Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. junius 4. 25. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Kiadóhivatal : Wlassics-uteza 25. Felelős szerkesztő: Dr. KELE ANTAL. Kiadó-tulajdonos: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Tudomásul. Alólirott, a < Magyar Paizs» felelős szerkesztője váratlan és nem képzelt állapotba jutottam. Junius 25-én Medgyesi Lajos főgvmnasiumi igazgatómtól a következő hivatalos leiratot kaptam : A ZALAEGERSZEGI MAGY. KIR. ÁLLAMI FŐGYMNASIUM IGAZGATÓSÁGA. Tekintetes Borbély György tanár urnák Helyben. A nm. vallás- és közokt. minisztérium tekintettel egyrészt a lapjában közzétett nem megfelelő hangú czikkekre, másrészt arra, hogy mióta lapot szerkeszt, fanári kötelességeit elhanvag'

! ia, az Ön részére mult évi 3368. eln. sz. a. adott !ap=zerkesztési engedélyt f. évi junius 15-én 1940. eln. sz. a. kelt magas rendeletével visszavonta. Midőn erről tudomásul v'-el végett értesítem, egyben fölhívom, hogy a lapszerkesztéstöl a legrövidebb idő alatt visszalépjen, visszalépését nekem Írásban bejelentse, továbbá, hogy szabad idejét szakképzettségének kiegészítésére és fejlesztésére fordítsa és mindennemű tanári kötelességeinek kifogástalan teljesítésére törekedjék. Zalaegerszeg, 1901 juniu* 25. Medgyesi Lajos, Szó sincs róla, bizony nem esett jól ez a leirat; de jól meggondolva a dolgot, nem pirulok erte, mert nincs okom a pirulásra. Országos képviselőm utján táviratban azonnal a Nagyméltóságú Miniszter Úrhoz folyamodtam, hogy tartsa függőben ezt az Ítéletet, mig a fegyelmi vizsgálat kideríti az igazságot, az eltiltás okát és a titkos rugókat. Azután felküldtem a részletesebb indokokkal ellátott folyamodásomat is. A rendkívül kritikus helyzetben kénytelen valék még egyszer sürgönyben kérni az ítéletnek függőben tartását legalább egy kis ideig. A helyzet nagyon veszedelmes, mert két tüz között vagyok. A magas rendelet szerint ugyanis azonnal vissza kell lépnem a szerkesztéstől. Ez esetben egyfelől beleéghet néhány ezer koronám, másfelől csalónak tarthat újságolvasó közönségem ; ha pedig tovább szerkeszteném — azaz, hogy ezt nem is lehet elképzelni, mert nem szabad. A függelem megsértése a legsúlyosabb következménynyel járhat. Nem lehet tehát csudállcozni, ha szorult helyzetemben táviratokkal is alkalmatlankodtam. Válasz eddig nem érkezett. Kötelességem tehát a rendeletnek engedve a lapszerkesztésről lemondanom. Szerkesztőt találni nagy hirtelenében egykét óra alatt nem igen lehet. Rendkívüli nagy szerencsém, hogy véletlenül mégis akadt ember, a ki, inkább könyörületből, elvállalta a felelős szerkesztőséget, legalább ideiglenesen, legalább a fegyelmi vizsgálat megtartásáig. Elvállalta dr. Kele Antal ügyvéd s én boldog vagyok," hogy a «.Magyar Paizs» közönségének az én nevemnél nagyobb nevet adhatok. A felelős szerkesztésről tehát lemondok; megtartom azonban a kiadó-tulajdonos jogomat, mert ezt a magas rendelet nem érinti; sőt egyszer-másszor egy-egy czikket is fogok bele irni, mert a rendelet ezt sem tiltja. Borbély György. A jog, törvény és igazság korszaka. (?) • A 'Magyar Paizs» olvasói a fentebbiekben értesültek a működésűnk kezdetétől ellenünk, szövetkezetünk és a «Magyar Paizs» ellen indított nemtelen hajsza kitöréséről; még pedig mindezt az értesítést Borbély György oly páratlan önmegtagadással és szerénységgel teszi, mintha a legközönségesebb dologról volna szó, holott mérgezett nyilak ezek, azon czélzattal, hogy azok őt ne csak elkedvetlenítsék, de örökre elnémítsák, s ha lehet: erkölcsileg megsemmisítsék. A támadók azonban nem számították arra, hogy mérgezett nyilaik erős vértre találnak, honnan azok visszapattannak, hogy örökre agyon sújtsák a nemtelen tamadókat! Elóadasának kiegészítéséül csak azt említem meg, hogy az eng.dély visszavonasa — valótlan áskálódások alapján — az ő előzetes meghaligatasa és vizsgálat nélkül történt. Hát ezt teszi annak hangoztatása, hogy az egész vonalon legyen jog, törvény és igazság? Hát az ilyen eljárást lehet jogosnak, törvéI nyesnek és igazságosnak nevezni ? Hat továbbra is tűrhetjük, hogy a köztisztviselők szolgálati pragmatika nélkül legyenek ! . . Nem, ezt követelnünk kel! mindnyájunknak, és pedig a független elemnek még jobban, mint maguknak a köztisztviselőknek, mert ez a köz- és haza érdeke Az a kifogás, hogy a «Magyar Paizs»-ban közzétett czikkek hang

1' r ?m megfelelő, nagyon elasztikus" és •áeniniitn-.ótiu'iS ... J Hat lehet, hogy a magyarság érdekein, a szegény, eladósodott nép- nyomorán segíteni akaró czikkek hangja, egyes önzőknek, nem megfelelő, mert czirkulusaikat zavarja ; de ez nem ok az engedély visszavonására. Ott van a törvény, ha valakinek jogos sérelme van, annak rendje és módja szerint keressen orvoslást. Nem azért, mintha összehasonlítást akarnék tenni, de mint tényt emlitem a történet alapján, hogy azon legnagyobbnak, ki valaha a földön járt, ki a legtisztább, s örök igazságot és szeretetet hirdette, annak hangja sem volt a hatalmasoknak, az önzőknek és a farizeusoknak megfelelő, de azért az ige terjedt, terjed és terjedni fog, hogy legyen egy akol és egy pásztor. Hogy a vad másik része is teljesen alaptalan, azt mi, kik Borbély Györgyöt ismerjük, igen jól tudjuk. — Ha a felettes hatóság ezt nem tudja, foganatositsa az önmaga ellen kért fegyelmi vizsgálatot mielőbb, erélyesen és igazságo an, akkor majd az is megtudja. A levél második része szegénységi bizonyítvány, de nem Borbély György részéről. Az ember esze szinte megáll ily «nem illő» kirohanáson. Az már bizonyos szent igaz, hogy nincs könnyebb dolog a világon, mint valakit alaptalanul ócsárolni, kisebbíteni; mert ehhez igazán nem kell tudomány. Az igazgató ur, mintha csak az Olympuson volna, ugy beszél, s osztogatja az illetéktelen leczkéztetést, pedig még a Jánka-hegyre sem ért fel. Aztán mindezt ki hiszi el neki ?! Lám Borbély György még arra sem érdemesítette, hogy ezekre reflektált volna. Nem engedte jó érzéke és szerénysége. Borbély György a saját emberiségből küzdötte fel magát oda, hol van, mindig és mindenütt megállta helyét protekczió és tamaszték nélkül. Nőtt magatói, mit pedig üres fejjel és üres szivvel nem lehet megcsinálni. Jól mondja báró Eötvös József: «Nőni, nem emeltetni kell, hogy nagygyá legyünk®. De kár ilyen semmiségekkel tovább foglalkozni, inkább térjünk át tulajdonképeni tárgyunkra. A szolgálati pragmatika nem létében, s a fentebb vázolt helytelen eljatással Borbély Györgyöt egy képtelen helyzetbe akarták hozni, s ugy fogták fel a lapszerkesztést, mint teszem fel a czigarettázást, melyet akkor lehet abban hagyni, mikor az embernek épen tetszik. Pedig a kettő között nagy különbség van. Minden lapnál, de különösen ily hazafias szellemben szerkesztett lapnal igen sok függ a szerkesztőtől, s az olvasóra nem közömbös, vájjon már megkedvelt lapját Péter szerkeszti-e, vagy Pál ? Aztán a szerkesztő-kiadónak egyéb kötelezettségei is vannak. Mikor a «Magyar Paizs> szerkesztését ideiglenesen barátaim kérelmére elfogadtam, a következő szempontok vezéreltek : 1. Honorálni akartam azt az önzetlen, fáradhatatlan, ritka lelkesedéssel folytatott működést, melyet Borbély György kezdettől fogva mellettem folytatott, s mint fegyvertársa kötelességemnek tartottam kényes helyzetéből őt csekély erőmmel kisegíteni. Számítottam az olvasó közönség szíves elnézésére, s a nemzeti ügy baratainak ez után még fokozottabb mértékben való támogatására. — Ha e téren nem tudnék ugy megfelelni, mint Borbély György, szives elnézésüket kérem. 2. Bíztam, s bízom az igazságos vizsgálatban, annak sikeres kimenetelében s igy szamitottam és számitok arra, hogy ezen működésem rövid tartamú lesz, s rövid idő alatt feníct iiiivüzt Üviy'jk r.-teo, az őt rrcriüct-v helyen. 3. Nem akartam, — kényelmem árán, — megszerezni ellenségeinknek a korai, remélt örömöt, s nem akartam, hogy igaz ügyünk miattam legkisebb csorbát is szenvedjen. A lap szelleme, iránya az marad, mely eddig volt. Ellenségeinknek egyéb rágalmait, gyanúsításait, rosszhiszemű eljárását az ügy érdekében ezúttal fel sem emlitem, de óva intem őket, mig nem késő, hogy ügyünknek, s nekünk hagyjanak békét, mert az irás szavai szerint : «Jaj a megbotrankoztatóknak !» . . . Nekünk nincs időnk, velük sokat bajmolódni : haladnunk kell kitűzött czélunk felé ! Végül e helyütt is felhívom a t. olvasó közönség, s jóbarátaink figyelmét az ezen ügyben a zalaegerszegi közp. fogy. és értékesítő szövetkezet rendkívüli közgyűlésére, mely f. évi julius hó 14-én (vasárnap) d. e. 11 órakor tartatik meg a helybeli elemi iskola termében. — Jöjjön el oda mindenki ! . . . Mar 650-nél több tagja van szövetkezetünknek. — Minél nagyobb a méltatlan támadás, annál nagyobb legyen köztünk az összetartás, lelkesedés, kitartás és tántorithatatlanság. Szövetkezzünk a jóban és a jóért. Igy lesz a sok csepp vízből tenger, a sok kis emberből erős, hatalmas tábor 1 A gyengéket erősítsük, a félénkebbeket bátorítsuk, a tudatlanokat világosítsuk fel, hogy annál jobban segíthessünk a szegény népen és hazánkon ! Nagy a baj, sok az ellenség, nagynak kell lenni a munkanak is, lelkesedésnek is ! Ne feledkezzenek meg a «Magyar Paizs»-ról sem, melyre ellenségeink mérgezett nyilakkal lövöldöznek. Támogassák azt erkölcsileg, szellemileg és anyagilag. Ha egynek sok a 4 K. évi díj, álljanak össze többen. — Terjesszék, olvassák, magyarázzák. hadd terjedjen az eszme ! Fel magyarok a «Magyar Paizs»-ra ! Dr. Kele Antal,