Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-20 / 12. szám

10 MAGYAR PAIZS 1900. deczember 20. felé is, Bécs felé is, bezzeg nem úgy, mint Bpest felé. Zalaegerszegen amúgy is nagy marhavásárok szoktak lenni, legnagyobbak a Dunántúl. Még nagyobbá kellene tenni. Hogy országos nagy piacz legyen itt, érdekében áll a megye minden egyes emberének, s általán a magyar gazdaság ügyének is érdeke. Uram isten! megváltoztatná a gazdaság irányát, lendületet adhatna az iparnak. Megmondom miért. A dunántúl, kivált Zalában még az igavonó állat sem magyar fajta. Az a nyugoti aprófajta a honos itt, a mely jól meghízik, tejet és jó húst ad, de a munkara nem alkalmas. Olyan kényes mint a művelt ember, lépfenébe, sőt tüdőgyuladásba esik, s oldalnyilalásai vannak, szóval olyan juhfélc állat. A magyarfajta nagyszarvú fejér marha nem ismer efféle betegséget. Erre a dombos földmívelő helyre bedig ez az erős állat kell, épen úgy, mint Erdélyben. A dunántúlnak ez a leendő nagy vásár piacza mozgásba hozná a honi szarvasmarhákat, s a bogár szarvú gyenge kis állatok helyébe erdélyi ökrök telepednének ide, melyek elé nem szükség lovat is, kecskét is fogni segítségül. Mert hogy állunk, az idevaló szarvasmarhával ? A szántásra nem alkalmas eléggé. Hát mire alkalmas! Jól meghízik. De mi meg akkor nem szeretjük, azt mondjuk, hogy faggyas, s Bécsbe visszük, füvünknek a zsírját, a hol, mint a deczember 3. példa mutatja, megveszik, három nap múlva, ha akarják, jó olcsón. Hát az iparral és kereskedelemmel micsoda összefüggésben lehetne ez a nagy góczpont ? Ha a bécsi mészárosok nem veszik meg levágásra a mi állatunkat, hát csináljunk mi székeket. A húsból mégis csak venni fognak a mészárosokon kívüli emberek. 6 csináljunk konservgyárakat. Hát az a nyersanyag, a marhának a szőre, bőre, faggyúja, szarva, mért megy ki potyára s bejön megkészítve, bizony-bizony drágábban. 160 — 180 koronáért kimegy a nyersbőr, s csizmatalp alakjaban bejön 350—400 koronáért. Ez a leendő nagy piacz indító oka lehetne vagy egy nagyobb gyár felállításának itt nálunk, a hol kidolgoznák a faggyút gyertyának, a hulladékot szappannak, a bőrt talpnak, a szőrt kalapnak, a szarut fésűnek stb. Lendületet adna a magyar honi iparnak és kereskedésnek. A bécsi bojkott csak javunkra válhat, ha eszünk van, s ha akaratunk is van. Gondolkozzanak róla a magyar gazdák, a dunántúli gazdák, Zalavármegye gazdái, s különösen a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület. Több haszna lenne ennek, mint ezer jegyzőkönyvnek. Egy laikus mondja ezt önöknek ! Borbély György. A verseny. E becses lap hasábjain, talán senki sem várja pl. a lóverseny tárgyalását. Ha mégis versenyről szól a fenti czim, ez csak iparverseny lehet, mely kétféle. Tisztességes és ennek ellentéte. Szükség van arra, hogy iparosaink között tisztességes verseny keletkezzék. Ez serkentés a munkára, még pedig a jó és Ízléses munkára. Keletkezik pedig olyformán, hogy — példának a czipész emiitessék fel — meglát valahol egy pár csinosan kiállított csizmát s a saját műhelyében iparkodik ugyanolyant, vagy még csinosabbat kiállítani a nélkül, hogy árát feljebb emelné. A harmadik czipész iparkodik nemcsak a gondos munkában, hanem készítményeinek számában is az első kettőt túlszárnyalni, ebből azonban egyikükre sem származott hátrány, mert a jó munkát a közönség szívesen veszi, az iparos munkakedve s evvel vagyonosodása is nőtten nő. Ha az ugyan egy szakmában dolgozó iparosok minél kifogástalanabb iparczikkeket iparkodnak termelni, ennek nem vallja kárát egyikök sem, sőt hazai iparunk jó hírnevét csak gyarapítják. A jól teljesített munka fölötti kedélyhangulat pedig nem engedheti az egymásközti személyes érintkezést ellenségessé tenni. Nem szükség ezt bizonyítani. Azt mondják, nincs szabály kivétel nélkül, hogy van olyan iparos, ki a vele ugyanegy szakmában dolgozó iparos társát akkor nézi ellenséges szemmel, ha az, az ő munkáját kiállításban jóságban utánozni merészli. Azt mondják van olyan iparos — ne menjünk messze — városunkban is, ki iparat e helyen monopolizálni akarja s mindenképen azon van, hogy még egy ily iparágat üző iparos e városban ne érvényesülhessan. Ha mégis merészkedik egy letelepülni, ezzel szemben azt is persze bécsi köntösökre, tagsági díjakra, kaszinókra, 10 frtos, 2 frtos újságokra stbAmit lehet megmentünk; a hirlapolvasást kevesbítjük. Enélkül leginkább ellehet az ember. Helyes. Kevesbítsük a kiadást. Am a jövedelmet is szaporitni kell. Lám a bécsiek rajta vannak, hogy ne szaporodjék a magyar gazdák jövedelme. Mert az előbb említett ellenséges sáskasereg pusztító hadához tartoznak a bécsiek is. Csak e hónap elején történt, hogy a bécsi mészárosok összebújtak, tanakodtak s elhatározták, hogy nem vesznek magyarhoni vágó-marhát. A vásáron levő marháknak kétharmada magyarországból való volt. Úgynevezett bojkottállást vittek végbe ellenünk. A következő három pontot határozták* el. 1. A marhák eladásánál és vételénél az élő súly mellett a vágó súly is álljon érvényben, 2. A fogyasztási adókat az eladók hordozzák, 3. A román marhabehozatal tilalmát szüntessék meg. Világos, hogy a Magyar gazdákat sújtja legjobban ez az állásfoglalás, mert a piacz két harmadát magyar marha teszi. A magyar gazdának szüksége van Bécsre az eladásnál, de Bécsnek épen úgy szüksége van a magyar gazda állatjára, ha húst akar enni a bécsi ember. A bécsi vásárlók akkor űznek velünk tréfát, mikor kedvök tartja. Tőlük függ, hogy vásárolnak vagy nem, s hogy milyen olcsón kívánják, miután néhány napig a bérelt pajtában kényszerítették tartani drága áron. Ne nézze ezt tétlenül a magyar gazdaközönség. A sült galamb nem repül a szánkba. Álljon talpra a magyar gazdaközönség is. Mi tilt, hogy szövetkezetbe lépjünk egymással mi is, ha a bécsi mészárosok szövetkezni tudnak ellenünk? eMuszáj* nekünk egyenesen Bécsbe hajtani az ökröt? A közmondás szerint sem okosodik meg ott, vagyis nem nyerünk többet vele, mintha itthon adnók el. Létesíteni kell nagy vásári központokat, Azt mondják, hogy Pozsony alkalmas. Hát világos. De hát csak Pozsony ? Hát az egész Dunántúlnak vájjon nem lenne e jó, ha lenne egy nagy központja? Talán közel a határszélhez? Sopron, Moson, Szombathely, Körmend, Szentgotthárd? Miért épen? Geografiailag legjobb központ Zalaegerszeg. Nem a patriotismusz szól ide, hanem a földrajz. Aztán innen egyenes rövid út és jó vasúti összeköttetés van Grácz teknek!« és a gyilkosságot, boszút sőt még a haragot is bűnnek nyilvánítja; a mint ellentmond továbbá az ész és értelem elveinek, melyeknek szempontjából Ítélve, a párbajt mai alakjában is, a düh és őrültség egy fokának vagy nemének lehet deklarálni. Á párbajt elégtételadásnak és a sértett becsület helyreállításának mondják. Pedig sem az egyik, sem a másik, a mint mindnyájan tudjuk. Az elégtételadásnak is kell lenni. A párbaj azomban többnyire igazságtalan és kimeneteleiben ezen fenti állítasnak igen sokszor a legrikítóbb czáfolatát adja. Vagy tán igazság az, mikor egy tetőtől-talpig korrekt férfiút megsért vagy meggyaláz egy neveletlen, izgága ember, aztán kihívja és — agyonlövi vagy legalább is egész életére nyomorékká teszi ? Igazság-e az, ha egyik ember feldúlja a másik boldogságát, családi békéjét, jó hírnevét és ebből jogot formálhat arra, hogy ráadásul életétől, testi épségétől is megfoszthassa? Ugy-e bár önök »nem«-mel kénytelenek felelni, ha egy szikrányi igazságérzet él a keblükben. Az igazság, az a szent igazság, mely minden törvénynek ős forrása és az istenség örökké való törvénye, nem szorul a véletlen esélyeire, az ordáliák barbar intézményeire ! Az örök istenségnek egy része az, mely erkölcs és lelkiismeret alakjában keblünkben letéteményezve van éz ama határvonalat képezi, mely az embert a föld teremtményeitől elválasztja. »A hüllő elvesztett tagja újra kinő, de okozz valami erkölcsi bénulást magadnak: a kár örök leend.« Az ember ezen isteni bizomanyával pedig csúfosan visszaélt, midőn kificzamított sophistika és álokoskodás segítségével a párbaj intézményének alapját megvetette. A történelem távol múltjából égre kiáltó istenitéletek igazságtalansága, az inquiziczió rém-fanatizmusa, a boszorkány üldözés kegyetlenségei között méltó helyet foglalhat a duellum zsarnoki kényszere is, Meghonosulván a társadalom egyes rétegeiben csakhamar oly mérveket öltött, hogy mint uralkodó áram magával ragadta a törvény őreit is, a kik ezen befolyás hatalma alatt a párbajvétség megbüntetésének ügyében csak felületesen intézkednek, illetve törvénykönyveikben a párbajra vonatkozó büntetéseket oly enyhén szabják meg, hogy ezek a párbajtól senkit vissza nem riasztanak. Sőt miután a büntetés neme, mint »custodia honesta« senkit meg nem becstelenít és végrehajtása oly enyhe szabályok mellett történik, miszerint sok embernél tréfaszámba megy és jó alkalmul szolgál arra, hogy »könnyű szerekkel olcsó dicsőséghez juthassona viszás helyzet épen nem javul és tág tere nyilik azon rút törekvéseknek, melyek más érdemesebb emberek nyugalmát, békéjét, jóllétét figyelmen kívül hagyva, azokat a párbaj elfogadására és megvívására kényszerítik. — Hozzájárul ehhez még azon körülmény, hogy a párbajsegédeket szereplésük miatt sem közvetve, sem közvetlenül veszély nem éri, a mi sok ember hírnévre vágyásának és szereplési viszketegének jó alkalmul szolgál ; továbbá, hogy valamely párviadal létrejötténél úgy a kombattansok, mint a sekundánsok nevei a hírlapok közlései útján minden nagyobb fáradtság vagy érdem nélkül országszerte ismeretesek lesznek, a mi ismét a hiúságnak hízelegvén egyik főokát képezi a párviadalok létrejöttének. Olyan ifjú, a kinek alkalma volt, ha nem is »vért, de legalább egy kis puskaport szagolhatni « társai előtt a bámulat és ünneplés tárgyává levén, fontosságának önhitt tudatában magát másoknál többre becsülve, gyakran sértő, henczegő és praepotens magaviseletével az insultusoknak kifogyhatlan kútforrásává lesz. És mi gyakorolhatna nagyobb vonzerőt az[amúgy is harcziasságra hajló ifjúságunk rajongó lelkületére, mint az e fajta játszva megszerezhető dicsőség olcsó babérai ? Innét van, hogy ifjaínk minden lehető útonmódon odatörekednek, hogy valamely párbajnál közreműködhessenek és ez az Óka, hogy a felnőtteket utánozva, már a gyermekek is fegyveres kézzel, egymás életére törnek ! Lenne csak a nevelés terén gondoskodva arról, hogy a gyermekeknek a párbajvétségből jövőjükre komoly és végzetessé válható következményektől tartaniok kellene! fejtene ki a törvény több erélyt és szigort a párbajnak az ember élete ellen törekvő közönséges bűntetté való minősítése ügyében, a fogház és hivatalvesztés megbélyegző büntetéseinek kilátásba helyezésével ; — mondana kí az egyház anathémát a párbaj kiváltságos intézményére, mint a jelen kor szellemével és humánus felfogásával meg nem egyező, viszás és erkölcstelen cselekményre és jelentené ki a társadalom nyíltan és meggyőződéssel, miszerint nem: »hogy nem tartja invalidálva azokat, a kik párbajra való kihívást visszautasítanak. illetőleg a rajtuk elkövetett sértéseket párbaj útján megtorolni nem kísérlik; hanem eljárásukat helyeselve, erkölcsi bátorságukat teljes rokonszenvvel elismeri.« — akkor ezen palliativúmok hathatós alkalmazásának bizonynyal meg volna a kivánt eredménye, a mennyiben a párbaj mánia betegséget még csirájában elfojtaná. tt^r" Pártoljuk a honi ipart és termelést!