Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

1901. junius 27. MAG-TAR PAIZS 20 apjának a nélkül, hogy szükségesnek látná könnyüvérüsé­gét leplezni; először is az esküvő előtt 10 perczel szö­kik meg menyasszonyától egy szakács leányával (Deákné), aki miatt apja kitagadja. E leányt is faképnél hagyja, hogy az «Üdv hadseregének* káplárja után (Pálfi Nina) bomoljon. Azonban a vén erénycsősz is bomlik a káplár­ért s minden vagyonát reá ruházná, de nem fogadja el, hanem inkább egy csavargóval (Szalőki) ledér tánczot lejtve a vagyonra, érdemetlennek tünteti magát csak azért, hogy Harry, ki végre pinczér, jusson vissza vagyonához. Külömben Pálfi N. és Ladiszlay szép énekökkel és Sza­lóky Dezső pompás játékával sok tapsot hivtak és vivtak ki. Sz. Különfélék. A „Magyar Paizs" előfiizetése julius i-től október i-i% egy korona. Legkevesebb 8 oldalon jelenik meg hetenként. Az összes vidéki lapok között a legol­csóbb lap. Védelmezi, ápolja a honi és házi ipart, a magyar terméket, a mezőgazdaságot s terjeszti a szövetkezeti eszmét a szegény magyar nép körében; fejleszteni törekszik a magyarság szellemét minden téren: ér­zésben és szóban; gondolkozásban és tett­ben ; a nyelvben; beszédben és Írásban; a társaságban; szokásban, erkölcsben és jel­lemben ; a közéletben; irodalomban, tudo­mányban és mesterség-művészetben. Egyebekben minden elvtelenséggel és jellemtelenséggel szemben hadi lábon áll a «Magyar Paizs». A kik ezt az irányt helyeslik s nem kedvelik a szolgalelküséget és megvetik a gyávaságot, azok jöjjenek a <Magyar Paizs» táborába. Nem ijedünk meg a leggőgösebb el­lenségtől sem. Petőfi azt mondá a költeményeiről, hogy minden sora rongyos katona, de vitéz katona. Olyanok a <Magyar Paizs» katonái is! A szerkesztő és kiadó. Légrádról a következő sorok közlésére szó­lítottak fel : cZalavármegyei Hirlap* czimére. Csak f. hó 18-án jutott kezemhez azon szám, melyben egy ismeretlen iró azt állitja rólam, mint uj légrádi plébánosról: «hogy Zágráb­ban négy éven keresztül eltitkoltam és tagad­tam, hogy magyarul tudok*—továbbá: icsak azt tudjuk róla, hogy nem szereti a magya­rokat s veszélyesnek tartjuk Muraközre nézve az olyan plébánosnak működését, akik a ma­gyar állameszmének nemcsak nem hivei, ha­nem azt átérezni nem is tudhatják.* — Ha­tározottan kijelentem, hogy a czikkiró rossz­akaratilag hazudott, mert — nem négy éven, hanem hat éven keresztül — Zágrábban sem el nem titkoltam, sem el nem tagadtam, hogy magyarul tudok. Továbbá magyar anyától születve nemcsak hogy szeretem a magyaro­kat, hanem a magyar eszmének hive is vagyok átérezni is tudom — és fogom is átérezni bizonyosan jobban, mint a rosszakaratú iró, kinek ugy látszik kedves foglalkozása becsü­letes — tettekben — magyar hazafiakat rágal­mazni, mint azt a czikk végén is mutatja. Légrád 1901. junius hó 19-én. Fábián Gyula, plébános. Helyreigazítás. Múltkori számunkban a hírek között Lárma czim alatt megírtuk, hogy Far­kas József és Kovács József czipész ifjak hajba kaptak a Kummer kávéházban stb. A szerkesz­tőségen kivül álló okból került bele tévesen, hogy ez a Kummer kávéházban történt, mert valóban a Központi kávéházban történt a dolog, mit jó szívvel kijavítunk, — mind a mellett, hogy épenséggel nem fő dolog, hol kaptak hajba, hanem az a fődolog, hogy hajba kap­tak s aztán fejszével akartak a rendőrt levágni. Azt is megemlítjük utánjárás után, hogy a helyiség felcserélése nem történhetett szándé­kosan, még kevésbbé roszindulatból. A piaczi ár a mult hét óta nem változott. A <Magyar Paizs> nyugtája. (VIII.) A lap megindulá­sától fogva f. tv julius elejéig három évnegyed telik el. Minden korona egy évnegyedre szól. A tisztelt olvasók tudják, hogy kinek-kinek mióta jár a lap s abból ki lehet számítani a hátralékot és lehet intézkedni az előfizetés dolgában. Legjobb ugy intézkedui, hogy 1901. deczember végéig ü>se ki az ötnegyedévet, hogy a jövő 1902-be tisztán menjünk bele. — Vidékiek: Tornyos Gábor pléb. Nova 4 kor., Tóth Lajos Zalamihályfa 4, Tivadar Ferencz Alsó-Lendva 2, Talabér László Gyürüs 5, Thék Endre Bu­dapest 4, Török Károly A.-N.-Apáti 4, Tánczos Lajos Rád 2, Tóth János Hetés 4, Tóth Pál Alsó-Lendva 3, Török Ernő Muraszombat 4, Tóth József .--zaknyér u. p. Viszák Vasm. 1, Tormássy József Badacsonv-Tomaj 3, Trovenchák Flórián Rédics 1, Tnboly Zsigmond Csonkahegyhát 2, Tóth János esp. Szécsisziget 4, Tirászi János Gutorföld 1, Takáts János Vitenyed 2, Takáts Miklós t. Nagykanizsa 2, Tóth Gyula kj. Söjtür 4, Tivolt János 1901. jnn. 1-tól Nagykanizsa 4, Ujlaky Ferencz Andráshida 3, Ujlaky Béla Andráshida 3, Ujlaky Vilmos Keszthely 2, Vértesi Sándor Zalaistvánd 2, Vukovits István Alsóbagod 1, Vimláty Lö­rincz Ebergény 4, Vizy István Zalalövö 1, Vugrincsics Boldizsár Cseerncsócz 3, Vajda János Nem. sapáti 2, Vámossy György Bezeréd 2, Vargha Ferencz Fityeháza 1, Völgyi Ferencz Rédics 1, Vadász Vendel Kerkaujfalu u. p. Csesz- j treg 2, Vargha Sándor (czipész) Tófej 1, Záborszky Kál­mán Györsziget 2, Zathureczky Márton Zsigmondháza 2, Zrínyi Károly Csáktornya 1, Zechmeister Viktor Náprádfa 4, Zichy Antal gróf Budapest 4, Zala József Perlak 4 ko­rona. Szerk. levele. II. Baranya. Most beszélni sem lehet, annyi a dolgunk. — A munkatársakat és tudósítókat ké­rem, szíveskedjenek a papirosnak csak egyik oldalára irni. Egy 10 lóerejü GAZETT-FÉLE GÖZM0ZD0NY (Locomobil) üzemben látható nagy tüzszekrény­nyel 6 légkörre engedélyezve olcsón eladó Czim a kiadóhivatalban. De — sajnos — nem igy van, mert az ide­gen föld termékének az érdekében mindent megtesznek a magyar (!) lapok és a magyar em­berek mint latjuk nagyon sokszor. Annak az ezeréves épületnek, melyet Ma­gyarországnak neveznek, neki állnak a benne lakók közül néhányan és őrlik, porlasztják, mint a szú. Kidobják a pénzt belőle az idegennek, hogy a benne lakók legyenek szegényebbek s majd ha az épület összedűl, ugy keseregjenek mel­lette, mint a zsidók Jeruzsálem romjainál. Van-e a ki meri tagadni, hogy hazánk tenmékének az üldözése, a külföldinek a felkarolása egye­nes megölőnk ! ? Maradjunk a hazai föld ter­mékénél, pártoljuk mi, ha üldözik is ellensé­geink, mert minden krajezár, mit ezért, adunk, a hon azon oltarára esik, melynél egy jobb, egy boldogabb gazdasági fellendülésért muta­tunk áldozatot nap-nap utan, Székely Agrár. „Zalavármegyei magyar iparvédö-egyesület." Permetező anyag. Az a végtelen sok reklám, mit a «Borászati Lapok» az Aschenbrandt por érdekében tesz­nek, nagyon is amerikaias izü. Nem tudom nem is keresem mi ennnek az oka, de gon­dolom. 1 Szomorú, hogy akkor, mikor versenyképes hazai termékünk van, egy ismeretlen külföldi érdekében ily országos mozgalmat csinálnak már pár év óta. Ezt szó nélkül hagyni nem le­het, nem szabad ! Üldözni kell minden téren és mindent mindaddig mig versenyképes hazai anyagunk van. Nekem a nézetem az, hogy mind addig, mig a szakoldalról történik a támadás, csak kevés eredményt lehet elérni. Ellenben ha erre a térre átterelhetjük, akkor nemcsak a szaklapok, hanem a napi sajtó veszi a ke­zébe, melynek hangja az Aschenbrandt ke­verék halálharangja lesz. Hisz azt különben is tudja a Szerkesztő ur, hogy ma milyen théma a honiipar támogatása. 2 A kecskeméti por és Aschenbrandt féle po­rok közt a párhuzamot megvonja az az igaz­ság, melyet a gyakorlati élet teremtett s a mely igy szent és megdönthetetlen. Én sem saját meggyőződésem, sem elismert tekintélyek alapján nem állitom, hogy jobb az «Aschen­brandt»-féle pora kecskemétinél. Sőt az utób­bit jobbnak ismerem. A ki nem hiszi szerez­zen tapasztalatból meggyőződést. Igaz, hogy a sok reklám, mely ezerekbe ke­rült s kerül, megtéveszti a közönséget, pedig ugy tudom, hogy a jó bornak nem kell czé­gér. Ámde én most nem is akarok a gyakor­lati oldalával foglalkozni ezen kérdésnek, mert ezt elvégzi a tapasztalat. Hanem igenis egy más oldalról akarok az Aschenbrandt féle gyártmány mülelkesedéséhez hozzá szólni. Ezt pedig kötelességemmé teszi egyenesen hazám érdeke. Nem tudom, hogy a Borászati Lapok, vagy hirdetésének buzgó követői hogy tudjak a ma­gyar haza érdekével össze egyextethetónek találni a hazai versenyképes gyártmánynak meg­vetését és a külföldi czikkeknrk oly nagy mérvű dicséretét! ? Évenkint 50 vagy százezer koronát odadobnak az Aschenbrandt pártolói a külföldnek, hogy enyive! szegényebbé, ltol­dusabbá tegyék azt a nemzetet, melynek testéből egy darabot birnak s a melyen táplálkoznak. Min­den fillér, mit idegenbe küldünk, egy csepp vér nemzetünkből. És hányan vannak, a kik ezt nem gondoljak meg, hanem mindent, a mi hazai, megvetnek sőt üldöznek s igy hozzájá­rulnak az elszegényedéshez. Még ha jobb volna is valamivel — a mi ugyan nem áll, — az Aschenbrandt féle keverék, akkor is egy neme­sebb, hazafiasabb érzés azt mondaná : vedd a hazait. 1 A gescheft. 3 Darázsfészek. „Zalaegerszegi közp. fogy, és ért, szövetkezet." A szövetkezetekről. (36. Folytatás.) Fogyasztási szövetkezetek. Az 1875. évi XXXVII, t.-cz. a könyvveze­tésre vonatkozólag a következőket rendeli : Kereskedelmi könyvek. 25. §. Minden kereskedő köteUs bekötött, laponként folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket vezetni, me­lyek ügyleteit és vagyoni állását téljesen feltüntetik,- e mellett azonban szabadságában áll a könyvvezetés bármely módját, s ennél bármely élő nyelvet használni. Bevezetések a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendök. A bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által, vagy másként slvashatlanná tenni, valamint kivakarni vagy oly változtatásokat tenni tilos, melyek mi­nőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, valljon az eredeti bevezetéskor, vagy később történtek-e. 26. §. Minden kereskedő köteles üzlete megkezdésekor leltárt készíteni, tehát ingatlan vagyonát, követeléseit és tartozásait, készpénze mennyiségét és egyéb javait ponto­san összeírni és az egyes javak értékét kitüntetni, egyúttal a követelő és tartozó állapotnak eayma-hozi viszonyát ki­mutató mérleget szerkeszteni. E leitár és mérleg azontúl minden évben elkészítendő. Ha a kereskedő oly árutarral bír, melynek leltározása az üzlet termé-zetéuél fogva minden évben nem eszközölhető, elég ha az árutár minden második évben leltároztatik. — (Egy kir. curiai döntvény szerint e szakasz ugy értendő, hogy leltár legalább minden két évben egyszer, de mérleg minden évben készítendő). 27. §. A leltár és mérleg a kereskedő által aláirandók. Közkereseti és beté:i társaságoknál az érintett okmányokat minden személyeden felelős társtag aláírni tartozik. A kereskedőnek szabadságában áll a leltárt és mérleget egy e végre rendelt könyvbe iktatni, vagy minden alka­lommal külön összeállítani. Az utóbbi esetben az okmányok időrendben összegyűjtve elteendök. 28. §. A leltár és mérleg összeállításánál a javak és kö­vetelések azon érték szerint veendők számításba, melylyel ezek a felvétel idejekor birnak, A kétes követelé-ek valószínű értékükben veendők fel, a behajtatlanok p;dig lejegyzendök. 29. §. Minden kereskedő köteles a kapott üzleti levele­ket megőrizni, az általa küldöttek másait pedig — máso­lat- vagy lenyomatban — egy másolati könyvben időrend­ben bevezetve megtartani. 30. §. A kereskedők kötelesek kereskedelmi könyveiket az azokban történt utolsó bejegyzéstől számítva, legalább tíz éven át megőrizni. Ugyanez áll a kereskedelmi levelek, leltárak és mérle­gek tekintetében. 31. §. Bejegyzett kereskedőknek ssabályszerüen vezetett könyvei kereskedelmi ügyletekből akár kereskedők, akár nem kereskedők közt eredő perekben, rendszerint nem tel­je', eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékot képeznek. A könyveknek ezen bizonyító ereje kereskedők ellenében a peressé vált bejegyzés keltétől ssámitandó tiz, nem ke­reskedők ellenében pedig kétévi időtartamra terjed. Egyébiránt a fölött; kell-e a könyveknek nagyobb vagy kisebb bizonyító erőt tulajdonítani, hogy oly esetben, mi­dőn a peres felek kereskedelmi könyvei egymástól eltérnek, ezek mint bizonyítási eszköz teljesen mellőztessenek-e, vagy melyik fél könyveinek kelljen több bizonyitó erőt tulajdonítani, e fenforgó körülménnekhez képest a bíróság határozand ? 32. §• Az oly kereskedelmi könyvek, melyekben szabály­talanságok mutatkoznak, bizonyítékul csak annyiban vétet­hetnek, a mennyiben a fenforgó körülmények szerint a szabálytalanságok daczára is hitelt érdemelnek. 33. §. A kereskedelmi könyvek bizonyitó erején mitseni váltaztat az, ha a segédszemélyzet által vezettetnek. 34. §. A bíróság a per folyamában a fél kérelmére az ellenfél könyveinek felmutatását elrendelheti. Ha a felmu­tatás elmulasztatik, a könyveknek vitatott tartalma a vona­kodó fél ellenében bizonyítottnak takintendő. 35. §. A felmutatott könyvek egész tartalmuk szerint csak a biróság, vagy a birói szakértők által és pedig oly esetben vizsgálhatók meg, midőn azok szabályszerű vezetése forog kérdésben. A psrdeli ellenfélnek egyedül a peressé vált tételekre vonatkozó bejegyzéseket van joga megtekinteni.

Next

/
Thumbnails
Contents