a boltos. «Ha nincs, alásszolgája.® És a. püspök nem vett kalapot. Ha a «Magyar Paizs» közönsége igy tesz minden kalappal és minden szoknyá­val, mire kérjük is tisztelt közönségünket: akkor már evvel óriási lendületet adtunk a magyar iparnak és a magyarnyelvnek. A pálinka. Kolozsvármegyében és Torda-Ara­nyos megyében, mint a Kolozsvárott megjele­nő Ellenzék irja, az iszákosság és ezzel kap­csolatban a nép erkölcsi romlása rohamosan terjed. Dacára annak, hogy a törvényhozás óvó rendszabályokról gondoskodik, a kormány pedig igyekszik a törvényhozás intenciói sze­rint eljárni, megtörik a jóakarat a pénzügyi közegek egyoldalú intézkedésén. Elvül ki van törvényileg mondva, hogy a pálinkamérő he­lyeket szaporítani nem lehet. Egy üzletember­nek több pálinkamérő helyet kiadni nem sza­bad. — Ezt a törvényt mégis kijátszák és egy kézben összpontosul egy-egy egész sereg korcsma, egy egész vidék italmérése. Így Kolozsvárt Kánán Náthán Salamon volt bérlő közel hatvan családot telepitett be Galíciából, Maramarosból Kolozsvárra s mindeniket ő látja el zugkorcsmákkal. Törvényesen ez nem sza­bad ugyan, de a gyakorlat ugy látszik megen­gedi. Dacára a törvény tiltó szavának, ez év tavaszán a városi vámház mellett a györgyfalvi­utcában egy egészen uj palinkamérést engedé­lyezett a pénzügyigazgat óság. A rendőrség elnézése hozzájárul az erkölcstelenség és iszá­kossag terjedéséhez, mert a pálinkamérésre feljogosított szatócs- üzletekben a zárórát nem tartatja meg. Egy Óragyár. Van Magyarorszagon egy ipar­vállalat. Csendben működik, de sajnos, nagyon sajnos beteg, erőssen beteg, irja a/. -Iparosok | Lapja*. Ez a gyár a szentgothárdi óragyár. Ezt a gyárat lelkes iparbarátok alapították. Lelkesek voltak, de nem számítók. Hozattak külföldről munkásokat, készítettek órakat, szé­peket, jókat, de nem versenyképeseket. Hasz­talan volt a jóakaratú szándék, kevés volt az élelmesség. Nem is tudnak sokan létezésé­ről ma sem. Lehetetleség volt azonkívül neki az önálló vámterület nélkül Ausztriával verse­nyezni. Most ujabban biznak abban, hogy gróf Szapári László fiumei kormányzó, ki az óra­gyár ügyeivel szeretettel foglalkozik, dűlőre vi­szi az óragyár ügyét. Följelentés egy kamarai elnök ellen. Szom­bathelyről irták a «Magyarországnak» : Az itteni jogász körökben nagy szenzácziót keltett az a feljelentés, melyet ifj. Udvary Ferencz takarékpénztári igazgató Rochlitz Tivadar, pozsonyi ügyvédi kamara elnöke ellen tett. Rochlitz ugyanis egy kliensének megbízásából egyezkedni kezdett Udvaryvai és az ennek vezetése alatt álló takarékpénztar megbizot­taival. Ekkor történt, hogy Udvary nem volt hajlandó a feltételek elfogadására, Rochlitz perrel fenyegetőzött és három tanú füle halla­tára ily kijelentést tett: Ha nem fogadjak el feltételeimet, perre viszem a dolgot és akkor tehetnek az urak, amit akarnak: velem szemben boldogulni nem fognak. Fin ha akarok, hamar elbánok egy perrel a felsőbíróságnál: sok a jó bará­tom és akárhány tablai és kúriai biró pertu barátom. Udvary F. Rochlitznak ezen nyilatkozatában meg félemlitési szándékot látván, egyszersmind a felsőbíróságok meggyanusitását, Rochlitz ellen az ügyvédi kamaránál fegyelmi feljelentést adott be, és ellene a vizsgálat megindítását kérte. Az eset városszerte élénk feltűnést kel­tett és mindenfelé nagy érdeklődéssel néznek az ügy fejleményei elé. Magyar lakatos inasból német titkos taná­csos. Berlinben a napokban temették el Zim­merman János lovag titkos tanácsost, gyá­rost. Az elhunyt papai származású volt és mint egyszerű lakatos inas vándorolt ki 50 évvel ez­előtt Németországba. Miliomos lett ott és nem j feledkezett meg soha szülővárosáról, 20,000 fo­rint alapitványnyal Pápán ipariskolát létesített s a város szegényeit évenkint segítette. Te­metésén Papa varos küldöttségileg képviseltet­te megát. Egy székely község eloláhosodása. Székely­földről írják: Háromszékmegye Bölön községe, mely századokon át tiszta magyar ajkú volt, most lassankint kezd eloláhosodni. Szomorú je­lenség ez, mert nem egyedül álló példa a ma­gyarajku községekben. Alig volt oláh Bőlön községében s ez a par ember elég volt arra, hogy az oláhoknak olyan propagandát csinál­jon hogy nemcsak az oláh eredetű családok lesznek ismét oláhok, hanem maguk a magyar­ajkuak is lassankint elolahosodnak. S ennek leginkább a nemtörődömség az oka. Senkisem törődött avval, hogy a magyar lakosság foly­ton szegényedett, iskolája düledező állapotba jutott A gazdagabb elem is évek nyomora utan olyan szegénységbe jutott, hogy házát, földjét eladta a bevándorló gazdag oláhoknak. Pedig ha valaki kezébe venné a dolgot, a magyarság ügyét még most is meglehetne itt menteni. Csak jóakarat kellene hozzá. Egy csipetnyi nemzeti érzület. Bérbeadás. A Körmendi-utcza 8. szám alatt Kovács István tulajdonát képező szappangyári nagy bolthelyiség teljes felszereléssel együtt megfelelő lakóhelyiséggel novemberben kiadó. Bővebb felvilágosítást ád a háztulajdonos. Szerk. levele. H. Baranya. A múltkor késve jött a le­vél. Azt mondják ezek az emberek, hogy ezután változtasd kapu alalfaa.. — Kis Li Tsiing. Megy. Azt hiszem, vagy két számot nem tudnék előteremteni. Az ára rendes. — Kotor. Meleg üdvözlet és köszönet mindnyájunktól. „Zalavármegyei magyar iparvé dö-egyesfllet." Rézművesek. Bádogosok. Közel állanak a vasmüvesekhez. A rézműves • ézzel, vassal, ónnal, ólommal s horgonynyal olgozik; fúvóval hevít s gyúrja a vasat, mint . a kovács, forraszt, mint a gépész-lakatos. Vá­rosunknak két rézművese van: Preszler József Körmendi-utcza és Portitsch János Kossuth­utcza Többnyire magyar anyagból dolgoznak. Szontagh Pál orsz. képviselőnek van Csetne­ken rézgyára s ennek a budapesti raktárából hozzák a vörös rezet s az «angyalvörös» fes­téket részint törve, részint szilárd állapotban. Van Borostyánkőn és Rózsahegyen is rézgyar. — Azt mondják, jobb, tisztább a bécsi és stájeri rézlemez. Gondolom, csak azért jobb, mert nem ismerik az ország összes bányáit, meg gyárait s nerrf tehetnek teljes összeha­sonlítást, Legfőképpen pedig, mert Bécscsel olcsóbb a vasúti közlekedés, mint Pesttel. Dicséretükre legyen mondva, ujabban inkább Pestről szállítanak. Mikor a Preszler műhelyét látogattam, a mester épen Budapesten volt megrendeléseket tenni. A műhelyben készíte­nek és javítanak permetezőt, tiizhelyberende­zést, harangot, különböző mosó és palinkafőző üstöket. Utóbbival csökken a kereset, mert ki­megy a divatból a pálinkafőzés. (A gyári szeszből vízzel s többefféle folyadékkal csinál­ják a pálinkát.) De meg azért is csökken, mert ujabban a bádogos mesterség külön ipar­ággá vált, ami eddig egy volt a rézmüves­séggel. A Portisch János rézmühelye a Kossuth­utczan van. Fiatal kezdő ember lévén, nagy ambiczióval és tudással lát a munkához. Nem válik szégyenére, a kiktől tanult. Tanult Pesten, Uj-pesten, s Zalaegerszegen, itt épen Preszler volt a mestere s most tekintélyes vetélytársa, ami rendén is van s a mester jó nevére előnyös. Műhelyében mindjárt a rendkívül ízléses üst­példányokon akadt meg a szemem. Erős ké­szítményén rögtön szembetűnő, hogy sokat ad a csinosságra is. A « mélyített» rezet jobban kialakítja, «angyal vörcs»-sel befesti s kala­pács ütésekkel tetszetős pettyeket rak az edényre. Különféle alakban és minőségben vannak rudjai, lemezei. Legjobb, legerősebb a tiszta czinkpléh(vasnélkül) csatornazásra, mosdó asztaloknál és fürdőkádaknál, mert nem fogja a rozsda. Készit permetezőt, kénporozót (bá­dogból), vízmelegítőt, borválu^ csövet, — stb. Legcsinosabbak az üstfélék. Ért a biczikli ja­vításhoz is. A bádogosok többen vannak. Pfeijfer Hen­rik a Főtéren, Veljacsek László és Hajgató József a Kossuth-utczán, Singer Tóbiás és Weisz Tivadar a Körmendi-utczán. A jelekbői látva a Pfeiffer és Singer műhelye a legkapó­sabb. Meggyökerezett műhelyek és gyakorlott mesterek. A Bárány vendéglőn és a központi takarékpénztár épületein szép diszmüveket, villámhárítókat csináltak. Singeméi három gép működik. Nem lehet ^figyelmen kivül hagyni a Veljacsek erős kézimunkaját; pléhedényeinek a szilárdsága azonnal feltűnik még a laikus előtt is. A diszmüvek közül is meglepő szőlő gerezd figurát lattam a csatornáján. Az ő specziálitása a feszület készítés. Ő csak egy­féle pléhet tart, erőset s ezért drágát. Ez az előnye is, a hátránya is. — Hajgató inkább a csatornázásnál szerepel. A csatornázással mostanában arany eső hul­lott különösen az előbbiekré. A város ugya­nis elrendelte volt a csatornázást. Az élelmes bádogosok rászóltak a gazdákra, hogy a tör­vény nevében csatornáztatni kell, tehát rög­tön kössünk szerződést stb. Bádogosaink készítenek általaban konyha­szereket, haz és templom fedeleket, csatorná­zást, angol arnyékszéket, villám haritót, fürdő berendezéseket, dézsákat, vizes kannákat, ön­tözőket («fladerezéssel»), villamos csengetyü berendezést, tetőcsucsokat, tornyocskákat, s egyéb diszitszményeket. Raktáron is tartanak zománezozott konyha­edényeket ; kár, hogy az anyagot is, a kész edényt is idegen országból hozatják. . Miért? kérdem egyik különben jóra való fiatal bádo­gostól ? Azt mondja, nem tudja, Tán olcsóbb? Nem az, azt mondja. Talán jobb ? Azt sem tudja. No hát tudom én, felelém. Igy taiulta az apjától s az a nagyapjától, hogy mindent Bécs­ből kell hozatni, mert az a «birodalom» fővá­rosa, olcsóbb is oda a vasúti utazás — s főképen azért, mert ezen a vidéken mi laban­ezok vagyunk. ... B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents