Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-18 / 16. szám

1901. április 25. MAGYAR PAIZS 127 Általánosan elismerik Ugy nálunk, mint külföldön, hogy a Mauthner-féle gazdasági és kerti magvak gyakran háromszor akkora termést adnak, mint sok másféle magvak. Különösen impregnált csillagjegyü répamagjai ritkítják párjukat és össze nem tévesztendők más utánzott hasonló védjegyű, de nem impregnált répamagokkal. A Mauthner-féle magok tehát feliilmulhatlanok és gazdáink csak helyesen cselekesznek, ha mag-sziikségletüket mindig Mauthner-féle magokkal fedezik. (5—8.) A pálinkáról. Azt mondjak, hogy Bécsben a müveit világ küldöttei tanácskoznak a pálin- | káról s ellene nyilatkoznak. A tudósok is csak azt mondják, amit mi is tudunk, hogy a pá- \ linka megmérgezi az embert s elpusztitja a ; népet. A pálinkázókból lesz a legtöbb hülye, bolond, őrjöngő s elzülött ember. A pálinkás embernek a háza kivül-belül piszkos, tetejét hordja a szél, oldaláról hull a vakolat; földjét felveri a gaz, veteménye kukoriczája kapálatlan, Az uzsorások, a vérszopó pióczák i előbb pálinkaivásra szoktatják a népet, azutan | könyen elbánhatnak vele. A ki nem tudja mit beszéiek, menjen el északkeleti felföldünkre, a ruthének közé, a Khazár földre, jarja be Erdélynek mindenik faluját, az oláh falukat és a magyar falukat, nézze meg, hogy megy ez a nép a zsidóhoz s mit csinál a zsidónál, mert a pálinkás boltot röviden csak zsidónak hívja, minthogy zsidón kívül evvel a mesterséggel más ott nem foglalkozik. Most még csak egy darab földet hivnak Khazár földnek, kevés kell hozzá, hogy az egész ország Khazár föld legyen — s az első kiinduló pontja ennek az átalakulásnak a pálinka ivás. A tudósok Bécsben bárcsak azt találnák ki, hogyan lehetne félbeszakítani a pálinka ivást ? Vagy hogyan lehetne becsukni a pálinkás boltot. Persze, akkor megfosztanánk sok zsidót a kereset módtól s az országnak is kara lenne fináncziális szempontból. Az a kérdés, hogy az a két kár felér é avval a kárral, hogy a pálinka ivásban pusztul a magyar nép. A „Magyar Paizs" nyugtái. (II.) Vidékiek. Ambrus Ferencz Zalaszentbalázs 2, Andaházy Szilárd Beszterczebánya 4, Alasztits Pál Sárfimiszdó Vasm. 2,_Baán János Barabásszeg 2, Bakon József Náprádfa 1, Borosán György Náprádfa 1, Biba Károly Kemendollár 2, Bierbauer József Rum Vasm. 4, Benkő Sándor Bucsuszentlászló 2, l'ognár Károly Káptalantóti 2, Balássy Ferencz Hetes 2, Baumgartner József Egyházasbükk 1, Boncz András Boczföld 2, Baráth Lajos Rédics 4, Balogh Ferencz Határőrs 1, Bartha Gyula dr. Nagykanizsa 1, Bajomi Gábor Nemespéczely 1, Balogh Vendel dr. Kézdivásárhely 4 Bereczky Antal Kisdörgicse 2, Békeffy Elek Zalakoppány 1, Boldizsár Béla Perlak 2, Baky Antal Felsőbagod 1, Barsa Ferencz Rédics 1, Bayer Vincze Nagykanizsa 4, Buzetty Ferencz Rédics 1, Csizmadia Károly Drávaegyház 1, Czéder Gyula Ságod 1, Cséry Fülöp Felsübagod 4, Császár József Felsőbagod 4, Csácsics József Haraszti Vasm. 2, Csepreghy Károly Bellatincz 2, Csodány Dénes Győr 4, Czinzek János Drávavásárhely 1, Császár György Barafcá-szeg 1, Csákós János Cserszeg 2 koronát. A szerk. levele. H. Lövö. Az 1884. évi XVII. t.-cz. 122—142 szerint járjanak el, bélyeg nem kell, az alapszabályt fel kell terjeszteni 4 példányban az Iparhatóság •utján a kereskedelmi miniszter úrhoz. A jegyzökönyvet csak iparengedélylyel ellátott iparos Írhatja alá; legjobb lenne, ha egyszer befáradna hozzánk Egerszegre, itt az Ipartestület elnökségénél részletes, teljes felvilágosítást nyerne. H. Marosujvár, Irma Kolozsvár, Cyklamen, s többeknek üdvözlet és köszönet. — Hosszú levelekben többet. (Folyt, köv.) „Zalavármegyei magyar iparvédö-egyesület." Pártoljuk a magyar ipart és termelést. — Mutatvány szerzőnek a .Tanügyi tárczák* cz. könyvéből. — Halgattam értekezéseket, olvastam czikkeket a hazaszeretetre való nevelésről ; de mindenki csak ezt a mondatot variálta, kerülgette és bővitgette : szeressük a hazát! Vagy pedig : a gyermekeket hazafiasan kell nevelni. De hiszen mi mindnyájan tudjuk, hogy a gyermekeket hazafiságra kell nevelni, de hát mi módon ? Én eddig azt hittem, hogy hazaszerető fia vagyok a hazámnak. Ti mindnyájan szintén azt gondoltátok magatok felől. Pedig bizony mondom : nem ugy szeretjük ezt a hazat, mint azt á hazaszeretet törvénye parancsolja. Nézzetek magatokon végig ! A kalap, a külső és belső ruha, a pálc/a, esőernyő vájjon hazai-e f Anyaga honi-e, készítője magyar honpolgár-e ? A toll, melylyel irtok, a papiros, melyre gondolataitokat vetitek, a tinta, a bútorzat, hazieszközeitek és a gyújtótok hazai-e ? Gondoltatok-e arra, mikor mindezeket drágán beszereztétek, hogy külföldi embert vagy hazátok és atyátok fiát támogatják-e közvetlenül vagy közvetve a hazai föld termékével, jövedelmével : a pénzzel ? Bizony nem gondoltunk rá. Pedig a pénz a nemzet vére ; olyan a nemzetgazdaságban, mint az élő testben a piros vér. A mennyi pénzt külföldre származtatunk, annyival tehetetlenebbek és koldusabbak vagyunk. Pedig millióra és millióra rug az, a mit igy a külföldiek zsebre vágnak tőlünk. Tehát daczára, hogy ez a föld a mienk, Árpád ezt az országot nekünk szerezte meg: ennek a földnek áldásaiból a külföldiek élnek és pompáznak, mi pedig itthon szegényedünk és nyomorgunk. A föld még a mienk, de a jövedelme másé, Azonban ha igy a nemzet vérét — pénzét — eddig külföldre származtattuk is, nem szándékosan tettük, csak megorondolatla1/1 nok es könnyelműek voltunk, Nem törődtünk vele, ha a sonka prágai-e, a zsir amerikai-e, a liszt romániai gabonából van-e, a sör lizingi-e vagy kőbányai — és minden-minden, a mit fogyasztottunk, hogy az hazai-e vagy külföldi, csak adtuk érte a pénzt. Rosszul tettük. Ezentúl kényszeriteniink kell a kereskedőket hazai termék tartására. Mutassa elő a rendelő levelét, okmányilag a forrást, s ha nem teszi, ne vegyünk az ilyen hazafiatlan kereskedőtől semmi olyant, a mit a hazában is elő tudnak állítani. Láttátok-e a bosnyákokat? Itt lődörögnek köztünk : és lattatok-e azokon angol szövetet és brünni posztót ? A bosnyák hazájabeli anyagot visel, ha darócz is de — bosnyák. Hát ti, magyar tanitók, ti a hazaszeretésben hátrább állnatok a bosnyáknál? Tettben nyilvánuljon és ilyen dolgokban hazaszeretetetek és ne szóban és dalban csupán, A hősi hazafiság a katonát illeti, a békés polgár pedig ilyen irányban is gyakorolja a munkáló hazafiság erényeit. Megdöbben, kell hogy megdöbbenjen minden magyar szive, látván az egyes csaladok anyagi romlását. Mi lesz a nemzetből, a mely a családok összeségéből áll, ha ez igy tart tovább is, ha a nemzet az ő jövedelmét kifelé folyatja czifra rongyért és külföldi szemetért ? Nézzétek csak meg a telekkönyvben a bekeblezett adósságokat! A takarékpénztárakba is több ember jár, mint a templomba. A takarékpénztarak honnét veszik a pénzt ? Többnyire bankokból, a bankok külföldről. Hiszen ez rettenetes ! Ebben a tempóban haladva, ez a nemzet ötven év múlva koldus lesz: nem lesz övé a föld a melyen áll, a rongy, melyet visel. Es hát mi ennek a határtalan könnyelműségnek az oka ! Az, hogy a jelen nemzedék hazafias irányban való nevelésére nem fordított gondot sem a család, sem az iskola. Nekem sem beszélték gyermekkoromban hogy ilyesmiből áll ám a hazafiság. Nem nevelték a jelen nemzedékbe, hogy a békés és polgári hazafiaskodás ilyes apró és közel fekvő dolgokban nyilvánul. És mert minket nem szoktattak rá és nem oktattak ki ilyes hazafiságban, hát nem vált vérünkké. Tanultuk csak azt: mi van a földrajzban, hol él és hogyan az oroszlán, tigris; de hogy hogyan éljen a jó hazafi, s hogy még a legkisebb diák is szeretheti tettleg a hazát: ebben a szellemben és irányban nem nevelték a magyar gyerekeket. Pedig kerül ez talán valami megerőltetésbe? Nem. Csak a családok és iskolák nevelési szellemét kell rá irányítani. Nem kerül másba, kollégák, csak példátokba és soha meg nem szűnő buzditástokba. Figyelmeztessétek az e dologban tudatlan felnőtteket; a tanulóknak pedig hívjátok föl a figyelmét az altalam elszámlált aprólékosságra és tulajdonítsatok neki fontosságot; neveljétek beléjük ezt a folyton munkáló hazafiságot, hogy váljék megszokássá, vérré, izommá, csonttá, hogy — pártolják vegyék csak a hazait, . . . mindig csak a hazait. Mert csak ily módon lendülhet föl nálunk a kézi és gyáripar, ha nem külföldi produktumot fogyasztunk ; ellenkező esetben a külföldi gyárost és munkást tartjuk ki és nem a saját honfitársunkat — magyar pénzen. Egy nemzet kétféle módon pusztulhat el : ha kiölik a fiait, a mikor az élő test vérét eresztik ki; továbbá: ha koldussá teszik, a i mikor a nemzet pénzét folyatjak ki. Deák Ferencz mondta, hogy az utóbbi nyomorultabb pusztulás az elsőnél, mert ez öngyilkosság és mert az ilyen élhetetlenségből, könnyelműségből szármázván, méltó a nemzet arra, hogy az Isten haragja elérje és kitörölje a nemzetek sorából. Nem azért irtam meg ezt a czikket, hogy ki legyen épen nyomtatva és csak olvassátok, hanem hogy fogadjátok be. Mert szóltam hozzatok a Haza szent nevében . . . Nóvák Mihály. „Zalaegerszegi közp. fogy. és ért. szövetkezet." A szövetkezetekről. (28. Folytatás.) Fogyasztási szövetkezetek. Az összetartás nagy ereje, hatalma és hihetetlennek látszó haszna. Az előbb ismertetett szervezet igen könnyen lehetővé teszi, hogy a kis emberek az emiitett körzetben saját jól felfogott érdekeik előmozdítása végett egyesüljenek, tömörüljenek, s ez által vagyoni jólétük, s boldogulásuk alapját önmaguk lerakjak. Példa és reális számítás leginkább megvilágítja a dolgot. Fölveszek egy vidéki központot száz fiókkal. Persze, nem történik ez meg oly hamar, különösen azért, mert nálunk, magyaroknál kevés az önbizalom, a reális számítástól pedig irtózunk, s a segedelmet nem Önmagunk altal akarjuk elérni, hanem másoktól, s mostanság különösen az államtól várjuk a segedelmet. Pedig, ha bátor Önbizalommal nézünk szeme közé az életnek, a világnak és az időnek, akkor nem kell várnunk sem a sült galambot, sem a külső segítséget, támogatást másoktól. Eddig az volt a legnagyobb baj, hogy nem sorakoztunk, nem mentünk a gazdasági harezba okos észszel, kitartással. Élhetetlenek valánk és henyék. Másfél miiliárd állami teher és két milliárd az ingatlanokon hirdeti csúfos vereségünket. Tőlünk függ, hogy elkövetkezzék a jobb kor, mely után «buzgó imádság epedez százezrek ajakán*. De az epedés, sóhajtozás semmit sem ér. Tenni és cselekedni kell, ha élni akarunk a magunk módja, a magunk viszonya, a magunk rendje szerint. Egy táborban, egy akarattal, egy bizalommal megnyerjük a csatat. S ez nem egyesektől függ, nem is százaktól, hanem mindenkitől. Váljék ez a jelszó vérünkké. Keletkezzék belőle egy nagy nemzeti közérzés. Ezzel keljünk fel, s ezzel pihenjünk le . . . Másik hibánk, hogy nincs köztünk kifejlődve az összetartás érzete. Kicsinyli, keveselü, lenézi egyik ember a másikat. Sokat politizálunk, még többet dictiózunk, s annál kevesebbet törődünk anyagi érdeke inkkel. Ki nyugodtan meggondolja a dolgot, tudja, hogy ily irányító elvek mellett lassanlassan gyengülnünk, szegényednünk kellett. Az elszegényedés és eladósodásnak mar azon a fokán állunk, hogy vagy észre kell térnünk, vagy dicstelenül elpusztulnunk. A nyomorúságos helyzet, ha van bennünk még ész, erő és akarat, okvetlenül megváltoztatja eddigi elavult, ócska előítéleteinket, s ezen ország allami föntartó elemeit egy taborba hajtja, melynek jeligéje nem lehet más, minthogy : «A közjólétért egyesitett erővel: előre, honfiak és honleányok egyformán /» • Akkor alábbi számításomat nem fogják utópiának, vagy elérhetetlen alomnak, ábrándnak tekinteni, mert akkor azt, mit most igen sokan elérhetetlennek és kivihetetlennek tartanak : a gyakorlati élet fogja igazolni azon hozzaadassal, hogy ezen számításom nagyon is mérsékelt, s megfelelő jó akarattal és összetartással az elérendő sikernek sokkal nagyobbnak kell lenni. Persze, hogy most még e felett igen sokan mosolyognak és érte nem tesznek semmit sem ; de lesznek olyanok is, kik egész buzgón hozzálátnak a nehéz munkához, s másokat is buzdítanak, lelkesítenek és igy egyszer csak : az ige testté lesz . . . Alábbi számitásom mérsékelt, mondhatni : minimális, nehogy attól sokan egyrészről még jobban megijedjenek, más észről a számítani nem tudók kaczagjanak.