Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-10-11 / 2. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. október 11. dők ebben a hazafias mozgalomban, s mégis azt kell mondani, hogy ők ellenségei ennek a mozgalomnak, nemcsak Miskolczon, hanem egyebütt is, az országban mindenütt. Vádra vádat nem hozok fel okul, hogy pl. a Hazádnak rendületlenül, s az Isten áld meg a magyart eléneklése mintha hieroglif volna ajkunkon. Nem kell tanút állítani, nem kell bizonyítani, a kétszerkettő négynél bizonyosabb, s itt a nyakam rá, hogy ellenségei. De ne hamarkodjuk el a dolgot. Világosítsuk föl egymást. Van külömbség a vádolás és Ítélés között. Hibáztatom a gyermeket, ha gyufával játszik, s ha felgyújtja a házat, nem büntetem meg. Csak nem teszem fel róla, hogy gonoszságból égetné el a saját házát. Nincsen is gonoszság a gyermekben. S nincs neki fogalma arról, hogy az apja kára neki is kár. O csak a saját kedvét igyekszik elérni a játékban és a tűzcsovában. Az ő sajátja pedig felette szükkörű, elfogult és önző. Megharagszik és ellensége lesz annak az intézkedésnek, mely kiveszi kezéből a játékszert. Durczásan még az anyjához is hozzá üt. Pedig csak szereti, vagy mi. Nem merném mondani, hogy a magyar kereskedők nem szeretik ezt a hazát. S az mégis bizonyos, hogy a magyar ipar pártolásának ellenségei, legalább most egyelőre. Ezt, mondom, nem kell bizonyítani. Legfeljebb megemlíthetjük az okát. De ezt már megmondottam, mikor a gyermekjátékról beszéltem. Azért ellenségei, mert saját kedvök ellen van. Magyarán megmondva azért, mert a külföldön vett portékáért kevesebb pénzt kell kiadniok, s így azért itthon kétszeresen több pénzt kapnak. Világos, hogy így jobb nekik. S ezt nem is lehet rossz néven venni. Én is úgy tennék, ha az eddigi értelemben vett kereskedő volnék, egy ezredik részecskéje a közszellemű kereskedésnek. Mert ne okoskodjunk, jól mondja a szabadkai képviselő, hogy nálunk nincs is kereskedés, csak holmi közvetítés. Hát kereskedés még van, de kereskedelem nincs. A kereskedés önös gyermekkor; önzetlen férfikor volna, ha volna, a kereskedelem. A kereskedés magán érdek. A kereskedelem a haza érdeke. Az előbbi van, az utóbbi nincs. Szeretném, ha százan, ezeren czáfolnának meg, ha megczáfolna maga a tény. De nem lehet. Nem hiszem, hogy egyetlen ember is megczáfolna. Szóljon az az ember, ki a nem régen mult idő szellemében nőtt fel, s kereskedői pályán forgolódik, a ki noha tanulta és ismeri is a kereskedelemnek magasabb elvét és hivatását, hogy úgy mondjam, hitvallását: mikor a pályára lépett, vagy a mikor vásárt csinál, megcselekszi é, avagy csak a fejében is megfordul é, hogy első érdek a haza érdeke, s második az egyéni, a magánérdek ? Nóhát, parasztosan mondva, szeretném én azt az embert látni. A gyermekkori én, a mit egoismusnak neveznek, sőt a ficzkókori társaság „ szelleme is ki van fejlődve; de a férfikor, annak a társadalmi és nemzeti közösségnek az eszméje, a mit altruismusnak is hívnak, nincs kifejlődve. A mi kereskedésünknek az alapja nem nemzeti, az eszköze nem hazai, s a czélja nem sociologiai, vagyis nem társadalmi. Az alapja is, az inditó oka is, a czélja is egyéni. A mi kereskedésünk nem társa a földmívelésnek és iparnak, hanem ura ; nem fog velők kezet, mert ezeknek durva a kezök ; lehet, hogy pályájának a tudománya azt tanítja, hogy a közönség érette van; ha így van, akkor rossz az a tan; az ilyen tan nem forrasztja össze a kereskedést saját földje terményével, s a honfitársak keze készítményével; az ilyen tan nem forrasztja össze a kereskedést zám : a magyar nőkre. Ők jöttek a segítségemre. Akkor elbeszéltem ezt a népnek is, mire egy öreg asszony könnyezve szólt: «Áldja meg az Isten azokat, kik a szegénynyel törődnek !» Egy fiatal menyecske hozzá tette: «Azt mondják instálom, hogy azért pártolnak minket arra messze az urak, mert könyvet írt rólunk, s abból olvassák az állapotunkat.® Hát bizony ebben is volt valami igaz, mert hogy a József főherczeg palotájába a «Hegyek közül» cz. kötet vitte be a hegyek közül való nép munkáját, el nem lehet tagadni. Szép levelét őrzöm Holdházy János püspöknek, melyben arról értesít, hogy tekintsem Klotild főherczegnőt minden későbbi művem első előfizetőjének ; addig pedig mutassam be az én népem munkáját ő fenségének. Be is mutattam és a fenséges asszony akkor írta az ő magyaros irályával: «Tátrafüredi villám csupa kalotaszegi varrottassal van díszítve.* Nyolcz terem berendezéséhez sok varrottas kellett. A jó / Telepy Károly bácsi sokat is kiválasztott. Őt bízta meg a fenséges asszony a kiválasztással, s így csak a legeredetibb mintákra került a sor. Ott volt a Fonott, a Cserleveles, a Makkos, a Szarufás és nem hiányzott a «Körtvés» sem, mely mintáról azt tartja a szájhagyomány, hogy annak ott kell lenni a menyasszony kelengyében, mert az viszi a szerencsét. És a «Körtvés» nem hiányzott a legelső magyar leány kelengyéjéből sem. Mária Valéria főherczegnő minden figyelmeztetés nélkül épen azt választotta a saját terme díszítésére: halványbarna fodorvásznon világos kék körtvést. Az édes ura szobájára pedig égő piros Bogiárost rendelt, míg az öltöző szoba varrottasa fodorvásznon hófehér «Tányéros» volt. Hő szívvel óhajtjuk, legyen tartós az a családi boldogság, mely a régi magyar minta nyomán virágzik. A «Kis almás* a Mária Terézia főherczegnő kedvelt mintája, ezt választotta hat terme díszéül, s mikor megkapta, rendkívül megdicsérte a «remek szép munkákat» és újból rendelt. Azután pedig eljött ide, hadd lássa színről-színre ezt a népet, a mint ez már meg vagyon írva, ugyancsak a «Tarka képek»-ben. A megnevezett minták hajdan az erdélyi úri osztály ágyneműit díszítették, s nagyban varrták a fejedelemnek «nemes leányai*, az úgynevezett "Lányok házá»-ban és ilyen ház — azaz egy nagy szoba — volt minden úri épületben. Sok himes varrottast láttak azok a málló falak, melyek romjaikban is megtartották a lányok háza nevet. És a «nemes lányok® varrták a Lórándfy Zsuzsánna ágyasházába valókat. Egy párnacsup most is meg van az erdélyi múzeumban: fátyolszerű, s mégis erős lenvásznan, magyar piros selyemmel varrva a «Szarufás». Jóval később kezdte varrni a nép ezeket a mintákat piros vagy sötétkék fejtővel fodorvászonra. Tudom, hogy ezen állításommal hírneves ethnografusoknak mondok ellent, de nekem határozott meggyőződésem, hogy a varrottast előbb fenn a várakban varrták, s onnan szállt alá a nép közé és nem megfordítva, mint ők hiszik. (Folyt, köv.) a hazafiassággal, s így nem is lesz belőle kereskedelem. De nincs megírva, hogy egy tanból tanuljunk a világ végéig. Ne csodálkozzék a levélíró, hogy a miskolczi, s a többi kereskedők is ellenségei a hazai iparnak. Ha kesztyűs kézbe parolázhatnak, nem fognak durva kezet. Hanem megszűnik ez a rossz felfogás. Nem rohamosan bár, saját magok is átlátják, hogy talán rossz könyvből tanultak. Mindnyájunk hite szerint meg fog változni a szellem. Már is megindult. A nagy közönségtől függött, hogy eddig nem voltak barátjai a hazai ipar pártolásának, s a nagy közönségtől függ, hogy ezután barátjai lesznek. Ha még sem lennének, csak akkor lenne értelme annak a bizonyos <boycott» szónak. így érti a levélíró is. Mert az bizonyos, hogy egyszer mégis csak fel kell állítani a kérdést: vagy szereted a hazádat, vagy nem. S az is bizonyos, hogy a hazai ipar pártolása összefügg evvel a kérdéssel. Borbély György. A gazdák gyűlése. Mult napokban a kereskedők gyűléseztek Miskolczon, s hangoztatták, hogy karöltve kell haladniok a gazdákkal és iparosokkal. De arról is volt szó, hogy nem szeretik a szövetkezetet. A legközelebbi vasárnap a gazdák tartottak országos gyűlést Kassán, s itt is hangoztatták, hogy karöltve kell haladni a földmívelésnek, az iparral és kereskedelemmel. Ennek a gyűlésnek már tetszik a szövetkezet, s talán ezaz egy pont is eléggé kimutatja, hogy a két gyűlés természete mégis szemben áll egymással, egyéb megegyezésük mellett is. A magyar gazdak ez országos gyűlése igen komoly volt. Mert a gyülekezés és tanácskozás oka is komoly. Az ok olyan, mintha 50 év óta állandó földrengés volna Magyarországon. Megingott alattunk az anyaföld. A magyar nép nemzetföntartó elemei kezdik elveszteni lábuk alól a talajt, a középosztály már tönkrement, s követi a kisebb gazdák tábora. A föld gazdat cserél, s a föld gazdája hazát cserél. Hogyne ! mikor a statisztikusok arról beszélnek, hogy a magyar föld az értékének 90, vagy csak 80 százalékáig van é adóssággal megterhelve ? Arról tanácskozott a nagy gyűlés, hogy mi módon lehet még megmenteni a mit meg lehet, hogyan lehet megvédelmezni a magyar gazdát a tönkrejutástól, az országot a kivándorlástól, s hogyan lehet a magyar földbirtokot megtartani állandó és szilárd magyar kezekben f A gyűlésen gróf Dessewffy Aurél elnökölt. Távirati üdvözlettel tüntettek a miniszterelnök és Darányi földmívelési miniszter mellett. A szónokok sorát Majláth József nyitja meg. Beszél a hiúságról, fényűzésről, kapaszkodásról, stréberségről, kivándorlásról, s az ezt elnéző hatóságok tehetetlenségéről. A föld szeretete felé kell terelni a társadalmat. A hazaszeretetet nem lehet elválasztani a föld szeretetétől. A legfontosabb feladatok között első helyre teszi a fogyasztási szövetkezetek felállítását. Kodolányi Antal ajánlja a gazdakörök felállítását. Dr. Horváth János felemlíti, hogy régen igen is volt magyar ipar és iparos osztály; a középkorban virágzó iparunk volt. De annyi akadály és ellenség között megszakadt vagy megállott, sőt vissza fejlődött; még a magyar vasutak is inkább az idegen portékának kedveztek, mint a miénknek. Azt mondja, hogy iparunk a mezőgazdaságból táplálkozik. Bernáth István. A vidék teljesen kipusztul az iparosokban, mert a jobb erők a fővárosba i mennek, a többit pedig elpusztítja a rosz köz-