Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-09 / 19. szám

1901. május 2. MAGTAR PAIZS 149 lakóházának hátsó részében keletkezett és északkeleti erős széltől hajtva, egy pillanat alatt lángba borította a sürüen egymás mellé épült zsuppos lakóházakat, köztük Szekeres Lászlónak cseréppel fedett házat is, melyekről azután átcsapott a tüz a túlsó sorra is és keresztül-kasul kezdtek kigyuladni még a tavolabbra volt szalmás lakóházak is. A kavargó szél, minduntalan irányt változtatva valóságos rémületbe ejtette Sőjtör egész lakosságai, még az éppen 14 évvel ezelőtt porig leégett bükaljai falurész sem érezhette magát biztonságban, miértis mindenki saját veszélyeztetett vagyonának megmentésével lévén elfoglalva, az oltás és segítség szinte lehetetlenné vált. Néhány serény és buzgó ember előhúzta ugyan a községi nagy vizipuskát, de nem lévén hozzáértő ember, a ki felszerelte volna, egy teljes óráig tehetetlenül álltak a nagy veszedelemmel szemben Csak még azutan, midőn már a baki, a tófeji, pusztaszentlászlói és hahóti fecskendezők is mar javában működtek, tudtak részt venni a romok lefecskendezésében. Sőjtörnek, ezen népes, vagyonos községnek különös dicséretére legyen mondva, hogy a többi semmi között, természetesen tüzoltó-e^yesüIete sincsen ! Pedig volt ám hajdanában rendes és jól szervezett egyesülete ; de ma már csak egyetlen egy ember hirdeti annak régi dicsőségét ! Az indolenczia a hasznos közügyek iránt valósággal meglepő. De remélhető, hogy még egy-két ilyen isszonyu kárvallás föl fogja talán rázni lethargikus almából nemcsak az érdekelt községet, hanem a vármegyét is, mely mar körülbelül 10—12 év óta a községeknek is megküldött megyei tiizrendészeti szabályrendeletet érvényre szándékozik emelni, mely •szerint minden községben, ahol önkéntes tűzoltó-egyesület nincs, a kötelező, kényszer tűzoltóság szervezendő és felállítandó. Dicséretet érdemel a baki és pusztszentlászlói tűzoltó-egyesület, mely Kayser Vilmos főparancsnok vezetése alatt ritka kitartással és szakértelemmel iparkodott a romboló elem tovább terjedésének gátat vetni ; nemkülömben elismerést és köszönetet érdemelnek Tófej, Hahót és Kak-Tüttős község derék emberei, kik mindnyájan önfeláldozóan dolgoztak. A megfeszitő munka egész estig tartott, a tüz azonban a folytonos erős széláramoktól szítva még masnap délig felfelpislogott az üszkös romok közül, A kar meghaladja az 30.000 koronát, melyből körülbelül fele térül meg biztosítás által. Vannak a kárvallottak közt olyanok is, kik annyit sem voltak képesek megmenteni, mire fejőket lehajtsák és a rajta valojukon kívül semmijök sincs. A szerencsétlenség okozóját nem sikerült még eddig kinyomozni, de valószínűleg itt is falra szórt borsó maradt azon figyelmeztetés, hogy : gyermek kezébe nem való gyufa ! - r. Ugyancsak hétfőn volt tüz Zalagóganyfan is a Gyömörey birtokán ; a vasúton utazók láttak a lángok pusztítását, de részletesebb adatokat nem tudunk még. A Boldogfa községhez tartozó Mar onhegyen is leégett 5-én egy haz 600 kor. karral. Keresem a boldogságom. Keresem a boldogságom, Ugy késztet egy édes álom : Keresni ! . . . Bolyongok a nagy világba, Hajt a szivem forró vágya : Szeretni ! . . . Keresem, de mind hiába : Előttem szüm délibábja Ott lebeg ! Es a lelkem nem a létért, Hanem e szép tündér képért : Kesereg ! . . . Elmehetek, bujdoshatok, Kereshetek, kutathatok : Hiába ; . . . Temethetem boldogságom, Temethetem édes álmom : Sírjába ! . . . Nagyon megvert a jő Isten : Sorsviharral, szenvedéssel Engemet! . . . Pedig szivem jobb időt vár : Hisz szenvedtem, hisz sírtam már Eleget I . . . Keresem a boldogságom! Ugy késztet egy édes álom : Keresni I . . . A szivemnek összes vágya, Egyedüli boldogsága : Szeretni! . , . Keresem, de mind hiába, Bolyonghatok a világba : Nem lelem. Oh. mert öt — kit nem szabadna — Remény nélkül, szivszakadva : Szeretem ! . . . Fejes Aladár. •Aforizmák. Az ember élete végtelenül sok okoskodás, végtelenül kevés eredménynyel, és a legmulatságosabb a dologban az, hogy mindezeket tudva cselekszi és mégsem okul. Az igazi művészet lélekből fakad és azért minden azt megértő lélekre maradandó hatást gyakorol. Nincs olyan hatalom, mely ellene tudna állani, vagy el tudná zárni a rokoniélek elől. A nyugodt szemlélődés sok hibának elejét veszi, míg az elhamarkodas egyszerű dolgokat is hibákká tesz. Hiába minden filozófia ha a lélek egyensúlya felbillent. A bölcs gondolatok csak nyugodt megfontolásnál jönnek meg. Jó tanácscsal mindenki készségesen szolgál. De ha megfigyeljük az életet, ugy találjuk, hogy ama bölcs tanácsokat azok követik legkevésbbé, akik azokat oly szívesen adják. Sokkal könnyebb másoknak adni jó tanácsot, mint saját magunknak. a czukrászokkal szemben ? — nem tudom. Hogy a rutén nem fagylaltért, nem jégbehütött chokoladéért és nem is párisi bonboniére ékért jár oda, azt fölösleges magyarázni. Vörös ital, zöld ital, sárga ital — ez mind masina-pálinka. Nem is drágább, mint a színtelen. Olykor mérgesebb, néhány csöpp lug, vagy kénsav, vagy mit tudom én mi — de csak annyi, hogy mérgezési tünetek ne mutatkozzanak, azonban, hogy csípje a nyelvet és rágja a gyomrot: még népszerűvé is teszi a khazárt, Jó italt mér. Erő van benne. Marja a torkot és a bárzsingot, mintha tüzlangot nyelt volna az ember. Ez bezzeg nem sajnálja a szegény embertől a spirituszt. Rajta csípni a khazárt a kocsmai kihágáson nem igen lehet. A rutén nem panaszol, sőt nem is igen tanúskodik ellene. Hiába: több nap, mint kolbász. «Mind szép ez uram és igaz», mondta nekem egy beszédem után a választó; cde az ur elmegy, a szolgabíró pedig itt marad». Levoltam czáfolva. Ha pártos és semmirekellő az a szolgabíró, akkor agyon üldözheti a valasztót. Nos, a khazár is ott marad. Nem az egyes khazár marad ott ; mert hiszen az egyest, ha hibázik, el is csukhatják. Hanem maga a khazar marad ott, mint antigazdasági fogalom. A khazár, a ki hitelez, mint korcsmáros, mint boltos, mint tőkepénzes ; a khazár, a ki munkát ad, mint vállalkozó, mint szállító, mint ügynök ; a khazár, a ki legelő bérletet ad, mint főbérlő. Ez marad ott ! Ezzel pedig kikötni nem tanácsos. Mert a szegény embert mégis csak ő segíti meg. Nagy uzsorára ugyan, de megsegíti. Oda vesz ugyan a keresmény, a barom, a termés, a föld, a telek. De ez nem látható előre. A semmi hitelnél mégis csak jobb az uzsora is. Orvosság nélkül meghalt volna a beteg. A khazár adott orvossagra valót. Nagy kamatot vett; de íme, a beteg meggyógyult. A kamatba bele pusztul a család egész vagyona. De hátha — nem ? Hátha jobb termés lesz ? Hatha megsegít az Isten ? Szántajii megy a család kapával. Nehéz, lassú, kétségbeejtő munka ez. Kivált, ha nagy volt a hó, nem fagyott a föld és összetapadt a hóteher súlya alatt. Ha csak megpiszkálja a feltalajt : nyulsalata öli el a tengerit, mielőtt kikelt volna. Jó mélyen kell tehát a kapat a szivályos földbe vágni. A levált rögöt föl kell fordítani. Aztán tovább vágni. Egész erővel, teljes feszültséggel ; reggeltől délig, déltől estig. A nap hosszú; a munka farasztó. Aszalt alma-levet ettek reggelire puliszkával. Délire kicsirázott burgonyát főzött az asszony. Ilyen munkához silány táplálék. Az erő togy, az izmok lankadnak, s a nap még jó magasan jár. Ha álmodozni tudna az a kapás, akkor arról a hízó ökörről álmodnék, a melyet vegyileg és éllettanilag kiszámított tabellák szerint táplálnak. Nyolcz kiló széna, huszonöt kiló burgondi répa, félkiló dara. két kiló törek répaszeletek között füllesztve : ez a napi élelem egy normális ökörnél másfélkiló hus szaporulatot jelent. Ha nem húsra dolgozunk: akkor ezzel a táplalékkal tizennégy órai teljes munkaképességre fokoztuk az ökör erejét. De a rutén kapas ereje pillanatonként fogy. Az ő tápmennyisége nincs tabellákba szedve fehérnye és zsírtartalom szerint. Izma és vére használódik el minden kapavágásnál. Testének ezen nagy értékeit átadja a földnek, hogy ezt termőképessé tegye. E közben ellankad. Ereje fogy, miként a póknak, mikor hálót sző. A kapat már nem emeli olyan magasra és nem vágja elég mélyen a földbe, Érzi magán a kimerülés összes tüneteit. Egyetlen mentőszer a palinka. Ez mintha vérré válnék és izomzatta. A leszakadt tüz újra éled a kazanban. A gép munkaképessége néhány órára helyre áll. Ám a palinka a khazárnál van. Sárkány őrzi a draga kincset. Hordó-számra áll nála az a bűvös életnedv, mely erőt fokoz, éhséget csillapít, nyomort feledtet. Micsoda gazdaság, mekkora hatalom, minő boldogság bírni, kezelni, szagolni azt a sok pálinkát! Akkor inni belőle és annyit, a mikor és a mennyi tetszik! A rutén csodálattal telik el a khazár iránt. Elismeri magánál felsőbb lénynek. Hogyne, mikor annyi pálinkaja van. Tétovazva közeledik a kaszálóból az asszony a kocsmához. Csak egy litert! De már is tartozunk. Hátha nem ad ? Pedig az eltartana holnap estig, s akkorra befejeződnék a kapálás is. Talán csak mégis megszán. Milyen jó volna, ha csakugyan megszánna. Ez a vágy rögeszmévé lesz. Mikor a küszöbhöz ér, akkor már ugy érzi, hogy az élet koczkája azon a liter pálinkán fordul meg. Hogy a nélkül biztos a megsemmisülés ; hogy azzal biztos a boldogulás. És a míg töpreng, sóhajtoz, kétkedik, bizik, aggodalmaskodik és remél : az alatt mind nő a khazár az ő szemében, mert hiszen tőle függ most már maga az élet. Mérleggé változik at neki az ismert világ. Egyfelől all a pap, a főbíró, a csendőr, a végrehajtó. Másfelől áll a khazár. Lankadtan teszi kezét a kilincsre. Vájjon ad-e ? Oh, ha adna! De hátha nem ad?! És a mint nyílik az ajtó : azok ott a másik serpenyőben mind M^nuor niiorimantiii bicziklit vegyen minden magyar biczikmáyjfal yjal lllldlljfu lista. Igy kénytelen lesz, de alkalma is lesz a honi gyáraknak, hogy jobb-jobb bicziklit készitsenek.