Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-20 / 12. szám

10 MAGYAR PAIZS 1900. deczember 20. szavaznak meg. A Bárány vendéglője hívja vissza a kaszinót szállásra. Kivánsaga, több, mint bizonyos, teljesedik. A tisztújítás Baum­gartner József korelnökletével ment végbe.. Ugyanazok maradtak. Elnök: gróf Jankovich László főispán, alelnök : Skublics Jenő, ház­nagy : Szupits Antal, ügyész: dr. Szigethy Elemér, jegyzők : Udvardy Ignácz és dr. Csák Károly, pénztárnok: Vidóczy Pál, könyvtár­nok : Kőrösy Sándor. Választmányi tagok: Deák Mihály, Hajik István, Háczky Kálmán, Odor Géza, Strausz Lajos, Trsztyánszky Ödön, Árvay Lajos, Baumgartner József, Boschán Gyula, Csertán Károly, Medgyesi Lajos, dr. Ruzsicska Kálmán. Skublics Imre, Stanisz­lavszky Adolf és Thassy Lajos. * Színház. Szombaton Zoltán Gyula színigaz­gatójutalmára iHunyady László» t adták elő. Az igazgatónak 30 éves színészi jubileuma is volt ez az est, melyre a jubiláns egy humoros verset is írt. íme négy sor belőle : Aztán elkezdődtek ismét az új csalódások : Részvétlenbég, pénztár-hiány — Zóna-gyaloglások. De azért én nem csüggedtem! — S engedelmet kérek, — Harmincz évi küzdés után, hogy még most is élek. A Hunyady-féle színdarabra a diákok elmen­tek, de mások nem igen. Most még a rendes vendégek, a honvéd katonatisztek is hiányoz­tak V. László királyt az igazgató, Hunyady Lászlót Siménfalvy jatszotta. Erőteljesen és jártassággal adta Szilagyi Mihályt is a «mű­kedvelő», (Balaton Sándor). Nem igen veszi | észre a közönség, s nem halmozza el tapsával \ Siménfalvynét, a ki pedig i gen jó tehetség. Itt pl. Gara Nádor leányát, László jegyesét -kitűnően alakította, s pár percznyi művészeté­ve! bővön karpótol .... Vasarnap délután gyerek-zóna színház volt, s este «Viő'ia» nép­színmű. «Niobe» volt az utolsó, hétfőn. Innen Kisczellbe ment a társaság. Helyreigazítás. A Vörösmarty szobrára adakozók között Kasznár Márton neve után egy korona jött ki, pedig két koronát adott. A végösszeg azért rendben van. Megjutalmazott tanítók. Pesti Lajos zalanagy­récsei főtanító 200 korona jutalomdíjban része­sült a fatenyésztés körül elért eredményért. Szigethy Ödön Tapolcza község főiskolájának kezelő tanítója 400 koronát nyert. — A díjakat a magyar földhitelintézet tűzte ki az 1900. évre; dísz-oklevéllel jár velők s a kir. tanfelügyelő fogja ünnepélyesen átadni. Legyen búzditás. A párbaj ellen. A keszthelyi gazdasági tan­intézet ifjúsága szót emelt a párbaj ellen. A szükséges döntést választott bizottságra kívánja bízni. Ez a komoly ifjúság. Kinevezés. A király Schabatka Mihály zala­egerszegi törvényszéki aljegyzőt a szarvasi járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Szolgabirók áthelyezése. Zalavarmegye fő­ispánja Unger Kálmán szolgabírót Alsólendyá­ról Sümegre, Gályásy Lajos szolgabírót Nová­ról Letenyére, Mezriczky Jenő szolgabírót Letenyéről Novába helyezte át saját kérel­mökre, dr. Ábrahám Ernő újonnan választott szolgabírót pedig az alsólendvai főszolgabiró­sághoz osztotta be. A karácsonyfa egylet 24-én este 5 órakor az újovoda helyiségében tartja ruhakiosztás ünnepélyét Az egylet elnöke Ruzsich Károlyné, kéri a közönséget, hogy a karácsonyfa feldí­szítéséhez járuljon hozzá kiki adományával, d. u. 4 óráig az ovodába küldve az arra szánt tárgyakat. A zalaegerszegi ovoda bizottság megalakult decz. 18-án. Elnök Hajik István, alelnök Ud­vardy Ignácz, gondnok Krosecz Gyula, jegyző dr. Szigethy Elemér, Felolvasó estély volt decz. 8-án a társasör­ben. Az elnök bemutatta a kör számára szer­zett nagy Kossuth-képet. Dr. Halász Vilmos kitűnő értekezését olvasta fel az idegességről. Szapulja benne a félszeg nevelést. Szigethy Erdős írnak Petőfi két költeményét a «Szep­tember végén* és <Pacsirtaszót hallok me. gintn-et szavalta el kellemes hatással. Cs. Péterfty József «Hulló csillagok» cz. elmélkedő dolgozatát olvasta el. Az estélyeket a kör kéthetenként tartja. Protestánsok. A lelki kenyér ép úgy szükséges, mint a másik. Zalaegerszegen a hivatalnokok között jócskán van­nak ev. ref. vallásúak és ágostaiak, s van egypár unitárius is. Az ev. ref. vallásúak a tavaszszal már alakítottak is fiókot Istentiszteletre, s a gyermekek vallástanítására nézve. Dezse Dániel barabásszegi pap a vallás tanító s az egy­házi elnök, Czebe Károly világi elnök. Az ágostaiak tem­plom építésre nézve indultak meg a gyűjtéssel Lányi Kálmán kir. főmérnök kezdeményezésére. Deczember 8-án közös értekezletet tartottak Lányi főmérnök összehívására és elnöklete alatt, s abban állapodtak meg, hogy mind a három protestáns ág csatlakozik, közösen gyűjtenek egy közös templomra, s testvériesen használják azt, melyik­melyik a maga vallási szertartása szerint, ha arra külön­külön is adódik mód és alkalom. Dicsérendő a lelki életre való buzgólkodás, s az érdekelt protestánsok irányozzák erre figyelmöket. Hymhir. Dr. Bocsári Svastics Zoltán, a nagykanizsai volt főszolgabírónak a fia, sárvári kir. közjegyző e hó 29-én tartja ezküvőjét Szentkirály szabadjai Badicz Ottó kapuvári kir. közjegyző lányával, Imrikével, Budapesten a kálvintéri ev. ref. templomban. Állatorvosok. 1900. évi XVII. t.-cz. 42. szakasza az állat­orvosok államosításáról szól, s 1901. elsején lép életbe. Vármegyénkben a következő magy. kir. állatorvosokat nevezték ki: Trombitás Ignácz főállatorvost ideiglenesen állategészségügyi felügyelettel bízták meg Szombathely székhelylyel. A következők ki vannak nevezve : Wuest de Welberg Jenő és Gallé Pál Zalaegerszeg, Viosz József Zalaszentgróth, Schwarcz Rezső Lendva, Kondor Géza Pacsa, I.ange Kelemen Perlak, Viosz Nándor Csáktornya, Fürst Sándor Nagykanizsa, Kazár Manó Nova, Fodor Vil­mos I.etenye, Lacher József Tapolcza, Sugár Jakab Sümeg, Lázár Izidor Keszthely, Szente Ferencz Kanizsa város. A zalaegerszegi állatorvosokat a következő helyekre nevezték ki : Pirity Gyulát Alsóárpásra (Fogaras megyébe), Dobrik Lajost Szegszárdra, Bujdosó Pált Gávára (Szabolcsmegyébe), A földmívelési miniszter megengedte, hogy a kiknek köl­tözködniök kell, január 15-ig igénybe vehetik a szabadsá­got, s megengedte, hogy idő és költségkímélés tekinteté­ből ne tisztelegjenek. Honosítás. Morand ini Tamás zalaegerszegi lakós a magyar állampolgárok közé felvétetett, vagyis honosíttatott. A népszámlálásra vonatkozólag Zalavármegye alispáni « hivatalából Tudnivalók czímen iészletes felvilágosítást és magyarázatot adtak ki a közönség számára. Czukelter Lajos jegyző szerkesztette s szabatos meghatározását adja a nép­számlálás czéljának, figyelmeztetve a közönséget, hogy ez a népszámlálás csakis a közműveltség és köziólét előmoz­dítására van s ne nézze úgy senki, mintha adóemelés czél­jából volna. Tegyen tehát lelkiismeretes pontos vallomást mindenki a különféle állapotokról a közügy érdekében s jóakarólag legyenek segítségére a népszámláló bizottságnak. A vármegye 11 ipartestületéhez külön felszólítást is küldött az alispáni hivatal, hogy világosítsák fel e felöl az iparo­sokat. A nagyközönséghez. Milliókat adunk ki kara­csony előtt ajándékokra és e milliók többnyire a külföldi ipart gazdagítják, a külföldi ipar­nak szerzünk velük szép kis karacsonyi aján­dékot. A külföldi iparnak, mely ellen küzdeni már egy éve megindult a hazafias akczió. Most itt az alkalom ezen milliókkal a magyar a honi iparnak örvendetes karácsonyt szerezni. Most itt az alkalom, midőn minden magyar hozzá járulhat a honi ipar pártolás mozgalmához, mert nincs ember a ki ki nem adna, legalább néhány fillért ajándékokra. És minthogy ajándék­ról van szó, azt vehet a mit akar, vegyen e filléreken is csak magyar gyártmányt, adózzék a szeretet ez ünnepén a hazaszetetetnek! Haldoklik a bíírokráczía. A megyeházban értekezletet tartottak gróf Jankovich László főispán elnöklete mellett az összes föszolgabirák, s a kir. hivatalok főnökei a köz­A legtöbb sértés külömben személyes hiú- 1 ságunk ő felsége ellen fordul és miután ez csaknem minden ember legérzékenyebb oldala szokott lenni, a harag, düh, gyűlölet nyomban felburjánzó bojtorjánjai, megtorlást és boszút szomjúhoznak. Ezt tiltja természetesen a vallás, az erkölcs és fegyelem — tehát a legszentebb eszmét használta fel az ember, legközönsége­sebb szenvedélyeinek palástolására, hogy ürügye legyen a boszú eszközéhez — a fegy­verhez nyúlni és megteremtse azon intézményt, mely nemcsak, hogy: »nem alkalmas az igaz­ságnak szolgálni vagy a becsületükben meg­támadottaknak elégtételt adni, hanem akár­hányszor büntetlenül szolgáltatja ki azoknak egészségét, életét, családi boldogságát a pro­fessionatus vívók fegyverei fölényének.« A legtöbb esetben tehát a boszú az, mely a becsület szent neve alatt a törvény és tár­sadalom elnézésével szabadalmat nyert a gyil­kosság szándékának úgyszólván hivatalos fór­maban való kivitelére. Midőn erkölcsi érzetünkben sértve, iszonyat­tal forduluük el a notórius gyilkostól, nem tehetjük-e ugyanazt jogosan a párbajozó felek­kel szemben is ? Jóllehet a gyilkost aljas okok vezérlik és hideg vérrel követi el tettét egy védtelennel szemben, vagy felhevülésének egy pillanatában nyul a halált osztó eszközhöz, a parbajozó felek pedig életüket kölcsönösen koczkára vetve fegyveresen állanak szemközt egymással és testi ügyességükre (de hányszor egyenlőtlen arányban !) van bízva életük meg­védelmezése; jóllehet, hogy így van : a gyil­kosság szandéka itt is, ott is megvolt, bármi lett is az eredmény! Önök uraim ellenvethetik talan, hogy egy elszenvedett erkölcsi sérelem rosszabb minden­nél, még a — halálnál is ...! Igaz ! — Csakhogy : vér nem moshatja le, halál nem törülheti el, a mi a lelkünkbe véső­dött. Emberi természetünkben van, hogy sérel­münket enyhíti, ha az, aki azt okozta, meg­bűnhődik érte. Az az ember, a ki társai becsületében gázol, jóhirnevét sárba tiporja, boldogságát és családi békéjét könnyelműen feldúlja : súlyosabb vétséget követ el, mint a tolvaj, a ki az ember vagyonát, a gyilkos, a ki, csak életét veszi el és megérdemli, hogy mint közönséges gonosztevő bánjanak el vele, nem pedig, hogy számára kiváltságos helyze­tet'teremtve, reputacziójanak épségben tartása mellett, önéletük koczkáztatásával fenyítsék meg, kivonván őt a törvény büntető kezei alól. Hogyha szegény parasztember a becsületén ejtett sérelem ellen a biróságnál keres elég­tételt és kell, hogy annak ítéletével megelé­gedjék, miért nem rehabilitálná ez az eljárás az intelligensebb osztályhoz tartozók becsüle­tét is ? Hisz, a becsület egyenlő, akár gúnyá­ban, akár kaputban jár a sértett. Köztudomású dolog, hogy törvényeink a becsület sértőket oly enyhén sújtják, miszerint a büntetés mérve a becsületében sértettnek jogérzetét sokszor nem elégítheti ki; s kívá­natos lenne, hogy úgy a szóval, mint a tett­leges bántalmazással való megsértése az ember becsületének egyformán szabadságvesztéssel, mint főbüntetéssel lenne sújtandó. Tudom, ennek azt fogják ellentvetni, hogy a becsületsértések nemei gyakran oly termé­szetűek, miszerint azok biró előtt nem is reprodukálhatók : egy tekintet, mozdulat, hang­hordozás, apró boszantások és lenéző viselke­désből állhatnak, melyek birói eljárás tárgyát nem is képezhetik. De hát, kit gyalázhatnának meg, az ilynemű, tisztán hiúságunkat sértő és neveletlenségből eredő intencziók, melyek rendesen nevetsége­sek és mint olyanok visszaháramlanak azok elkövetőire. Ezeket sohsem a biró, hanem a józan, komoly közvélemény büntetheti, de bünteti is. Mégis, mi okozza a legtöbb párbaj létre­jöttét ? Egy meggondolatlanul odavetett szó, egy taszítás vagy tyúkszemtiprás, sokszor egy hölgy szerelme fölötti vita mind meg annyi nevetséges, közömbös dolgok. Kérdem tehát, mi köze van a becsületnek ahhoz, ha egy hölgy valakit szeret-e, vagy nem ? — Meg nem tör­téntté tehető-e az a véletlen taszítás vagy lábtiprás és vissza száll-e az a kimondott szó, a »lovagias ügy« elintézése után ? Nem, — nem és — nem!! De hát emberek vagyunk tele hibákkal, gyengékkel és szeszélyekkel és ezért az egy­mással való érintkezésben okvetlenül kell, hogy kölcsönös kimélet és elnézéssel viseltes­sünk egymás iránt; felebaratainak ezen apró­cseprő tűszurásainál, sokszor incselkedéseinél, melyeket az életben oly gyakran tapasztal­hatni, az okos ember találjon menedéket saját lelkiismeretében, öntudataban és sújtsa hallgató megvetéssel, szánó mosolylyal a sér­teni akarót. Mindezek azomban csak óvrendszabályok a már meglévő és tértkódított társadalmi baj elharapódzásának megakadályozására, Gyöke­res biztosításának fontos kérdésében az állami, társadalmi és nevelési tényezők egyesített Azonban vigyázzon mindenki arra, Sfi? Kerüljétek a bécsi csipkét, prágai sonkát és prágai kesztyűt! "^PJ

Next

/
Thumbnails
Contents