Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-20 / 12. szám

1900. deczember 13. MAGTAR PAIZS 8 megteszi — a mit már nem szükség az «azt mondják* után állítani — hogy vásár alkalmával az utóbbi iparos czége és függő czégérje alá rakja ki készítményeit árulni s a bejárat előtt elfogja iparos társának vevőit — büntetlenül. Ez is verseny; hogy melyikíéle arról a közönség ítél. Az ököljog formára versenyző ellen megtorlás, azonban nincs. Az iparos-verseny kétféle. — — — Szemlélő. Adatok a középiskolai tanárok sérelmeihez. Száznál több középisk. tanár van, kik hosszasabb szolgálatuk mellett az utolsók között vannak, s ezzel háromszoros a veszteségök : az emelkedésben, az ötödéves pótlékban és a nyugdíjban. Ennek a száz tanárnak az érdekében dolgozta ki Udvardy Vincze tanár az alábbi kimutatást. Készített egy ennek megfelelő szemléltető táblázatot is, s ezeket elküldve felhívja a tanügyi lapoknak és országos képviselőknek a figyelmét, hogy szólaljanak fel ennek a száz tanárnak az érdekében. Kívánatos bizony, hogy álljon valaki a védelmükre is, ha már mostanság nemcsak a sors pofozza a tanítóféle embert országosan, hanem a fővárosi példa szerint még a szülök is tódítják a sorsot egy-egy kancsukával ... Az újságokat tisztelettel kérjük mindaketten, vegyék át ezt a czikket; mert hiába, az igazság keresésénél is szükség van a támogatásra. «Magyar Paizs.o A középiskolai tanárok országos mozgalmat indítottak, hogy az igazságtalan és méltánytalan alapon épült «rangsort» megváltoztassák, vagyis, hogy annak megváltoztatására a közoktatásügyi m. kir. Miniszter úr O nagyméltóságát reávegyék. Hogy a tanárok fölzúdulása igazságon és méltányosságon alapul, bátor vagyok •/. alatt csatolni az 1900. augusztus havában megjelent rangsorban fölvett tanárokat, föltüntetve azt, hogy ki-ki hány éves tanár és jelenleg a rangsor hányadik fokán, hányadik sorszámmal várja az előlépést. Megjegyzem, 1. hogy az aláhúzott sorszámak tulajdonosai vagy Budapesten, vagy Fiumében vannak. 2. A fölvett szolgálati években benne foglaltatnak azok is, melyeket az illető akár községi, vagy felekezeti középiskolák, akár áll. segélyezett polgári iskoláknál töltött, mert hisz akkor is a magyar haza kulturális előhaladásában fáradozott. Egy tekintet elég arra, hogy láthassuk mindnyájan azt, hogy a míg a VIII—l-ben 9, 12, 13, 14, 15, 16, 17 stb. éves fiatal tanárok vannak beosztva, addig a VIII—2, VIII—3, IX—1, sőt IX—2-ben van számtalan 41, 38, 37, 36, 35, 34, 33, 32, 31, 30 stb. éves tanár. Azaz van a VIII—l-ben több olyan, a ki a világon sem volt, mikor a VIII—2, VIII—3, IX—1 és IX—2-ben a mellőzöttek, már harczoltak a magyar tanügy terén. — Mondhatom — szép jutalom ! Lássuk a jövő képét. A miniszter úr kijelenté, hogy 1902-ig bezárólag, vagyis az utolsó órában végrehajtja a fizetésrendező törvényt, mely esetben a tanárok fele a VIII., másik fele a IX. rangsorban oszlik föl egyenlő arányban, vagyis a csatolt jegyzék szerint jut 362 a VIII., 361 a IX. rangsorban. Ha a jelenleg a VIII—l-ben lévő 77 kiegészült a 362-nek 1/

s-a.dára., akkor a VIII—2-ből átjön 44. Ez esetben, bele jut a VIII—1-be a 18, 19, 20, 24, 25, 26, éves tanár, de újból kimarad a 41, 38, 37, 33, 32 és 30 éves, annál kevésbbé fog bele jutni a VIII—3, IX—1 és IX—2-ből a szerencséseknél idősebb tanár. A VIII—3-ból bele fog menni mind a VIII—2-be és még a IX—1-ből 13. Megtörténik tehát ismételve az, hogy a míg a VIII-—3-ból a 7, 11, 12, 13 stb. éves tanár, valamint a IX—1-ből a 17, 18, 19, 20, 21 stb. éves tanár bele jut a VIII—2-be, addig a IX—1 és IX-2-ből a 30, 29, 27, 26, 25, 24 stb. éves tanár nem. ' A IX—1-ből 120 megy a VIII—3-ba és míg a 9, 10, 11, 12 stb. éves tanár előre megy, I addig a 30, 24, 23, 22, 21 stb. éves marad a IX—l-ben; annál kevésbbé jut bele a IX—2-ből a 29, 26, 25, 24 stb. éves tanár. A fizetési törvény megalkotásánál nem volt oknélklili a középiskolai tanárok amaz óhaja, hogy ne soroztassanak rangsorba. Nem ok nélküli azok feljajdulása ma, midőn 8 év után látják, hogy mennyire bevált aggodalmuk. És mit szóljanak a felekezeti középiskolák- | tói, s a községi, áll. és áll. segélyezett községi, polgári iskoláktól átlépett tanárok. Az ő helyzetük még szomorúbb. Mert, míg az állami tanárok csak azon sérelmet látják, hogy a budapesti és fiumei kartársak őket átugorva, soron kívül jutnak a VIII. rangsor magasabb fokaiba, addig ezek azt a méltánytalan, kicsinylő elbánást kénytelenek tűrni, mint a mit a betolakodóval szemben szoktak gyakorolni. Pedig a tanügy rohamos fejlődésével és a philosophiai fakultás pangásával nem tudom hogyan segített volna a kormány, ha ezen tanintézetekből, s főleg a polgári iskolákból nem jöttek volna át azon tanárok, a kik a tanügyterén kipróbált harezosok és rég szerzett középiskolai qualifikácziójuknál fogva ez állásukra jogosítottak voltak és csakis az ő végzettségük idejében a tanári túlprodukczió, s a kevés iskolák miatt kényteleníttettek ideiglenesen más intézetben szerezni egzisztencziát. Nem hiszem, hogy van ember Magyarországon, ki ezen kimutatás szerint történt rangsorozást jónak, méltányosnak és igazságosnak tartaná! Nem hiszem, hogy azok a kartársak, a kik nem a maguk hibája, de a mai élet philozóphia révén a rangsorban az őket joggal meg nem illető helyre jutottak, a jogtalanságot, magukba szállva ne érezzék! Aztán, ha az eddig mellőzött tanárok 1902-ig a szolgálati éveik méltányos figyelembe vételével beillesztetnek a rangsorba, az államháztartás 13000 K.-val terheltetik meg. Ez összeg elenyésző csekély akkor, midőu 100-ak jogairól, anyagi helyzetéről van szó. Nem hiszem, hogy ha az az igazságos, mély belátású, s a tanárok jogos és igazságos ügyeiért lelkesülő, érdekükben a végletekig harezoló közoktatásügyi miniszterünk egy tekintetet vet e táblás kimutatásra, át ne lássa, nem csak mint nagy jogász, de mint ember is, a hibát, s ne törekedjék annak mielőbbi orvoslására. Udvardy Vincze. Heti hirek. Boldog ünnepet kívánunk olvasóinknak! A ,,Magyar Paizs" 40 koronás dalpályázatára egy negyedik pályamű is érkezett .Xagygyá csak fiaid szent akaratja tehet, jeligével. Deczember 31-én lejár a pályázat határideje. A nagykaszinó e hó 14-én tartotta évi közgyűlését dr. Jankovich László főispán elnöklete mellett. A közgyűlés egyhangú érdektelen volt. Az egylet elég vagyonos. Évi tagdíj 24 korona. Évi bevétel 6000 korona, kiadása 3700 korona. Egy két ember a foga között mormolja, hogy sok a tagsági díj, de nem mer szólani. Kisebbségire lenne. Hátralékos is van pár ezer koronáig, ezeket felszólítják, s ha nem fizetnek, törlik. A könyvtárnoknak és pénztárnoknak 100—100 korona tiszteletdíjat A mint azomban valamely kór ellen csakis az azt létrehozó okoknak eltávolításával védekezhetünk sikeresen, úgy ezen társadalmi bajnál is az arra okot szolgáltató körülmények megszüntetése utján volna gyökeres orvoslás elérhető. A nevelés, társadalom és törvénykezés tényezőinek hathatós együttműködése a mennyiben a kölcsönös türelem, felebaráti szeretet, ildomos és udvarias társadalmi érintkezés, a fegyelem és erkölcs fejlesztése úgyis hatáskörébe tartozik: egyik sarkalatos feltétele az óhajtott siker biztosításának. A fennforgó kérdés sikeres és alapos megoldásának módozatai közé iktatandó mindenek előtt: a párbajvétség megbüntetésének szigorítása, a tiszti- és lovagdexekben foglalt szabályok félszegségeinek és a párbajmániának veszélyes tápjául szolgáló hamis felfogásoknak eltörlése, vagyis kiküszöbölése; a professionátus és könnyelmű párbajozóknak és azok bűnrészeseinek boycottirozás által társadalmi úton leendő megbélyegzése s végül mindennemű becsületsértésnek bűnvádi eljárás alá helyezése. Tudvalévő, hogy a lovagias elégtételadás ezen nemének legtermékenyebb talaja a hadseregben van, a mennyiben ott bevett szokássá vált, fegyverrel torolni meg a legcsekélyebb sértést vagy egy legalább annak qualifikált körülményt is és a katona becsülete fegyverhez van kötve. »A lovagias érzületek ezen folytonos és túlhajtott kultuszában (a mint Andronicus írja valahol) a katonatiszt egész martyrjává válik a — becsületnek.* Önalkotta szabályaik becstelennek, gazembernek moraliter kivégzettnek minősítik azt, a ki a párbajra való kihívást bármely okból nem fogadja el, még akkor is, ha ártatlanságának tudatában tér ki előle . . . Nagy erkölcsi bátorságuknak kell lenni majdan azoknak, a kik a párbaj-barbarizmus eltörlését czélzó mozgalom első úttörői gyanánt merészen és nyilt homlokkal felzendülnek ezen kényszer lelki zsarnoksága ellen ! — De bízzunk katonáink erkölcsi bátorságában is, mely mit sem vonna le azon vitézségükből, melyet a haza védelmében a harezmezőn kimutatni vannak hivatva ugyan, de a mely a társadalmi békés élet idejében jogosultsággal nem birhat. Ha Mária Therézía és Il-ik József uralkodása alatt, a mult század még sokban s a középkor nyerseségeit feltüntető korszakában sikerült a párbaj megszüntetésének keresztülvitele ; ha a klasszikus kor harczedzett és művelt nemzetei nélkülözhették a párviadalt, mint a becsület megvédésének eszközét; ha az angol, a török, a skandináv, a portugall és a »barbarnak« hirdetett szerb nemzet megélhet a párviadal intézménye nélkül : remélhető, hogy nálunk is a rég letűnt lovagkor lelki sötétségének felfeljáró kísértete szétfoszlik majd »mint köd a szél szárnyainc a felvilágosultság delelő napjának fényes sugárözönében. Veniret tempus messis A párbaj védelmezőinek ama további állítása, hogy az, a sértett becsület megvédelmezésének szükséges eszköze, ép oly könnyen megtámadható, mint az igazságszolgáltatást nélkülöző »elégtételadás« elnevezésének jogosultsága. De, mi hát voltaképen a becsület! ? A mi a vallásnak a hit, a hitnek a meggyőződés, a meggyőződésnek az igazság. Erény, jellem, elv és tisztesség együttvéve. Nem érdem, de — kötelesség; fogalom, de — valóság, kincs, mely drágább az életnél, a boldogságnál. Ez a becsület! Nincs korhoz, nemhez, születési véletlenhez vagy sors esélyhez kötve, egyenlő joga van hozzá szegénynek-gazdagnak, fiatalnak-öregnek, férfiúnak-nőnek. »01yan dísz ez, melyet semmiféle hatalom az ember mellére nem akaszthat, de le sem vehet«, ha csak saját kezével nem tépi, szaggatja le onnan! Vagy van, vagy nincs. Miért, hogy mégis »sértett* becsületről és annak a sérelemnek megtorolhatásáról beszélnek az emberek ! Sértheti-e, esökkentheti-e, megrabolhatja-e, valaki, vagy valami azon tulajdonunkat, melynek értéke az ember öntudatában és lelkiismeretében letéve van, a mit rozsda nem emészt, tolvaj el nem rabolhat tőle ? Rágalom, hazugság, látszat és gyakran a véletlen összejátszása vagy szeszélyes szövevényei folytán elhomályosulhat az emberek becsülése, megváltozhatik a társadalom véleménye valaki iránt, A világ ma »hozsanná«-t, holnap »feszítsd meg«-et kiált. De az igazi becsület napja ott ragyog azért tiszta, rendíthetlen valóságában az illető egyén lelkiismeretének világa felett. A magasztos igazság szembeszáll minden támadással, a becsület: önmagaban találja fel a védelmet. Megsérthetik igazság- és erkölcsi érzetünket, megbánthatják szivünk-lelkünk legszentebb érzelmeit, félremagyarázhatják legtisztább szándékainkat : mindenért kárpótlást találhatunk becsületünk tiszta öntudatában, és lelkiismeretünk felmentő szózatában. Csak akkor vásároljunk külföldi portékát, ha égető szükségünk van rá, s nem találjuk azt meg itthon. =