Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-11 / 15. szám

6 MAGYAR PAIZS 1901. márczius 21. nagy pótadója. De ezeket tudva, épen a város pénztárának könnyebbitésére ajánlkozott volt néhány tehetős lelkes ember, hogy gyűjtenek ők a saját magokéból erre egy kis pénzt. Igy tudjuk mi, mert igy beszélgetjük ezt egymás között, mi zalaegerszegi polgártársak. Nem lehet, hogy a levegőből vettük volna ezt a hirt. Nemcsak hogy vállalkoztak a gyűjtésre, de néhányan már adakoztak is, mások meg kötelező irást adtak róla, hogy áldozni fognak ennyit meg annyit. Szép és nemes cselekedet. Czélra kell juttatni. Különben nem szép és nem nemes cselekedet. A ki még bizonyosabbat és részletesebb dolgot tud erről az adakozásról, jól teszi, ha előáll vele. Ha annak idejében mindjárt felhasználták volna a czélra, a szép és nemes mellett hasznosan is cselekedhettek volna. Akkor csupa külső telek volt az a hely. Olcsó. Egy hold egypár száz forint. Kisajátítással több. De ha pár ezer is. Mi az százhetvenezer mellett? Azt a kis udvart is toldozva-foltozva kétizben sajátították ki. Azóta évenkint drágul a hely. Hátha egy szép regge! arra ébredünk, hogy fúrnak faragnak az ácsok, vetik a fundamentumot a kőmivesek, s épittet ott valaki — nem kérdezve senkitől sem — minő épületeket. Azt mondja a közmondás, hogy a halogatás sohasem volt jó. Itt nincs is rászorulva az ember a halogatásra. Az ajándékozott összeggel venni kell egy kis területet, az iskolának, a nevelőintézetnek megfelelő udvart, kertet. Mert ne felejtsük el, hogy ez az iskola a nemzet ezredéves ünnepélyének emlékére épült 1896-ban. Hogy minta iskolának épült. S hogy dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák a szülővárosában épült. Ne hagyjuk mezítláb. Borbély György. Közgazdaság. Egerszegi gyáripar. Talán azt hiszik sokan, hogy olyan dologról beszélünk, a mi nincs. Ámde a dolog nem igy áll egészen, mert most is van két olyan gyár városunkban, a téglagyárakat nem számítva, melyekkel ritkán találkozunk. Ezek a Faragó-féle magpergető és a Schütz-féle kékfestő. Zajtalanul, csendesen, de annál életre valóbban és elismerésre méltóan dolgozik mindkettő. Ezekhez azonban nemsokara más is fog járulni, mert ambicziozus polgármesterünk a köz-érdekében akar itt egy ujabb gyártelepet létesiteni. Már meg is kezdődtek a jó tanácsok és hozzá szólások, hogy milyen legyen, hogy legyen ? . . . Egyik pl. igy hangzik: «Legyen a felallitandó ipartelep akar szeszgyár, akár gőzmalom, akar bőrgyár, akár fafeldolgozási telep, az teljesen mindegy, csak az anyagot itt szerezze be». Bocsánatot kérek, mert nem egészen mindegyHiszen gyárat miért kell itt állitani ? Nem azért, hogy egy vagy több kémény ontsa a füstöt égfelé, hanem azért, hogy a kis termelők terményeiket állandóan értékesíthessék, s hogy mennél több munkáskéz kapjon munkát. ' Így követelik ezt a szocziális viszonyok. Pedig szeszgyárral ezen czélokat nem lehet elérni. A szeszgyár lehetne 6 — 7 hektoliteres mezőgazdasági vagy 25—30 ezer forintból felépítve, s akkor munkát adna 4—5 embernek, vagy pedig ipari, s akkor vagy 70—80 ezer forintot kellene legkevesebb belefektetni, mely esetben 10—15 ember kapna munkát. Vagy talán az' őstermelésen lendítene. Hisz kis termelőink néhány métermázsa krumplijának és tengerijének Egerszeg elég nagy piacz. Jó lesz tehát a kombináczióból a szesztermelést kifeledni, s e helyett inkább egy szövőgyárt tervezni. Kendert, lent kis területen termelhet minden kis gazda, s mig a magva megmarad neki olajütésre, addig a rostját jól értékesítheti. Tehát kettős haszon a termelőre. A gyar pedig esetleg pár száz embernek adhat könnyen állandóan munkát. De meg a nemzeti érdek is ezt követeli, mert itt mindenki magyar spirituszt fogyaszt, de osztrák rongyot visel. Vagy állítsunk selyemgyárat, minek igaz első feltétele a mennél több eperfa. Zala ; amúgy is a legújabb kimutatás szerint az utóbbi 20 év alatt kevés híján 20 ezer forint áru gubót váltott be, mig Győrmegye ennek csak felét, s mégis Győrben mily nagy selyem fonoda van. Egy ilyen gyár már 350 —400 munkás kezet képes foglalkoztatni, mi mellett gyermekek és öregek is allandó keresetre tehetnek szert. Példa rá Temcsmegye, nelynek lakói az utóbbi 20 év alatt egy millió 717 ezer forintot vettek be selyemtermelésből. A selyemgyár felállítása pedig államsegélylyel menne, a mi a város nehéz pénzügyi viszonyai mellett ugyan csak szükséges volna. És ezek a gyárak is itt szereznék be az anyagot és sok magyar kéznek adnának munkát. Jövőjük pedig biztosabb, mint a szeszgyáraké. Jelszavunk az legyen, hogy segítsünk a kis termelőn és a munkáson, akkor pedig nem teljesen mindegy, hogy milyen gyárunk legyen. Agrár T. Az üldözöttek Védelmére. Irta: Németh Elekné — Andaházy Irene. Még tegnap semmi sem jelezte ittlétüket s a múlt éjjeli langyos eső után, mint egy varázsütésre : — megjelentek immár első prófétái a jövendő tavasinak, a szegény kis békák, zajos örömmel hirdetve a megváltó idő elkövetkezését. Hangos hírnöke egy szebb jövendőnek, te okos szemű, zománezoz bőrű, ártatlan kis üldözött : örömmel köszöntlek egész fic/ánkoló nemzetségeddel együtt — «Isten hozott!* Ki mondta, mi súgta meg nekik halaihoz hasonló mély álmuk közben, a sötét földalatti rejtekhelyeken, hogy «itt az idő, most vagy soha!»? — Állati ösztön, — gondolja az ember és nem tűnődik tovább rajta. De mi is az ösztön lélektani magyarázata tulajdonképen? Az akaratnak öntudatlan megnyilatkozása valamely inditó oknak ismerete nélkül — olyan előny tehát, melylyel az ^oktalannak, lelketlennek» nevezett állat rendelkezik a dicső ember felett, aki magas fejlettségű szellemével bizonytalanul tapogat a jövendő homályában, mig az állat ösztönének segitségével érzi a «holnap titkait.» A hosszú téli álomból ébredve, dermedten, soványan, kiéhülve bújtak elő rideg, sötét odúikból a szegény békák, hogy — amint az első meleg napsugár áthatolt testük vékony bőrén repeső, picziny-piros szivecskéjök kellő közepébe, egyszerre érezzék : «mily édes az élet, mi szép a világ* . . . Örömüknek jeléül, hanA hatósági közbelépés értékét eléggé föltünteti a következő eset. Dombostelkén beköltözött egy khazárhoz Mayer Herschler 1899. szeptemberben. Foglalkozása nem volt. Települesi engedélyt nem kért. Vagyona sem volt. Megélhetési módját igazolni nem tudta. Ennek következtében a községi elöljáróság 1899. novemberben kiutasította Herschlert élő szóval. Herschler nem mozdu't. .1900. januárban írásbeli végzéssel utasította ki öt a községi elöljáróság. Ezt a végzést Herschler megföllebbezte. Az alispan helyben hagyta a község végzését juliusban kelt határozatával. Az alispán határozata felolvastatott és megmagyaráztatottHerschlernek s egyszersmind utasították őt, hogy hagyja el a községet. Ekkor már zugkorcsmája volt Herschlernek és adósai voltak, a kik őt pártfogolták. Herschler nem mozdult. A község feljelentést tett, hogy nem bir Herschlerrel s kérte a hivatalos kitelepítést, ugyancsak juliusban. Szeptember végén, mikor ott jártam, Herschler még nem volt kitelepítve. A dombostelki községi elöljáróság ezen esetben nélkülözi felülről a szügséges támogatást. Ez azonban a legritkább eset, mert egyebütt maguk az előijárók mulasztják el kötelességeiket. Nem tudnak a dologhoz nyúlni, de nem is igen mernek. A khazár erősebb mint ők. Ügyesebb is. Nagy az összeköttetése. Husztról kiutasítottak a mult nyáron egy khazárt. A khazár nem távozott, Azt állította, hogy neki valamelyik faluban községi illetősége van. A rendőrség letartóztatta, mint engedetlent és elhatározta a kitolonczolast. A hatóságnak nem volt igaza. A személyre nézve tévedett. A letartóztatott khazár csakugyan birt illetőséggel. Mi történt ? Hát az történt, hogy a letartóztatás utan négy óra elteltével a szolgabírói hivatal távirati rendeletet kapott a minisztériumból, hogy azt a khazárt azonnal bocsássak szabadon. Minden becsületes ember örül, hogy az ártatlan nem szemvedett. De fölmerül az a kérdés, honnan tudta a kormány, hogy artatlant tartóztattak le ? Hiszen a szolgabirósag'tévedése nem volt kiderítve. Vizsgálat megindítására és befejezésére teljesen hiányzott az idő. Száz meg szaz panasz érkezik tavirati uton a kormányhoz. Egyet sem intéznek el vizsgálat nélkül. Igenis történik szabadonbocsátás gyakran, ismert és befolyásos jótállásra. De azt a khazárt a saját illetékes hatósága sem ismerte. A szomszéd községben képtelen volt magát igázolni. És ime Budapesten van valaki, a ki őt igazolja, a ki érette kezességet vállal, a kinek hitele, befolyása van a kormánynál; a ki felkocsizik a várba s föllépése olyan gyorsasággal érvényesül, hogy minden irodai formalitást félretéve, sürgönyileg intézkednek első szavára. Mind ebben nem látom a visszaélésnek legkisebb nyomát sem, sőt örülök, hogy igy történt, mert ártatlan embert szabadított ki a gyors eljárás. De eszembe jutnak mások, akik szintén l hatósagi tévedések következtében szenvednek Honnan vegyék ezek azt a befolyásos összeköttetést, a melylyel a khazár bir? Eszembe jut, hogy 1884-ben Kolozsvárt egy valasztási menetet megdobáltak. Emlékezetem szerint tizenhét vagyonnal biró, választó polgárt csuktak a börtönbe. Ártatlanok voltak azok is. Nem is jött-mentek voltak, mint a khazár. A gyanú nem volt igazolva semmivel. Mégis hat hétig szenvedtek csirkefogók és kapezabetyárok közt. A huszti eset, mely különben munkácsi is lehet, mert azt a jegyzetemet, a melyben névszerint volt a khazár is, a szolgabíró is és informálóm is megjelölve, nem találom sehol — de bárhol történt, egy ilyen eset nem marad pszikhologiai következmények nélkül. Rendes viszonyok között azt a biztos jogérzetet eredményezné, melyet a sanssouci-i molnárról jegyzett föl a történelmi hagyomány. Mindenki tudja, hogy nagy Frigyesnek alkalmatlan volt az a malom s ráparancsolt a molnárra, hogy onnan megfelelő árért malmostól távozzék. A molnár nem engedett. «Ki foglak innen erőszakkal telepíteni® — fenyegetődzött a király. — Nem lehet, felelt a molnár, mert azt nem engedi meg a biró. A mi esetünk azonban nem a jogérzetet erősiti, hanem azt az általánosan tapasztalható félelmet, melyet hatósági közegeink a khazárok irányaban táplálnak. Azt a közhiedelmet erősiti, hogy a khazárnak Krisztus a barátja. A khazar kivételes nép. Annak több szabad, mint másnak. Ügyét-baját gyorsabban igazítják. Pőrét könyen megnyeri. Visszaéléseit eltudja palástolni. A hol igaza van, ott hatalmas védelemben részesül. A hol nincs igaza, ott a védelem még hatalmasabb. Khazárnaklenniannyi, mint modern kiváltságokban reszesülni. (Folyt, köv.)