Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

1901. január 3. MAGYAR FAI ZS 3 oda fogja ítélni a két aranya^. Lehetőleg siettetni fogjuk a bizottság bírálatát. Szaporodnak a «Magyar Paizs» munkatársai. Mai számunkban van egy költemény. Nem szükséges dicsérgetni, de felhívjuk rá a figyel­met. Farkas Antal is egyik büszkesege a magyar tanítóságnak. As első hó. Újév első napján virradóra esett áz első hó, elég későn, s most is szép fehér, de igen vékony lepedővel horitja be a föld íeketeségét, úgy hogy mint a rongyos ruha alól a koldusnak, kilátszik alóla az öreg föld­nek is mezítelen teste. ipartestületünk Ünnepe. Csendben, mondhatni titoktartással rendeztek ünnepet az ipartestü­let elöljárói érdemes elnöküknek, Kovács Laszló­nak tiszteletére deczember 30-án. Nyolcz éve vezeti mar a testület ügyeit Kovács László buzgósággal és kitartó munkával és szorga­lommal. Csak a legközelebbről is nevezetes esemény fűződik nevéhez, a zászló szerzés és annak felszentelése. Tisztelői azzal lepték most meg, hogy mellképét lefestették egy ügyes festővel, s ezt a képet vasárnap lelep­lezték. Az elnök szerénysége kivánta, hogy szük családias legyen az ünnepély, a disz­gyülésre mégis mintegy 60—70 ipartestületi tag jelent meg, kik előtt Klosovszky Ernő titkár kedves beszédet tartott, méltatva Kovács Lászlóban az embert, az iparost, testületi elnö­köt, s a város ügyét szivén viselő polgárt, kiben a munka és becsület diadalanak az ün­neplését látja. A képet a testület hivatalos helyiségének a falara helyezték s 8 tagu kül­döttség hívta meg az ünnepeltet a terembe, hol alá írták a díszgyiilésről szóló jegyző­könyvet. Ezután az ünnepség folytatásául a Baross-ligetbe mentek, hol százakra szaporo­dott a sokaság, hölgyekkel tarkázva. A köz­vacsoran sok szép pohárköszöntőt mondtak az elnökre, Klosovszky titkárra, a választ­mányra, a hölgyekre, s azután ropogós tánezra kerekedtek. A «Magyar Paizs; üdvözli a tes­tületben az életrevalóságot, s a munka meg­becsülését. A zalaegerszegi karácsonyfa-egylet javára ada­kozók névsora: .Szigethy Antalné 2 K., özv. Erdős Gézáné 2 K., özv. Hubinszky Aaolfné 6 K., Hanti Karoly 6 K , özv. Mangin Károlyné 20 K., Németh Béla 10 K., Farkas Lajos 4 K., Botka Jánosné 4 K., Königmajer János 10 K., Rottler Janosné 4 K., Jaán Ferenczné 4 K., István Vilmos püspök 10 K., Krosetz Istvánné 2 K., Travnik Ilonka 1 K., Handler Istvánné 10 K., N. N. 10 K., Varga Vílmosné 2 K., Németh Györgyné 2 K., Preszler Gyfiláné 2 K., Krosetz Gyuláné 2 K., Csóknay Janosné 2 K., Kántor Pálné 4 K., dr. Jankovich László gróf 100 K., Kováts Lászlóné 2 K., Skublits Jenőné 5 K., Skublics Zsigmondné 5 K., Zsup­pán Gergely alma, Csertán Károly alispán alma és sütemény, Stefanecz József alma, dió és kalács, Lakatos N. kalács, Horacsek Já­nosné alma, Keresztury Jánosné sütemény, Ru­ticsné 2 öltöny ruha, Ruzsics Karolyné kalács, Balogh Gyuláné sütemény, Krosetz Gyuláné kalács, alma, Dervalits Lajosné sütemény, füge, Varga Vilmosné kalács, Páukovics Györgyné 4 drb kendő, Deák Mihályné kalács, alma, Kovács Mihály (czipész) alma, száraz gyümölcs, Tahy Rozalia kalács, alma, Kováts Károlyné kalács, kifli, ifj, Záborszky Józsefné 3 drb kendő, Thassy Lajosné kalács, Bődy Józsefné kalács, Hajmassy Gyuiáné kalács, Árvay Lajosné sü­temény, dió és alma, Kovács István (őrmes­ter) kalacs, Botka Ferenczné kalács, Csoknay Jánosné kalács, Kummer Gyuláné csukorsüte­mény, Vizsy Gyúla kalács, Lázár Antalné ka­lacs, Czinder Istvánné 2 öltöny férfi ruha, 2 par czipő, 6 pár harisnya, alma és dió, Remm Józsefné kalács, Pausa Jánosné kalács, Keszly Ferenczné kalács, Thassy Kristófné alma, Wei­ser Szidónia 1 pár kesztyű, Fángler Mihályné kalács, Vörös József (börtönőr) kalács, Vágó Jánosné kalacs, Kováts Lászlóné kalács, Gold­finger Janosné kalács, Skublics Jenőné kalács, alma, Mautsek Agostonné torta, sütemény, Legény Karolyné kalács. Áthelyezés és kinevezés. A pénzügyminisz­ter Szommer Géza nagy-kanizsai adótisztet hasonminőségben a zentai kir. adóhivatalhoz , helyezte at, egyidejűleg az ekként megürese­dett allásra Cseh Imre kováznai adóhiv. gya­kornokot ideigl. minőségű kir. adótisztté ne­vezte ki. A kereskedelmi kör teaestélyt tartott szil­veszterkor, s tánczczal folytatva fényesen si­került, mert abban az egyletben nincs kaszt­rendszer. Csertán Károly alispán a múlt héten meg­vizsgálta a zalaegerszegi szolgabírói hivatalt, s mindent a legnagyobb rendben talált. Imre Sándor. A magyarságnak egy erős oszlopa dőlt ki a napokban Hódmezővásár­helyt. Imre Sándort nem ismeri az úgyneve­zett közönség, sem az újságírók közönsége. 80 év alatt négyszer sem fordult meg neve a hírlapokban. Könyveiben és tanítványai em­lékében van a neve. Ezekre a helyekre sem annyira a nevét véste be, mint inkább magas lelkének mély gondolkodását, s a magyar faj iránti erős érzetét. — A kolozsvári tudomány egyetemen volt a magyar nyelvészetnek, kü­lönösen a középkori nyelvészetnek és iroda­lomnak tanára. Európai tudós. Nem az emlé­kező, hanem az ítélő tehetségnek volt mes­tere. 15 évig volt nyugalomban szülővárosá­ban, Hódmezővásárhelyt. E szűkebb hazájá­ban szállott sirjaba is. koszorú . . . Az égő viaszgyertyák sárgás lénye megtörött a fényes apró levelein . . . Nagy volt a részvét. Kocsiszámra vitték ki a temetőbe, a szebbnél-szebb koszorúkat. Ha tudta volna a sok virág közt, mégis nem a legkedvesebb lenne é neki az egy szál fehér szegfű ? . . . A sárga zongorát is néhány nap múlva ra kivitték egy elhagyatott kerti lakba, a kastély parkjának végén, a cserjék és bokrok homá­lyába. És ott állt némán soká, s mas láto­gatója nem volt mint a hold, és a lombok sűrűjét áttörve, olykor bekandikált a vadsző­lővel befutott vasrácsos ablakon és halvány árnyakat rajzolt, a porlepte födélre . . . A vőlegény a gyász év letelte után egy szőke asszonyt hozott a portájára. A gazdag földes úr pedig nemsokara a sírba követte szerencsétlenül jart leányát . . . Örököse nem volt, a birtok idegen kézre ju­tott. A sárga zongorával senkisem törődött, végre egy ábrándos, kék szemű ifjú kibérelte. A kerti lakból a szobájába elhozatta és az ablak közelébe helyezte. És legtöbbször a tárva nyitott ablaknál ült és zongorázott. Ekkor az átelleni kis házban is kinyíllott az egyik piros muskátlis ablak. Csinos nő könyökölt ki rajta. Rózsás arczát bodros szőke haj körözé és mosolygott a szeme, a hamis, piros kis szája, úgy hogy az ifjú lányos arcza e fölötti örömében szintén kipirult . . Mohón kiragyogó lelkes tekintettel nézte szép vis á vis-ját. S oda veszett a szive egé­szen. És egyre tüzesebben játszott és rende­sen arra a dallamra kezdett hogy: Szerelmes a nap a holdba, A hold meg a csillagokba, A csillagok az egekbe — Én meg a te ragyogó szép szemedbe. De a rajongó ifjúból is csak «Filiszter» lett és a sárga zongora ismét csak gazdátlan volt, az az hogy van most három gazdája is, de egyik sem tud zongorázni . . . Mind a három pedig agglegény. E három testvér a mult nyáron egy árverésen potom áron megvette a régi zongorát és egy egy­lovas kocsin a «Jánka hegyí» szőlőjükbe ki­vitette ... A «sárga zongorás, így nevezi most is mindenki világos színezete miatt, ott áll most a sötét présházban az egyik sa­rokban. Nem éri ezentúl nap, sem holdsugár, de ha az ott hetenként elmulató úri kompá­nia közt akad valaki, a ki zongorázni tud és sugárzó jókedve van : az akkor magyar dallamra kezd és a többiek között eljátsza a legifjabbik házi gazda kedvencz nótáját is, hogy : Semmi babám, semmi, így szokott az lenni, Minden igaz szerelemnek, Vége szokott lenni. Reviczky Jrma. Szilveszter-bál. Az év utolsó napján deezem­ber 31-én tartotta Zalaegerszeg fiatalsága a Szilveszter-bált, mely a mulatságra nézve szé­pen sikerült, de Zalaegerszeg közönsége távol tartotta magát a báltól. Víl-O órakor gyüle­kezett a szép hölgyközönség, kiket a r«nde­zőség csapata várt. Szép volt látni a kék fekete atillás katonatiszteket, a mint a frakkos rendezőkkel vegyest, alkották a csapatot. A rendezőség jelvénye fehér szegfű volt kék szalaggal, A franczia-négyeseket 22 pár tán­czolta : a táncz kivilágos virradtig 8 óráig tartott. Jelenlevő hölgyek : Asszonyok: Csertán Károlyné, özv. Erdős Gézáné, özv. Háry Sándorné, dr. Háry Istvánné, Hertelendy Gyuláné (Magyargyenes), Hertelendy Józsefné (Vindornyalak), ifj. Ocskay Rudolfné (Páka), Rohonczy Istvánné, Skublics Jenőné, Somogyi Gyuláné, Travnik Lajosné, Thassy Lajosné, Thassy Kristófné, özv. Vésey Lászlóné (Vár­hely), Thassy Imréné,Takács Jenőné(Tapolcza), dr. Zarka Zsigmond. Lányok : Bogdán Emilia, Hertelendy Mariska, (Kisgencs), Hertelendy Paula (Kisgencs), Háry Clarisse, Hertelendy Ilona (Vindornyalak), Dervarics Gizella (Koz­madombja), Skublics Gizella, Skublics Lenke, Skublics Irma, Takács Eta (Tapolcza), Takács Margit (Tapolcza), Ocskay Miczi (Páka), So­mogyi Antika. Mikor az újév beköszöntött pont 12 órakor, a táncz félbemaradt, a czigánv a «Hymnusz>/-t játszotta és egyik rendező az ablakon ki három lövéssel üdvözölte az újévet. Dr. Czinder István ügyvéd a zalaegerszegi munkás-egyletnek négy koronát ajándékozott. Az egylet navében Dr. Kele Antal elnök köszönetet mond. A zalaegerszegi kereskedő ifjak önk. egylete saját jótékony czéljaira és részben a Vöros­j marty-szobor alapja javára 1901. évi január hó 12-én az «Arany-Bárány» szálló dísztermé­ben tánczczal egybekötött nagyszabású müvész­estélyt rendez. Jegyek előre válthatók : Schütz Sándor és Fia, valamint Reisinger és Eisner czégek üzlethelyiségében. A orsz. képviselő választóknak 1901. évre érvényes névjegyzékét a vármegye 9 kerüle­tére nézve végérvényesen megállapította a központi választmány Csertán Károly alispán elnöklete alatt. A riadalom CZ. hírünkre vonatkozólag Gáb­riel Alajos csendőrőrmester részletes írásbeli jelentést tett a kir. ügyészségnél a gvermek­elhajitók kutatásáról. Csakugyan vannak töb­ben is még. A kereskedelmi miniszter rendeletet adott ki, hogy az ipartestületek ez újévtől kezdve az egyesek iparűzéseinek megkezdését, s egyéb változást ipartörzskönyvi lapokon és értesíté­seken közöljék, nem pedig atiratokon. A selmeczi pipák kimúlása. A selmeczi pipa­gyártás hosszú időn át virágzásnak örvendett és kitűnő hírnévre tett szert. Ma már annyira pang és visszafejlődik, hogy csak nagyon rö­vid idő kérdése és végkép meg fog sziinni. A pipagyárosaink egymásután pusztulnak, ami még mozog, az már csak végső küzdelem a létért s csak azáltal képesek némi kis ve­vőkört megtartani, hogy a legdurvább minő­ségű harmad rangú, úgynevezett parasztárut állítják elő. A finom selmeczi áru pedig ha­zafias kereskedőink jóvoltából Bécsből özön­lik be hozzánk »valódi selmeczi pipa« név alatt. A legtöbb ily minőségű selejtes áru magán, vagy a kupakján viseli a magyar szent koronát, azonkívül Selmecz városa czi­merét, sőt többön még nagy, látható betűk­kel a »Selmecz« vagy >Schemnitz« fölirás is pompázik, Ugyanígy járnak el a pipákat tar­talmazó dobozok czimlapjaival, csakhogy ezzel mindenképen nem hazafias ? kereskedőket, mert hiszen ezek bölcsen tudják, hogv mit vesznek, hanem a jámbor fogyasztó közönsé­get vezetik tévútra, sőt megcsalják, hitvány bécsi portékát sózván a hírneves és kitűnő minőségű magyar gyártmány helyett a nya­kukra, ami által esak siettetik az ezelőtt vi­rágzó pipa ipar teljes megsemmisülését. Te pedig jámbor pipázó magyar iparostársam, ezután már vigan eregetheted a Bécsbe gyár­tott íselmeczw gondüződ bodor füstfellegeit, hiszen magyar embertől vetted a selmeczi pipádat és te semiképen sem tehetsz arról,

Next

/
Thumbnails
Contents