Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-10-25 / 4. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. október 11. datra ébreszteni. Reformálni kell a közszellemet. Barta Miklósként divatba kell hozni egyszer a hazafiságot is. Arra a tudatra kell vezetni az embert, hogy a hazai termény és iparpártolás kérdése a hazafiság kérdése, s a hazafiságot a becsület kérdésévé kell tentii. Kinek kötelessége ez ? Mindenki tudja, hogy mindenkinek a kötelessége. Mégis olyan nehezen halad az ilyen dolog — panaszol Kossuth Ferencz. Mert a kezdeményezőre kancsal szemmel néz a szomszéd. Az egyik fővárosi újság már meg is említette, hogy Hegedűs Sándornénak a magyar iparügy feldajkálására irt levelét közölték a vidéki lapok. Pedig nem ártott volna, ha a fővárosiak is mindnyájan közlik. Mert nemcsak a kezdeményezőnek, de mindenkinek kötelessége az említett szellemet ápolni. Kötelessége az apának, az anyának, a tanítónak, a papnak, a körjegyzőnek; kötelessége az intézeteknek, az egyleteknek, a testületeknek ; kötelessége a kaszinóknak, a társasköröknek, az iparos egyleteknek, a kereskedő társulatoknak és kötelessége a hírlapoknak. Persze, ez nem megy olyan könnyen. Egyiknek ma, a másiknak holnap jut eszébe, hogy a régi közfelfogást ostromolja, s újat ajánljon. Pedig a már meglevő közszellem akár jó, akár rossz, a legerősebb vár a világon. Sokáig kell döngetni, míg megadja magát.Vagy egyszerre kell megrohanni minden oldalról. Kell egy központ, honnan a jelszót adják ; kell egy élesztő kovász, mely melegséggel érleli a munkát; kell egy világító mécs, mely irányt mutat jobbra-balra; kell egy önkéntes bizottság az akczió megindítására. Kolozsvárt megalakult már ez a bizottság, s az Emkével együttesen működik. Nemsokára lesz több is az országban; szükséges, hogy legyen minden megye székhelyén, s egymással akár összeköttetésben, akár függetlenül fognak munkálkodni, a honi iparpártolás közös eszméje mindeniket közös czélra vezeti. Minden bizottság összeköttetésben lehet egymással, de összeköttetésben kell neki lennie az országos ipartestülettel, a közeli kereskedelmi és iparkamarával, a megye összes kereskedői és iparos testületeivel; érintkeznie kell szakadatlanul az újságokkal, a kaszinókkal, mindennemű egylettel, intézettel, hivatallal, főnökökkel, igazgatókkal, s a vezérszerepet vivő magános kereskedőkkel és iparosokkal. Ha valahol az országban van szükség, hogy a hazai ipar pártolására akcziót indítsunk, s az akczió megindítására önkéntes bizottság alakuljon: a dunántúl van a legnagyobb szükség erre. Nagy munkatere lenne egy ilyen bizottságnak Zalamegyében is. Háládatos dolgot, rendkívül hazafias dolgot művel az az ember, a ki eléáll és bizottságot alakít a hazai ipar pártolására és fejlesztésére. Nem szükséges ujjal rámutatni, hogy kik tehetnék ezt az agitálást. Van Zalaegerszegen több olyan férfiú, a ki független ember, nemcsak hivatalát tekintve, de a kenyérgondoktól is szabad, a kinek emez áldásaihoz még az is hozzájárul, hogy társadalmi tekintélylyel és nem közönséges honszerető lélekkel gyújthatja meg a mozgalom fáklyáját. — Ha férfi nem akad rá, nemcsak nem vesztene, de tízszeresen nyerne vele az ügy, ha asszonyok alkotnának erre egy önkéntes bizottságot. Borbély György. Zalaegerszegi központi fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A szövetkezetekről. (Folytatás.) . Min kell kezdenünk ? ! (Nehézségek; akadályok.) Különös, de úgy van, hogy a szatócsok, közvetítők és a kereskedők legnagyobb ellenségei a szövetkezetnek, holott ők adtak példát a szövetkezésre, s mégis a kereskedők táborából jőnek a legerősebb támadások Köztük már régóta fennállnak a ringek, cartellek, központi eladási irodák, melyek ugyanazon elven alapulnak, mint a kis emberek szövetkezetei, t. i. hogy az erők egyesítése, az erők hatását is fokozza, s hogy az egyesülés erőssé tesz. Aztán gondolják meg a haszonlesésből és csupán önérdekből a szövetkezeteknek ellenségei, hogy vájjon nem egyes uzsorások és lelketlen szatócsok, s kereskedők üzelmei teszik é majdnem elkerülhetetlenné, hogy életképes szövetkezetek létesüljenek mindenütt e hazában r ! Magyarország 17 millió lakosa közül 11 millió közvetlenül a földmívelésből él, s egész nemzeti vagyonosodásunknak majdnem egyedüli forrása a földmívolés. Vájjon továbbra is nézhetjük-e összetett kézzel, hogy ezeknek egész lételét, megélhetését, jövőjét a lelketlen borhamisítók, kik eddig is már alaposan tönkretették a magyar borok régi jó hírnevét, búza- és egyéb uzsorások, s ezerfajtája a szipolyozóknak, tönkre tegyék ? Vájjon ezen államfcntartó elem úr-e Magyarországon, s megteheti-e mindazt, a mi törvényes, jogos, méltányos, mi által mások jogait nem sérti, de saját megélhetését könnyíti, jövőjét biztosítja, s a hol lehet, a közvetítőket kikerüli és az ebből eredő hasznot magának tartja meg ? vagy talán már nem találja honját a hazában ? ! . . . Talán csak nem lett még az úrból szolga, kinek ijicgluínyászkodás és hallgatás a helye?! . . . Ha nem vagyunk is még egészen ennyire, ellenségeink erejét, s támadásait nem szabad kicsinylenünk, mert ezeknél meg van az öszszetartás, készen a hadi terv, táboruk kipróbált, szavuk mézes-mázas, eljárásuk igen sokszor fortélyos, nem ritkán alattomos, melyek által a gyengébbeket könnyen megtévesztí hetik. ; Ezekkel szemben nagyon megnehezíti a czél elérését a nép felette szegény volta, elmarai dott műveltsége, latymatag, «Ej, ráérünk arra még* természete, a gazdasági kérdések iránt való kevés érdeklődése; aztán régi átka már ! a magyarnak, hogy össze nem tart; nem szereti sem az iparos, sem a keereskedői pályát, nem szereti az úgynezett sgseftelést*. Pedig kívánatos, hogy úgy az ipar és a kereskedelem, mint a mezőgazdák körében is legyen meg az egészséges üzleti szellem. • Nem is a jogos és szükséges merkantil szellem térfoglalása, hanem a kinövések miatt panaszkodunk ; hisz a mit nálunk üzleti szellemnek neveznek, azt a művelt nyugoton megtévesztésnek, fosztogatásnak és uzsorának hivják.n (Lásd: Páris Frigyes kir. ügyésznek «A németországi mezőgazdasági szövetkezetek® czímű munkáját.) A mi táborunk még gyenge. Az összetartást meg kell szereznünk, a bizalmat kiérdemelnünk, a kitartó, lankadatlan munkát, takarékosságot, rendet megszoknunk, a gazdasági dolgokat érdeklődésünk tárgyává tennünk, s megkedvelnünk kell. Sok a teendő. Jóvoltunkért erős akarattal, elszántsággal, összetartással és lelkesedéssel megtehetjük mindazt, mit a szent czél érdekében meg kell tennünk. — Nem magyar az, a ki most hátra marad! . . . Vájjon így és ezek által, a felhozott nehézségek és akadályokkal szemben, s ezek daczára, elérhetjük-e a kitűzött czélunkat ?! . . . Igenis el. Csak előre ! . . . Bízzunk a magyarok őserejében és ügyünk igazságosságában! Igenis, már rég időtől fogva bizva-bizik, küzdve-küzd a szegény magára hagyatott magyar nemzet, noha: «Szomorú a magyar nóta, már negyedfélszázad óta!» Ezért mondja a költő: «. . . tiéd hazám, egy szentelt fájdalom!» Hogy miért ?! . . . Minek mondjam, úgyis tudja mindenki! . . . A sors összeboronált bennünket a kedves osztrák sógorokkal. Ezek voltak a dédelgetett, elkényeztetett, mi pedig a mostoha gyermek. Eddig alkotmányunkat, szabadságunkat, függetlenségünket kellett ellenük védelmeznünk, s hogy ezen az úton czélt nem értek: most a gazdasági téren törnek vad gyűlölettel ellenünk hálából a vett sok jóért és azért, hogy nem egyszer kirántottuk őket a kátyúból. Az igaz, hogy ezen a téren is előnyben vannak, mert míg mi alkotmányos küzdelmeinkre fecséreltük legjobb erőnket, ezen idő alatt ők iparilag megerősödtek, millióinkból, melyeket tőlünk iparczikkeikért kaptak, meggazdagodtak, ennyivel pedig mi szegényebbekké lettünk. A közös vámterület is erősen a malmukra hajtja a vizet. Önös érdekükből ellenségeik ezek mindannak, a mi a magyar nemzet megerősödését, ipari föllendülését, vagyonosodását czélozza. S minthogy a magyar fogyasztási szövetkezeteknek egyik legfőbb, hazafias czétjuk, hogy mindenütt, a hol csak lehet a magyar kézi és gyári ipart tőlük telhetőleg pártolják, ezért az osztrák gyárosok sem nézik jó szemmel a szövetkezetekef, s minthogy ezek fejlődését meg nem akadályozhatják, ezért azon vannak, hogy lehetőleg nagy nyomást gyakoroljanak a magyar kézi és gyári iparra; valamivel olcsóbban kínálják portékájukat, igen sokszor silányabb is, mint a magyar. Itt kezdődik aztán a fogyasztási szövetkezeteknek nemes és hazafias működése ! A vezetők irányelvül, állandóan és következetesen ahhoz tartsák magukat, hogy a mi jó, versenyképes iparczikk nálunk kapható, azt ne hozassák külföldről, mert ez által országunk napról-napra szegényebbé lesz. Már pedig ettől öntudatosan mindnyájunknak óvakodnunk kell. Egy-két fillér különbség senkit el ne tántorítson. Gondolja meg mindenki, hogy ily eljárás mellett milliók mennek külföldre, ezerektől vétetik el itt az országban a kenyérkereset, s ha öntudatosan a kitűzött irányelv szerint el nem járunk : absolute magunk tesszük lehetetlenné a magyar ipar föllendülését és virágzását. Dr. Kele Antal. (Folyt, köv.) n „STEAROPTINUM (Olaj-sebtapasz) Bámulatos gyorsan gyógyító olaj-sebtapasz, a mely egyetlen a maga nemében . s egy régi család titka. Budapesten a katonaságnál orvosilag rendelve. Biztosan gyógyítja s a fájdalmat rögtön csillapítja bármily sebeknél: vágás, zúzódás, égés, fagyás, mindenféle kelevény és nöi emlők gyuladása és gyűlése, a titkos betegségek, kiütések. Vérbetegséget biztosan gyógyít, s nem hagy sebhelyet. Egy adag ára használati utasítással együtt 2 korona. A hatásáért kezességet vállal, a mi, ha elmaradna — a pénz" visszaszolgáltatja a „Stearoptinum" laboratóriuma. A pénz beküldésével vagy utánvéttel megrendelhető a „Stearoptinum" laboratóriumában : 20 20—2 Budapest, VII. kerület, Mexikói-út 88.