Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

1901. junius 27. MAGYAR PAIZS 3 Boltjában pl. idegen gyújtó, mely eddig grasszált az országban, megalakulásától fogva nem kapható s ilyent tartani sem fog. Egyéb árukból is, ha azok jók, mindig a magyarnak adja az elsőbbséget. Kereskedőink eddig mintha Bécshez és Ausztriához lettek volna nőve, nem akarták a fentebb hangoztatott elvek nagy fontosságát és horderejét átérteni csak azért, hogy kapzsi érdekeiket a közjólét rovására méginkább kielégíthessék, most már azonban ha nefn is általánosságban, de helylyel-közzel javulnak e tekintetben a viszonyok és igazán a közjóiét kiszámíthatatlan kárára válnék, ha a «Magyar Paizs» kicsinyes érdekek miatt szüntetné meg működését. Mert ily lap szerkesztésére és kiadására önző korunkban oly ember, ki akkora lelkesedéssel, odaadással, kitartással, ügybuzgósággal, őszinte igaz magyarsággal, tárgyilagos kritikával, minden anyagi haszon nélkül vállalkoznék, mint a szerkesztéstől eltiltott Borbély György, — nem igen akad. Ezt igen jól tudják az önzők, a kapzsik, s ezért áskálódnak és vádaskodnak alaptalanul csak azért, mert azt hiszik és gondolják, hogy ha Borbély Györgyöt a <Magyar Paizs» szerkesztésétől eltiltatják, ez által czéljukat könnyebben elérik. Csakhogy ebben csalódnak! A magyar nép megértette őt, s ugy hisszük, hogy ha a vizsgálat ez ügyben elrendeltetik, a mit e helyen is követelünk s részrehajlatlanul foganatosittatik, az ellene emelt vádak alaptalansága ki fog derülni. Mi. kik őt közelebbről ismerjük, tudjuk, hogy ezen vádak teljesen alaptalanok s tulajdonképeni czéljuk az, hogy velük szövetkezetünknek is minél inkább ártsanak. Ismerve azonban kezdettől fogva a többször megkisérlett áskálódásokat és azok okait, e körülmény szövetkezetünk igazgatóságát arra indította, hogy ezen méltánytalan eljárás miatt Borbély György mellett tőle telhetőleg állást foglaljon, mert önzetlensége, piiritán jelleme s minden téren érvényesülő fáradozása s föle% kötelesség tudása, magasan kiemelik öl a megszokott hétköznapiasságból. Nagy szó ezt nyiltan s rendületlenül állítani, de meg merjük tenni, mert igazságot s oly dolgokat állitunk, melyekről mindenki meg van győződve, még ellenségei is. Ezt ők maguk is igen jól tudják, s minthogy puritán jelleméhez másként nem férkőzhetnek, bevádolták őt a miniszternél, egyrészt azon ok miatt, melyet már fentebb emiitettünk (nyíltsága), másrészt pedig rágalommal illetik, hogy tanári kötelességeit lapja és a szövetkezet miatt elhanyagolja. Ez utóbbi vád alaptalanságát az általa ezen ügyben felettes hatóságánál önmaga által kért fegyelmi vizsgálat lesz hivatva megczáfolni. Mi ezen ügyre a jelen alkalommal részletesen nem terjeszkedünk ki, de ismerve őt közelebbről, lelkiismereti meggyőződésünk azt sugallja, hogy arról az emberről, ki minden tettében kötelességtudó, nem tehető fel, hogy legfőbb hivatását — kötelesség nem tudásból — elhanyagolná. Szavunkat azonban főkép az ezen ügyben követett méltánytalan eljárás miatt emeljük fel, mely szerint előzetes meghallgatása s minden előzetes vizsgálat nélkül akarják eltávolítani azon laptól, melynek megteremtője, s mely lap igazi védő paizsa a magyarságnak s a szövetkezeti intézménynek. Eddig kifejtett hazafias működése mindenesetre más méltánylást s, más elismerést érdemelne ! Újból és ismételten hangoztatjuk, hogy csak annál inkább fogjunk össze : szövetkezzünk a magyarság érdekében. Vésse szivébe mindenki jeligénket: A közjóiéiért, egyesitett erővel, honfiak és honleányok : előre ! De ne hangoztassuk annyira az érdemet, hanem tekintsük ezen érthetetlen eljárás eredményét és következményeit. Fontoljuk meg első sorban, hogy itt köztisztviselőről, állami főgymn. tanárról van szó, nem is emlitve a jellemszilárd, egyenes, önérzetes embert! Mi is következik abból, hogy itt a tisztviselőt tettük első helyre ? Az, hogy az az országos mozgalom, mely Tordáról indult ki, rendületlenül, körömszakadtáig, követelje a szolgálati pragmatikát, követelje necsak másodsorban, mint most, hanem mindenek előtt. Előbb jöjjön a szolgálati pragmatika s aztán a kenyér! Követelje ezt épp a jelenlegi szomorú esetből kifolyólag, mert a mi esetünknél eklatánsabb példát erre nézve bajos is hamarosan találni. Ne csak a tisztviselői kar követelje azonban a jogait és működési terét, kötelezettségeit szabatosan körvonalozó pragmatikát, hanem küzdjön érte a legvégsőkig e hazának minden rendű és rangú független eleme, küzdjön érte kitartóan a magyarság érdekében. Mit is jelent ugyanis a mostani pragmatika nélküli állapot ? Azt, hogy ezren és ezren visszarettennek oly állások elfoglalásától, melyeken a haza érdekében kötelességük volna vezérszerepet vinniök, visszarettennek és pedig méltán, mert nem akarnak ugy járni, mint Borbély György. És annak, hogy a vezető elem, illetőleg a vezetésre hivatott igazi müveit elem, ez az ezer meg ezer érett fő visszahúzódásban kénytelen tevékenység helyett maradni, annak szomorú következményeit az ország érzi meg. Tisztelet és dicsőség azon köztisztviselőinknek, kik I ezen szomorú viszonyok közt is megtartották függetlenségüket. Mert hiszen abból, hogy valaki köztisztviselő, még nem következik, hogy uszályhordozó legyen. Legjobb meggyőződésének a haza és a köz érdekében miért ne adhatna ez is fejezést? Miért lenne legértékesebb elemünk örökös hallgatásra kárhoztatva ?! Úgyis kevesen vagyunk ! Nekünk szükségünk van arra, hogy az a 26 ezer köztisztviselő független, szabad, nyilt és őszinte legyen. A szolgaság nem jellemvonása a magyarnak, csak a gyászmagyarnak. (Hogy mielőbb vesszen ki ezeknek a magjuk !) Ismételjük tehát és hangsúlyozzuk, hogy lépjen soromí póba a köztisztviselőkön kivül az egész függetlenség, terveiket, állásfoglalásukat közöljék mi velünk is, mert e téren is csak a szövetkezés segít már rajtunk! Addig, mig pragmatika nincs, el vannak riasztva a közpályáktól a hazafias erők, addig mig pragmatika nincs, csendes meghunyászkodásban kénytelen élni minden tisztviselő, hacsak ugy nem akar járni, mint Borbély György. Reméljük, hisszük, sőt tudjuk, hogy nem csalatkozunk, midőn a független elemre appellálunk, hisz

1 úgyis kevesen vagyunk, szükségünk van arra a becses anyagra, mely a szolgálati pragmatika kivívása által megmenthető! Most láttuk, mi következik abból, hogy a tisztviselő itán a tanárt emlegettük? Elmélkedésünk oda konkludál, hogy voltaképpen két iskolát kell megkülönböztetnünk : az egyik az elemitől az egyetem végéig terjed, a másik meg az u. n. életiskola. Az előbbi készít elő az utóbbira, mert hisz abban mutathatja meg kiki saját értékét, abban érvényesítheti nemzete javára ismereteit. Röviden el lehet mondanunk, hogy mindenki annyit ér, a mennyit az élet iskolájában a köz javára produkál! S most áttérve Borbély Györgyre s rá olvasva a fenti tételt, emelt fővel mondhatjuk, hogy abban az iskolában, melytől kenyerét nyeri, meg kellett tennie kötelességét. Ha ezt nem tette volna, rég nem volna helye főgymnasiumunkban! S mily csodálatos, a kötelesség mulasztás vádja most éri tanárságának 13-ik éve végén! A mi már most Borbély Györgynek az életiskolában való működését illeti, arról beszámolnak irodalmi dolgozatai, be társadalmi működése s be legszebb ténykedése: a mit t. i. a magyarság érdekében imént eltiltott lapjában fejtett ki. Uram Istenem hova kell igy lennünk, ha a magyar tanári karra rádiktáljlk az igazság hirdetését, s ha valaki a szép eszméket meg akarja valósítani, vagy keresztül is viszi, mint Borbély György, — akkor oly leirattal sújtják agyon, mely tönkre képes tenni nemcsak a tisztviselőt, de az egyént mint jellemet, mint önérzetes individuumot is! Valóban érthető, ha a gyávák közül sokan ily esetben tétlenségre s meghunyászkodásra kárhoztatják magukat ! Ezt azonban részünkről erősen elitéljük, el azért, mert ez nyilt vétkezés a nemzet ellen, egyik faja a hazaárulásnak ! A kinek ereje van, dolgozzék, tegyen a közért s álljon az igazság elébe, ha élete árán is! Ily eszmék hatása alatt csoda-e, ha tiltakozva és keményen emeljük fel szavunkat a fölülről hirdetett mentő eszme sikeres megvalósitása (szövetkezet), annak Borbély György lapja által minden magyar örömére, megindult haladása, s aztán a szövetkezet miatt ugyanőt ért följelentés s a laptól való eltiltás, sőt kötelességte'ijesitésére való ráolvasás után s ha kérjük az illetékes köröket, hogy az egész magyarság érdekében tartsák meg ez ügyben a személyre vonatkozó szigorú viszgálatot, s ha követeljük az egész msgyarságtól, a fíio-o-etlen elemtől a mi zászlónkhoz való csatlakozást, ' O ö a szolgálati pragmatika kivívását.