Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-27 / 13. szám

10 MAGYAR PAIZS 1900. deczember 20. „Gazdák Biztosító Szövetkezete." A magyar gazdák 1.6 millió korona biztosítéki alappal rendelkező «Gazdák Biztosító Szövetkezete® nemcsak megalakult, de a működését már meg is kezdette. E biztosító szövetkezetnek, a magyar gazdaiqgfeőalom altal való megalakítását szükséMagyarországban működő, légin külföldi biztosító részvénytártiasagjeflTrrfl^Bz 1897. évi jégverést követő azon eljárása, liogy egymással a — szabadversenyt megszüntetve — kartelt kötöttek és a biztosítási dijakat olykép emelték közmegegyezéssel, hogy az új dijak a régiek 50—150 %-ának feleltek meg s a jégbiztosítás terhe nagyobb lett mint a'íöldadó. A biztosító részvény társaságok nagyobb része a külföldi tőkének adja át a Magyarorszagban szerzett hasznot; a Gazdák Biztosító szövetkezete, mint tisztán a magyar gazdak által létesített intézmény, ha az évi díjbevétel a kártérítés és egyéb kiadások költségét meghaladja, a fölösleget, a hasznot — a szövetkezet tagjainak, fizetett dijuk arányában visszatéríti, vagy jövő évi dijukba tudja be: a miből önként következik, hogy a tényleges szükségletnél magasabb díjat senki sem fizet, mert a biztosító szövetkezet nem nyerészkedés czéljából alakult, hanem gátul emelte azt maga a gazdaközönség, a bíztosító részvény társaságok kartelje, vagyis azon önkénye ellen, hogy a díjtételeket tetszésük szerint emelhessék. A Gazdak Biztosító Szövetkezete nemárásztja el • a magyar gazdák tűzhelyét az üzletszerző ügynökök szazaival; mert maga tudja és maga érzi azt a józan magyar gazda, hogy a saját maga által megalkotott biztosító szövetkezethez — a mely az ő sajatja és a saját maga ellenőrzése alatt van — forduljon-é biztosításával, avagy a külföldi tőkepénzes részvényeseknek vagyonát növelje tovább is. Kitartás a munkában, tisztesség az üzlet minden agában : ez az új szövetkezet irány elve. A magyar gazdaközönségtől függ, hogy ezen biztosító szövetkezet — a tamogatas mérvéhez képest rövidebb vagy hosszabb idő alatt az ország egyik első intézményévé fejlődjék. Vidéki leVél, — A cMagyar Paizs» eredeti tudósítása. — Zalaszentbalázson, 1900. decz. Azon üdvös és a magyar iparos mai áldátlan helyzetének megváltoztatására czéloz a «Magyar Paizs -zsal együtt Hugauff Ede zalaszentbalázsi főtanító is, a ki értekezletre hívta össze az iparosokat, s meggyőző szavakkal mutatott rea a kisiparos osztály mostani válságos viszonyaira, feltárta élénk színezéssel a súlyos körülményeket előidéző okokat, meggyőződéssé érlelte hallgatóiban azon feltevést, hogy bár az általános pangásnak, a nyomorúságos állapotnak létezését nagyrészt nem az iparosok idézték elő, hanem Magyarország intéző köreinek sajátságos, az idegen portékát kedvelő, gyári rossz munkát megszerettető gazdasági politikájok, s elhanyagolása mindannak, a mi a magyar iparos-osztály helyzetét kedvezőbbé tehetné, mégis a sors jobbra fordulásán munkálkodni, a kezdeményezés úttörőinek szándékát jól megértve, félre nem magyarázva, eredményesíteni, tenni, utóvégre pedig a hazai ipar fellendítését, elterjedését, ezzel az iparos osztály hatalmassá tételét kivívni, s az idevágó törekvéseknek szilárd alapot teremteni stb. Az iparosok kötelessége már régi példabeszéd szerint is: «segíts magadott, s megsegít az Isten /» tehát az iparosok érdekeiért síkra szálló törekvések támogatásának szükséges voltát a főtanító hangoztatta, megmagyarázta, ho<?v a siker elérésének első, s legelengedhetetlenebb követelménye a társulás, szellemi és társadalmi értelemben. Mert ha módot, s alkalmat szerez magának, különösen a városi élet szellemi és társadalmi előnyeivel nem rendelkező, tőlük el vont községi iparos osztály, hogy úgyszólván áldozat nélkül, csupán értelmiségi hajlama, közönynélküli lelkesedése, s a magyér iparügy bajnokainak önzéstelen működésébe vetett bizalom révén megismerje saját helyzetét, annak javítására vonatkozó gondolatait közölje iparostársával, az e gondolatokat, viszont a kollegái eszméit kölcsönös megbeszélés tárgyává teszi, illetékes helyen s közvetítés útján feldolgoztatja : nemcsak az ipar felvirágoztatásai segíti elő alapvetőként, hanem ama — fájdalom sok részben igazolt — vádat is megszünteti, hogy a mi iparosaink értelmi fejlettsége nagyon csekély fokon áll, s a figyelmet meg sem érdemlik, mert hisz sorsuk javítása érdekében történt lépések horderejét felfogni nem tudják, azt kicsinylik, holott ha egyszerre aranyakat nem osztogatnak is az úttörőknek, mindazonáltal a fáradtsággal gördített egy darab kő szintén lényeges alkatrésze leend az ipari tökéletesedés örök időkre felépülő hazai hatalmas várának. Lépésről-lépésre kell haladni — mondá az értekezletet összehívó főtanító — mert valamint a helyzettel való nemtörődömség csak sivártalanabbá teszi a jövő képét, úgy a hirtelen való sokat markolás elfárasztja a kezet, s kihullatja belőle a felépítéshez adni szándékolt kőanyagot. Az első lépési: kell tehát megtenni, megtörni a közönyt, az előharezosoknak bizalmat előlegezni, s akkor a siker nem maradhat el. Az első lépést pedig úgy tehetik meg, ha otthon szorgalmasan tudomást vesznek szaklap útján, mi történik az országban, a megyében a magyar iparos-osztály érdekei mellett és ellen? ... ha hetenxénl egyszerkétszer a tömörülés útján kicserélik egymás között eszméiket, s így megszerzik későbbre az alapot egyesületté leendő szervezkedésükhez, mely azután értelmi tekintetben felemeli őket, munkájuknak pedig elismerést, an^gi előrehaladást szerez, iparczikkeiknek kedwző értékesítési helyet, szorultságukban olc^S kisegítő forrást nyújt. Ezen az alapon azután a megizmosodás, a jólét lesz elővarázsolva, míg a közöny, a sült galamb szajba röpülésének haszontalan várasa a mostani sebeket nem gyógyítani, hanem üszkösíteni fogja csak . . . A hévvel előadott felhívás és magyarázat kapcsán tainadt eszm^sere utan a zalaszentbalazsi iparosok elhatározták, hogy : 1. vagy egyenként, vagy ketten szövetkezve, megrendelik a ^Magyar Paizss-tt; 2. elvben addig is, míg a kellő formák kö-^ zött egyesületet alakítanak, a társulás eszméjét helyeslik, s hetenkent kétszer, szyőan és szombaton összejonek szellertii fejlospsűk előmozdítására; v ejt 3. Felkérik Hugauff Ede főtanítót, hugy g.7. előadasaban felvetett nemes helyes törekvései^ sikeres érdekében tamogassa a szentbalazsi iparosokat . . . Hugauff Ede főtanító, látván a hangulatból s abból, hogy csoportosan, s egyenként 9 előfizető jelentkezett a -Magyar Paizs»-ra, s azok is, a kik most az ivet nem írtak ala, beallanak az önzetlen küzdést támogatok gardájába, bizonyára és mentől előbb, miszerint nem szalmalángról van szó, nemcsak szívesen megígérte a szellemi vezetést, a megkezdett üdvös irányon való haladásban az útmutatást, hanem a tömörülés tarsadalmi és törvényes alakban való létesíthetéseig felajánlott az iparosoknak saját lakosztályában az összejövetelek megtarthatasa végett egy szobát, rendelkezésükre bocsátotta összes napi és heti lapjait, kilátásba helyezte, hogy a közönség szellemi támogatását megszerezni iparkodik, a fejlesztésen lehető legmesszebbmenő natarokig törekedni fog, bármikor magyarázattal szolgai minden érdeklő kérdésben a hozzáfordulóknak. Ezek után az elérendő siker reményében szétoszlott az értekezlet. Eddig tart a riport. Most már a sajtó munkása a következtetéseket kell, hogy levonja a véletlenül látottak és tapasztaltakból. A következések két igazságban jegeczesednek ki t. i.: 1. a magyar kisiparos helyzete igazán nyomorult és válságos, s annak javítása megérdemli a fáradtságot, az ebbeli munka pedig megérdemli a felsőbb körök figyelmét és támogatását, nemzeti irányban; Ü. a legnyomasztóbb helyzetben leledző községi kisiparosok viszonyainak javítása az ottani intelligencziának, de főkép a jegyzőknek, s a tanítóknak a tudósításban részletezett módozatok mellett legalább is, mondjuk, hazafiam kötelessége ! Nemzeti iparfejlesztést csak nemzeties jellegű intézkedésekkel lehet eszközölni, nem idegen mázzal festett, idegenszerű és szagú átmeneti rendelkezések által. Ez annyira bizonyos, hogy a kérdés tovább fejtegetése egyébként is most teljesen felesleges; az azonban szintén el nem vitatható, hogy a tanítók és jegyzők hivatottak tanácsaikkal az iparosokat jólétük fokozását czélzó törekvéseikben gyámolítani, sőt a kezdeményezés nehéz munkáját magukra vállalni, még akkor is, ha, a mi sokszor megtörténik szerepük háládatlan, törekvésük méltányolás hiányában meddő, félreismert is . . . Per ardua ad astra ! Mert ha akadnak Hugauff Edék, a szintén bizonyos, hogy sok, a zalaszentbalázsihoz hasonló iparosság is lesz ki a vezető szót megérti saját boldogulása érdekében. S azért, amidőn a községi tanítókat és jegyzőket felkérjük a tömörítés ideájának gyakorlati érvényesítésére az iparosokért, ezekhez szintén van egy felhívásunk : bízzanak az érettük küzdők önzetlenségében, jogádják be a jó tanácsot, alkossanak vezető kezek útmutatása mellett erős szervezeteket, mert csak így, csupán ekként lesz elérve a nagy állami, politikai, erkölcsileg s anyagilag mérhetlen jóeredménynyef jaró üdvös czél, a magyar kisiparosok boldogulása 1 T. J, Heti hirek. Boldog újévet kívánunk olvasóinknak! A Vörösmarty-szoborra újabban Szabó Mihály és Laczó Ferencz zalaegerszegi munkásegyieti tagok adtak 20—20 fillért. A «Magyar Pai/,s» eddigi gyűjtése a legutóbb kimutatott 113 kor. 30 fillénel együtt most tehát: //j kor. jo jillér. Szegény gyermekek karácsonya. A zalaegerszegi karácsonyfa-egyletnek Ruzsics Károlyné az elnöke. Az ő asszonyi szivén fekszik első sorban, hogy évenként 70—80 szegény gyermeket lát el az egylet tetőtől talpig egy rend új* irtával. Néhányadmagával egész éven át gyújt, s az eredményből 70—80 rend új ruhát szer'ez. Az idén is, mint máskor, karácsony előtti este 5 órakor volt a nagy családi ünnep, melyen dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő szokott melegségével tartott olyan beszédet, hogy a jelenlevők sokan köa^eztek a jóság és öröm érzetében. Két fenyőfa is állott megrakva. — A választmányban a következők vannak: Elnök: Ruzsics Károlyné, alelnök : Tahy Rozália, pénztárnok: Varga Vilmosné, ellenőr: Remm Józsefné, titkár : Fángler Béla, jegyzők : Preszler Gyuláné és Szigethy Erdős írnák. Választmányi tagok: Dr. Czinder Istvanné, KrqsiH. Istvánné, Krosetz Gyuláné, Erdős Gé/.áné, Rutich Sándorné, Bődy Józsefné, Fángler Mihályné, özv. Csoknyay Jánosné. Kováts Lászlóné, Nemes Gyuláné. — Az adakozók névsorát a jövő héter^ . közöljük. . ^ Az ágostai evangélikusoknak decz. 26. ünnep másodnapján volt karácsonyi istentiszteletük, melyre a hivek szép számmal megjelentek a felső keresk. iskola nagytermébe. A szertartást és hatásos ünnepi beszédet Vértessy Sándor zalaistvándi lelkész tartotta. Horváth János az ének- és orgonarészt vitte. Keszthely és Zalaapáti között a Zalán keresztül épített nagy fahid lába alá ismeretlen tettes tüzet rakott és a hid egy részét lángba borította. A szomszédos Sajtos major cselédei vették észre a tüzet, s elfojtották. Új OVOda lesz 1901. januártól kezdve Zalaegerszegen a Körmendi-utczában. Óvónőnek megválasztottak már Árvay Emiliát, s dajkának Csiszár Karolinát. Fényes bá!. A zalaegerszegi fiatalság 1900 deczember 31-én az «Arany-Barány» szálloda termeiben Szilveszter estélyt rendez. Belépődíj : személyjegy 4 kor., családjegy 3 személyre 10 kor., több személyre 14 kor., páholy 14 kor.. Karzatjegy 4 kor. Jegyek előre válthatók dr. Kasztéi Ödön gyógyszerész úrnál Zalaegerszegen. Kezdete este 9 órakor. A tiszta