Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-09 / 19. szám

II. év. Zalaegerszeg, 1901. április 25. 17. szám. Egy evre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron: egy oldal 20 K. Nyilttér sora I korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. egyszer a tanyai tanitó. Gondoltam én, hogy van i'arkas Antalnak még több verse is, nemcsak az az egy. az «Iparos-induló >, mely magában olyan, mint egy vulkán. Hát csakugyan van. Egy iszonyú nagy könyv. Súlyos a masszája is. Semmi csinosság sincs rajta. A. mint a mezőtúri nyomda kiállíthatta, kiállította. A könyv terjedelmes, a papirosa nehéz, a tartalma súlyos. A fővárosi könyvek mellett olyan, mint egy vasárnapi katonatisztnek extra sétakardja mellett a széles csatabárd. Fiatalos korában irta azt a pár száz verset. Hanem azért nincs érzelgősség benne. Más gyerek olyankor még tanulgatja a különböző bölcs emberek nézeteit. O már rendben van a saját nézetével. Szereti a szerelmet, a szabadságot, a hazát s a müveit embert, általánosságban is, de nem annyira, hogy ellensége legyen saját fajának. A dal ugy terem benne, mint erdőben a gyöngyvirág. Nem szántják, nem kapálják a tövét s annál szebb. A rythmust nem Négyesy Lászlótól tanulja. Olyan erős a dala, mint a «Viharzúgás >, s olyan szép, mint a «Pacsirtadal >, egy alföldi tanyán. Olvasgatom, olvasgatom . . . Hát egyszer csak, Isten tudja miért, elmélázok, tücsköt-bogarat összegondolok, a mi nem is tartozik ide — mert, mi köze Hunfalvi Pál tudós nagy nevének ehhez a tanyai fiatal poétához ? S én mégis Hunfalviról gondolkozom. Ez a tudós össze-vissza böngészte a tudományt s a nyelvészetnek v és b rokonságát és kisütötte, hogy Erdélyben a székely nem ur, csak holmi betelepített zsellér. Lehet, hogy a nagy tudóst csak a halála akadályozta meg annak is a bebizonyításában, hogy a székelyt csak a szászok és az oláhok fogadták be kegyelemből. Szegény Szabó Károly kézzel-lábbal hadonázott az egyetemi katedrán, hogy a Hunfalvi okoskodása hamis, s ő a napnál is világosabban bebizonyítja az oklevelekből, hogy ott a székelynek van legősibb jussa másfélezer év óta. En csak lógó haligatója voltam Szabó Károlynak, s nem tanitványa. Nem tudom, hogy a tanítványai haladnak é az idő közben meghalt mester utján, vagy nem, s hol, melyik iskolában tanítgatják most a rőtt szakállú Frigyest, vagy Galba, Ottó, Vitelius étvágyát; de én csak azt mondom Szabó Károlylyal, hogy Hunfalvi könyviró nem imponál nekem. Ha nemzeti hagyományunknak kegyelet-oszlopát ledönti valaki azért, mert szép ugyan, de hamis az az oszlop: fájhat nekünk, de el kell türnünk, mert el kell hinnünk, hogy hamis volt az oszlop. De az a bökkenő, hogy nem igen hihetünk mindenkinek. Nem én mondom, Szabó Károly mondta, hogy Hunfalvi könyvből tanulta a magyar nyelvet s nem az anyja tejéből szopta. A mit Farkas Antal ír, azt elhiszem; pedig ő nem tekintélyes tudós; egyáltalán nem is tudós. Tanyai tanitó. S verseket ir. Dalol az Alföld pacsirtájával. Ábrányi Emil szebben dalol a fővárosban. Talán ő dalol legszebben most az országban. De nézzétek meg mit mond a «Keresztény vér» czimü versében. («Budapesti Naplós tavalyi húsvéti szám.) Azt mondja, hogy csak az öreg Áron a szent ember. A magyar legény pimasz. — Ha magyar volt is, de megmérgez-. : ték azt a tejet, melylyel táplálkozott ez a költő; minthogy utálja és meg akarja másokkal is utáltatni a magyart. A tanyai könyvben nem találunk ilyent, i Olvasok néhány sort, aztán megint elbarangol a képzeletem — Ocskay brigadéroshoz. A fővárosi jo tollú, Herczeg Ferencz nevü ember irta ezt a színmüvet. A <t Magyarország* azt mondta rá, hogy nem jó, sőt ártalmas, mert a kalandor árulót nemzeti hőssé avatja s Rákóczyt, egyik legszentebb nemzeti hősünket léha, piperkőcz, hiu szinben tünteti fel. Thaly Kálmán azt mondta, el sem olvassa azt a müvet, meg sem nézi azt a színházat, melyben Rákóczyt kisebbítik. A figyelmeztetésre maga a szerző is átlátta, hogy jó lesz javitni rajta, s javított is. Ugyan minek? A kik dicsérik, amúgy is épen ugy dicsérték volna sippa.1, dobbal, trombitával. A pesti «fiuk» mind mellette valának és vannak. Bankettet és demonstratiót rendeztek tiszteletére. Sőt egy nagyobb tekintély, maga Rákosi Jenő is felállott s pohár-köszöntőjével, aesztetikai méltatásával dicsőitette a müvet s az iróját. Elmondta a rövid tartalmat is. En onnan ismerem. E tartalom szerint nincs kisebbítve Rákóczy, mert a bekéredzkedő Ocskayt nem ő, hanem tucClán kivül az udvara nem engedte be. Herczeg Ferencznél nagyobb író Rákosi Jenő. s Rákosi Jenőnél nagyobb költő Herczeg Ferencz, mindnyájan szerfölött nagyok lehetnek, hanem a logika még náloknál is nagyobb, s nem is muszáj mindjárt hanyatt esni előttök. A mentő és dicsőítő Rákosi Jenőnek az előadásából világos, hogy a darab szerint II. Rákóczy Ferencz fejedelem vizeszli, pipogya ember, a ki nem tudja, mit csinálnak az udvarában. A színház és a közönség számára maga a költő is irt magyarázatot; azt mondja: igaz, hogy Ocskayt a tudós gazda gaznak nézheti a vetésben, de ő, a költő azt virágnak láthatja. Gusztus dolga különben, de nem is annyira az a baj, hogy itt szépített, hanem az, hogy egy kicsit csúffá tette a szépet, egyik legideálisabb alakunkat, megrcmgál^^:egyletünk tárgyát. Mije van a iWg^ajrjk^^fia még emléke, képzelete sincs^a^^síi'adságról ? Talán reménye? Reményt sem érdemel, ha összegázolja a mult emlékét: S volt rá szükség? Csak ugy lehet Ocskayt hőssé tenni, ha Rákóczyt pipogyának teszszük ? Csak ugy lehet egyiket magasztalni, ha a másikat kisebbítjük? Csak ugy lehet a burjánt virágnak nézni, ha a virágot burjánnak nézzük ? Hát ez a Herczeg- Ferencz költészete? Olyan erős sasszeme van Herczeg Ferencz költőnek, hogy mélyebben belelát a történelembe, mint Thaly Kálmán történettudós, s a mit más burjánnak lát, ő virágnak nézi. Mért nem ir egy színmüvet Herczeg ur a II. Endre koráról? hogy látná az akkori felburjánzott országot virágos kertnek, s dicsőítené azokat, a kik koldussá tették a népet, s hitetné el velünk, hogy az izmaelita bérlők valának a nemzet szabadsághősei s nem a Rákóczyak. Mert a költő szeme igy látja. Én azt hiszem, akkor is volnának bőségesen, kik ütnék a dobot a mü dicsőítésére. Mit bizonyít az a nagy dobverés ? Maga a szerző ís megírta a mentegetést és a magyarázatot. Síkra szállott Rákosi Jenő is. A bankett is. A pesti fiuk is mindnyájan, s ment a játék a Lipótvárosi vígszínházban mint a karikacsapás ; közbe-közbe az újságok is hirdetik, hogy a «hires darabot> itt és itt előadják. De egy és ugyanazon fogalmazással, mintha az < Általánosan elismerik ...» kezdetű Mauthner-féle hirdetést látnám. A kecskeméti ifjúság azt irta rá, hogy «Nincsenek jellemes vezető embereink sem az irodalom, sem a közélet terén s kevesen vannak, kik az ifjúság lelkét hazafias példával, tiszta eszmék terjesztésztésével lelkesítenék ...» S folytatom a tanyai könyv olvasását: .Csak rajta hát ti ál-apostolok ! Hazug igétek jó talajra léi itt, Burján benőtte, bojtorján takarta, Konkoly elölte az Igaz vetésit!!. De micsoda tanbetyár hangok ezek? közbevágna Tóth Béla fővárosi cszellemes csevegő>. Ez már igazában tanbetyár, künn a pusztán. Még az is lantot penget! Mindenki fogadhatna rá. hogy még czilinder-kalapja sincsen. Csak honi portékát vásároljunk!