Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-02 / 18. szám

2 MAGYAR PAIZS 1901. junius 2. Heti jegyzetek. Hamura Zalaegerszegen, azaz hogy czirkuszának — no nem az egésze, hanem csak — ezredrésze. Láthattunk belőle egy különlegességet patyolat hatszélgatvába, — sipujingbe, — piros pruszlikba bujtatva, árvalányhajas cseperke kalappal felszerelve, nemzeti szalaggal bőven diszitve ; magyar csikóst akart mutatni, de nem tudom annak nézték-e. Czifranak czifra, —• de csikósnak nem volt csikós. Egy hasznos háziállat és az oroszlánbőr meséje jutott eszökbe azoknak, kik hallottak a hangját. A Dráva jobb partján bizonyára skornyat huz és csohát, — tul a nagy Krivanon pedig bocskort és halinat ölt, de mindig-németül szól. S ebben áll a különlegessége. • n Be-hagyjuk kötni szemünket nemettői, amerikaitól. Hallottam olyasmit is, hogy Barnum pojáczáinak megtekintésére különvonaton szándékoztak utazni. Az élelmes amerikai egy pár bukfenczért milliókat visz ki hazankból. De ni csak 1 Egerszegre is lerándul minden vásár alkalmával egy bécsi és a sok használhatatlan lim-lomért nem győzi a pénzt szedni. — Hazai iparosaink és kereskedőink pe^ig a sok beszédtől berekednek, mégis alig árulnák annyit, hogy fuvarjukat kifizethetnék. Ilyen a magyar. Szemlélő. Az élethői. Beiratásnál. Hogy hívják éde- atyádat? — Wolf és Stern ; volt a felelet. A 6 éves Károly felolvassa nevelőjének, hogy ősz.>zel a vándor madarak, melyekhez tudvalevőleg a gőlya is tartozik, mind eltávoznak s melegebb tartományokba költöznek . . . E/. nem lehet igaz, jegyzé meg a kis 4 éves Annuska, mert hogyan hozhatta volna akkor ilyen hidegben kertészékhez a kis Vilmát. Ha egy embernél nem tételezünk már fel annyi becsületet, hogy egy nekünk tett egyszerű Ígéretet megtart, nagyobb biztonság okáért rendszerint becsületszavát kérjük el tőle. Valószínűleg sokkal kevesebbet beszélnénk a vilá/ háladatlanságáról, ha a felebarátunknak tett szolgálatot nem a saját mérlegelésünk szerint értékelnök, hanem arra néznénk, hogy mily értéket képvisel az az elfogadó szemében. (Li Tsüng.) Heti hirek. Zalaegerszeg képviselő testülete gyűlést tartott apr. 27-én Várhidy Lajos polgármester elnökletével. Az elnöki megnyitó után megemlékezett a polgármester az elhunyt Balaton József apátplébanosról, ki buzgó tagja vott a képviselő testületnek s érdemeit jegyzőkönyvben is megörökítették. — A gyainpénztari számadást és vagyon mérleget egész terjedelmében elfogadtak. — Sajnálattal vették tudomásul, hogy a tanügyi kormány a városnak az áll. elemi iskolák fentartasához adandó 10 ezer koronából semmit sem enged el, inkább kész volna visszaengedni az iskolát községi minőségébe. — A szervezeti szabályrendelet XVI. fej. 61. g-anak modositasat elfogadják. A megindokolt módosítás Német Elek főjegyző előterjesztésében a következő : kültanacsosoknak a varos belterületén is jár napi dij a személyadó s közmunka összeíráskor, uj házok felvételénél ideiglenes adómentesség czéljából a m. kir. p. ü. igazg. részéről kiküldött tisztviselők altal eszközlendő felülvizsgalatok alkalmával, tan és ovoda köteles gyermekek összeírásakor, lószemléknél telek könyvi bíróságnál való megjelenéskor, naponként fejenként 4—4 korona, országos vásárok alkalmaval a napi-dijon felül étkezési-dij czimen még külön fejenként 1—1 korona. — A vágóhíd mellett levő kertet csak egy évre adjak bérbe, minthogy ez az. apróbb ingatlanokhoz tartozik s nemsokára úgyis eladásra kerül. A vágóhídra nézve pedig megkötötték ujabb hat évre a szerződést Koronya Sándorral, aki évi 200 koronát fizet s tartozik rendben, tisztán tartani a széket és környékét. Alsótlomboru Teskánd. Mostanság bőviben kijutott részünk a tanügyi dolgokból. Alsódomboruban még olyanabb az ügy, mint Teskándon. Akkor erről is tudomást kell vennünk. A Pécsett megjelenő *Néptanoda» «Tűrhetetlen állapotok Muraközön® czim alatt többek között a következőket is írja: . . . Nagyszerűek az állapotok Alsódomborun. Itt az iskolaszék egy allitólagosan elme ij^s tanítónak kiadta a végleges «laufpasszot s választott egy másik tanítót, oly értelemben, hogy ez a tanitó f. év április 30-'g ideiglenesen alkalmaztatik, azontúl pedig az 1868. XXXVIII. t. cz 138 § a értelmében véglegesnek tekinti s tekinteti.» Csakhogy ez a tanitó nagy ur, a ki a parasztokkal nem paroláz s nem iszik velük brúdert, tehát ki kell dobni, mert őnekik «ur» nem kell. Az előbbi tanitót önkényüleg, minden hivatalos eljárás megkerülésével végkép elbocsájtották, a másikat pedig ki akarjak dobni. Az előbbi tanitó azonban jogtalanul és törvényellenes uton és módon bocsáttatott el, a ki azonban az orvosi vizsgálat szerint egészséges, miért is a felsőbb hatóság intézkedése értelmében allásába visszahelyezendő. Hát a másik tanítóval mi-lesz? Ezt is meg kell erősíteni az ideiglenes alkalmazás lejárata után, ha okot nem szolgaitatott az elmozdításra, a mi csak fegyelmivel történhetik még. Csakhogy az iskolaszéknek sem az egyik, sem a másik tanitó nem kell s elhataroztak, hogy kiírják a palyázatot s választanak egy harmadik tanitót. Hanem aztán hogy három tanítóval mit fognak csinálni — azt nem tudom stb.s s végén csudálkozik a czikkiró hogy mindezekről sem a közigazgatás, sem a miniszter, sem a tanfelügyelő nem tud. Mi is csudálkozunk. Kinevezés. Az igazságügyi miniszter ur Petrik Gyula Alsólendvai ügyvédet kineve/te a zalaegerszegi kir. ügyészség kerületébe ügyészi megbízottnak. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminisztérium Bükhel Antal mezőkövesdi kir. adótisztet saját költségén hason minőségben a tapolczai kir. adóhivatalhoz helyezte át. — Itt megemlítjük, hogy Christián József pénzügyminiszteri számellenőr, kit a nagymélt. m. kir. pénzügyminisztérium a helybeli kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, kisegítőül rendelt ki, f. hó 1-én kirendeltségének lejártával városunkból elutazott. A magyar ruha. A kisújszállási ev. ref főgymnázium felsőbb (V—VI —VII-VIII.) osztályú ifjusaga a magyar viselet behozatalára vonatkozólag, hasonlóan a kolozsvári unitárius diákoknak és aFerenczJózsef tudomány egyetem ifjúságának ilynemű tevékenységéhez, a következő határozatot hozta : «Tekintettel arra, hogy a kozmopolitizmus mindinkább terjed s a nemzeti jellemet pusztítja; tekintettel arra, hogy a pusztítás külsőleg is mutatkozik, s mi a bennünk valósággal meglevő nemzeti szellemet külsőleg is jeiezni akarjuk ; tekintettel a nemzeti hagyományok szakadatlan fenntartásanak szükségességére; tekintettel a magyar ruha általános szépészeti előnyeire és különös iparművészeti jelentőségére ; s végül tekintettel a magyar ruha visel ctével járó honi iparpartolásra» a kisújszállási evangélium szerint reformált főgymnázium felső (V., VI., VII., VIII.,) osztályainak ifjúsága határozatilag kimondja; hogy: «A magyar ruha állandó és álltalános viselését helyesnek és szükségesnek tartja s ezt — lehetőség szerint, — legrövidebb idő alatt meg is kézdi. És ez irá7iyu tevékenységre a testvér intézetek ifjúságát felhivja, hogy a kozmopolitizmus ostromlásaival szemben ekképpen is védekezzék az ifjúság. A Légrádi plébánián a meghalt Gadó Mátyás vonult volna valamennyi ruthén, mindenik asóval, mindenik mezítláb, mindenik rongyosan és mintha mindenik az önsirjat ásná, hogy belefeküdjék, megválni attól az élettől, a melynek ránézve semmi becse sincs.' Víziónkat még borzadalyossabbá teszi, hogy a sírásók mögött ott látjuk a merev, érzéketlen, sötét alakokat és leolvassuk róluk, mint valami fekete fejfákrol, a sirásó nép szomorú drámáját. Másnap reggel, Zsdenyova felé menve, az országút és a vasút kereszteződésénél megint láttam a két napszámost. Talpfák kicserélésével vesződtek most is. Ásóval, emelő rúddal most is. Rongyosan, mezítláb most is. Es ott állott mellettük a ket khazár is. Tegnap csak néztem ezt a csoportot: most már vizsgáltam. Tegnap tűnődtem a khazárőrizet fölött, most már kérdezősködni kezdettem. A váltóőr alaposan felvilágosított. Megtudtam, hogy egy munka-vállalat hegyvidéki procedúrája megy előttem végbe. A szakaszmérnök elrendelte néhány talpfának a kicserélését. Ez a két khazár jelentkezett napszámosnak nyolezvan krajezár napi bérért. A vasút megbízottja — a legközelebbi állomásfőnök megbízta a jelentkező két khazárt a munkával. Az egész munka három napot vesz igénybe. Jut egy khazárra 2 forint 40 krajezár. Azonban mindkettőnek van a faluban adósa. Az egyik liszt árával tartozik; a másik készpénzzel. Nem épen sokkal. Malaczra kapta a pénzt az egyik. Jegyzetem szerint három forintot. De mar régen, inajus elején. A kötés szerint minden hónapban, minden forint után egy napszámmal tartozik az adós kamat fejében. A három forint után három napszámmal. Idáig négy hónap telt el; tehát dolgozott az adós tizenkét napot. Mindaddig dolgozni fog, mig a tőkét vissza nem fizeti. A lisztadósság ügyét nem tudtam meg ily körülményesen. De ha rendes kamatot fizet, akkor hetenként egy hatost fizet egy forint utan. Ez tehát olcsóbb, mint a malacz-pénzadósság, mert ez csak ötszázhusz perczent. A folyamat tehát ez: A khazár lefoglalja magának a munkát és azt ledolgoztatja a ruthénnel. Ha adós a ruthén, akkor kamatban dolgozik és nem kap semmit. Ha nem adós, akkor készpénzért dolgozik s kapja felét a munkabérnek, vagyis, negyven krajezárt. A khazárnak, mint vállalkozónak, a semmittevésért szintén megjut a negyven krajezár. Önként merül föl a kérdés, hogy miér nem kapja a ruthén egyenes kézből a munkát? Hiszen ez igy zsarolás. Az állam kifizet 80 krajezárt egy bizonyos munkamenynyiségért s a ki végzi a munkát, csak feleárát kapja meg munkájának. A khazár oda áll az állam és polgárai közé rabszolgatartónak. A ruthén izzad, a khazár zsebel. Ha a végzett munka csakugyan 80 krajezárt ért, miért nem kapja meg a munkás a munkabért levonás nélkül ? Ha pedig csak 40 krajezárt ér, miért fizet az állam nyolezvanat ? Miért? Ebben a kérdésben rejlik a népnyomor kútfeje. Miért ? Miért, hogy a khazár tudja meg és nem a ruthén, hogy talpfákat kell helyreállítani ; hogy teherárut kell tovább szállitani; hogy trafikot lehet nyitani; hogy leesett a tengeri ara : hogy drágul a kasza. Miért értesül a khazar dolgokról, melyekről a ruthénnek sejtelme sínes, holott írni olvasni egyik sem tud ? Miért van a khazárnak összeköttetése a világgal, holott teljesen elzárja magát a czivilizáczió behatásától ? Miért? Azért, mert a khazár egy sok százados kereskedelmi organizmus beltagja. Nem csinálta azt a szervezetet senki. Nincsen annak irott törvénye. Tisztikara sincsen. Könyvvezetése sincs. Se czége, se működési területe, se alaptőkéje. Csak szelleme van. És hagyománya. És eredménye. Nem vezeti senki; mégis egységesen működik. Nem kap parancsokat, mégis engedelmeskedik ? Kinek ? Az életösztönnek. Erkölcse nincs, csak szokása. Jelleme sincs, csak tulajdonsága. Barátja sincs, csak czinkosa. Tagjai működnek a sivatagban, a bérezek között, a falukon és a városokon. Hazája a világ Palesztinától Munkácsig, Ökörmezőtől Kairóig. Az egész organizmus arra van berendezve, hogy észrevegye az üzleti kilátást. Más ember szagol, tapint, lát, hall, érez. Ez voltaképen egy dolog. Semmi egyéb, mint a külső hatások közlése az agyvelővel. Mikor tapintunk: akkor az ujunkkal látunk; mikor nézünk: akkor a szemünkkel tapintunk: mikor hallunk: akkor a fülünkkel tapogatjuk ki a hanghullámok minőségét és terjedelmét. Mikor szagolunk: az orrunk nyákhártyája tapogatódzik az iránt, hogy minő ize van az illó