Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-11 / 15. szám

4 MAGYAR PAIZS 1901. márczius 14. Egyet-egyet villant, s mintha lángban állna s az égből esnék le, előtte állott a meredek hegyi ut. De csak pillanatra. Meg újra eltűnik s a koromsötétben síkogat a villám, zug-bömböl a dörgés. Majd megint fölvillan, s aztán mintha örökké villogna, káprázik a szeme, ing, tánczol a völgy; odafönn meg harsog, recseg-ropog minden. És leüt a villám közvetlen mellette egy útszéli nagy fába. Egész testében megremeg, egyre tart a félelmetes dörgés, s ugy zug, morog, mintha szűnni sem akarna, s közben újra dördül ... és ő egyre mén csak. Vagy pedig a hold kísérteties fényt vitt az elhagyatott vidékre. A fellegekben a sas és a keselyű feje fölött harczra kelnek visítanak és szomorúan visítanak a kisebb éjjeli madarak is a magas sziklabérczek omladékaiban. O pedig csak előre halad. Járja az élet Golgotaját türelmesen . . . Sokszor azután mégis elfogja a honvágy. Szeretné viszont látni a szép rózsát, a hol a nap pereméje a földdel össze-ér ... a gémeskutat, a tanyájukat, de főleg az édes anyját Ekkor ugy szeretné az ölébe hajtani bánatos fejét és jól kisírni magát ugy mint gyermekkorában oly sokszor szokta volt ezt megtenni — és azután újból megvigasztalódott . . • Ha meg az édes anyja valami fölött elbusult és szivét nyomta a bu, a gond, az élet nehézségekkel való megküzdésetekkor meg ő szárította fel az édes anyja könnyeit mondva: «majd ha püspök leszek, jobb dolgod lesz édes anyám» . . . Akkor még ábrándozott a püspökségről, de most már kiábrándult. Megelégednék most egy kis jó plébániával is, de még az is késett. Évek multak. És még sem jött a várvavart kinevezés. Mint a fanak hull le a levele ; ugy elhagyta a szivét is, egy-egy reménye . . . lassanként . . . * * Késő! . . . Hiába tördeli hosszúkás finom kezeit. Hiába sanyargatja magát. Hiába mormolnak ajkai imákat: késő, mar nem változtathat rajta semmit . . . Hasztalan vergődik a szive mint a kalitkába zárt vadgalamb: az a szőke fürtös fejecske mégis ott tánczol a szeme előtt és oda lo pódzik a «Breviarium» imádságos lapjaira — és onnét mosolyog feléje édes virág arcza — halk imája kszzé vegyül észbontó gerlicze kaczaja ... És bár-merre is pillant, ott látja kíváncsi szép, ragyogó gyermek szemét . . . Bár hova fordul, bár merre néz, a bájos kép el nem hagyja . . . Beleférkőzik a komoly tudományos könyv lapjai közé és beleférkőzött a szive tiszta lapjára is és ott ragyog oly élethűen oly kiolthatatlanul . . . Megjelen fényes nappal és kápráztatja . . . És megjelen előtte, sötét éjjel is és lopva az álmot fáradt, könnyáztatott pilláiról . . . Ott a hol a hegység ölelkezik a völgygyei; ott pillantotta meg legelőször a kedves szőke leánykát, midőn egy szakadozó hegyipatak mentén nefelejtset szedett. Egészen fehérbe volt öltözve, még az arcza is olyan fehér volt, mint a jázmin virág. Szeme pedig olyan kék volt, mint a csokor a kezében; a szép nefelejts-csokor. A kalapja is fehér csipkéből készült, még csak a két hófehér szárnyacska hiányzott neki, hogy egészen cangyah legyen. De ha nem is volt egészen angyal, azért ő mégis oltárképet alkotott képzeletében és ezt az oltárra tette, Ez az oltár pedig a saját szive volt. Ott honolt a lányka egész ragyogó szépségében, az oltáron, a virágfakadás ragyogásában, az ifjúság üde illatozásában . . . Oh mért is találkozott vele? Most már , . . Csak egyetlen egy szócska zsong a lelkében : «Késő> . . . Myosotis. Piszkos iskola. Ezelőtt negyed évvel elkövettem egy ciikket a tMurató»-ben a muraközi iskolák állapotáról. Elmondtam benne a többek közt, hogy az iskolák tisztogatásáról nem gondoskodnak Persze, ezért aztán nekem jöttek, s mert ki mertem szólni az igazságot, hát majd beverték a fejemet. Legnagyobb port vert fel a dolog Dráskoveezen. Valószínűleg azért, mert ott legpiszkosabb az iskola. Lármáztak, kupaktanácsot tartottak, tanakodtak, — de semmit sem tettek. Ezért ugyan kár volt annyira felkavarni azt a nagy port! A dolog ugy áll, hogy a tantermeket iskolás leánykák seprik vessző-seprőkkel. Nagyon termíszetes, hogy ezekkel a port kiseperni nem lehet, hanem felkavarják anynyira, hogy látni alig lehet seprés idején még a folyosókon is. Ez a felkavart por az éj folyamán lerakódik a padokra, az asztalra, a falra, a térképre, szóval mindenhová. — Másnap reggel a gyermek ek üjra felverik a padról meg a padlóról, de ott marad a falon, az ablakon, a térképen. Ezeken egy álló esztendeig ott diszeskedik, mig a nagy szünidőben aztán a falon bekenik mészszel, a térképről meg az ablakról a fel- és ietevé^ közben lehullik, Ma a tisztogatás igy folyik tovább is, május elején már a térképen a porból kell kihalászni a Duuát meg a Tiszát. A mult évben jelentést tett a körorvos, hogy a dráskoveczi iskola piszkos. A perlaki járás főszolgabirája elrendelte, hogy az iskolát sátoros-ünnepek (karácsony, húsvét) alkalmával — mikor hosszabb szünet van — alaposan tisztogassák ki. Alapos tisztogatás alatt természetesen azt értenők, hogy a padlót felmossák, — az év elejétől karácsonyig lerakódott port karácsonykor, a karácsonytól húsvétig lerakódottat pedig húsvétkor lesöpörjék és az ablakokat átlátszóvá tegyék. Aztán mi történt) Hát az, a mi minden rendelettel történni szokott : rendelet maradi és "irattárba helyeztetett'. Nem azért vau a rendelet, hogy azt végre is hajtsák ! Ugyan mire való volna az ? Karácsonykor vártam. Goudoltam : no, -most humánus szempontból nem tisztogatnak. Nem akarják, hogy abban a hidegben tönkre hűljenek a munkások. Ez szép ! — Várjunk húsvétig — vigasztaltam a kollegámat — akkor szebb napok járnak, talán ráderül a mi iskolánkra is. De bizony minden változatlan maradt. Még esek ki sem seperték az iskolát a húsvéti szünidó alatt. Most tessék nekem megmondani, lehet é kedve annak a tanulónak ilyen iskolában tanulni, s annak a tanitónak tanítani ? Az egészségügyi szemp jutokró! meg nevetsége- is volna szólanom. Csak azt nem értem, hogy lehet ilyet uapjainkban megtűrni, mikor lépten-nyomon azt hangoztatják : ép testben lehet csak ép lélek. A múltkor is azt mondtam, meg mondom mindaddig, mig ez a tarthatatlan állapot fenn fog állani : ezt nem szabad igy hagyni, ezen az ázsiai állapoton segíteni kötelesség. Nagy Ferencz. TaVasz lesz mégis! . . . Olvad a hó, egyre olvad, Nyoma sincs a hó-halomnak; Látom a halmot, a régit . . . Tavasz lesz mégis! . . . Zöldül a lomb, fák rügyeznek, A méhek már mézet szednek. Azurkékes lesz az ég is . . . Tavasz lesz mégis ! . . . A kis fecske, nézi félve, Meg van é a régi fészke ? Vigan int felé az ág is . . . Tavasz van már is / . . . L. Horánszky Margit. Heti jegyzetek. A mult hetekben egymásután következő 3 hír csinált hosszú fogat az állami tanitóknak. Az első körülbelül igy hangzott : Tanitók öröme. A közoktatasi minisztériumban már elkészült és a legközelebbi napokban megjelenik azon áll. tanitók névsora, kik az 1000—1200 és 1400 koronás fizetésbe fognak előlépni; valamint azon főváros környéki családos tanítóké is, kiknek részére a költségvetésben 40.000 K felvétetett, Második. Tanitók öröme. A közoktatási minisztériumból azon 107 tanitónak, kik 1894. év deezemberéig neveztettek ki, már szétküldték a 800-ról 1000 koronára emelt fizetésüknek kiutalását. Harmadik. Tanitók bánata. A közoktatási minisztériumból vett hir szerint ez évben egy állami tanítót sem léptetnek az 1200 és 1400 koronás fizetésbe. Megfoghatatlan, hogy mikép kerül a tanitók hivatalos lapjába is az elsőhöz hasonló hir. Tal án áprilist akartak járatni a hiszékenyekkel? Ennek a rossz tréfának sehogysem lehet jó képet vágni. Egyébként is, ha 3000 tanitó közül csak 107 nek tudják a fizetését egyenkint 200 koronával emelni: ezt nem kürtölni, hanem szégyelni kellene. * * * A szerkesztő ur azt irta a mult számban, hogy omlik az iskola, s ezt meggátlandó, a tantermekbe durva gerendákból oszlopokat állítottak, minek folytán a tantermek most istálló formát öltöttek. Nem veszi észre a szerkesztő ur a dolog praktikus oldalát. Nincs az iskolának sem tornaterme, sem szabad tere, s igy majd a tanteremben tanítható a mászás. Egy csapással két legyet ! * * * Nem tudom igaz é, de a nép között hallottam, hogy a Farizeusok nagyobb forgalmi napokon bérelt embereket küldenek a szövetkezeti boltba; ezek nagy hangon fitymálnák mindent, kérnek ezt, azt, s végre ott hagyják. Azért bátorkodott egyikök a nyakába fogadni, hogy egy év múlva a szövetkezet megbukik. Nem lepett meg a dolog, hisz Judások voltak és lesznek; csak azt szeretném, ha a szövetkezet bukására Farizeusaink valamennyije fogadna a nyakába. Szemlélő. Az életből. Annuska nem igen akar este lefeküdni ; mamája azt mondja neki : «No most ágyba kell már menned, a kis csirkék is elmentek már aludni.» <De mamám, felel vissza a kis Annuska, akis csirkékkel lefekszik mindjárt a mamájuk is.» A mai kor. Az 5 éves Margit elmegy sétálni a papájával. Visszajövet elbeszéli anyjának : «Mama, a papával karöltve sétáltunk, s mindenki azt hitre, én vagyok a papa felesége.» A jő ember magára gondol legutoljára. Ezt hangoztatja uton-utfélen az okos s önmagára gondol — legelébb. Jobb a más gyűlölete, mint a — szánalma. Sajtóhiba A mult számban élez helyett élet jött ki. Egyremegy különben, grammatikailag is egy tőből erednek. (Li Tsiing.) Heti hirek. Április II. A 48-as eszmék szentesítésének emlék-ünnepélyét megtartották ma a zalaegerszegi összes iskolák. Szünnap volt, s azonkívül istentisztelettel és az iskolákban rendezett nemzeti ünnepélyekkel áldottak a napot. Az állami főgimnáziumban Medgyesi Lajos igazgató mondott tartalmas megnyitó beszédet történelmi vonatkozásokkal. A terjedelmesebb cmlékbeszédet dr. Vida Sándor tanár tartotta a nap emlékére. Az ifjúság énekkara Mihalovits Béla tanár vezetése mellett a. szózatot, a hymnust, s egy kuruez dalt énekelt. A jobb szavaló diákok közül Czukelter József A magyarok istenét, Andalíts Lajos Ha férfi vagy, légy férfi, sHoffman Artúr VI. o. Vörösmartyról a Honszeretet cz. költeményeket szavalták. — A felső keresk. iskolában Udvardy Ignácz igazgató és Holczer Lajos tanuló rartottak beszédeket az éneken és szavalásokon kívül. Ünnepeltek az elemi iskolák is s a polgári leányiskola. Páukovich és Bődy J. igazgatók cmlékbeszédei mellett. A régi emlék. Húsvét szombatján este a vallás-egyházi czeremoniák után 10 óra körül századás szokás szerint az idén is összegyűlt 30—4Ü legény az éjjeli körmenetre, a hajdani török elűzésének emlékére. Zászlóval, dobbal, sippal, trombitával, felpuszpángozott puskával indultak ki a templomból a pap áldásától kisérve s járták a hatart másnap délelőtt 10 óráig — s énekelték a «Sáncz regiment»-et. Az iparosok otthona. A zalaegerszegi ipartestület 14-én vasárnap d. e. l/, 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart abban az ügyben, hogy az újváros utczában levő telkére házatépitsen. Erre szükség is van, mert a mostani kis szükkét szobácskaarra is alig alkalmas, hogy 10—15 ember gyűlést tartson benne. Az elöljáróság nézete az hogy 12 vagy 14000 koronás földszinti épületet emeljenek, melylyel a tagsági dij sem lesz felemelve s mégis a tekintélyes ipartestületnek, a betegsegélyző pénztárnak s az iparos ifjúságnak is tágas termekkel alkalmas helyisége, otthona lesz. Üdvözölnünk kell az eszmét s kívánjuk, hogy jó egyetértéssel dűlőre is vigyék a dolgot. Az építkezésekkor sohasem árt arra figyelmeztetni az embereket, hogy előre nézzenek inkább, mint hátra. Erős épületet tágas nagy termeket kell csinálni, a gyakorlati életre s számítva főképen kiállításokra, a város egész iparosságanak leendő ipari kiállítására.